Keleti Ujság, 1942. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-31 / 25. szám

JtiMÉmsOrjKMa

Kolozsvár legnagyobb és le<nrot?«rnebb szakiskoláiéban

Gyár sir ási, zenére - gépírást és

helyesírási lantolyamolc iebruár 1-én a »FABRO« ISKOLÁBAN Állásba fielycaés

Adó és kabát

A lapok most közlik a pénzügyigazgatóság hirdetményét az ezévi adóbevallásokra vonatkozólag. Ez a hirdetmény tájékoztat, felvilágosít kötelességekről, jogokról, tehát minden polgár érdeke, hogy elolvassa és a rendelkezésekhez tartsa magát.

Nincs mit tagadnunk: súlyos adókat kell fizetnünk. Nehéz ma az élet, sok a panasz, ezt sem titkoljuk Itt, a nyilvánosság előtt. De mindenkinek, aki Magyarországon él — palotában, polgári lakásban, vagy egy odúban is — egyaránt éreznie kell, hogy valóban történelmi Időket élünk. Ez Így kopott frázisként hangzik, pedig valójában mi nem csak szemlélői, hanem részesei, sőt bizonyos részben tényezői is vagy unk nemcsak Európa, hanem az egész világ újjáalakulásának és rendezésének. Az itthon dolgozó és adót fizető magyar e tekintetben azonos munkát fégez a harctereken küzdő honvéddel: min- denik az uj Magyarországot épiti újabb ezredévre.

A katona hősi teljesítménye és a polgár megfeszített munkája — egészen az adófizetésig ennek a szent és közös célnak érdekében emelkedik fel és olvad össze a halált- megvető önfeláldozásban és az anyagiak, a megvédett és biztos földi javak felajánlásában. Mert a polgár sohasem feledheti el, hogy meleg tűzhelyét, mindennapi kenyerét, családját, zavartalan, sőt emelkedő kulturális életét a honvéd védte meg; a katona pedig esőben, viharban, fagyban, határoktól messze ezerkilométerekre tudja, hogy az itthoni munka eredményeinek elsősorban ö lesz a részese.

Adót mindenütt és mindig kellett fizetni, de ez ma valóban hazafias kötelesség. Most már nincs mit titkolnunk jövedelmeinket, bevételeinket — a legnagyobbtól a legkisebbig — mert az adófillérek Magyarország újjá- és naggyáépitését szolgálják. Aki a, harctéri eseményeken kívül az itthoni munkafront eseményeit is figyeli, naponta értesülhet arról, hogy az ország felelős vezetői milyen megfeszített munkát végeznek, hogy ezt az országot, ennek lakosságát arra a színvonalra emeljék, mely egyenlő a nagy nyugati államok berendezésével és életszínvonalával. Száz és százmilliókat vesznek fel évente népjóléti, művelődési, egészségügyi célokra, milliárdos befektetéseket eszközölnek tiz-husz évi beosztásokkal, hogy fcjlesz- sxék a gazdálkodást, az ipart, a kereskedelmet s mindezt valóban magyarrá is tegyék. Mindez az adópengőkből és fillérekből rakódik össze és nem külföldi kölcsönökből. Magyar pénzből épit a magyar erő. Az adó- milliárdok hatalmas utat tesznek meg: a pénz nagy kőrútjában sovány földeket termékenyít meg, városokat, falvakat épit és fejleszt, kezdőknek, nincsteleneknek nyújt életlehetőséget, családi otthonoknak ad meleget, fajvédelmet és szaporodást biztosit, erkölcsre, magyarságra nevel, az irodalom és művészet istápolója s ki tudná most hirtelen felsorolni, hová jut el gondos beosztással és hogyan kerül vissza a maga ütemében, hogy utjának megint nekiinduljon: az államkasszába.

*

Mi erdélyiek emlékezzünk csak vissza azokra a keserves évekre, amikor adót fizettünk, mégpedig az utolsó párnánking is, de sok hasznunk nem volt belőle. Nagyrészben a mi adóinkból fizették azt a tisztviselői kart, rendőrséget, csendőrséget, amely hatalmi szavával, de ha kellett, szuronyával ts, mindig a magyar ellen fordult. Egy ilyen nagy magyar város, mint Kolozsvár a befizetett adók százmillióiból magyar kulturális, jóléti célra morzsákat is alig kapott. Még ♦ez adó befizetéséhez is nyelvtudás kellett. *■ iá eyV »p ie rW 11 k í i ifi I'»'.Ml 1 t i 1 mltb tv.,a ■ » l, *.f .xxi U

