Keleti Ujság, 1942. február (25. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-20 / 41. szám

P é n t e U i9éf- februäT Ti OááSACKíY-ŐLÜ /iíápviaelöház 2 'XÖÜYíASA könyv tárd :i'*Ä A J ‘BUDA?SGI l PAHL.IMBÎ7T BXTSR*1 ,'<k4 • ’*■... 4ra 12 fillér SZERKESZIdSCG, KIADÖH1V ATAL, ftg NYOMDA: KOUOZSVAR, BRASS AI-U. 1. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK; 71. SZ. Kí;/.Hí ÁTOK AT NEM ADUNK VISSZA EUÖFIBÜBTÉSI ARAK: 1 HORA Î.70, fcVED ÉVRE 8. F*U ÉVRE 1«. EVfiE 32 PENGŐ. — POST AT AKARJ* FÉN3EEARI CSEKKSZÁMLA VITÉZ NAGYBANYAI HORTHY ISTVÁN A KORMÁNYZÓHELYETTES ©rsxÄfffi’f'üiesi leél liázáwialc együttes ülése* ©€jyl*«fifjt* lelkesedéssel és kozM« kiállással lioxta meg a iörlé«iel«w*i Viafározalof A független, öncélú Magyarország delében történelmi jelentőségű nap 1942. február 19-lke. A nemzet bölcs Vezér énék, Horthy Miklós Kormányzónak kívánsá­gára » magyar országgyűlés megválasztotta az államfő helyettesét, és az egy­hangú választás vitéz nagybányai Horthy Istvánt emelte a magas tisztségre. •V/. ország minden lakosa tudatóban van az esemény jelentőségének. A Kor­mányzó és kormánya bölcsessége s a jövő fejlődés nyugodt alakulása iránti gond nyilvánult meg abban az elhatározásban, amelynek eredménye és kifejeződése volt a tegnapi választás. A komoly időkhöz és a magyar nemzet nagy történelmi ha­gyományaihoz méltó volt a magyar törvényhozás két házának együttes ülése. Az a tökéletes összhang és lelkes egyetértés, amely a kormányzóhelyettesválasztás legjellemzőbb megnyilvánulása, mutatja azt a magyar jellemvonást, hogy a nemzet, ha függetlenül, külső befolyásoktól menten dönt a maga sorsa felöl, mindig meg­találja az egyetlen nagy eél; a nemzet további megerősödése felé. legegyenescbbeit és legbiztosabban vezető utat. Az országgyűlés tagjainak leikéből a tökéletes bizalom hangja szakadt föl. amikor a Felsőház elnökének bejelentéseit félbeszakítva, egyhangn felkiáltással, egyértelmű akarattól jelölték meg azt, akit a legalkalmasabbnak Ítéltek az állam­fő-helyettes felelőségtcljes, történelmi szerepének betöltésére. Ez a bizalom és ez a lelkesedés a meg választott személyének szólott. "Nagybá­nyai vitéz Horthy István tagja annak a fiatal magyar nemzedéknek, amely a trianoni rabság szenvedései között nőtt fel s napról-napra magába szívta a nem­zeti nagyság emlékének gondolatát és újbóli megvalósításának akarását. A nagy­szombati és szegedi repülőiskolákban, ahol csak titokban lehetett felkészülni a ma­gyar jövő kötelességeire, bajtársaival együtt szövögette a magyar térkép kiegé­szülésének álmait és kemény munkával készült erre az időre. Hosszú éveken ál. újból és újból teljesített katonai kötelességei közben ismét csak a magyar jövendő céljait szolgálta és ugyanez az eszmény vezette a nemzeti élet egyik legfontosabb területének, a vasúti közlekedésnek irányításánál is. Azt az akaraterőt, jellemszi­lárdságot és a jövőbe vetett fanatikus hitet, amely az uj magyar nemzedék sajátos­sága. állítja most az ország minden ügyére kiszélesedett munkaterületén a nagy cél szolgálatába. Az egész magyar nemzet a legmélyebb hódolatól és szeretettel tekint fel a kormányzói családra. Főméltóságu Urunk, Horthy Miklós, Magyarország Kor­mányzója, azóta, hogy Szegeden felemelt* a lecsüggedt magyar zászlót, törhetetlen akarattal, valósággal uj honfoglalásra vezette népünket. Most a család fiatal sar­ja áll az ország akaratából atyja mellé, hogy ellássa a kormányzóhelyettes nagy hivatalát. Vitéz nagybányai Horthy István mellett ott áll minden magyar a maga törhetetlen hitével, bizalmával, hűségével és azzal az ígérettel, bogy mindenki haj­landó mindenét feláldozni a magyar jövendő diadaláért. Budapest, február 19, A kormányzöhe- lyettest választó országgyűlés együttes ülé­sének délelőttjén már 10 óra felé összegyűl­tek a fellobogózott kupolacsarnokban az országgyűlés