Keleti Ujság, 1942. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1942-01-04 / 3. szám
fCm&rtMrmätek 1 9 4 J M N Íj M U 4 .*.m<^g3^H(iWweeaaegaii‘WIWH8lfl.!l "BMWl? ■'. I aü-UlMifMBfflifrü»?Mi refUk a mesék varăzsfăţyîa mögtttt ? fesswiteéfj©* Mrcncfufái meseországba, emefneit esődéit & tudomány is ismeri A jeesdfc *— ma «sberi képzeletnek e M- jtm szülöttei — áakssw wtmak ma kiteve igaoaógtaian Mmadáee&aak. Megvádolják tűsei, hogy a valóságot elferdítik s olyan érőkéi iéteiezsaéfc fel élő és élet.teleit tárgyakról, melyeket * természet nem adott «neg nekik, „Ez csak olyan mese“, ástok tűk mondáim s nines lesujtóbb kritika —• különösen & természettudományok terén — mintha valamelyik fölfedezésre kimondják, hogy „mese.“ Pedig a meséit éltető ellem© a képzelet és a tudományok «ólja a« igazság sokszor mint jőbarátok ál)an®k egymás mellett. A tudós, &H elméleteket állít fel, képzeletéi« van utahto a csak feltevésének igazolásához vau szüksége a „tiszte ész kritikájára“. A néprajz te teHnésssettudamány régóta rámuta- tert asm, milyen szoros összefüggés van. a aneeessaerii elem és a hu. természetmegfigyelés között — például éppen a magyar népmesékben. E sorág. ásóját már régóta érdekelte, mi is lebet a mesék varázsfátyk mögött? Mi lappanghat a valószerűtlen elemek mélyén, «ä ae & valósizerü mag, amely körül kijege- eesedik a mesék színes kristálya. Két éve már, hogy elindultam a költészet és valóság ösvényén. Utam hétfejü sárkányok, gonosz boszorkányok & tündérek közé vezérelt, bolyongtam a mese fonalának sávárvámyos hálójában, olykor eltévedtem, olykor elfáradtam, de mindég tisztán állott előttem egy derengő, sokszor csak pislákoló fény, a természettudományos igazság mécsr I világa, mely átderengett a legvalószerütk- nebb meseerdőn is. Induljunk el mi is, vasárnapi kirándulásra meseország'ba-meseotrszág bűvös határába. Utunk az ezüsterdőn, aranyerdőn, gyémántra ligeten vezet. Ki ne hallott volna róluk gyermekkorában? De ki gondolt volna ama, hogy az arany«rdő, ezüsterdő és « gy ómán tilget, sőt még az üveghegy is nem csak a mesében, hanem a valóságban is létezik. Az ősz sárgán vöröslő szinpoinpája olvasztott arannyá varázsolt minden falevelet S a tél fehér zúzmarája megeziistözi a kormos ághegy okét. Mint ezernyi gyémánt- kristály csillognak a lassan szállingózó hó- jpelyhek s gyémántra palástot öltenek a ligetek és a berkek. Az üveghegyeket is megérthetjük, ha jéggel fedett magashegységeinkre gondolunk, a vascipőben pedig, melyet a mesebeli kovács készített a királyfi- 1 rak, hogy átkelhessen az üveghegyen, ki ne ismerne reá napjaink közkedvelt sporteszköladaitaboikat dobál le a. magasból s & Meglepően jőlsiikerült légitámadás darabokra zúzza a hajót. Máskor az elefánt és az orszarvu harcát írja le Szindbád. Ennék során a súlyosa® sebesült ellenfeleket felkapja s fészkébe viszi a „rooh-nmdár.