#.*jl !t a i & .Jc n gi ill ni JX-O-S i k í , l"r. Emlékezzünk csak vissza az adókivetési tár "■valósokra. Ma nevetni lehet azon, hogy ilyen alkalomra mindenki a legrosszabb ruháját vette fel, zálogcédulákat tett a nagyhatalmi bizottság elé, hogy ezzel bírja rá némi engedékenységre. Emlékezzünk a kijárókra, akik ott álltak az előszobában és elvállalták azok „védelmét“, akik megbélelték a markukat. KI nem emlékszik arra a pénzügyigazgatóra, aki rongyosan jött a „ícgátból“ Kolozsvárra, de a harmadik hónapban pompás autóval állt meg a mozi bejárata előtt, ahol besúgói felírták azoknak a aeveit, akiknek még pénzük volt egy mozijegyre. Az egyik vidéki városban a pénz* ügyigazgató spiclijei azt nyomozták, hogy ki mit vásárol a piacon és tart-e cselédet? Nem számított bevallás, nem vették figyelembe a legbecsületesebben vezetett üzleti könyveket sem, ha kisebbségi volt. ötszörös, tízszeres, sőt húszszoros adót fizetett. Aki egy üveg bort hozatott ki talán névnapjára, az milliomosnak számított és ugyancsak drágán fizette meg ezt a könnyelműségét.

Kabát után szabták ki az adót, amely különösen magas lett, ha a kabát véletlenül magyar szabású volt...

A magyar adóhivatal nem tart besúgókat, a magyar adóhivatalt nem érdekli az, hogy mit ebédeltünk éa hányszor megyünk egy hónapban a moziba. A magyar adóhivatal egyszerűen becsületes és igaz vallomást kér a jövedelmünkről és mindenkit tisztességes embernek tart, amíg az ellenkezőjéről hivatalosan meg nem győződik. Ahm gwxa» I fe'ytrj to »vVtK ft* van. ahol indokolt, méltányosság és belátás. Igaz, hogy a magyar pénzügyigazgató nem vásárol palotát és földbirtokot, az adófőnök se jár be árverésen vett autójával délfelé a hivatalba, hogy elszámoljon »,*,«• "M alantasaival, a végrehajtókkal, hanem mikor hazamegy, a maga kis háztartásának költségvetését éppen olyan gonddal állítja össze, mint az adózó polgár, akinek ő végeredményében egy alkalmazottja.

Erre is gondoljon mindenki, amikor adót fizet. Gondoljon arra, hogy mire fordítják az adót, de arra is, hogy kinek fizeti. Mert nem a pénzügyigazgatónak, nem az adófőnöknek és nem a végrehajtónak fizetjük most már az adót, hanem a mi újból épülő és mindnyájunknak otthont és kenyeret biztosító hazánknak. TÓTH SANDOB

előtti órákban veszi Igénybe a hallgatókat, úgy, hogy amellett más kötelességüknek is

eleget tehetnek. A jelentkezőket korra való tekintet nélkül felvesszük. A tanfolyamra egész nap elfogadunk jelentkezéseket, akár személyesen, akár telefonon, vagy Írásban. (Vöröskereszt Egylet Iroda, Egyetem-u. 11. Telefon: 25-94.)

— Mennyi jelentkezőre számit a kolozsvári Vöröskereszt az uj tanfolyam alkalmából ?

— Erre nehéz válaszolni, — mondja bizakodó moso’lyal a föápolónő asszony — de remélem, sőt hiszem, nem fogunk csalódni, jönni fognak a kolozsvári magyar asszonyok és leányok! Hiszen talán nem felejtettük még el a mögöttünk lévő huszonkét esz tendőt és mindannyian érezzük, hogy azért a gyönyörű ajándékért, amit a honvédek ad tak nekünk, amikor Kolozsvár főterére büszke boldogsággal bevonultak, áldozatos szolgálattal kell megfizetnünk.

GAAL OLGA

„k kémkedés és a hirveiés”

Kolozsvár, január 30. Vitéz Borcsiezky Imre százados a kolozsvári IskolánkivüU Népművelési Bizottság rendezésében tartotta meg január 28-ikán nagysikerű előadását „A kémkedés és a hírverés“ címmel.

A.Z Unitárius Kollégium díszterme ismét zsúfolásig megtelve várta az érdekesnek Ígérkező estét. Kovácsy Pál tanár, népművelési titkár bevezető szavai után vitéz Bor- csiczky Imre lépett az előadó-asztalhoz. Kolozsvár magas szellemi színvonalú közönségének ismét alkalma volt megállapítani, hogy honvédségünk vezetői nemcsak a fegyvert, hanem a tollat Is kiválóan forgatják.

A kiváló előadó élénken ecsetelte a propaganda, vagyis a hírverés hatását. Megláttuk, milyen romboló lehet a suttogó hírverés és mennyit tud építeni az egészséges propíiganda. A hírverés és a kémkedés szoros an hozzátartozik mai életünkhöz. Ha nem \ agyunk eléggé öntudatos magyarok, észre se V esszük és magunk ássuk alá életünket, o őrizetünk jövőjét és saját kezünkkel — illetőleg szájunkkal — adunk fegyvert ellen- sésreink kezébe. Élőszónak, sajtónak, rádiónak. filmnek, színháznak és a korszerű technika ezer vívmányának kell az egészséges propaganda szolgálatába állnia.

\ kémkedésre rátérve, a szónok Arany Tános híres mondását idézte: „Mindenki gyanús, aki él.“ Valóban, ma sohase tudhatjuk, ki hallgatja beszélgetésünket, ezért Jól válogassuk meg ki előtt és mit mondunk! Borcsiczky százados ezután hires kémek életéről és szomorú végzetéről beszélt.

Az érdekes előadást a közönség tapsa után Kovácsy Pál titkár köszönte meg. Egyben azt is bejelentette, hogy a népművelési előadások hallgatói 50 százalékos színházi kf dvezményben »eszesülnek.

Az estét hangulatosan fejezte be Nagy István kiváló zenepedagógus, állami tanítóképző intézeti tanár rövid ismertetése az igazi magyar népi énekről.

— Bvé —

Kolozsvár thj. sz. kir. város törvényhatósági bizottsága által megbízott tisztviselő, mint elsőfokú iparhatóság.

Szám: 13.853—1941.

Tárgy: Ipartestületi békéltető bizottság kinevezése.

FELHÍVÁS.

Értesítem Boros Ferenc kömivessegéd, Pánczél János cipészsegéd és Vasa Béla férfiszabósegéd kolozsvári lakosokat, hogy a m. kir. Iparügyi Miniszter ur a Kolozsvár és Vidéke Ipartestület békéltető bizottságába tagnak nevezte ki.

Mivel bejelentett lakcimük nincs, ezúton hívom fel, hogy az eredeti okirat átvétele végett a Városházán (I. emelet, 17. szoba) jelentkezzenek.

Kolozsvár, 1942 január 21.

Grueza s. k. tanácsnok.

JÓ ÁRU ÉS JQ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK

Február 3-ikán

Kolozsvárott az uj keresztes ápolónői tanfolyam

Szolgáidra hívja a haza az igaz macyar honleányokat!

Kolozsvár, jan. 30. Bornemissza Adél bárónőt, a IX. honvéd hadtest főápolónőjét, jelenlegi „főhadiszállásán", az Arany János utca 6. szám alatt kerestük fel, hogy az újonnan meginduló önkéntes vöröskeresztes ápolónői tanfolyam felöl érdeklődjünk.

Szürke báránybundában, fején meleg turbánnal szíveskedik felénk a bárónő, mintha csak a keleti hadszíntérre készülne. A szoba hőmérője — a jelek szerint — az utóbbi famizériás napokban „elhidegült viszonyban“ él a nagy cserép kályhával, mert a higanyoszlop alig tudta a null-fok fölé tornászni magát. Ez azonban sem őt, sem pedig a kerek asztalkát körülülö hölgyvendégeit nem befolyásolja. Mindannyian tudjuk, hogy a mi kis itthoni fagyoskodásunk gyermekeknek való edzögyakorlat ahhoz képest, amit odakint vitéz honvédeink a hó és jégmezők dermedt világában átélnek. Éppen róluk folyik a szó a kerek asztalka körül. Bornemissza Adél bárőnő, aki 1919-ben, mint a székely hadosztály önkéntes ápolónője román katonai börtönben ült Brassóban, a „Csíki zászlóalj“-ról beszél:

Amire minden magyar asszonynak és leánynak emlékeznie kell...

— Pontosan emlékszem, — mondja a fő- ápolónő asszony — az egész zászlóaljnak hat köpenye volt. És mégis, ilyen leszegényedve, Ilyen reménytelen állapotban tele voltak életerővel és hősies elszántsággal. Budapesten verődtek össze és mindannyian hazakészültek Erdélyt védeni. Budapesten abban az időben Lindner „elvtárs“ — „nem akart katonát látni“. De ezekben a székely honvédekben több politikai érzék volt, mint az akkori legfőbb politikai vezetőkben. Jól tudták, hogy aki „nem akar katonát látni“, az csak ellensége lehet nemzetünknek. Haliad mellett volt az összeütközés a románokkal. A csiki zászlóalj mindössze egy napra való lőszerrel rendelkezett. De micsoda küzdelem volt az, 14 éves koruktól 70 esztendőig mind beálltak a férfiak a székely honvédek közé harcolni. Az ütközet után sebesültjeink között gyermekek és aggastyánok voltak. És a Budapesten irányitó zsidó kommunista vérebek hadat szerveztek az „ellenforradalmár" székelyek ellen. Magyar magyarral gyilkoltalak, mikor öfehértónál meg ütköztek. A esiki zászlóalj lőszere elfogyott s választanlok kellett, hogy a kommunistáknak vagy a románoknak adják-e meg magukat? Mindannyian hazavágytak, a székely földet akarták őrizni. így kerültünk aztán Brassóba, a román katonai börtönbe, öten voltunk önkéntes vöröskeresztes ápolónők, köz tünk Apor Gizella bárónő, az önkéntes vöröskeresztes ápolónők országos fönökasz- szonya Is.

— Azért mondom el ismét ezt a huszonkét év előtti történetet, hogy minden magyar asszony és leány emlékezetébe idézze azokat a szégyenteljes, borzalmas Időket, amikor a kommunizmus ülte diadalát országunkban. Ez ellen a földi poklot teremtő, kommurflzmus ellen harcol ma Európa minden becsületes nemzete. Ezért hagyják el

újra a családi tűzhely melegét a magyar apák és fiuk, hogy az orosz hőmezök dermedt világában becsülettel kivegyék részüket a keresztény nemzetek halálos ellenségének végleges letiprásában. De ezek az idők a magyar nőktől is megkívánják, hogy honvédeinkhez méltó magatartást tanúsítsanak!

Végezze el minden ráérő magyar asszony és leány az önkéntes ápolónői tanfolyamot!

A legfiatalabb önkéntes ápolónő érkezik jelentéstételre a föápolónő asszonyhoz. Hidegtől csipett, rózsás arcával, szőke fürtjeivel olyan, mint egy gimnázista. Pedig, -— amint megtudjuk — már oktató ápolónő. Most is éppen csak leadja a jelentését és már rohan is az egyik leánygimnáziumba, hogy órát adjon a leányoknál.

•— Kimondhatatlan lelkesedéssel dolgozik, — jegyzi meg a bárónő, — hogy ne nézzék olyan fiatalnak, hátrasimitja a haját mielőtt bemegy az órára és olyan kalapot vesz fel, ami tiz évvel öregitl. Sok ilyen magyar I leányra lenne most szükségünk. Olyanokra akik sportnál, táncnál, szórakozásnál előbb- revalónak tartják az áldozatos szolgálatot. Különösen a gondtalan jólétben élő asszonyokra és leányokra gondolok, akiknek igazán van ráérő idejük ahhoz, hogy elvégezzék a hathetes önkéntes ápolónői tanfolyamot. A Vörös Keresztnek még a béke nyugodt esztendeiben is fel kellett készülnie minden eshetőségre, hát még a mai sorsdöntő időkben.

— Az ápolónők kiképzése igényli a legtöbb időt, tehát elsősorban erre a szent hon leány! feladatra kell felkészülniük a magyar nők ezreinek. Még pedig jó előre fel kell kö szülniök, mert a kiképzés nem lehet felületes. Testvér életéről van szó! A kiképzésnek aprólékosnak és a lehető legalaposabb nak kell lennie, hogy a célt megfelelően szol gálhassa. Ehhez pedig Időre és nyugalomra van szükség. Tanulatlan, kapkodó, hirtelen felbuzdult ts semmihez sem értő női tömeget nem használhat a Magyar Vöröskereszt. Eire kellene ma minden igaz magyar honleánynak gondolnia!

— Néhány vidéki város, mint Nagybánya, Csíkszereda, Tasnád csodálatos lendülettel kapcsolódott be a vöröskeresztes önkéntes ápolónők kiképzésébe.

„Hívjuk és várjuk a kolozsvári magyar nőket is!“

— Mikor kezdődik az uj tanfolyam Kolozsváron? — kérdezzük.

— Február 3-ikán kezdődik meg uj hathetes ápolónői tanfolyamunk. A tanfolyam részvételi dija mindössze 3 pengő. Aki azonban nincs olyan helyzetben, hogy megfizesse, de lelkesedéssel áll a munkába, azt szeretettel várjuk. A hallgatókat négy kórházba osztjuk be, természetesen lehetőleg mindenkit közel lakhelyéhez. A taníolyambeli elfoglaltság inkább a reggeli, illetőleg a dél-