Keleti Ujság, 1942. február (25. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-15 / 37. szám

Székelykereszturi napié A amffl,rK£KESZTDKf }«HXONY NÖEGYLET ot évbe« tUwzü* megünnepel«) fwmilM- mk 60 éves jubileumát. Székelykereszturon különbé» a közel­múltban érdeke« eszme indult el a meg­valósulás utján: Péterffy Albert aj já- rásbiró javaslatot terjesztett a nagy mai to Jótékony Nőegylet elnöksége elé. Péterffy Albert elgondolása szerint a város társa­dalma tehetősebb tagjainak anyagi áldo­zatából havi 400—500 pengőt biztosítaná­nak, amelynek felhasználásával a Jóté­kony Nőegylet a város szegényeinek, kü­lönösen az arra rászoruló gyermekeknek táplálásáról ás ruházatáról gondoskodna. Az egyesület elnöksége már meg is kezd­te a nagyssabásn segélyakció beszervezé­sét. A nagymultu Székelykereszturi Jóté­kony Nőegyesület alapszabályait 1882-ben .. hagyták jóvá és azóta megszakítás nél­kül folytatja áldásos tevékenységét. Első - elnöke Ugrón Jánosné szül. Győrffy Ag- - nes bárónő volt. Az egyesület a jótékony ns knltnmranka mellett annak idején az állami menhely által Székelykercsztur és vidékére kihelyezett árvák ruházatának gondozását is végezte, legáldásosabb mű­ködését a 22 éves idegen uralom alatt fej- jg tette ki, amikor — hogy csak egyetlen példát említsünk, — az unitárius gi.uná- j zlumnak a szülői gondozástól távol levő j tanulói a Tamás Ilonka át-al megalapi- * tett foltozó-bizottság állandó gondozását élvezték. A román megszállás- ideje alatt a legtöbb erdélyi jótékony nőegylet meg­szűnt, helyettük Inkább a felekezeti ala­pon szervezkedő nőszövetségek létesültek. A Székelykereszturi Jótékony Nőegyesü­let megszerezte a jogi személyiséget és magában foglalva az összes felekezeteket, állotta meg a helyét mind jótékonysági, mind társadalmi téren. 1932-ben, 50 éves jubileumán, székely háziipari kiállítási Is rendezett. 1921 óta az egyesület érdemes elnöke a járás nagyasszonya: özv. Ugrón Zoltánná, a mostani vezetőség tagjai pedig: özv. Lengyel Samu né és Tamás Ilonka alolnö- kök, dr. Fazakas Miklós né pénztárnok, Ajvász Béla titkár, valamint 18 lelkes vá­lasztmányi és 200 rendes tag. * „CSÜRDÖNGÖLÖK“ címen Szittya Horváth Lajos, az ismert szé­kely zeneszerző és polgári Iskolai igazgató megjelentette a Hargita aljában általa fel­kutatott és már-már végpusztulásnak indult 6 székely csürdöngölőt. Sz. Horváth Lajost elismerés illeti, hogy az elmúlt szomorú 22 év alatt feledésbe ment ősi dallamokat fá­radságos utánjárás árán megmentette a jö­vő számára * A SZÉKELYSZENTM1HALYI FIATALSÁG sikerült előadásban mutatta be a „Fáin gyöngye“ cimü népszínművet. A székely- keresztúri unitárius egyházközség rende­zésében tartott szlnlelőadást az ifjúság hajnalig tartó tánca követte. A RÓMAI KATOLIKUS NÉPSZÖVET­SÉG SZÉKELYKERESZTURI TAGOZATA február 14-én, szombaton este tánccal egy­bekötött műsoros estélyt rendezett az egy­házközség javára a Walter-szálló nagyter­mében. A városi műkedvelőkön kívül az es­tély gazdag műsorában nagy sikerrel szere­pelt a székelykereszturi állami tanítóképző- intézet műkedvelő gárdája is. A rendezésért Köllő Ignác plébános által Irányított lelkes * nsndezőgárdát illeti elismerés * UJ LELKÉSZT KAPOTT a székelykereszturi unitárius egyházkör- I*o* tartozó gagyi egyházközség Zslgmond József lókodi lelkész személyében. Érde­kes, hogy az uj gagyi unitárius pap lelki­pásztori működését annak idején ugyan­ebben a községben kezdte ou KRÓNIKÁK niDOAí őm... •.. óoyy az antilop őshazá ja tvJa ~'r'*ikép- jwn Amerika, ahonnan a föld legforróbb geológiai kordban, a, harmadkorban as alasz­kai földnyelven át vándorolt be Ázsiába, bi­tten vedig Bél-Kurópán át Afrikába? Afri­kában ma több mint 500 antUopfajta ét. ,. . hogy az elefánt nem tud ugrani, mert nsontváza és isömzata testének tömegéhez r-bfzom/ttvo túlságosan .gyönge? ... hogy a strucc a közfelfogással ellentét­ben soha, még 4 VeSzúty idején sem dugja fe­jét a homokba? A strucc különben nem olyan buta állat, mint ahogyan általában hi­szik, amit az Is mutat, hogy üldözőit ravasz eikcakkos futással nagyon ügyesen M india fUmumn Szingapúr, az ópiumból épitett erőd (MN) „Hőség a világbirodalom Iráni* hangzatos óim alatt 1939 május 15-án a losv- do*u ^T«nes“ a következő jelentéssel! leple meg a világot: „Párak, Selangor, Negri Sein- biaan és Pahang szövetséges maláj államok május 13-án elhatározták, hogy a brit impe­rium védelmirendszerének és Szingapúr erő­dítményeinek kiépítésére • ^szövetségi tanács- nak" (Federal Council) május 18-án tartan­dó ütése alkalmából önkéntes adományként 4 mdlio maláj dollárt (467.000 fontot) ajánló- nuk feL A maláj gyar.matáVemok ez év ápri­lisában hasonló célból egy millió font ster~ íinggel járultak hozzá Szingrtrur kiépítésé­hez, Bnt~Malayárnak a világbi rodai! om védői­mére rendelkezésre bocsátott hozzájárulói» az utóbbi 30 év alatt elérte a 21J millió fontot. Ez a* adomány meggyőző bizonyítéka annak a jóakaratnak és tökéletes lojalitásnak, mely ezeknek az államoknak uralkodóit és népét egyaránt eltölti“. Néhány héttel később. 1939 júliusában a ,.Washington Post“ távolkeleti levelezője, Harald Beaker hasonlóképpen igen tanulsá­gos jelentésbein számolt be erről a pénzügyi hozzál árulásról, melyet Anglia Szingapúr védelmeié a „független“ maláj államoktő’ ki- kénysizerifett. „A maláj államok — állapítja meg a tudó­sító — 1931-ig 60 millió maláj dollárt bocsá­tottak a világbirodalom rendelkezésére, 1933 október elsejei hatállyal kötelezték magukat, hogy a szingapúri erődök meggyorsítására rendkívüli adományként évi négy millió ma­láj-dollárt teremtenek élő. Ténylegesen azon­ban a szövetséges és nemszövetséges államok uralkodóitól kivetett rendkívüli adókból 1938 vegéig az utolsó három évben éverdeint ezen­kívül még 1.475.000 maláj-dollár folyt be. Nem nehéz kiszámítani, hogy a maláj gyar­matát iiamoknak erre a célra szolgáló összbevé­tele 80 millió dollárra, ana\z 9 millió font sterlingre rúgott. Szingapúr Svenkint 530.000 fontot emészt fel, úgyhogy a maláj államoknak évi 472.000 fontos hozzájárulása mellett csendesóceáni támaszpontjának fenn­tartása az angol anyaországnak csupán évi 58.000 fontjába kerül." Abból a mintegy hét és fél mil'ió pengő­ből tehát, melyet Szingapúr erődítményeinek elkészülte óta elnyel, köret hat és fél millió pengőt a maláj cinnbányák és kaucsukültet- vényefc munkásai teremtenek elő. Az utolsó három évet xMprfSaőteg samten s Maláj­tól sziget jobb sorsra érdemes bennszül ölei­nek még súlyosabb terheket kellett vállalniok —■ csakhogy az angol uralmat „biztonságban“ élvezhessék, 1923-tól 1938-ig esupáa a szin­gapúri