Keleti Ujság, 1942. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1942-01-11 / 8. szám
194 2. Januar u Hesélek Hofdkanak Karácsony este a szomszéd kis fitt, a nyolc esztendős Marcika átjött egy kicsit melegedni hozzám. Eledelmesen leült a kályha mellé s látható élvezettel pirította, vörösre meztelen lábait. Nyáron gyakran felkeres Maróik». Segít a kertben, megöntözi a virágokat, gyomlál, friss földet hoz a cserepekbe, mindenben igyekszik hasznossá tenni magát, hogy kiérdemelje azt a kis ennivalót, amivel megju- tahnaizam s a meséket, amiket a legfinomabb falatnál is jobban szeret. Most is, ahogy a tűz előtt ül, félénken szólal meg: ' — Néni, tessék mondani egy mesét! És ón meséltem. — Egyszer volt, hol nem volt . . . csak itt a mi Ms utcánkban, volt egy szegény ember. A szegény embernek volt egy gyermeke, egy kutyája, kenyere ellenben egy darab se. Éhezett a szegényemiber, a gyerek és a kutya. Ha a szegény pára kérő szemekkel a gazdájára nézett, az szomorúan mutatta üres kezeit: „nincsen“. S mintán ezt nagyon gyakran mondta, ez lett a kutya neve: Nincsen! . . . Hol volt, hol nem volt... A szegény ember tőszomszédságában élet egy gazdag ember. Nem volt gyereke, de volt égy kutyája Is kenyere is bőven. Meg szalonna és hús s minden földi jó. Ha a kutya csak rápillantott a gaizdájára, az gőgösen lökte neki a nagy darab húsokat. — Tehetem, van, — feszítette hájas po_ oakját. És elkeresztelte kutyáját Van-nak. Nincsen és Van, a két szomszéd kutyás, hogy hogy nem. összebarátkoztaik. A szegény kutyára a gazdag kutya jóvoltából jobb napok virradtak. Van szorgalmasan hordta a kerítés tövéhez a zsiros csontokat, a nagy darab izes húsokat, a hatalmas karéj kenyereket, az ő fölös porcióit, amelyeket a figyelmeztető vakkantásra előrohanó Nincsen vígan bekebelezett. Van annyi ennivalót kapott gazdájától, hogy kutya pajtások ketten sem tudták elfogyasztani s amit Nincsen ott hagyott, mit gonolsz Mareika, mi lett azzal? Hát megette a szegény ember, meg a fia! Van, a jószivü kutya igy táplált egy egész családot. De meg is bűnhődött érte, mert mikor a gazdája ezt észrevette, hát dühében azon nyomban agyonverte. — Mit mondasz Marcika? Hogy inkább a I ..wtinfí fösvény embert kellett volna agyonverni? Ne bömbölj hát, te kis buta, mert akkor nem mesélek a kis egérről. — De csak meséljen a Ms egérről! — No, jó! . . , Volt egyszer, hol nem volt , . . itt, a mi Ms városunkban egy Ms vasúti állomás. A kis vasúti állomáson agy Ms hivatali szoba, amelyben egy Ms vasúti tisztviselő dolgozott. Irt, meg szoigalmasan kopogott a jelzőkészüléken, komolyan és figyelmesen, mert tudta, hogy emberek halálát okozhatja egy hibás üzenet. Komor volt a szoba, fárasztó a szolgálat és fiatal a tisztviselő, aki bizonyára jobban szeretett volna egy puha fülkében ülni és rohanni, messze, idegen országokba, ringatózva aludni a hálókocsiban, rubint borral köszönteni a mesz- szetünő tájakat az étkező kocsiból ... De hát ez csak ábránd, ai valóság a rideg híva. tál, ahol nincs semmi változatosság. De a változatosság, a kedvesség egy szép napon mégis betoppant a hivatalba, még pedig egy egérke képében. A hivatalnok éppen a jelzőkészüléken kopogott, amikor egy kis egér termett hirtelen az asztalon s okos, fekete szemeivel figyelni kezdett mindent. A fiatalember nevetett a hivatlan vendégen s nem kergette le. Az egérke másnap is eljött, harmadnap is. Eleinte csak az asztal csücskén szimatölt, később közelebb bátorkodott s végül oly jó barátok lettek, hogy a kis egér, ahogy a kopogást meghallotta, rögtön előbujt. Végigsétált a barátja vállán, karján s megtelepedett a kezén. Ismerte már az egész hivatal a János egérkéjét s elnevezték Jancsikának. Történt azonban, hogy elhelyezték Jánost. Utóda az első nap, ahogy kopogni kezdett, rémült dühvei Mái tot. t fel. Egy egér szaladt végig rajta. Jancsika volt, aki előbujt a jól ismert hangra, de amikor felismerte, hogy barátja helyett idegennél vizitelt, már késő volt. A János utóda egyetlen ütéssel palacsintává lapította szegény Jancsikát, aki igy a szeretetónek, ragaszkodásának áldozata lett . . . Vége van már a mesének, a kalácsnak, s amikor a meghatott hangulat is oszladozni kezd, Marcika hazafelé készül. Előbb azonban még a lelkemre köti. hogy ezt a két mesét okvetlenül meséljem el a „nagyoknak“ is, hátha okulnak belőle, s nem fogják bántani majd sem egymást, sem az állatokat. Marcika azt hiszi, hogy az embereket meg lehet javítani, de hát ő még gyermek. Öre_ gegen, fáradtan lóbálja a karját s öreg, komoly szemekkel mondja: — Tanulhatnának az állatoktól! Tudniillik, az embeiek. Valóban, állattá, vagy gyermekké kellene váljunk, hogy igazán jók lehessünk. SOMLYÓI ELLER GIZELLA HÉTVtGI NAPLÓ RÉMDRAMA A fiatal bohéin megnősült. Elejtett megjegyzéseiből, szomszédok és ismerősök elszólásaiból valahogy az derül ki, hogy vesztére tette. Vége a bohémkedésnek! Be kell lépnie a rendes emberek sorába! Persze, most illenék kissé részletesebben Mfejteni, hogy mit értek bohém és mit rendes ember fogalma alatt. Ezzel a fejtegetéssel adós maradok. Újságíró ne értekezzék, hanem elégedjék meg a tények tárgyilagos közlésével. Ennél maradok. Hát az úgy történt, hogy az ifjú bohém az érettségi után nyomban felcsapott újságírónak. Nem ok nélkül. Tehetséges. Van szimata, íráskészsége, bár a telefonnal és a világ- politikával Mssé hadilábon áll. Szereti a betűt, imi is, olvasni is. De éppígy szerette a kiskorcsmákat., a hajnalig tartó Mruccaná. sokat, az éjszakai élet talmi tiindérországát. Szereti a feketekávét, természetesen csak a kávéházit és még nagyobb előszeretettel kedveli a modem orvosi kémiának mindazon pasztilláit, piruláit, amelyek vagy altatnak, vagy felvillanyoznak. Ezen a ponton történt meg a nagy fordulat: a fiatal bohém megnősült. Hát úgy történt, hogy a fiatal bohémet az ifjú hitves — az ok mellékes — megfogta, becipelte a fürdőszobába és ódákényszeritette karjának hatalmával a kád hidegvizes csapja alá. Ráengedte a hideg vizet. —— Úgy ordítottam, mint a sakál. — mesélte maga az ifjú bohém. Valóban, úgy ordított Mert amint a házbeliek - mondják, a velőtrázó hangokra * a nagy bérpalota lakói felfigyeltek és nem. sokára rémülten szaladtak a hang irányába. Azt hitték, valami jó, kiadós szenzáció történik: féltékenységi dráma, egy kis család- irtás, amiről kár volna lemaradni. Becsengettek, abban a reményben, hogy rövidesen vérszagot szimatolnak. A fiatal bohém ifjú hitvese nyitott ajtót. KönyöMg nekigyürkőzve, csatakosan fogadta a Mváncsi tömeget. — Kit ölnek itt? — érdeklődött a tömeg. Csengő kacaj és néhány szó adta meg a felvilágosítást; — Ó, nem történik itt semmi különös. Csak férjecskémet fürösztöm . . . A tömeg csalódva távozott Elmondva a tényeket, most már megresz- kirozbatok egy kis fejtegetést. A házbeliek csalódása semmiképpen sem volt indokolt. Mert akárhogy vesszük, mégis csak tragédia, sőt. gyilkosság történt az ifjú pár fürdőszobájában. Az ifjú hitves könyörtelen kegyetlenséggel gyilkolta meg férjében azt, amire az — bíróság előtt eskü alatt vallom, ha kell! — eddig oly büszke volt: a romantikus bohémhajlandóságot és annak következményeit. S van_e szörnyűbb annál, amikor becézge- tett, dédelgetett gyengéinket., rossz szók »sain kát, buta kis szenvedélyeinket kell feláldoznunk? Csak azért., hogy beletalálj cm a „rendes“ emberek millióinak tömegébe . . , Bizony, ez szörnyű. De azért az ember mégis csak itt, ezen a ponton kezdődik ....... 1942 január 10-én, délelőtt 10 ómkor Bu dapest hullámhosszára hangoltam rádiómat. A Bajor Gizi-módjára gügyögő bemondó- hölgy — a szünetjel elcsilingelése után — azonnal jelentkezett és megkérdezte: — Halló, itt Budapest eegyf Mért kérdezi, tűnődtem magamban. Miértr Mért kérdezi és miért hangsúlyozza azt az „egy“ szócskát ott a kérdőjel előtt, mintha az egészből az volna a legfontosabb. Aztán újabb kérdéssel fordult hozzám az éter hullámainak közvetítésével: —. Köszöntjük kedves hallgatóinkat? Úgy látszik nem kapott biztatást arra, hogy köszöntse a hédves hallgatókat, mert azonnal folytatta a hírek felolvasásával. Most aztán igazán nem tudom, valóban „Budapest egy“ beszélt-e, vagy valami idegen állomás. A hullámhossz rendben volt, a szavak is mind fellelhetők voltak a magyar szótárban. Minden jel amellett bizonyított, hogy valóban a budapesti rádió adását fogtam. De akkor máért, nem beszélt a bemondó a magyar nyelv törvényei szerint? Miért hangsúlyoz a/nnyira idegcnszerücn, hogy a fent idézett két kijelentő tőmondat a világegyetemhez intézett kérdésnek hatf Vájjon nem volna-e sokkal magyarosabb, helyesebb és célszerűbb, ha mindnyájunk megnyugtatására egyszerűen és közvetlenül mindössze ennyit közölne az adás megkezdésekor: — Hallá, itt Budapest egy! Köszöntjük kedves hallgatóinkat! ügy tudom, ezt már sokszor megkérdezték. Megkérdezem én is: , — Halló! Ott Budapest egy? Olyan lehetetlen a magyar rádióban bizonyos szövegek magyaros hangsúly szerint való kimondása? •••••• ügy látszik lehetetlen!... fattyuhajtas Elejtett szavakat hallottam egy «jöttem ismeretien urróJ. Tudom róla, hogy van, él. Az a néhány szó, amit hallottam róla, azt is elárulja, hogy hogyan és miképpen ét. Az illető magyar és keresztény. Jó állású, szép jövedelmű férfiú: havonta ezer pengőnél is jóval többet keres Ennek csak örülni |eA. Helye« az, ha mentol több magyar és keresztény fiatalember keres havonta ezernél ‘okkal több pengőket. De nem helyes az, ahogyan e történet névtelen hőse sáfárkodik keresetével. Amint mondják, szakmájának kiváló szakembere, amig hivatalos órái tartanak. Ahogy kilépett hivatala ajtaján és átvedlik magánemberré, azonnal világfi lesz belőle Olyan gróf és olyan gentri, amilyent bőven láthatunk a Pesten készült, úgynevezett magyar filmekben. Két kézzé] szórja a pénzt, amit sem az igazi grófok, sem az igazi gentrik már régen nem tesznek, különösen nálunkfelé nem, „Az orfeum tanyám“ — dúdolja és oselek- szi történetem hőse. Inkább lakozik a bárok-, han, gTlllekben és a törvényesen engedélyezel fosztogatás hasonló intézményeiben, mint odahaza. A félvilág festett hölgyei többet látják és jobban ismerik, mint tulajdon felesége. : ; , Mindez természetesen magánügy. Elvégre senkinek semmi köze ahhoz, hogy ki mit müvei azzal a pénzzel, amit a maga képességeivel keres Caak azért mégsem egészen magánügy az, hogy ki mit művel manapság a magyar életben. Van valami rossz ize annak, hogy a magyar és keresztény jusson nem is magyar kenyérhez, hanem magyar kalácshoz jutott fiatalember pontosan ugyanazt ose]ekedje, mint nem Is olyan régen mindazok, akik ezt a kenyeret és ezt a kalácsot még a magukénak tudták A bároknak ez a lovagja, a griileknefc és egyéb éjszakai lokáloknak ez az oroszlánszívű Riohárdja a maga. hazug és öntelt pózában észre sem veszi, hogy ma minden egyéni magyar jövedelem egy-egy paránya a nemzeti jövedelemnek és a magyar éjért jussán szerzett keresettel a magyar nemzeti érdekek követelményei szerint is illenék sáfárkodni. A nemzet ma külső és belső arcvonalon életéért, jobb jövendőjéért vív élethalálharcot és ime: ez a talmi gentri és filmoperettgróf úgy lebeg az élet tajtékozö óceánja felett, mint akinek semmi köze sincs a köz gondjaihoz, a magyar élet. kérdő éihez. Igazi fattyúhajtás. amely csak a maga kis egyéni .játékának terülj-leriilj-aszlal kajának véli a magyar élettől topott javait. S azokat a uem magyar életből itt maradt lehetőségek leeh^tteHcsehh kiaknázásával szórja szét kétes értékű gyönyörűségekre. Es még mondja valaki, hogy nincs bennünk, magyarokban kellő adag élelmesség. Van. Ennyire is van. Néha több. mint amennyi kel! és amennyi — illik.,. — iß — 3IJÉMT HIRDESSEN A KELETI ÚJSÁGBAN Mert ezt i lapot az ORSZÁG EGÉSZ VEVÖKÉPES KO- ZÖNSEGE tár MCezeti ZIrpjtG levél anyán,hoz Édesanyám! Tudod ugye. hogy merre van kincses Kolozsvár; Erdély ékessége, az ország koronájának legszebb gyémántja, a szé- kelység műveltségben gazdag várai fiogyne tudnád, hiszen sokat beszél- tél róla gyarmekkoromban. Szívtad a levegőjét, jártad az utcáit, hallgattad a halkan beszélő öregek regéit, melyeknek alakjai elenyésztek ugyan, de mégis itt élnek közöttünk, mint a dicső ősök nagynevű unokái ... Itt nyílt ki szivedben apám iránt a szerelem, apám iránt, aki délceg volt, mint a jegenye, erős akár a tölgy, aki úgy tudott kacagni, hogy hallatára még a szomorufüz is kiegyenesítette a derekát ... • . Meséid nyomán, magam is látni véltem Erdélyt: a magas hegyeit, a sebesen folyó vizeit, a bércek fölött kerinoő sasok méltóságteljes repüléseit. Hallani véltem a favágók fejszéinek a csattaná- sát, az édes-bus nóták zengését, az ebédet vivő fáradt asszonyok halk pihegé- sét. De elvonultak lelki szemeim előtt a vitézek is: a törökverő hősök, a villám szemű királyok és a tudós fejedelmek. Látni véltem a székelyt nevetni, szomor- kodva vigadni, dolgozni, harcolni, de komor kép is elvonult előttem, melytől megborzongtam . . . Rabigában nyögött Erdély. Tépte, marta az ellen, saját véreink egy-egy hatalmassága pedig a torkát szorongatta, koncra éhes éles fogakkal. Egymást dúlták, a fejedelmi székbe kívánkoztak . . . aztán megint más kép villant elém. A megbékélés, a munka, az egyetértés kora, amikor pihent a kard, hallgatott a harcisig; a marcona, kemény öklök nem az ellen, a testvér nyakát szorongatták, hanem az ekeszarvát markolászták. Anyám! . . . Elbeszéléseid nyomán is gyönyörű volt Erdély, a képzeletem is elég megközelítően tükrözte vissza ennek az országrésznek a szépségeit, de ahogyan most látom, az több mint mese, több mint képzeletszülte tündérbirodalom, maga az örök élet: a tiszta magyarság, a tűrni-szenvedni tudás, a szilaj, de mégis higgadt munkaszeretet, a jóban, rosszban való kitartás, szűzi imádsága, mely úgy robban aiz ég felé, mint a szerzetes kemény, de mégis alázatos könyörgése. Itt nem szólamokban robban ki valakinek a magyarsága,, hanem tettekben. Itt senkise áll fel a hordó tetejére ágálni, kézzel, lábbal hadonászni, erre nincs szükséa. Egyek ők, amit az egyén akar, azt a tömeg is kívánja. Ha valakire rázuhan a baj. nem kesereg, megfeszíti az izmait, kacajra, tréfára nyitja a száját, és, ha erőlködve is, de talpra áll . , Anyám! köszönöm neked, hogy a viiágra szültél. Köszönöm, hogy tejet adtál, felneveltél. Köszönöm, hogy suttyó koromban megvertél, a sarokba állítottál, törökbuzára térdepeltettél. Köszönöm, hogy amikor súlyos beteg voltam ápoltál, virrasztót— tál fölöttem, a könnyeidet ontottad értem. Köszönöm, hogy az öledbe hajthattam a fejemet, hogy kérges, aggondol gozott kezeddel megsimogattad az arcomat. Mindezt azért köszönöm meg neked anyám, te sokat szenvedett, vigasságot alig látott mártirasszonu. mert a te jóvoltodból láthattam meg Erdélyt. Ihatom a vizéből, meríthetek a tudományából. ' Megsimogathatom a gyerekek fejét, megszoríthatom az öregek eres kezét. Énekelhetem a dalaikat, és, ha úgy hozza az alkalom — mégis halhatok a Székelyföldért . . . Tudod ugye, hogy merre van kincses Kolozsvár? Innen köszönt a Te boldog fiad és szeretettel csókolja a drága kezedet. ARATÓ BÉLA BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * K kényelem SZÁLLÓ átjárás szobák 6’—P-töl 12* P-lq Kétá gas szobák >— P-töl 18*—P-iq Éttermében Veres Károly és c gány- xenekara muzsikál. FJismsrten kiváló konyha. Polgári árak
