Keleti Ujság, 1942. február (25. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-25 / 45. szám

*S x e r ă a 1942» február 15 T. OR 3Z A OG Y0L3 0 öY í A R; /Kópviaelőház kőnyvt.őra OU.DAP33Î PARXiAMEST EX-TSR’í * % w 4ra 12 fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: I HÓRA 2.70, NE­GYED »VRE 8, FEL ÉVRE 16, EGÉSZ ÉVRE 33 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- JPÉN35TAKI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONÖTÖDIK K V F OLYA M. 45. S Z 4 M. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG FELELŐS SZERKESZTŐ: N Y I K Ö JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG, KI .ADÓHÍV ATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÖK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA A NÉMET BUVÁRHAJÓK NYOLC HAJÓT SÜLLYESZTETTEKEL AZ AMERIKAI PARTOK ELŐTT RangoonI már feladta az angol közrélemény Hazautazott a tokiói szovjet nagykövet terük lek után fürkésznek, «ti- biztosai-, lehrt* nek afelől, — mondják Berlinben, — hogy * tengelyhatalmak és Japán mindent sí ámítás­ba vettek, és így minden ellenséges kísérlet meg fog hiúsulni. Ausztrália és az Indiai Óceán felé Az angol közvélemény a távokeleti esemé­nyekkel kapcsolatban — úgy látszik — bele- nyugodott Rangoon elvesztésébe. A japán csa­patok elérték a Sittang folyót és a rangoom angol parancsnokság, amely megtanulta a bol­sevistáktól a felégetett föld elméletéi, arra készül, hogy Burma fővárosát, ezt a kelen műkincsekkel ékeskedő várost fel perzselje, hogy — ha csak pillanatokig is — hátráltass* a japán előnyomulást. Jáva körül teljes ütemben folynak a ley­Az angolszászok Japán megtámadását követelik Moszkvától Roosevelt: Kevés időnk van * cselekvésre Az angolszász—bolsevista szövetség két vezetője, Roosevelt és Sztálin a leg­utóbbi napokban újból nyilatkoztak s igyekeztek bátorítani országuk közvéle­ményét a valóságok eltitkolásával, meg. szépítésévé! és a jövő minél hatásosabb kifestésével. Roosevelt rádióbeszédet mondott, de csark beszéde végén, egy csomó levegő­ben lógó bátorítás, biztatás és remény- keltés után merte megmondani az igaz­ságot: ,,Még soha sem volt olyan kevés időnk a cselekvésre, mint ma." Vissza- emlékezhetünk arra, hogy az Egyesült Államok elnöke még néhány héttel ez. előtt arról beszélt, hogy Amerika biz­tonsága tudatában hatalmas erőforrá­sai birtokában kényelmesen felkészülhet a háborúra s majd 1943-ban, esetleg ké­sőbb, amikorra az óriási méretű tervek valóra válnak, megindítja a támadást é* legyűri a tengelyhatalmakat és ja. pánt. Az idő azonban elszegődött tőle és trmnden jel szerint a tengelyhatalmak szövetségese lett. Roosevelt vallomása ezt ismeri be. Amit ezenkívül mondott, nem egyéb, magabiztató önáltatás. .Je­lenleg súlyos vámot szedünk ellensége­inktől“ — mondotta. Vájjon hol van az a vámvonal, ahol Roosevelt hadereje ilyen eredményesen működik? Az At­lanti óceán felé néző amerikai part előtt egész sorozatai süllyednek el az ameri­kai hajóknak s a német hadvezetőség kedden újból külön jelentésben adta tudtára a világnak, hogy a német ten. genalattjárók ismét hatvanezer tonnánál nagyobb amerikai hajóteret küldtek a tenger mélyére. A londoni rádió szerint pedig a kaliforniai partvidék egyik ré­szét ellenséges hajóegységek ágyuzzák. A nyugati partrész sem biztosabb tehát mint az Atlanti óceán. Roosevelt elismerte azt is. hogy Ame­rika teljesen elszigetelődnék erőforrá­saitól, hogyha — amint egyesek kíván­ják — hajóhadát, repülőit és kereske. dchni hajóit visszavonná az otthoni vi­zekre. Természetesen azt hangoztatta, hogy ekkor nem tudna segítséget kül­deni Angliába, Szovjetoroszországba, — hogy a németek ellen folyó „ragyogó“ orosz ellentámadás kudarcba ne fullad­jon — amint mondotta — vagy a Föld­közi tengerre és a Perzsa öbölbe. Arról nem beszélt, hogy ezeket a szállítási út­vonalakat ]apán és a tengelyhatalmak már elvágták, vagy a legnagyobb mér­tékben veszélyeztetik. Amerika partjai előtt ott állanak őrt a német tenger­alattjárók, a szovjet utánpótlási kikötőit is állandóan ellenőrzik, az Indiai óceán már japán ellenőrzés alatt van s a Vö­rös tenger sem sokéiig ad utat az ameri­kai hajóknak, hogy utánpótlást szállít, sanak a közel és közcpkeleti angol had­erőnek, nem is szólva arról, hogy ez a segítségül küldött amerikai hadianyag nagyon gingének bizonyult. Mindez nem akadályozta meg Roo- seveket abban, hogy ne beszéljen „az ellenségre mért súlyos csapásakról“, arról, hogy Japán ellen ..felmorzsoló“ hadjáratot folytatnak és hogy az utolsó harcokat majd az angolszászok fogják megnyerni. Igyekezett szépíteni a Pearl- Harbouri nagy tengeri vereséget is, noha köztudomású, hogy azóta az ame­rikai hajóhad sehol sem látható a távol Keleten. Sztálin hazudo/.ik és. . . beismer A szovjet hadsereg létesítésének 24-lk év­fordulóján Sztálin kiáltványt intézett had­seregéhez. Ez a kiáltvány iskolapéldája a hazug bolsevista propagandának, amelynek valósága éppen most tárul fel a Szovjetoroszországban harcoló szövetséges csapatok előtt, Sztálin kiáltványa elején azokkal a harcokkal dicsekszik, amelyeket a vörös haderő megalakulásának első évei­ben vitt véghez s azt állította, hogy erre a korszakra a békés felépítés húsz éve kö­vetkezett. Mindenki tudja, hogy mit jelen­tett ez a „békés“ felépítés. Jelentette az orosz intelligencia kiirtását, a szerencsét­len szovjet lakosságnak állati sorba való süllyesztését, a világszerte hirdetett bolse­vista munkásjóléttel ellentétben az emberi erő végleges kiuzsorázását, a lélek minden megmozdulásának elnyomását és a hadiipar féktelen kiépítését azzal a céllal, hogy egy szép napon — amelyet azonban Hitler ve­zér előrelátása a bolsevista bukás első nap­jává változtatott —, meginduljon Európa ellen és ugyanabba a nyomorba süllyessze, amiben a szovjet „paradicsom“ népei élnek. Sztálin ezután azokról a csatákról mon­dott szavakat, amelyeket a bolsevisták Moszkva előtt vívtak, de őszintén elismerte, hogy „leirhatatlan rövidlátóság és ostoba öntetszelgés lenne azt állítani, hogy a né­met haderőt megvertükKétszeres mun­kára hivta fel rabszolgáit és kilátásba he­lyezte, hogy uj tartalékhadosztályokat ál­lítanak fel. Sok mindent beszélt a szovjet téli hadjáratáról s végülis bevallotta, hogy Leningrad és Szebasztopol felmentése és több más olyan hadicél, amelynek állítóla­gos elérését a moszkvai és a londoni rádió már régen ünnepelte, csak álom és legfeljebb reménység a vörös hadsereg ré­szére. Kiáltványa azonban ott éri el a csa­lásnak és a szemfényvesztésnek csúcspont­ját, amikor azt hangoztatta, hogy „a bol­sevistáknak egyáltalában nincs szándéká­ban Európa, Németország megszállása és bolsevizálása“. A külföldi sajtónak azok a nyilatkozatai, — mondja Sztálin kiáltvá­nya, — hogy a vörös haderő célja a német állam és a német nép megsemmisítése vol­na, „csak ostoba fecsegés és a vörös had­sereg oktalan rágalmazása, mivel annak nincsenek ilyen lehetetlen céljai“, ügy lát­szik, Sztálin nem tud arról, hogy ezeket a célokat „nagy szövetségese, Nagybritannia“ vezetői vallották be, maga Eden angol kül­ügyminiszter és Cripps, akiről mindenki tudja, hogy Sztálin megbízottja az angol kormányban. Cripps csak néhány nappal ezelőtt ismerte be, hogy az angol—szovjet tervek szerint Berlin lenne a jövő szovjet fővárosa. Végül Sztálin azon fáradozott, hogy tisz­tára mossa magát azoktól a borzalmaktól, amelyeket „dicső“ vörös hadserege c’követ, s azt mondotta, hogy a német foglyokat nem ölik meg és azok jó bánásmódban ré­szesülnek. A moszkvai rádió viszont nap- nap után cáfolatát szolgáltatja címek a sztálini hazugságnak, amikor valósággal di­csekedve mondja el azokat a „hőstetteket“, amelyek során embertelenül kínozzák a né­met foglyokat s elfelejtette Sztálin a saját maga rendeletéit is, amelyek minden né­met kiirtását parancsolták. Anglia a bolsevizmus zárószalagján Az angol kormányátalakítás terrarózefoze- rüleg nagymértékben foglalkoztatja a német közvéleményt át abban az angol háborús po­litika belső gyengeségértek nyilvánvaló jetit látják. Crippsnek és társainak a kormányban vállalt szerepe világosan mutatja, hogy Nogy- británnia mindjobban alkalmazkodik fc bolse­vista politika céljaihoz. Hangoztatják a né­met fővárosban, bogy ezek a személycserék egyáltalában nem lesznek befolyással a had­műveletek további menetére és hogy a közel­jövőben olyan események .fognak történni, amelyek alaposan keserűvé teszik az angolszá­szok szájizét- A távol Keleten rohamos erővei teljesedik be az angolszász hatalmi pozíciók összeomlás* s Japán belátható jövőben már győzelmesen le is zárhatja harcait a Csendes- ooeán nyugati részében. Az angolok sehol sem tudják kezükbe ragadni a kezdeményezést, s ugyanez mondható el az Egyesült Államokról ás a Szovjetről is. Az USA már több, mint két hónapja áll harcban, de igazi hadműve­leteket még sehol sem fejtett ki. Az angol­szászok folyton vjabb és■ újabb hadműveleti Berlin, február 24. (MTI) A Führer fő­hadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának: Német tengeralattjárók az Atlanti-óceá­non és az amerikai partok előtt hajókara­vánokból újabb 8 hajót, köztük 5 tartály- hajót süllyesztettek el, összesen 63.000 ton­na űrtartalommal. > Tehetetlen a szovjet hajóhad Berlin, február 24. (MTI) Illetékes he­lyen közlik a Német Távirati Irodával: A keletitengeri német hajóhad a Szovjet elleni német hadművelet megindulása óta igen hatásos tengeri zárat létesített, és tort fenn Leningrád és Kronstadt előtt. Hozzá­járul e tengerzár hatásosságához az is, hogy a Szovjet birtokában megmaradt két keleti-tengeri kikötő nem mentes a jégtől, . úgyhogy télen a befagyott tenger termésse­jobban megerősített Szundit sziget ellem tá­madás előkészületei. Tokióban megállapítják, hogy Jávát as ugrásra készen állá japán erők ■már minden, irányból körülvették és így a leg­közelebbi jövőre várható a sziget ostroma. Eddig az angolszász hírforrások állandóan azt hangoztatták, hogy Jávát mindvégig tar­tani fogják — emlékezhetünk, hogy ugyanez volt a nóta Szingapúrral kapcsolatban is. — most azonban már kezdik beismerni, hogy * sziget csak nehezen védhető. Ausztrália északi partsávját, Port Darwint és környéked, az ausztráliai hatóságok kiünter- t'k s elköltöztették innen a polgári lakossá­got. Japán előnyomulása a távol Keleten te­hát feltartózhataflanul halad előre s a japan sajtó és a hivatalos hírmagyarázók egyetérte­nek abban, hogy a legközelebbi fejezet. Ausz­tráliában és az Indiai Óceánon fog lejátszód­ni, Roosevelt, mint a demokrácia ellensége Az uruguayi államcsíny Roosevelt pa­rancsára történt. Az egész esemény egyik legérdekesebb vonása az, bogy Baldomir államelnök a nagy amerikai demokrácia utasítására országában meg­szüntette a demokratikus intézményeket s tekintélyuralmat létesített. Most vált ismeretessé, Hogy a palotaforradalmat az váltotta ki, hogy a volt uruguayi kül­ügyminiszter megtagadta két fontos tá­maszpontnak az USA céljaira való át. engedését és emiatt le kellett mondania. Az uj külügyminiszter, Giiani készséges szolgája Washingtonnak és igy nem két­séges, hogy az Egyesült Államok most már akadálytalanul megvetheti lábát Uruguayban és innen, a Rio de la Plata torkolatától ellenőrizheti a túlságosan önállóskodni akaró — azaz nemzeti el­határozó képességét megvédő — ßtie" nos Airest. Washington hü maradt ön­magához, amikor a guruló dollár segít­ségével belső válságot idézett fel egy délamerikai államban és igy érte el céb ját — ha kellett — a demokrata rézsűn megszüntetésével. tes zárat alkot. A Keleti-tenger, amely egy­kor a Szovjet uralma alatt állott, a balti államok meghódítása óta német késen van. Ez a megállapítás feleslegessé teszi azok­nak a Moszkvából származó jelentéseknek cáfolatát, amelyek az egykori „keleti-tenge- ri hajóhad“ néven ismert szovjet hajóhad állítólagos eredményeiről szólnak. E hajók már régen eltűntek a Keleti-tenger szabad vizeiről és ha nem süllyedtek el, vagy nem futottak zátonyra, akkor a kronstadti öböl legbelsőbb zugaiban vannak. E szovjet, hadihajók a háború kitörése óta egy ízben sem kísérelték meg a tevékeny hadművele­tet s csupán a szovjet partok megvédésére szorítkoztak. Hogy milyen eredménnyel, világosan igazolja az a tény, hogy a német csapatok teljes hosszában megszánták a Keleti-tenger egykori szovjet uralom alatt volt partját. Az otlanticceáni csata újabb eredménye: Hatvanháromezer tonnát süllyesztettek el az amerikai partok előtt t

Next

/
Thumbnails
Contents