tagjai. A képviselők a képvi­selőházi, a felsőházi tagok pedig a felsőházi társalgóban gyülekeztek. Itt helyezték el a jelenléti iveket is. A kormányzóhelyettest választó országgyűlésre igen sok magyar és külföldi előkelőség érkezett a székesfő­városba. t Az ünnepi díszbe öltözött kupola­csarnokban A kupolacsarnokot a nagyjelentőségű tör­ténelmi esemény alkalmából méltóan feldí­szítették. A csaknok közepén emelvényt ál­lítottak fel s azon két szék állott, az egyik, hatalmas finomművű karosszék a Kor­mányzó Ur, a másik, kissé hátrább álló szék a megválasztandó kormányzóhelyettes részére. Az elnöki dobogón négy szék ál­lott, a két középső az országgyűlést fel­váltva vezető felsőházi és képviselőházi el­nök. a másik kettő a két jegyző részére. Tizenegy óra előtt az országgyűlés tagjai már összegyűltek a teremben és csoportok­ban beszélgetve várták a történelmi jelen­tőségű gyűlés megkezdését. Valamennyien sötét magyar ruhát viseltek, a háborús időkre való tekintettel a főrendiházi tagok sem jelentek meg diszmagyarban. A kupo­lacsarnok oszlopsorán belül a bejárattól jobbra a felsőházi tagok, baloldalra a kép­viselők helyezkedtek el. Az előkelőségek és családtagjaik részére páholyokat helyeztek el a kupolacsarnok­ban. Az egyik oldalon a kormányzói család tagjainak páholya, a baráti államok diplo­matái és.más előkelőségek, a másik oldalon a külföldi‘és a magyar sajtó képviselői és a meghívottak foglaltak helyet. A diploma­ta páholyban megjelentek a német, olasz, japán, finn, horvát és a román budapesti diplomáciai képviselet tagjai Is. „Éljen vitéz Horthy István!“ Az együttes ülést Széchenyi Bertalan gróf a Felsöház elnöke nyitotta meg. Meg- , állapított a. hogy az együttes ülésen 208 felsőházi tag és 280 országgyűlési képviselő van jelen, tehát az országgyűlés együttes ülése határozatképes. Bejelentette továbbá, hogy az együttes ülés egyedüli tárgya a kocmányzóhelyette* megválasztása. Utalt arta, hogy a kor, mányzóhelyettesröl szóló törvény a Kor­mányzót az ajánlás jogával ruházta fel, majd így folytatta: — Amint már mindkét Háznak bejelen­tetett, öfőméltósága ezzel a jogával élni nem kíván. Amikor az elnök idáig ért beszédében, az együttes ülés tagjai lelkes kiáltásban törtek ki: — Éljen vitéz Horthy István! A kiáltás végigzugott a kupolacsarno­kon, majd nagy taps hangzott fel, amikor Széchenyi Bertalan gróf elnök kijelentette hogy az országgyűlés tagjainak most el­hangzott megnyilatkozásából úgy látja, hogy a gyűlés akarata közfelkiáltással nyert kifejezést, mégpedig akként, hogy az országgyűlés egyértelműséggel, egy- akarattal vitéz nagybányai Horthy Istvánt kívánja megválasztani az or­szág kormányzóhelyettesévé. A bejelentésre még nagyobb lelkesedéssel tört ki a taps és az éljenzés. Az országgyűlés nem kívánta » szavazás elrendelését Az elnök ezután bejelentette, hogy a konnányzóhelyettesröl szóló törvény 5-ik szakaszában foglalt rendelkezés szerint az elnök az országgyűlés akaratának közfelki­áltásban megnyilatkozott egyértelműségét csak akkor állapíthatja meg, ha arra a kérdésre, hogy az együttes ülés kiván-e szavazást, szavazás elrendelése iránt nem terjeszt elő Írásos kérelmet annyi jelenlevő tag, amennyi az ülés megnyitásakor jelen­levő tagok számának egyötödét, vagyis je­len esetben a 97-et meghaladja. Féltés*! tehát a kérdést: kivánja-e az országgyűlés a szavazás elrendelését? — „Nem!“ , hangzott határozottan a" egyhangú válasz. Ezután az elnök kérte azokat, akik a szavazás elrendelését óhajtják, hogy ter­jesszék be írásban erre irányuló kívánsá­gukat. Néhány pillanatnyi csend után, miután senkisem jelentkezett, az elnök igy foly­tatta: — Megállapítom, hogy a szavazás el­rendelése iránt az 1942. évi II. t. c. 5-ik szakaszában foglalt rendelkezés - nek megfelelően Írásbeli krvánsáfgof A lőrvéufhoxás két hazának történelmi illése

Next

/
Thumbnails
Contents