erődítések építésére nem kevesebb, mint 6.7 millió font sterlinget, vagyis több mint 90 millió pengőt kellett „csupa lelkese­désből“ kiizadnik. Ez a hatalmas összeg alig kevesebb az összes kiadások felénél. Vájjon hogyan sikerült Angliának a maláj cinnbányák és kauesukültetvények kiéhezett munkásaiból ekkora összeg akti kisajtolnia T Amikor az angol kormány a Maláj-félszi­get uralkodóit az elé a kellemetlen kérdés elé áSitotta, hogy vagy „önkéntes adományokkal járóinak hozzá országaik biztonságának meg­védéséhez“ vagy pedig belenyugszanak „szu­verenitásuk“ megnyirbál ásába, a maláj szul­tánok szerényen megkérdezték Londonban, hogy vaj jón csak nem a cinn- és kancsuk- eladásoknál befolyó jövedelmeket óhajtja-« a londoni kormány Szingapúr erődítményeibe ölni. Az angol kormány válaszul arra utalt, hogy a maláj államok jövedelmeinek 30 szá­zaléka ópiumeladásból ered és ezeknek a jö­vedelmeknek a 60 százaléka éppen elegendő lenne a maláj államok részéről elvárt hozzá­járulások biztosítására. A maláj szultánok az útmutatást megértették és így történt, hogy az az állam, melynek ren dőr.ége a kábitóazer- karcskedelem ellen küzd és amely a Népszö­vetség előtt 1927-ben a kábitóazeriizérefc el­len hozott nemzetközi rendszabályok megszi­gorítását sürgette, az ópiumszávók borzalmas ^zenvedélyébőli évenként több, mint 16 millió, 1930-tól 1934-ig 8.6, 1935-ben 8.5, 1936-tól 1937-ig 7 millió maláj-dollárt vételezett be. Ebből az összesen 99 millió maláj-dollárra, azaz 10.6 millió fontra rugó szégyenteljes ere­detű összegből Anglia 6.7 millió fontot Szin­gapúr kiépítésére fordított, a maradókot pe­dig Hongkong, Pont Darwin és egyéb csen­desóceáni támaszpontjainak erődítményeibe fektette. Nem nehéz rájönni, hogy Szingapúr fenntartási költségeinek nagy része hasonló­képpen ebből a szomorú jövedelmi forrásból ered. Szingapúr, az ópiumból épített rablóvár megérett a pusztulásra! Ez a megérdemelt. vég nem is váratott sokáig magára. TTP A főméHóságu Kotmam/zéné téli segélyakcióiéra befizetés a 99.000 C931MIJ VIindea postahivatalná Ilr v5t?ICIC*ifffíJQW rendel kezesre áll! A Hava» szinevâltaxăsa Sut a nap, A tetőn finom percegésset olvad a hó s a fehér gyászba öltözött havason átfut a tavasz első remegése. ,.Száz Driás mond a hegyekben, néki áldó éneket" —• irta valamikor Csokonai. A déli végeken Zrínyi a költő keresett vigasztalást a nyájas ereziáknál, de so­rai közül kicsendüít a katonaember mély bánata. „Mit örvendek annak, ha hegyről le­ment a hö. úgy harcol a bánat, mint erő ss zára 16“ Tényleg, van valami csendes tragikum ebben a havasi napsütésben. A hócsip. ka-lomb és a jégvirág törékeny pompá­ja, ez az egész megfagyott tündérvilág indul meghalni a tavaszba. A tűnő vég­telen fénye von glóriát föléje. A meg- dicsőült szépség lendül az elmúlás felé. Pedig nem is elmúlás ez, csak valami­lyen csodálatos színváltozás. A föld ereiben frissen lüktet a vér s a füzek között kóricáló patak üzenetet hoz a hegyekből, a csúcsok felöl, ahol Bore- ász, az északi szél készül megvívni utol­só reménytelen csatáját. Az ezüst-tuni- káju nyírek kérge szinte kicsattan a feszülő nedvektől s vad, szédítő szagok öntik el a völgyeket. Ketten vándorolunk a havason. Sí­talpainkra mázsás teherként tapad a vizes hó. Hátizsákunkban csaknem egy­heti élelem, sátorponyva, meleg takarók. Tetet búcsúztatni jöttünk a havasra. Előttünk az Ünő hajlott háta, hátunk megett Borberek ittelsó házai, a tem­plom, „amely fölött égig ért a szírt." Egy köeres vízmosás tövében írerünk tábort, a fürészmal&ton túl, ott, ahol Reményik szemérmes sziklái s halott fe­nyői állnak titánt sorfalat. Nyáridon jártam itt utoljára. Akkor olyan volt a táj, mint a skandináv sá- gák színpada. Most egy Andersen mese díszlete jut eszembe róla. A „csöndes .mplmmt " héi szemérmesen kendőzi a táj bántó éleit. Elfeledteti velünk a ma­gashegység minden veszedelmét. Pom­pás alpesi felszerelésünkben is bízunk, amikor tovább indulunk a csúcsok ölén meghúzódó menedékház felé. Estére ott kell lennünk. Útmutatónk a kunyhó­hoz vezető telefonvezeték lesz. Lecsa­toljuk a léceket, amelyek most inkább akadályoznak, mint segítenek. Térden felül érő hóban gázolunk tovább, jobb­ról és balról, az ut két oldalán, fejszés favágók szófián menete tart a patakpar­ton fölfelé. Â mellékvölgyek szurdokai csak úgy zengenek a fadöntők fejsze­csapásaitól. Aprócska mokánylovak küzködnek a hatalmas rönkökkel. Szü- gyig merülnek a hóba, de tovább birkóz­nak — becsülettel. Odébb a völgyszáda facsusztatóián óriási szálfák suhannak a mélybe. Kilőtt parittyakővekként pat­tannak egymás hátára s mindent elsöp­rő erővel zúdulnak a patak jegére. Egyi­ken apró legényke lovagol. Istenkisér- te sport ez, de a rönkök lovasa a jelek szerint magától érthetődö szórakozásnak tartja a gerendalovaglást s csodálkozva néz bámuló szemünkbe. Olykor megrokkan a hó lépteink alatt s hatalmas táblákban zökken a mélysé­gek felé. Meleg szél lopakodik át erdé­szeteken és kihalt bányamélyeken. Ve­szedelmes idő ez a havason. Odafenn a gerinc hajlatában fenyő- cinke matat az ághegyen. Feketés-szür. ke mellénykéjéhez pompás, divatosan pettyes szárnyfedők simulnak. Valami kényelmes odú tolna jó a márciusi fé­szekrakáshoz. A hótól rokkant ág meg­rázkódik a parányi súly alatt, néhány maroknyi fehér gomolyog pereg le róla. A meredek oldalon tétován gurul a hó- golyó, kitér egy kiváncsi sziklakölyök elöl, aztán ezer és újabb ezer hópehely tapad reá. Önérzete nagyobb, egyre nagyobb lesz. A cinke félrehajtott fej­jel fÍQ9tl. Mát kövét kmdócskakéftt próbálgatja erejét a fenyófiákon ame­lyek sziszegve hajlanak meg súlya alatt. Â lejtő egyre meredekebb lesz — a ro­hanás már száguldássá fokozódik s az irtás méteres hótakarója mint gigászi szőnyeg göngyölődik fel nyomában. Roppannak az óriás fenyőszálak a má­zsás súly alatt s megrémült mókusok iramlanak az ághegyek felé. Siró, sziszegő zúgással tör előre a lavina . . . Lenn a völgyben, a keskeny erdei utón, hatalmas rönköt vontat, a lovas favágó. Az állatok szelíd andantéban vonszolják a halott fenyőt utolsó utján Az atyafi métabus dallamot fütyürészik s az áldomásra gondol, amely a fűrész- malomnál várja . . . A lovak a szikla mögötti kanyarba fordulnak, horkanásuk veszélyt sejttet. Az atyafi elébiik ugrik s kétkézre kapja a fejszét. Farkasra gyanakszik, de az állatok csalhatatlan ösztöne nagyobb bajt jelez. Valami ismeretlen tagédia lappang az irtás szorulatában. Még gondolkozni sincs idő, amikor óriási fe­hér fal válik el az erdő sötétzöld kárpit­jától. Az ember arca elé kapja kezét, — lovai kétségbeesetten rángatják a kötőféket. Néhány pillanat s az ut he­lyén — mint szürkés áradat — hömpö- lyön a hó. Riadt pásztorok hozzák a hirt. hogy az utón, amelven alig tizperce jöttünk, egy embert eltemetett a lavina. Szinte száguldunk. visszafelé az ösvényen. Az erdőszéleken, itt is, ott is, megmozdul a hó s kis fiók-lavinák porzanak a patak völgye felé. Veszedelmes idő jár a havason. Az ut szélén megrekedt rön­kök, fával rakott szánok állanak a la­vina körül. Az ember az ut menti kuny­hóban van már. Szerencséje^ volt. A. roppant lökéstől meglódult szálfa parity- tyaként hajította az erdőszél hópapla- nára, messze ki a hógörgetegböl A lo vacshákat is ki szabadították már. Hatal más gödör jelzi azt a helyet, ahol elte­mette őket az áradat. Mintegy tiz vagon hó fekszik Boibc- tek felé vezető utón. Lenyűgözően im­pozáns látvány. Emberfej-nagyságu hó­labdák és falitáblákhoz hasonló hórögök kaotikus halmaza. Letört ágak és ki- döntött fák koszorttzzák a görgeteg fol- torlaszolt homlokát. Svájc sziklahavasaitól a Pánik jégge dermedt világáig mindenütt ott lappang a lavina-veszély azok feje fölött, akiket megigéz a havas. Ä világháború alatt Tirolban katona ink ezreinek életét követelték áldozatot a hógörgetegek. Ez állította őket a tu­dományos érdeklődés homlokterébe. A kutatások a német Paulcke professzor vezetésével kezdődtek meg. de nem a laboratóriumok szűk falai között, hanem a hótól roskadozó Jungfrau bércei alatt. Vidám, datoskedmi főiskolások kísérték el útjára Patilcke professzort. Az élei miszereken kívül kellő számú mikrosz­kópról, hőmérőről és egyéb tudományos mérésekhez szükséges műszerről is gon­doskodtak. Még hölgy is volt a társa­ságban. Igaz, hogy cipelni kellett sze gényt, mert rongyból készült és szalma val volt mesterien kitömve. El is nevez­ték „Miss Lavina".nak. A kis karavan a Jungfrau egyik menedékházában ütöt­te fel tanyáját. Mindenekelőtt a lavinák keletkezésé­nek körülményeit tisztázták^ egy arány- tag egyszeri! kísérlettel• Csillogóan kék, erős anitin festék porát szórták a r.óra Néhány nap múlva a megfestett hé be­szivárgott a föld felé s bizonyos magas­ságban megállapodott. A felülről beszi várgoti hó síkos csúszós réteget alkot amelyen igen könnyen megcsúsznak a frissen eset hótömegek s megindul a lavina. De más utón is keletkezhetne hógörgetegek. Megtörténhetik, hogy f kiálló sziklaperemeken a szél nagy tö­megben halmozza fel a havat. Különö­sen a meredek lejtők szélárnyékában fekvő oldalán hoz létre a szél ilyen „tu’i- döntött" hópárkányokat s jaj annak, a sizőnek, aki ilyen helyekre téved. Lába; alatt megindul a hógörgeteg s pusztu­lást és romlást hagy mag a után. Paitlcjcc tanár kísérletileg is etőálli tott ilyen lavinákat, azáltal, hogy a hó párkányokat drótkötelekkel fűrészelte át. A lavina útjába állították a már be mutatott „Miss Laviná"-t s rajta tanul­mányozták a mentési tehetőségeket. Ä hópehely tői a lavináig titokzatos utakat tesz meg a viz természetben. Szemünk ámalva csodálja a jégkristá. ak finom Szépségét, de riadtan döbbe nünk fel, amikor a robajos völgyek szakadékaiban fölzendül a lavinák or­gonája, mert érezzük, hogy: „itt nincs karmester sem metronom- Isten vezényel fenn a csúcsokon." IFJ. XANTÜS JÁNOS JÓ ÁRI) ÉS JÖ HIRDETÉS 4LÁJPJA k M ÜZLETMENETNEK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents