Keleti Ujság, 1942. február (25. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-21 / 42. szám

1942. F mnn © mu 22 Vitéz nagybányai Horthy a katonarepülő István, Kolozsvár, febr. 20. 1926-ban a Kormány“ zó Ur megengedte, hogy István fia & repü­lőknél szolgálja le önkéntesi évét. Nemcsak előmozdította, hanem meg is kívánta, hogy fia a legkorszerűbb fegyvernem nehéz mes­terségét elsajátítsa s ezzel is bizonyságot te­gyen a fcrfierényekről: bátorságáról, elszánt­ságáról és önzetlenségéről. Nagy jelentősége volt ennek az elhatározásnak akkor, amikor tulajdonképen még nem' is volt magyar légi­erő s pilótáink csak rejtett alakul átokban működhetlek. A repülést abban az időben Szombathelyen kezdték tanulni az önkéntesek és Szegeden is­merkedtek meg a magasabb repülés tudomá­nyával. Horthy István is elvégezte ezt a két repülőiskolát. Kormányzó Urunk tudatában volt annak, hogy milyen jövő vár aa uj fegy­vernemire s ezért küldte fiát repülőnek. El­határozásának emberi nagyságát leginkább az mutatja, hogy kevéssel azelőtt másik fiai Miklós súlyos sportbalesetnek volt szenvedő hőse. Az államférfi úri gesztusa és a hadve­zér előrelátása legyőzte az apa aggódását s ilyen módon Horthy István, hajlamainak és tehetségének engedve, valóban megkezdhette azt a ,,veszélyes életet“, amely korunk leg­fontosabb történelmet formáló tényezője. Kitűnő repülő és kitűnő katona volt. Volt feljebbvalói és bajtársai kivétel nélkül nagy­szerű, kemény embernek ismerik, aki min­denkor százszázalékosan megállta helyét, sőt néhanapján repülés közben olyan kísérleteket is végzett, amelyek még nem állottak arány­ban akkori repülőtudásával. Parancsnoka örömmé! látta ugyan növendéke bátorságát, de erélyesen meg is nyirbálta túlbuzgóságáé. Amikor a kiképzés befejeződött és Horthy István már kész pilóta lett, a Főméltóságu Asszony külön is megköszönte parancsnoká­nak ezt a szigorúságot. Horthy István azóta is évenként bevonult fegyvergyakorlatra és temperamentumának, bátorságának, hidegvérének megfelelően va­dászrepülő lett. Önkéntesi éve alatt egyébként példátlan szorgalommal folytatta műegyetemi Tanulmányait és hiánytalanul letette vizsgáit. A mátyásföldi miirepülés Nagy érdeklődést keltett annakidején a íjtnátyásföldi repülőnap“, amelyen többek között a goríziai olasz repülőezred pilótái is részt vettek 9 géppel és nyaktörü mutatvá­nyokkal ejtették ámulatba a lelkes közönsé­get. Légierőnk még ekkor is rejtett alakulat volt s csak fokozatosan kezdett fejlődni. Ma­gyar részről Horthy István is szerepelt a mű­soron, miirepülő mutatványokkal. Komoly erőpróba volt ez a kiváló olaszok mellett, nem is szólva arról, hogy repülésügyünk jó­formán csak ebben az időben kezdett a nyil­vánosság előtt szerepelni. A repülőnapok katonai vezetője felszállás előtt megszabta a magasságot, amelyben Horthy Istvánnak az egyes mozdulatokat és mutatványokat el kellett végeznie, 6—800 mé­teres magasság szokásos az eféle produkció­nál, mert kisebb magasság veszedelmes lehet. Horthy István felszállt s elvégezte a műre-' pülés minden technikai feladatát, mégpedig alig 50 méteres magasságban. Kitört belőle az igazi repülő-temperamentmu! Szinte gép- szerű pontossággal végzett minden mozdula­tot, de olyan vakmerőén, hogy a szakértőknek ' égnek állt a hajuk, A közönség tombolva ün­nepelte a kţvâlâ magyar pilótát, aki nehéz körülmények között szerzett dicsőséget a ma­gyar repülésnek, de leglelkesebben a külföldi repülök üdvözölték. Ilyesmit ők is ritkán lát­tak azelőtt. ,,Mintha valaki csónakkal kelne át az Óceánon...“ Horthy István egy szép napon előállott Tervével, hogy kis sportgépén Bombayba és vissza repül. A sokezerkilométeres repülőút Indiáig még kényelmes utasgépen sem cse­kélység, kellő műszerekkel fel nem szerelt kis sportgépen pedig már az első pillanatban vakmerőségnek látszott. Az útiterv szerint na­ponta átlag 200 kilométeres utat kellett meg­tennie, leginkább telj'esen lakatlan sivatagi te­rületek fölött. A kis sportgépnek egészen apró méretű — dió nagyságú — gömbkom- pasza volt, ami meglehetősen gyenge műszer. Egy 10 fokos eltérés a megteendő ut és az át­repült területek hatalmas méretei mellett már 100—150 kilométeres különbséget jelenthet. Eletet, vagy halált a pilóta számára... Itt iga­zán csak a repülő ösztöne és szerencséje irá­nyíthatja a gépet. Más nehézségek is tornyosultak a vakmerő terv útjába. Nem volt a gépnek rádió-beren­dezése sem, hiányoztak mindazok a bonyolult műszerek, amelyek a kommerciális repülési manapság már a vasúti utazással csaknem egyenlő mértékben biztonságossá teszik. Mind ehhez járul még az á veszedelem is, hogy a pilóta elfárad. A génkocsivezetóst sem bírják sokan megszakítás nélkül 3—4 óránál hosszabb ideig, holott ez utóvezetés változatos, érdeke­sebb, mint a repülés, a madártávlatból látott egyhangú éa végtelen sivatagok felett. Már pedig Horthy Istvánnak naponta 10 óra hős:. szat és még tovább kellett egyfolytában a le­vegőben lennie, 10 teljes óra hosszat, állandó éber figyelemmel a kormánynál ülnie. Egy percnyi kimerültség, aléltság, vagy motorhiba végzetes balesetet okozhatott volna, hiszen még szerencsés kényszerleszállás esetén is csaknem lehetetlen megtalálni a sivatagban egy kis sportgépet és utasát.. A Kormányzó Ur megkérdezte a légierők akkori parancsnokának véleményét, hogy mit tart az utazásról, annak lehetőségeiről és mit tanácsai. A tapasztalt, magasrangu repü­lőtiszt azt válaszolta* hogy a tervezett indiai ut óriási teljesítményt követel embertől és géptől egyaránt. Minden repülő és minden magyar ember büszke lehet rá, ha magyar ember és pedig maga a kormányzó Ur fia erre a teljesítményre vállallzofik. de a maga részéről olyan veszedelmesnek tartja a vállal­kozást, mintha valaki kis csónakon alcarna átkebti az Óceánon. Megemlítette a navigá­ciós eszközök hiányát, a pilóta idegrendsze­rét végsőkig igénybe vevő fáradságot, a re­pülési korlátozások következtében fennálló sokféle bonyodalmat és azt ajánlotta, hogy inkább más, nagyobb gépen vaduljon a légi mm Február 21 és 22,-én délután 1/3 3 órakor útnak Horthy István. A Kormányzó Ur egyideig gondolkodóit, aztán megmondta döntését: — ,,Ha Pista repülni akar, csak azt mond­hatom: „Isten veled fiam! — Un is ilyen voltam“..,. És Horthy István elindult » nagy útra! A Főméltóságu Asszony előtt eltitkolták az utazás veszedelmes körülményeit, ö úgy tud­ta, hogy Pista fia a Holland—Keletindia-i repülőjárat utasgépén hagyta el a budapesti repülőteret... Horthy István a kis Arado-sportgéppel vi­lágra szóló pilótadicsőséget szerzett a magyar névnek. És a gyenge kis gömbkompasz ellenére mindenüvé pontosan és kellő időben érkezett. Az ut utolsó szakaszát Istanbultól Budapestig is percnyi pontossággal tette meg. Ez csak egyike Horthy István repül őél me­nyeinek. Voltak mások is, amelyek nem ke­rültek nyilvánosságra. A magyar repülők mél­tán nagyra értékelik Horthy István nagy tu­dását, pompás repülőkvalitásait s szeretik és tisztelik benne a jó rejjülőlársat és a ráter­mett vezetőt. ti Szívesen hangversenyeznék együtt a kolozsvári filharmó mondotta a Keleti Uság munkatársának G, Agosti, a oiosz zongoraművész neves Kolozsvár, febr. 20. Caselle, Previtali és Bonucei után, G. Agosti személyében újból neves olasz művészt lát vendégül falai között Kolozsvár városa, A zongora rokonszenves, olasz mesterével, aki csak pénteken délután érkezett meg nagy­sikerű marosvásárhelyi hangversenye után Kolozsvárra, az olasz kuliturintézet egyik la­kályosan berendezett különszobájában beszél­getünk. Férfiről lévén szó, nem követünk el titoksértést, ha eláruljuk, hogy a kitűnő olasz művész negyven éves, annál inkább sem, mert sokkal kevesebbnek látszik. Fiatalos, ruga­nyos és — jókedvű. Az anyaországban már kétizben megfordult, Erdély földjére most lé­pett először. Kolozsvári hangversenyét meg­előzően nagysikerű koncerteket adott már Nagyváradon és Marosvásárhelyen. Az, anya­országban Budapesten, Debrecenben, Kassán és még egy-két nagyobb vidéki városban hang­versenyezett. A neves zongoraművész, aki — Franciaor­szág kivételével — Európa minden országú­ban hangversenyezett és beutazta Észak- és Délamerikát is, mohó érdeklődéssel fordul minden város felé, ahova a sok utazással egy­bekötött müvészélet vezérli. Kolozsvárott is az volt az első dolga, hogy egy kis körsétát tegyen a városban. Elragadtatással beszél az ősi Szent Mihály templom megragadó szépsé­gű vonalairól. Aziránt érdeklődünk, hogy szomhatesti hangversenyének műsorán milyen müvek sze­repelnek 1 — Elsősorban .régi olasz szerzőket mutalok be — mondja G. Agosti — Frescobaldi és Gallilei szerzeményeiből játszom. (Az olvasó jól gyanítja, a zeneszerző Gabiiéinek valóban köze van a „mégis mozog a föld“ elmélet hirdetőjéhez, amennyiben — édesapja volt.) Sorra kerülnek Bach és Caesar. Frank szerze­ményei is. A modern olasztik közül Casella. Bizetti és — itt. szerényen elmosolyodik — sa­ját szerzeményeimből játszom — További tervei? — kérdezzük. — Ami közeli terveimet illeti —- mondja. — ma este elmegyek az operába, örülök, hogv Kolozsvárott alkalmam van operaelő­adást hallani. Holnap aztán még jobban kö­rülnézek a városban s természetesen néhány órát gyakorolok a Mátyás Király Diákház nagytermében, hangversenyem azinhelyén. — Hova utazik Kolozsvárról’ — Budapestre —• hangzik a válasz. — Ott esetleg még egy hangversenyt rendezek a Vigadóban. Azután hazamegyek egy kicsit Milánóba. Később pedig svájci szerződésem­nek teszek eleget. A művész sajnálkozással említi meg, hogy csak most szerzett tudomást a kolozsvári fllharmónlkus zenekar létezéséről, szívesen adott volna velük együtt hangversenyt. Ha nem merülnek fel akadályok, a közeljövő­ben lehetséges, hogy megvalósítja ezt a ter­vét, esetleg Pestről tér vissza ennak érde­kében. A művészek lélektanát ismerve, még egy utolsó kérdést szögezünk a rokonszenves olasz zongoraművész mellének: — Van-e valami babonája? — Szó sincs Tóla, — mondja mosolyogva. — Ebben a tekintetben hivő katolikus va gyök. Feláilunk és elbúcsúzunk. A kéz, amely szombat este játszi könnyedséggel fut vé­gig a fehér-fekete elefántcsontbillentyükön, férfiasán, melegen megszorítja az újságíró kezét. (—J Mit ir a székesfővárosi sajtó Agostiról? A főváros zenekritikája nagy lelkesedés­sel nyilatkozik a Guido Agosti szerepléséről, kiemelvén a nagy művész páratlan tehetsé­gét és erőteljes előadómüvészetét. A „Nemzeti Újság“ Írja: „Értékes, sokol­dalú pianista mutatkozott be a Vigadó kö­zönségének Guido Agosti, a milánói Zenemű­vészeti Főiskola tanárának személyében. Az olasz vendégünkben ösztönös és öntudatos müvészegyéniséget ismertünk meg, aki biz­tos zenei érzékkel használja a kompozíció tökéletes kifejezésének belső eszközeit és egyéni öntudatával váltja valóra azokat a zongorán. Déli temperamentumát, csapongó képzeletét mindenkor művészi önfeláldozás­sal állítja a stllszerüség szolgálatába. így Baehnál megcsodáljuk erőteljesen, de hűvös orgonaáhitattal fölhangzó szólamait, amely­nek markáns vonalát pompás dinamikával építette fel. C. Frank-ot Is játszott hason­lóan nemes értelmezésben. Plzetti, Albeniz és Debussy más oldaláról mutatta be kvali­tásait. Képzelete az impresszionista színek­ben is díszesen csillogott. Chopin romantiz-; musa sem áll távol gazdag kedélyvilágától, mint tapasztalhattuk. Hallottuk néhány sa­ját szerzeményű hangulatos darabját is. A művész bemutatkozását melegen fogadta a válogatott közönség. A „Pester Lloyd“ többek közt a követke­zőket mondja: „Egy hatalmas és érdekesen összeállított műsor pompás alkalmat nyúj­tott Guido Agosti kiváló olasz zongoramű­vésznek arra, hogy előadómüvészetének sa­játos erejét és zeniálitását kifejezésre jut­tassa.“ Kolozsvári járás főszolgabirája, mint elsőfokú rend. bűnt. birő. ÍTÉLET-KIVONAT A kolozsvári járás főszolgabirája, mint 1. f. rend. bűnt. biró, Lebovits Ferenc 31 éves, izr. vallásit, gyalul kereskedőt 100 pengő pénzbüntetésre, mint főbüntetésre, a lefog­lalt bűnjeleknek elkobzására és az Ítéletnek terhelt költségén sajtó utján való közlésére, mint mellékbüntetésre Ítélte, mert 1941. év március hónapban 4 darab lóbőrt nem Jelen­tett be az illetékes Magyar Bőripari Nyers- anyagbeszerző és Elosztó Rt-nek. KolozsVár, 1942 február 14. Dr. Széki Miklós s. k szolgabiró. \i //REGGEL: . RELETI VJS AG a 0 DEUSEN MAGYAR ÚJSÁG MA: ELŐADÁSOK: A Légoltalmi Liga kolozsvári szer­vezetének műsoros propaganda-es­télye este 9 órakor a Redout nagy­termében. HANGVERSENYEK: G. Ágost!, a neves olasz zongora­művész hangversenye este 8 órakor a Mátyás Király Diákház nagyter­mében. MÚZEUMOK: Erdélyi Nemzeti Muzeum (Rástya-u. 2. sz.) Nyitva: délelőtt 9—1-ig, dél­után 3—6-ig. Megtekinthetők: őskori, római, népvándorlás- és honfoglalás- kori gyűjtemények, római és közép­kori kőtár. (Képtár, fegyvertár Ős éremtár rendezés alatt.) •48-as Ereltlyemuzeum. Unió-utca, Redout-épület. (Rendezés alatt) A NEMZETI SZÍNHÁZ ELŐADÁSAI: Este 8 órakor a „Milliomos" című vígjáték előadása. MOZIELÖADÄSOK: CAPITOL: A cigány. «.Magyar.) •EDISON: Arviz Indiában. (Ameri­kai.) EGYETEM: Krüger apó. (Német.) RIO: Eladó birtok. (Magyar.) ROYAL: Vidám műsor: Staa és Pan bohózatok, színes rajzfilmek. URANIA: Hat hét boldogság. (Ma­gyar.) SZOLGALATOS GYÚGYSZERTÁRAK: Fortuna gyógyszertár, Mátyás ki­rály-tér 33. Távbeszélő: 21-52. — Hygea gyógyszertár, Széchenyi-tér 32. Távbeszélő: 24-04. — Victoria győgvszertár, Horthy Miklós-ut 44. Távbeszélő: 15-69. — Opera gyógy szertár. Hunyadi-tér 1. Távbeszélő: 11-96. __ Olaszországban leszállították oíbb el­sőrendű közszükségleti cikk árát. Rómából jelenti a Magyar Távirati Iroda: A Duce el- nöklésével kedden összeült ellátásügyi és tár caközi bizottság elhatározta bizonyos köz­szükségleti cikkek árának lényeges leszállí­tását. Ezek a fogyasztási cikkek elsősorban a tésztanemüek, továbbá olajfélék, zsiradé­kok, szárított gyümölcsfélék és sajtok. A fo­gyasztási cikkek leszállított ára március ele jén lép hatályba. __ a kolozsvári Református Teológiai Fakultáson vasárnap, február 22-ikén böjt fövasámapján, délelőtt 11 órakor úrvacsora- osztással egybekötött akadémiai istentiszte­let lesz. Az Igét Lukács ev. 22.39—45 ver­sei alapján Maksay Albert tanár hirdeti és Imre Lajos dr. tanár ágendázik. — MUNKÁCSON VENDEGSZEREPELI AZ UNGVÁRI RUSZIN NEMZETI SZÍN­HÁZ. Ungvárról jelenti a Magyar Távirati Iroda: Ungváron bemutatkozott a Ruszin Nemzeti Színház. A „Síit a nap“ év .,Folyik a Tisza“ című előadások után u misein nem­zeti színház a „Bor“ cimil színmüvét nem Üngvárott, hanem’ Munkácson mutatta be. — Szeged társadalma — a honvédekért. Szegedről jelenti a Magyar Távirati Iroda: A polgári iskolai tanárképző intézet Botond Bajtársi Egyesülete a honvédség számára eddig 120 ezer darab cigarettát, 5 kilogram dohányt, 2000 könyvet, 2000 folyóiratot, többszáz darab melegruhát és egyéb hasznos dolgot gyűjtött és juttatott el a keleti harc­térre. — Előadások a kolozsvári re ionná tus nők részére. A Magyar-utcai református Iskola nagytermében (Magyar-utca 68.) délután 4 órai kezdattel, három egymást követő va­sárnap előadásokat tartanak református nők számára. Az első előadás február 22- lkén lesz. Ezalkalommal Kádár Géza lelki- pásztor a gyülekezet nőtagjainak hivatásá­ról tart előadást. A részvétel díjtalan. Min­denkit szívesen látnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents