Keleti Ujság, 1942. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1942-01-08 / 5. szám
CsUÍSrltfk 1942» I es n u ă r S watAMBirs.BmbbdDA?SOT VY» ir BIÖFIZETÉgSI ABAS: 1 HOB A 3.70, NEGYED ÉVBE 8, Fßr. ÉVBE 16, EGÉSZ ÉVBE S3 PENGŐ. — POSTATAKARÉK, PÉNZTÁRT CSEKSZAMLA SZAMA; 73148. HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM. 5. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ BÉSZVÉNYTABSASAG FELELŐS SZERKESZTŐ: NYIRŐ JÖZS E F SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BBASSA1-U. 7. SZ. TELEFON: 15-08. — POSTAFTÖK: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Az európai gondolat és a magyar hivatás ünnepe Ribbentrop külügyminiszter szives öröm- íné] látott vendége Magyarországnak. A hagyományos, évezredes magyar vendégszeretetnél is melegebb érzés fogadja a német államférfit, aki Magyarország Kormányzójának meghívására érkezett hozzánk. A magyar—német sorsközösség jelképének tekintjük ezt a látogatást, amely egyúttal egyik állomása két nemzet elválaszthatatlan sző. vétségének. Magyarország mindig egyértelmű, világos missziót teljesített Európában s ma, amikor a Német, Birodalom oldalán vívja harcát a barbárság és a megsemmisülés eflen, mi sem természetesebb, minthogy a nagy szövetséges egyik legelőkelőbb képviselőjének látogatása alkalmával az egész közvélemény ismét ráeszmél, hogy ez a sorsközösség milyen kézzelfogható és hazánk jövője szempontjából is döntő történelmi valóság. A magyar—német sorsközösség nem újkeletű. Az ezeresztendős magyar királyság megalapításával már Szent. István kijelölte azt a helyet, amely bennünket az európai civilizáció oldalán örökre megillet. Ez a hely temérdek értéket, nagy hivatást és nagy áldozatokat is jelent. Ha visszatekin. tünk a századok távlatába, akkor meglátjuk a különbséget és a rokonságot a magyar és a német hivatás között. A különbség az, hogy a középkori hatalmas kultúra emlékei Németországban sokhelyütt ma is fennen hirdetik a keresztény civilizáció erejét, mi pedig csak nagyrészben romokban tisztelhetjük őseink alkotásait, de másrészt senki sem tagadhatja, hogy az ozmán hódítástól és a százötven esztendős török rabságból a német keresztény kultúra erői mentettek meg bennünket,, A magyar hivatás egy évezreden át az volt hogy védt-ük Európát s a magyarság képviselte a Duna völgyében azt a magasabb elvet és erőt, amely nélkül az ittlakó népek sem békét, sem boldogulást nem találhatnak. Végighúzódik a céloknak ez a párhuzamossága az egész történelmen. Néha átmeneti időre elhomályosodik, de később annál hatalmasabb erővel érvényesül. A nagy változások és világrengések idején, amikor az életről, a fajta, a nép megmaradásáról van szó, mindig azonos oldalon teljesiti hivatását a német és a magyar nép. Emlékezzünk vissza a mult század negyvenes éveire, amikor a magyar és a német, népi erők egyszerre kezdtek ébredezni! Sohase felejtsük el, hogy több mint két emberöltővel ezelőtt a német Bismarck és a magyar Andrássy együttesen fektették le az európai békesség alapjait. Az európai szabadságharcok előtt pedig nagy Széchenyink ott harcolt a francia kényuralom ellen a németek'-egyik legnagyobb költője. Könier oldalán, aki külön, ben csodálatos drámai erővel énekelte meg a magyar Zrínyi hősiességét. Együtt menetelt a magyar és a német az elmúlt világháborúban, együtt éltük át a megaláztatás évtizedeit, s amikor Németország újjászületett, jóformán csak egyetlen ország fordult feléje azonnal rokonszenwe] s ez Magyarország volt. Együtt vívtuk harcunkat a trianoni és páriskömyéki héke- diktát-umok kegyetlen zsarnoksága ellen. Németország megértő támogatása nyitotta meg a mi revíziónk útját is: • négyszeri országgyarapodásunk közül kettő a Német Birodalom döntőbíráskodásával született meg, kettő pedig fegyverrel, de mindig úgy, hogy az érdekek azonosak voltak. így érkeztünk el minden idők legnagyobb hábrujáig, a mai világharcig, amelyben ismét Németország oldalán veszünk részt, anyagi és területi érdek nélkül, a keresztény európai civilizáció- szabta kötelességből. A magyar—német barátság azonban nem csupán az európai eszmék és a történelmi kényszerhelyzet folytán erős és tartós. Mélyen az emberi lelkekben gyökerező igazsá. gok táplálják ezt a szövetséget s ezt legjobban az a kölcsönös barátságban megnyilvánuló megértés és méltányosság jellemzi, amelyet Németország részéről tapasztalunk. Azért becsülnek meg bennünket és azért tekintenek bennünket joggal megbízható és hűséges fegyvertársnak és barátnak, mert hívek maradtunk önmagunkhoz, hagyományainkhoz, nemzeti öntudatunkhoz, szóval mindahhoz, ami a magyart magyarrá teszi és minden más néptől megkülönbözteti. Ha tehát akadnának, akik ellentétet szeretnének támasztani magyarok és németek között, akik közbefurakodva a maguk érdekében gyengíteni akarnák az örökéletü'barátságot: rossz utón játrnak és önmagukat rekesztik ki a magasabb európai és a magasabb magyar eszmék közösségéből. Az előkelő látogatás végeredményben az európai gondolatnak és vele együtt a magyar hivatásnak szép ünnepe. Magyarország az uj rend letéteményeseként üdvözli a baráti nagyhatalom képviselőjét, kemény és őszinte kézszoritással. Ribbentrop német külügyminiszter ma délelőtt érkezik Budapestre BUDAPEST, január 7. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Ribbentrop Joachim birodalmi külügy miniszter, aki Magyarországra való érkezése óta a Kormányzó Ur őfőméltósága vendé, geként vidéken tartózkodott; csütörtökön, ma délelőtt. 10 órakor érkezik Budapestre. Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter magyarországi látogatása alkalmából az országgyűlés két házának elnökei csütörtökön délután az országház kupolacsarnokában tiszteletére fogadást rendeznek. A fogadásra mindkét ház jtagjai meghívást nyernek. (MTI) Berlini jelentések szerint valamennrfi német lap címoldalon közli, hogy Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter Magyarország kormányzója és a magyar kormány meg,bird sóra több napos látogatásra Magyarországra utazott. Illetékes német helyen rámutatnak arra, hogy Ribbentrop útja egyidejűleg Bárdossy László németországi látogatásának viszonzásául is szolgál. A lapok egyelőre nem foglalkoznak a látogatás részleteivel, budapesti jelentéseikben azonban kiejnelik, bogy a magyar sajtó nagy melegséggel állítja előtérbe a két ország sorsközösségét. Az olasz lapok is feltűnő helyen kózlik Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter magyarországi utazásának hírét. Részletesen ismertetik a magyar lapoknak a látogatáshoz fűzött megjegyzéseit, aláhúzva a magyar— német sorsközösségre és a két bécsi döntőbírósági ítéletre vonatkozó utalásokat. Nem Szingapúrba, hanem Jávára költözött Wawell tábornok főhadiszállása Ismét elsüllyesztettek a japánok egy amerikai csatahajót A német killiigy minisztérium nyilvánosságra hozta a „moszkvai vásárról“ kapott értesüléseket Ausztrália az Egyesült Államokhoz csatlakozik Newyork és több partmenti város az USA belsejébe menti vagyonát Az angolszász tengeri arc vonal gyengeségei Az Egyesük Államok tengerészeti vezetőinek nehéz kérdésben kell dönteniök: el kell határozóiak, hogy az USA hajóhada csak a Csendes óceánon működ- jók-e, teljes erejét Japán ellen vetve latba, vagy pedig megosztja hadihajóit az Atlanti- és a Csendes óceán között s végül még fennmarad az a harmadik lehetőség is, hogy az egész amerikai hajóhad az Atlanti óceánon állj au az angolok segítségére. A beérkezett jelentések mutatják, hogy ebben a tekintetben Washingtonban teljes a tájékozatlanság. Egyes washingtoni hírek -úgy tudják, hogy az egész amerikai hajórajt a Csendes tengeren vonják össze és megkísérlik szembeszállani a japánokkal. Ennek a felfogásnak igazolása a sanfranciskói rádiónak az a közlése, amely újra csak veszteséget és pedig súlyos veszteséget jelent az Egyesült Államoknak. Eszerint Mindanao szigetétől hatvan mérföldnyj- re keletre tengeri csata zajlott le két amerikai csatahajó és több japán romboló között. Az amerikai hajók útban voltak az ausztráliai Port Darwin kikötő felé, a japánok azonban felfedezték és harcra kényszeritették őket. Az egyik amerikai csatahajó elsüllyedt, a másik súlyosan megrongálódott. Valószínű, hogy a New Mexico és a Missisipi nevű csatahajókról van szó. Az újabb japán siker folytán ezek is kiestek már a küzdelemből . .. A másik álláspontot képviseli Stirling angol tengernagy a Daily Mail-ben. Miután megállapítja, hogy az amerikai hajóraj nem elég erős arra. hogy egyidő- ben harcoljon a japánokkal a Csendes tengeren és ugyanakkor segítse az angolokat az Atlanti óceánon, tehát leghelyesebb volna, — Írja — ha az egész amerikai tenqeri katonai erőt — tekintet nélkül a Csendes-óceáni helyzetre — Németország ellen vonnák össze az Atlanti óceánon. Ez természetesen a távolkeleti állások feladását jelentené, hiszen az angol hajóhad a távol Keleten még tehetetlenebb az amerikainál. Nyilvánvaló, hogy ez a nehéz probléma sok vitát vált ki a két angolszász szövetséges között s kétségtelenül egyik legfontosabb tárgya volt a Roosevelt— Churchill találkozó megbeszélésének. Angliának a távolkeleti pozíció életszükséglet, ugyanakkor azonban az Atlanti óceánon is feltétlenül biztosítania kell — már amennyiben képes reá — a sziget- ország utánpótlását. A háború kiterjesztése, amelyért pedig olyan vakon dolgoztak Londonban és Washingtonban, csupán az angolszász arcvonal rendkívüli gyengülését és fokozott veszélyeztetettségét jelenti. Ausztrália az USA u j csillaga A nagy kapkodásra és fejetlenségre rendkívül jellemző Ausztrália helyzete, amelyről most újabb és rendkívül érdekes jelentések állanak rendelkezésre. Kiderült, hogy Ausztrália, — amely köztudomás szerint a brit birodalom tagja — London megkerülésével külön tárgyalásokat folytatott az Egyesült Államokkal s a legnagyobb mértékben valószínű, hogy hamarosan kiválik a brit birodalom kötelékéből s az USA csillagos lobogója egy újabb, a 49~ik csillaggal szaporodik s ez Ausztráliát fogja jelképezni, A német távirati iroda amszterdami keltezésű jelentése szerint Washingtonban legközelebb létrejön az Egyesült Államok és Ausztrália katonai szövetsége. Az ötödik világrész különböző pontjain északamerikai helyőrségeket fognak felállítani s