“ Ez a mese, A. valóság, melyet Lambrecht Kálmánnak, a néhány éve elhunyt magyar oséletbuvámak nyomán keresünk, meglepően közel áll a meséhez. Csak a mesemondó túlzásait kell kissé tompátanunk. Hogy az igaz magot kihámozhassak, elemeire kell szétbontanunk a mesét. Mindenekelőtt felmerült a kérdés, látott-e Szindbád valójában akkora tojást, vagy sem ? Az őslénytan tudománya erre a kérdésre habozás nélkül igennel válaszolt. A í&voíi Madagaszkár szigetén, tehát éppen azon a tájon, ahol Szindbád utazásainak valószínű színtere vetít, még a történeti időkben is éltek az Aepiomis nevű hatalmas fu- i «madarak, (melyeknek tojása 148 tyúktojásai ért föl 8 amelynek befogadóképességét 50.000 drb. kolibritojással fejezhetjük ki. Méltán csodálkozhatott Sziodibád ezeken a tojásokon. Csakhogy az Aepiomae a ma élő strucookhoz hasonló, amolyan nyakigláb állat volt, pompás futó, de analfabéta a repülésben. A hatalmas „rooh-madár“ tehát semmi esetben sem lehetett a tojások a mese tojásainak gazdája, hiszen erről a madárról Szándbád azt Írja, hogy jól repül s karmaiban nagy köveket is képes elvinni. Se- giteégünkre siet itt egy 'perzsa kép, amely a „roch -madarat“ szintéin kiterjesztett szárnyú, sashoz liasoailó madárnak ábrázolja, amint karmaiban elefántokat tart. Kétségtelen, hogy 'a mieee itt két madár tulajdonságait ruházza egyetlen csodalényre. Ez a jelenség különben jellegzetessége a meséknek és legendáknak. A „roche-madár“ kétségtelen ragadozó természetű lehetett a valószínűleg a ma mar Kihalt maltai keselyű egyik példánya lelhetett Do mi van az elefántokkal? — kérdi hitetlenkedve az ember. Csak nem képzelhető, hogy ezeket az óriási állatokat is magaval ragadta volna a „rooh-madar“ ? A tudomány válasza meglepően, érdekes. Ebben a kérdésben is habozás nélkül igazat ad Szindbádnak. A „noch-madár“ igenis felemelhetett egy-egy elefántot, — csakhogy ez j az elefánt sokkal kisebb volt a ma élőknél, I • Törpe elefántok éltek Málta szigetén — nem I is olyan régen, hiszen kortársai voltaik az 1 ősembernek s —elődeink hatalmas vada- f aBB&sfcaú renóíeztek reájuk, afflänft azt a Mái- g tán talált eeontmaradványok igazolják. Ezek as apró elefántok bizony alig voltak magasabbak másfél méternél s ha tudjak, hogy a nt® élő afrikai elefánt átlagos magassága 3.5 nsu., megérthetjük, hogy különös törpe fajjal van dolgunk. A törpe elefántokon frivül apró termetű 70—75 cm. magas Vízilova®: is hemperegtek az ősi Málta sós mocea- I raiban. Egy jól megtermett keselyű föl is emelhette őket, úgy ahogyan azt Szándbád leírta. Egy érdekes biológiai törvénnyel kell még Szindbád csadálatos meséit alátámasztanunk. A figyelmes olvasónak bizonnyal feltűnt, hogy mind az óriási Aepiornis, mind a máltai keselyű, meg a törpe elefánt és víziló, tehát Szindbád meséinek minden szereplője szigeten élő állat volt, vagy pedig elszigetelt, területeken tanyáozott. Ez a remete, vagy műnyelven szigeti életmód, mélyreható változásokat hozott az élőlények szervezetének kialakulásában. Egyesek nagyra nőttek, mint az óriási Aepiornis, mások éisatnynltak és eltörpültek, mint, az aprócska elefántok és vízilovak az ősi Málta mocsaraiban. Törpéje és óriások, Dávidok és Góliátok aeülettek azokon a szigeteken, melyeknek bűvös köré hői nem volt mód kitörni. E szabály alól az ember sem kivétel. Afrika elzárt, tehát szí getezern őserdőiben törpe pygmeusdk hirdetik a törvény erejét. Szindbádnak tehát igaza volt, csak úgy mint a bűvös lámpáju Aladdinnak, aki mérhetetlen kincseket fedez föl a hegyek gyomrában. A osodalámpa az embernek fénye utáni vágyakozását fejezi ki, a drágakövekkel kivert barlang pedig az ezernyi vakítóan csillogó cseppkővel bevont üregeket példázza, amelyek olyan gyakoriak minden mészkő hegységben. A mesét és legendát gyakran megtépázza a józan ész. Mucius Scaevola bátran tarthat- . ta kezét a fáklya perzselő lángjában. Külön- ;■ leges idegbetegsége, amelyet jól Ismer m® az orvostudomány minden fájdalomérzetet tá- 1 val tartott tőle. Hős volt, de nem annyira az akaraterő hőse, mint inkább „a többet észszol, mamit erővel“ elv bajnoka. Költészet, és valóság, mese és igazság csodálatos szintézisben olvadnak össze a fonók- | ban, a pásztortüzek mellett. Szabad-e himes, * törékeny szépségüket kutató kézzel illetni. § csak azért, hogy közelebb jussunk az igazsághoz? Talán! De felednünk nem szabad, hogy a, mese önmagáért van s éppen az henne a gyönyörködtető elem, ami elvon bennünket a valóságtól. A valóság pedig múlandó a ' képzelet és a valószerűtlen játéka mellett, a meséhez, mely minden időké ée minden idők minden emberéjé. Mert a mese nem halhat meg —- a mese örök. IEJ, XÁNTÜS JANOS HÉTVÉGI NAPLÓ zére, a korcsolyára? Túl az ezüsterdőn. túl az aranyerdőn, sőt még az üveghegyeken is tol, a napsütött dél aranyalmája várja az elvarázsolt királyfit. Aranyalma ? Igen. Aranysárgán mosolygó narancs, mely az Alpok üvé^hegyén tol fogadja a középeurópai klimavidékről a mediterrán tájakra elbolyongó vándort. A bagi népmese józanabb realitással már csak rézérdőről tad. ahová a szegény özvegyasszony fkii járnak. Ez a józanság azonban csak látszólagos. A sokszor keletiesen csapongó magyar népmese ezeket a szavakat adja a bölcs öreg szájából tanácsképpen a királyfinak: — A hid túlsó oldalán, nem messze van egy nagy jegenyefa. Azon majd látni fogtok nagy tüzet, piros és kék lángot. Én leszek a kát láng, a sárkány pegyig a piros láng. Mennyetek föl arra a jegenyefára és kalapotokkal vigyetek föl vizet és ha láttyátok, hogy a piros láng kerekedik felül és a kék alul marad akkor kalapotokkal öntsétek a vinet a láng tetejébe. Eddig a mese. Nagyszerű természeimegfi- gyeléssel írja le azt a tüneményt, amelyet az időjárással foglalkozó tudomány Szent Elmo tüze néven tart nyilván. Zivataros időben, vagy amikor a levegő elektromos töltése a szokottnál erősebb, a templomtornyok, fák és háztetők csúcsain az elektro-1 aaosság kéken rilácitó láng alakúiban áramlik ki. Legkedveltebb nteseköuyvünk, az „Ezeregyéjszaka“, a messzi tájak álomvilágába röpit bennünket, sebesebben minthogy a bűvös ló szárnya vinne. Szindbádot, a merész hajóst kisérjük el második utján. Lakatlan szigeten bolyong a hajótörésből megmenekült utazó, amikor a messze távolságban hatalmas, háznagyságu fehérség tűnik szemébe. Közelről nézve óriás tojásnak látszott, I melynek kerülete 50 lépés lehetett. Az ál- mélkodó Szindbád fedett azonban hirtelen elsötétül az ég. A hatalmas „roch-madár“ jött vissza tojásaihoz. Szindbád a madár lábához köti magát s mint légi utas teszi meg további útját. De veszedelmes ie tudott lenni a hatalmas állat, hiszen Szindbád ötödik utján a tojásrabló hajósokra óriási azikvKS LONGA, VITA BREVIS Megtekintettem a kiváló székelyföldi fee- tömüvész gyűjteményes kiállítását. Nagy élménnyel lettem gazdagabb. Sőt: nagy élményekkel. Erről szeretnék néhány sort naplómba bejegyezni, Nincs szándékomban kitérni arra, hogy a tárlat anyaga milyen gyönyörűséget okozott szememnek. Ennek az élménynek kibontását rábízom a hivatásos esztétikusokra s azokra a széplelkekre. akiknél az alkotókedv a mások alkotásainak csak kiválasztottaknak szóló hőbeszédü fejtege-1 lésekben éli ki magát. Az, hogy a kitűnő és nagyra becsült festőművész képeiben mit találtam szépnek, igaznak, amúgy is csak a magam magánügye. Elmondani felesleges, mert más különben is egészen mást lát szépnek, igaznak az elismerés és a siker jegyével már régen fémjelzett tehetség alkotásaiban. És azért sem érdemes ilyesmiről beszélni, mert minden elragadtatás, lelkesedés tiszta, piától érzelem marad aminek a gyakorlatban semmiféle jelentősége sincs. E rövid életben ez máT csak igy volt és igy is marad hosszú ideig, ha már kénzőmüvészeti alkotásról van szó. Eszembe jut, hogy az elmúlt, két évtized alatt hányszor panaszolták el képzőművészek sanyarú sorsukat. Bosszul ment sorsuk. Tehetségűk, a tehetségükben rejtező isteni szikra nem hozott annyit, számukra, hogy abból az emberi igények legsilányabb színvonalra való lefokozásával az úgynevezett mindennapira futott volna. Hányszor* sírták ? el: mennyire mostohán bánik velük a közön-1 ség, mennyire nem érti meg alkotásaikat s | ahelyett, hogy erdélyi művészek alkotásait j vásárolná, inkább silány mázolmányokkal, I értéktelen giccsekkel aggatja teli lakása fa Iáit az úgynevezett „müveit magyar közép osztály“ ... á Valamelyes gyógyíthatatlan beképzeltség | folytán magamat mindig a „müveit magyar fi középosztályhoz“ soroztam s az elmúlt két évtized alatt bizony sokszor pirultam „osztályom.“ bűnei miatt. Az én egyéni bűnöm még nagyobb volt, mint a többieké: még giccsek kiakasztásával sem pártolhattam a művészetet. A giccstől irtóztam, igazi értékre pedig nem futotta. őszintén irigyeltem azokat s irigylem ma is, akik egy-két tetszetős mázolmány kiakasztásáival elintézett- r nek vélik a mindnyájunkban élő szép utáni | vágyódást. És, azt hiszem, igy marad ez a jövőben is. Dolgozó szobám üres és kopár falai továbbra is ngy maradnak, ahogy vannak: üresen és kopáran, folytonos vágyakozásban valami szép és nagyszerű alkotás után. Nem éppen bennem, müveit magyar kö- zéposztálybélm van a hiba. Nem csak épp rajtam mnlik, hogy nem pártolom a magunk képzőművészeit. Holott ez mind a magam egyéni gyönyörűsége, mink az egyetemes magyar élet szempontjából kötelességem volna. Mégsem tudok eleget tenni ennek a kedves kötelességnek. Járok fel és alá a kiváló erdélyi festőművész pompás alkotásai között és három képet már képzeletemben fel is akasztottam dolgozószobám sivár falára. Ez a három alkotás egy életre szóló igaz gyönyörűséget jelentene számomra. Csakhogy . . . ... a dolog nem olyan egyszerű, mintha egy réten nyíló vadvirág nyerte volna el magas tetszésemet A műalkotás nem egyszerű százszorszép, amit megkívánsz, leszakítasz és kabáftod gomblyukába tűzöl A műalkotást ilyenképpen birtokba vermi, súlyos bűn- S tetőjogi következményeket zuditana az el_ I követőkre. A műalkotásnak — valószínűleg azért, mert azt hitvány pénzzel amúgy sem lehet értéke szerint megfizetni — ára van. Ez a három épp annyiba kerül, mint, égés® esztendei keresetem . . . No«, nem keresek «stete, ée éppen mezítefe sn pert TOarosvdsárhei^ perc 125 perc Pudapest • REPÜLŐGÉPPEL A Hfleynr l4oíforgoímí r. f. FÜLÉRT léaftera a tfasdrnapis^özlel-eänefe. -óelőreaondoskodiér ■rel^foqlaldsró w S> W m * ■' C J- ite belőle. Lakás, táplálék, ruházat, néhány könyv, néhány mozielődás, betegség esetére gyógyszer — futja belőle. Ennyi az egész. Többre nem telik. Sem a lakást nem nélkülözhetem, sem táplálék nélkül nem élhetek, a ruházkodást sem tadom a fügefalevélre leegyszerűsíteni Adót is kell fizetnem. Ha a három képet megveszem — egy évig nincs lakásom, egy évig koplalok, paradicsomi meztelenségben járok-kelek, az adóhivatal még azt a bokrot is elárverezteti, amelynek tövében meghúzom magam. Viszont van három képem. Három remekmű a birtokomban. Melyiket válasszam? Az életemet? Vagy a három műalkotást? Valami azt súgja nekem, hogy az életet kell választanom, A következő évi lakást, kosztol, ruhát, cipőt, kalapot, azt a néhány könyvet, amire multh&tatlanul szükségeim van és azt a rengeteg patikaszert, ami nélkül nem is élet egynémely emberélet (s köztük az enyém is.) A három kép ott. marad a tálrlaton. Három négyzetméternyi vászon — egy egész esztendei élet, minden s&épségével és nyomorúságával . . . „Ars longa, vita brevis“ — mondották valamikor, jobb időkben. S ezt a klasszikus tömörségű szállóigét ma már valahogy igy fogalmaznám újra: „Rövid az élet arra, hogy a kiállítási katalógusban feltüntetett árakon megvásárolt műalkotások értékét valaha is lefizethessem . . „ “ Nem panaszképpen mondom . . . De aztán ne halljak több panaszt a ma* gyár középosztályra, ha lakása falait „értéktelen“ „mázolmányokkal“ aggatja tele. Nemcsak én vágyódom a szép után. Más is érzi ezt a nosztalgiát. S talán azok a boldogabbak, akik az igazi érték helyett a talmiban is gyönyörködni tudnak. Mert mi a fontos az életben? A fémjelzett és elérhetetlen érték? Talán. De a gyönyörködés, amely csak gyönyörködés, minden bizonnyal. Lehet az az ars — longa, mit ér vele az ember, ha a vita — oly nagyon, rettenetesen — brevis. Arra rövid, hogy a katalógusáron vett képet kifizethessük. Nem, ne halljak több panaszt a közönség közönyéről, olcsó Ízléséről, az igazi érték«' két mellőző meg nem értéséről. Árkérdés itt a lényeg s az árakat v&gy meg tudjuk fizetni, vagy nem. Hagyjuk tehát, — a jövőt illetőleg —■ a fellengős sirámokat „,« MOZIMŰSOROK CAPITOL-mozgő: Fólvór. Fősz.: Signe Hasse és Georg Lökkeberg. 4-én, vasárnap d. e 11 órakor: Matiné. blDISON-mozgó: A szerelem nem szégyen. Fősz.: Tolnay, Jávor, Gózon, Mály. Előadások kezdete 3, 5, 7.10, 9.10, ■ EGYETEM-mozgó: Ninocska. Greta Garbóval, David Nivenne]. Előadások kezdete 3, negyed hat, fél 8 és fél 10 órakor. RIO-mozgó: Dankó Pista. Fősz.: Jávor Pál, Lukács Margit, Simor Erzsi, 4-én d. e, 11 órakor matiné. Műsor előtt: Legújabb Mr- adók. 'OYAL-mozgó: Kölcsönkért férjek. Főszereplők: Simor Erzsi. Vyszary Piroska, R&f- fay Blanka, Dajbukát Ilona, Szijas? László, Biliosi Tivadar, Pethes Sándor, Juhász József, Köpeczy Boócz Lajos. Előtte híradók. Vasárnap és ünnepnap d. e. 11 őrako- külön előadás. URANIA-mozgó: Cisco, a száguldó lovas. Fősz.: Warner Baxter és Bari T.yim, vasárnap d #. fél 12 óritoe: a®a®sa&
