Keleti Ujság, 1942. február (25. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-15 / 37. szám

W42. FBnnVAU 15 Mrs&a Február nyoîoadika «em ünnep s kaién dá­nomban. de ebben a* essteudőbert mégis ün- «sepet jelentett Kolozsvár városának, hiszen írfai között fogadhatta. azokat, akik télvie idején, a busaórai utazás kényelmeüeuségétSl sem riadtak vissza &, apostoli hittel, lettese' dóssal jöttek ide, bogy a magyar történelem világraszóló géniuszának. Zrínyi Miklósnak aß eszméit terjesszék. Szerettem volna, ezen a napon lobogődtsz- z>e»i látni a várost és szereltem volna az irrr íuepvárás örömét látni az arcokon, de fájdal- vnesau állapi toil aun meg, hagy a vasárnap ,‘cféfielőtt, közömbös csendjéből hiányzott az Mnnepi készülőd«) hangulata. Az átmulatott báli éjszaka mi&flt még' job - faur kiezinesitett arai nők és közönyös, álmos- jfekiötetü férfiak rótták unottan a már sáros­ba taposott havas utcákat. Vilfartisszeni gyorsasággal egy mé-ák, a kö­bei múltban látott kép merüli fel emlékeze­temben. Kidugott kis saétely falu temploiu-terét láttam Benizetiszinii lobogókkal a szegényes ftmzai ormán, ber&enyeágak piros díszével a székely kapuk felett és ünneplőbe öltözött i«ékel.yefcket, üreggel é> fiatallal a szabadban ■’telállitott oltár körül. Mikot a tábori mis*» I tatán a» ünneplő tömeg Weit, felemelkedett Skilene magyar lobogó, az arcokról lesugárzott *w áhítat, a kemény férfiarookoti alágördülő könnycseppek mándennél meggyőzőbben bizo- ’nyitották. hogy milyen ereje van a leltek fe­lett e »eieeeít ünnepnek. Mátyás király városában is felszentelő i»n -aep készült. A Zrínyi Csoport központi vezetősége nem lobogót hozott ugyan magával, de elhozta Irinyi Miklós ragyogó szeM erűének a régi töt' téneUni azá »adókból ts felénk sugárzó eszriié jót, hogy erőeitse vele nemzeti öntudatunkul. Az utóbbi betekben írásban és beszédben is ■eoi szó eseti a Zrínyi Csoport szellemi tevét kenységérőL, tervezett kolozsvári látogatásé róí ». «»el szinte egyidejűleg elbaug/.otf «.v egy ?®ö, Iwgv nem való annyit ünnepeiül. Vi «so»! ugyanakkor «avartalamtl folytak a ha tok. a bámmulátságok én zsúfolva voltak j muiat óbeiyek. Véhez, elhallgatni. ami ilyent w kiki válik. zik az emberből. Amennyire igaz. 'hogy a azé- •aémységgel párhuzamosan növekvő fényűié* I negnyilrttkoroao/' merné néni télösseráek, ép»>en annyira igaz i®, hogy' a viLígfe-ltorduló.- '/a, varo» légkörében még- uagvohb szükség vau «. uetH/s-t I gondolatot .szolgáló ünnepekre Tudjuk, hpgy nemzeti ügyünk első szószólója: * ®oee, mindéit oémzeti gondolatot kifejt-zö ■élményt megünnepelte!. hogy újabb és ej ab b jóllei pillérekkel tasno>s^j aló es erős1«- ve a. vacsítte.raflat xeiépitetí uemzeii egy.-őiriü Ma a rombadőlések korszakát éljük, ma min­den esaközl meg kell ragadnunk, hogy nem. 'foti fennmaradá-sunka! eiosegrNük Zrínyi Miklós mái * tizen iiotodíj ,y,md ban. minden Írásművében. ‘mi uhtem vsáén! tett amellett hogy a veszedelem órájában »V erős hitből (akarti írott, vagy elmondott sza. fok milyen hathatósan támogatják a nemzeti oszzöet. amely a keresztény népek és nemz.'-' lek fennállásának fej fundamentuma. Mini: ahogy az eioékezii kardforgató Zrínyi Mrkkis Vüüotfö es hirdette, ese-nre nélkül, csak katonák harcolhatnak fi* csat a hitből tépUHmó atme ereje kovácsolhat olyan ţegy' perl, amely a válság piUanatábcm nem inog a h»et(ö katona kéz.ebem.. Ha viaszaié!é lapo- *nnk a történelem könyvében a győzelemmel, vagy gyásszal teleirt la pokból « Zrínpi-e* : n>‘ pfmvtngémA- lendi tő erejét látjuk. A. Zrmpp gondolat nagy. elvi lat halai iun *ocezsáefai hirdeti hat ér óla szóval, írásban és Veitekben u Vitézi fíentf Zrínyi Csoportja, I bqgy eiőkésaitee a. lelteket a magasabb esz­mék ás els*rvifbaá a katouaes&iiiény befogadá­sára. A netnaefvédő munkát folytató Zrínyi í/soţiotl kiadványainak a/ egész országban foló eltel jedese -— hiszen a legeld ugoltaI>1> sziokeiy faluban it. oiv«t--ák 9 Katona Ujsá IÁ* — biwmyitja u önként és önzetlenül vál- Isrft muni», eredményét. Most zászló helyett • Zrínyi gondolatot. leghívebbe« kifejező >rá*í. a Katona Újságot hozták magukkal. Sót ilyen kis zászló fehérlett a városháza dKrfennéaelc a« asztalán, mikor vitéz Hőseim Jodaef aleEredes és Kosár Elemér vezérkari őrnagy magyar hitből és katona lélekből fa­kadt beszédei igazi ünneppé avatták február nyolcadikat. HóssSs József beszédéből, mint acélból kovácsolt gyöngysz«nek esi Illantak én a Briny* gondolatot híven visszatükröző sza­vaik. Csők ■natmabb eszmében hivő ember h,d ikrem meggyőzően beszélni. Régi. afavisztikus hajlamok inditotfák el Rózsás alezredest a Briuyi tehé vezető még járatlan utón, hiszen •*» ősei hajdan as egyik Zrínyi-várat birto- kollák, amíg a Habsburgok nem üldözték ki a protetftórwokaí. Ezek az atavisztikus hajh)-' mok fejlesztették ki benne a vágyat, hogy az állandó ée barkádat lan munkát, követelő eél~ rmk szentelje életét, hogy Zrínyi örökségének Ätfeiiii isilyjtaiójg le^en. Az önzetlen «»* ka meMíeft. Zrínyivel együtt vallja a nemzeti hagyományok megőrzésének szükségességét. Ezért jött éppen hozzánk, a történelmi hagyo­mányokban gazdag városba, hogy ra jongó bi­tévet felszínre hozza- a régi Kolozsvári, amelynek kimagasló szeli érni munkásai a kul­túra, az irodalmu szolgálatában állva, régien ebben » teremben jöttek Össze, hogy a sza­vak fegyverével vigyék tele a nemzeti gon­dolatot az irodalomba. Szellemük most is itt van körülöttünk, előjöttek a* évszázadok ho- máJyátö? « hívő szóra, hogy láthatatlan .je­lenlétükkel tenépesitsék a. telimet, hogy kö­szöntsék az uj munka zászlóvivőit. A régi fa­iak között a történelmi múlt találkozott a töi- ténellmi jelenpe!. Afi, akik itt .születtünk és ettünk » város régi falai között, a biaonyos- íiág erejével éreztük abban az ólában a lelki közösséget a régi KoJozsvár és Zrínyi eszme­világa között. Ezt bizonyára érezték a Zrínyi Csoport kiküldöttei is és ezért fölényes nyu­galommal nem törődtek a. közönyösekkel, aÍrík idejükkel 'fukarkodva még a, beszédek alatt elsiettek, de az ajtónyiíáskor bettttirödö hide­gebb levegő már nem olthatta el a lelkekben a kigyuíó. lópgot. Századok messsseségéből va­lami elindult felénk,, egy utolsó intés, végső üzenet, hogy készüljünk fel! az építő tmm kára. Mikov rítet ittósnás alezredes arról beszélt, hogy as aj SpiUelikes köveket keres, akkor már biztosa,ö meghallotta a régi kövek be­szédét és érezte, hogy elindíthatja arz épitő munkát, mert ezek a régi kövek minket Is túlélnek és áz eljövendő nemzedéknek is hir­detni fogják a hagyományokon nyugvó’ esz­me diadalát, HORV ETELKA Tizenkilenc vitézi várományos rongyszedést tanul A kolozsvári Fedői Rt. munkája a maayar ifjúság gazdasági őrségváltásában Kolozsvár, február 14. Gyermekorunk élő emlékei közé itartozik a „rongyos zsidó“ is. Még most is látom, ahogyan végighuz fa­lunkon rozoga löcsös szekerével, kenderbá- mos gebéjével s elnyújtva kiabálja a köbei alól :• Tányér, rongyét ; , , , — Tányééér. röngyééér! . . ­®Sy_e&y ház előtt hosszabban megáll s szedi, szedi szorgalmasan a rongyot és ad­ja érte azokat az egyszerű cseréptányéro­kat. Emlékszem, egy aratáskor még én is csináltam boltot egy ilyen rongyos zsidóval. Mielőtt kiment volna édesanyám az arató­ba, meghagyta, hogy ha a fajúba véletlenül rongyos zsidó jön tányérokkal, vásároljak én is tőle rongyért. Azt is megmondta édesanyám, hol találhatom meg a tányérok-’ ért szánt vongyot. Ott. abban az uj zsákban, az ajtó ille­gett mondta, de a zsákot nehogy oda add . . . Estére, amikorra hazajött édesanyám az aratóból, csakugyan ott voltak a tékában az uj cseréptányérok. Mert azon a napon, járt rongyos zsidó a falúnkban s én vásá­roltam iş tőle tányért, rongyért s még az uj zsákot is neki adtam., Hiába hajtogattam, hogy másképpen nein a kárt á adni a rongyos zsidó, mibei ő már túl járt talán még a harmadik falun is. én kaptám ki érette. De azt is tudom, hogy nemcsak én jár­tam így a rongyos zsidóval. Á falunkban még mások is. még felnőttek is, okos asz- szonyok. odaadták tányérért nemcsak a hasznavehetetlen rongyhulladékot, hanem a drága, uj kenderzsákokat, kendőket, szal­mazsákokat és törlőket is. Mert a rongyos zsidó nem egyszer azt hajtogatta, hogy az­zal a vacak kapcadarabbal, amit felkínál­tak neki, nincs mit kezdenie . . . Pedig dehogyis nem volt ez érték az ö számára. Persze, hogy az volt. Különösen most látjuk, hogy igenis, érték volt az a sok limlom: elnyűtt guba, folthátán-folt szűr. rongyos ing meg törlő, amelyek a fa­lusi házak tájáról kikerültek. Deltát, hogy ezt megtanuljuk, el kellett jönnie egy uj világháborúnak, a mai háborús gazdálko­dásnak . . Rongyból les/, a millió! Itt van például az a kolozsvári Weisz Gyula, aki a város 50 legnagyobb adófizetői között szerepel, rongyszedésből lett több­szörös milliomossá! Még abban az időben „tollasodott“ meg, amikor a rongyhulladé­kot legnagyobb részben csupán papírgyár­tásra használták. Rongy-gyüjtö telepe ott volt az állomáson túl, a külvárosban. De közben fordult az idő. Az anyaggaz­dálkodási, illetve az iparügyi minisztérium kibocsájtotta a 34.400—1941. számú rende­letét- amely elrendelte a textilhuíladék- gyüjtő szakma kereszténnyé való átálíltá- sát. A Weisz-íéle telep egyike volt nemcsak Kolozsvár, de Erdély legnagyobb textilhul- ladékgyüjtö telejének. Helyén ma a „Fedál RT." áll, melynek kijelölt tulajdonosai, Il­letve vezetői vitéz Fekete Andor. Dávid .Mi­hály és Lászlóffy István. A Vitézi Szék bekapcsolódik a rong.v- szedés ínegszervezésébe A napokban megfordultunk a „Fedél" textilhulladékgyüjtő telepen s ott hallottuk Dávid Mihály igazgatótól: — Amikor Weisz Gyiüa, illetve az érde­kelt zsidó rongyszedök értesültek az ipar- ügyi minisztérium tervéröl, nyomban „szer­vezkedni“ kezdtek érdekeik megvédésére. Érdekeik megvédését ügy képzelték el, hogy a hatalmas vállalkozásba belevonnak ke­resztényeket is, tehát strómanokat vásárol­nak faáguknak, mint ahogyan, sajnos nem is egy szakmában, ez az eljárás sikerült is nekik. Kolozsváron Vitatsz Gyula, Désen a Löwber Testvérek indítottak hihetetlen nagy erőkifejtéssel harcot „érdekeik meg­védésére." Közben azonban az iparíigyi mi­nisztérium úgy dönött, hogy a textilhulla- üékgyűjtést a Vitézi Szék kapta meg a visszacsatolt területeken s Weiszéknak men­ütök kellett. Dávid Mihály egyébként annakidején a Dermata főtisztvtselöje volt s ebben a mi­nőségében szervezte meg a román bőripari központot, túlnyomó részben magyar alkal­mazottakkal és szakértőkkel. Dávid Mihály ezalatt az idő alatt számos bórszakértőt ké- pegett ki s n»a ezek az általa kiképzett em­berek vezetnek a magyar bőriparban is, Dávid igazgató azonban „otthop van" a textilszakmában is édesapja például az ak­kori idők leghíresebb te.xtilszakértője volt, aki Ferenc József királytól és császártól a királyi kereskedelmi tanácsosi címet kapta,. Vitéz Fekete Andor a „Fedál“ égisze alatt vezeti az apróbői gyűjtést is a hazatért er­délyi területeken. Eg.V esztendő leforgása alatt, ,35 fiatal székely fint képezett ki erre a szakmára s ezek váltották fel az eddig szakértőkként es gyűjtőkként tevékenykedő zsidókat. A Fedál Rt. munkája A IV. kerület textilhulladékgyüjtő jogo­sítványát a múlt év szeptemberében kapta meg á Vitézi Szék. illetve a „Fedál Rt.“. Megállapíthatjuk, hogy már e rövid idő alatt is rendkívül szép eredményeket ért el. A naponként vagontételekben beérkezett textilhülladékot á gyüjtötelepen többszáz ember minőség szerint osztályozza s ez­után indítják az ország valamennyi textil­gyárába, ahol a textilhulladékokát szaksze­rűen feldolgozva uj textilanyaggá dolgozzák fel. Legértékesebb természetesen a gyapjú- anyag. ami leginkább faluról kerül be. (Az az anyag tehát, amit annakidején a ron­gyos zsidó hasznavehetetlennek minősített.) A „Fedál“ telepén százával dolgoznak a textilhulladék minősége szerinti kiválasztá­sán jobbára a környező falvak szegényebb magyarjai tisztességes uapszámbérért. Ami ide bekerül, abból semmi sem megy kárba. Minden kis darab textilhulladékot, durva gyapjúszövet darabot, falusi vagy gyári kö­tött-áru rongydarabot, suba, guba, szűr, használt harisnya s a legkülönbözőbb „né­hai“ ruházati darabokat anyagminőség sze­rint osztályozzák: és továbbítják aztán a gyárakba is a megrendelések és kötések értelmében. Ma körülbelül 20 vagonra való osztályozott textilhulladék vár elszállításra a „Fedál" gyiijtötelepéről. Vitézi várományosokból — rongyszedők Amint említettük, a texti [hulladéknak ma még talán nagyobb értéké van, mint vala­ha volt. Fontos, hogy a textllhulladékgyüj- tést keresztény szakemeberek végezzék. A „Fedál“ megértette a mai idők paran­csát és saját haszna nem csekély százalé­kának feláldozásával szakembereket ké­pestet ki erre a pályára. Jelenleg 19 vitéz és vitézi várományos Ifjú tanulja a telepen a. text II hulladékgyűjtés szakszerű eljárását. Ezek az ifjak délelőtt gyakorlati, délután pedig elméleti oktatásban részesülnek. Ta­núi voltunk, amikor a vitéz és vitézi váro­mányos ifjak ott dolgoztak a napszámosok között, mint közönséges napszámosok s vé­gezték a textilhulladék minöségszerinti ki­választását. Foros, bűzös rongyhulladékokat úgy válogattak, ki egymás közül, mint bá­nyász az aranyat az értéktelen törmelékek közül, do az értéktelenebbet sem becsülték te, csupán egy másik halomba Osztályozták. Abból lesznek, majd liábátváll-tömések. Dél­után a szakelőadók oktatásait haligát jók, Bőséges étkezésüket és elszállásolásukat a- „Fedál“ végzi s amikor a tanfolyam után- kimennek Erdélyszerte; elvégezni áz' őrség­váltást; mlndenik hosszúlejáratú kamat­mentes kölcsönt kap kézhez, hogy már a* elején megalapozhassák megélhetésüket. — Ma csnpán három „rongyos zsidónk" van az egész körzetben -- mondja Dávid igazgató, — de a következő kéthónapos tan­folyamon képezünk magunknak annyi „ron­gyos magyart“, amennyire éppen szüksé­g-link. lesz. Annyit- azonban mondhatok, hogy ml vagyunk a kezdeményezők ezen a téren, akik saját költségünkön, saját fiaink­kal végezzük el az ttgyrievezett „átállítást" Kívánatos volna, hogy minden téren és min­den szakmában követésre találjon munkánk a akkor felesleges lesz Stróman kérdésről beszélni . » g Vasnapok mintájára — rongynapok! Dávid igazgató még arról beszél, hogy közeljövőben, a vas-napok mintájára rongy- napokat rendez a „Fedál“ hatósági támo­gatással. . Emlékezetes, hogy a vas-napok szép eredménnyel jártak. • Bizonyos, hogy az erdélyi’ részeken a rongy-napok is ugyanilyen vagy még na­gyobb eredménnyel járnak. Erdély magyar­jai az idegen megszállás alatt t— mindannyi­an tapasztaltuk, „csúnyán lerongyolódtak'1 Ss ha már túl akar adni légi, „hasznavehe­tetlen“ rongyain, legalább magyaroknak adja el, mindannyiunk egyetlen vigasztalásár» és hasznára * . . . Elvégre miért ne tehetnének e szakma eddigi művelői helyett „rongyos magy«- rok“-ból milliomosok ? . ;v Ró; Vidor Htxcyo és az Uf l;t*ro!»r* A párisi ÎNouveaux Tempş egyik 'utóbbi ssnuiáUui. érdekes, tauulmanyt közöl Lbwiif Bertrand, a/ ie tűért iratóa köríró tollából. A tamüimáuy ótjrte; ., Viel or fingo ée as n/ Kwópa", .'Soha ételetábén nein lokonsscrevefite-m. V, Hugó politikai elméivel, -— irjí». Bertrand.— Demagóg és hlhoumüta szólamokat iátterrí bethie. Most be kell vattááto'ni,: hogy akarati»- mii igáéhágtalMt xolnm vel». * 3841-ben jelent meg- Hugo #Lié SRhm“ cimi, munkája. Ez a mű a vil&g problémáit; úti»/- európai- szemmel nézi. Éleden, kikel aé emp* piti' köiösség' két nagy ellen,ségt., Anglia V- Oroszország' ellen. Vélémónye fsaerínt a kei nagyhutaiam évszázadokon keresztül az egyé- netlenkedÓK keltésének politikájával ’ ludi» megakadályozni az európai néiiek közti lo.í»- lis. együttműködést. „Kv.iöpa, —- írja. Hugo , lényegében Xé- tnétbrééág és Frarwmofssság. Mikor Közép- Európát elrendétik, imát ppáig egyszer elren­dezik, Európában mvndegk-i tisztában tehet .feladataival-, - .A Néimiországgat szövetség te Franciaország frontot odkot a, könyörtelen, ke reskedetem szelleme, Anglia ellen á$ visstoy veti az Óceánra. A Frarm-aorssággad ssovein séges Németország pedig szembe*ţâU a kóöi tási vágy és a pusztítás vad szellemé ve'. Oroszországgal fis visszaüzi azt Ázsiába.* «Egyszóval Németország és Franeioarszág szövetsége lesz Anglia és Oroszország fékje. Etirópa üdve. és a világ békéjéé1 A költő különösen az anigtü vöszédelemre hívja íei a figyelmet. A franoia törekvések, előtf mindig Anglia húzta le a sorompókat. minden forradalomnak felbujtója és titkos. Iiésozelője; minden alkalom kihasználója. amellyel, a framiţia nemzetei gyengíteni 1*ük- tett. yrAz ■ angolok * zsidók ; a, f'rSádMk. kereszté~ nyék ,— írja Hugo.. Ez á különbség a kél nemzet között ágén szembeötlő. Még a vári népek is megérzik a két nagy rendőr-hatalom■ közti antitézist: ,,Jézus Krisztus, mondják ás amerikai indiánok, francia volt és az angolok Londonban keresztre feszítették; Pontirts Pi­látus angol tiszt ‘Volt.“ Hugo szerint Oroszország fél-barbár ál­lam. Mit gondolna vájjon a. mai Oroszország­ról, az. aljas üzemek hazájáról,-amely a nem­zetközi pénzvilág támogatásával a tdMg zsar noka szeretne lennij - - ! Konklúzióként a következőket: állapí'tjs meg: ijfémetország és Franciaország szövetsége jelenti Európa fejlődését, Németország és Franciaország ellenségeskedése pedig Európát a pusztulás szakadékéba hajtja, Hugo saját véleményén tol tanulmányában összefcglalja Napoleon, sot N®gy Károly né* zeteit is. Már Nagy Káröly mozgalmas pol?" tikájának végső célja híz énrópai tonfederá- ció kialakítása. Hugó érezte, hogy a terv ima fölei meg kora követelményének és politikái ' adottságainak, de nem tartja utópiának. ,*Nem kell elfelejteni, — fejezi be nagy érdekességü tainüíinányát Victor Hugo — hogy az egyik évszázad utópiái a következő' század,'feládatm lesznek!“ NAGY JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents