Keleti Ujság, 1942. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1942-01-30 / 24. szám
« Kolozsvár Nninrobb és le-irotfernebb szakiskolájában Gyorsirăsi, szenére - gépírást és Helyesírási tanfolyamod tebraaár ‘Mkn a FABRO ISKOLÁBAN4 »»-»«•» iüdsbofieiyesés Ez Lal in > A merik« ! Körséta a tunya semmillevés és a ru’u’ó dollároHal sz tctt „«zohnaláng- {«»oda mák" földjén — Rocstve't c?ck „ro^onszenvre" és nem fegyveres szövetségesekre falált a riái értekezleten Kolozsvár, január 29. Mexikó kormánya az Egyesült Államok rendelkezésére bocsátotta repülőtereit, sőt engedélyt adott arra is, hogy az VBA-beü csapatok szabadon átvonulhassanak területein. Mexikó lépése kétségtelenül nagyban befolyásolta a riói értekezletet és hozzájárult ahoz, hogy Roosevelt elnök elgondolásai Latin-Ameríka magatartását illetően Jórészt valóraváltak. Mexikó engedékenysége annakidején nem okozott nagyobb feltűnést, pedig aki a két hatalmas területű állam történelmét Ismeri, aligha számíthatott erre a fordulatra. Mexikó és az USA ugyanis majdnem egész létezésük óta harcban állottak egymással. A politikában azonban nincsenek lehetetlenek és a szemlélőnek, — akarvn-nem&kar- va — bele kell törődnie abba, hogy ennek a két erkölcsökben, szokásokban, világnézeti felfogásokban és magánéletben is annyira különböző nemzetnek lakói véd- és dacszövetséget kötöttek egymással. Azt, hogy tartós lesz-e a szövetség és jelent-e valamit a mai háborúban, csak a jövö fogja megmutatni. Annyit azonban már most leszögezhetünk, hogy Mexikó, vagy bármelyik délamerikai állam — mini fegyverbarát — országhatárain kívül nem jelent sem számottevő ellenfelet, sem pedig egészésges szövetséges társat. Az édes semmittevés paradicsoma Latln-Amerika tulajdonképpen Mexikó északi határainál kezdődik. Különös világ ez. Európai szemmel nézve szinte hihetetlen események játszódnak le rajta. Ebben egyetlen úgynevezett délamerikai szabadköztársaság sem különbözik egymástól. Akár Mexikóban, akár Bolíviában, Peruban, vagy Uruguayban jár az ember, csodálkozik azon, hogy államéletet lehţt fenntartani akkora nemtörődömséggel és olyan laza törvénytisztelettel, mint amilyennel uton-utfélen találkozik az utazó. Mindez azonban szinte természetesnek tűnik ott, ahol a természet olyan bőven gondoskodott arról, hogy ne legyen a föld e darabján éhes emh«r. A dús termést hozó szántók, a beláthatatlan nagyságú gyümölcsösök termékeit szinte képtelenség felhasználni és még ma is mindennapon látvány a több ezer állatból álló gulya, amelyeknek ott csak nyersbőr-értékük van, mert a hustömegeket lehetetlen a gyéren lakott területeken elfogyasztani. Amíg Északamerlkát a korlátlan lehetőségek hazájának mondották, addig La- tin-Amerlkáró! nyugodtan állíthatták, hogy ez édes semittevés paradicsoma... És mégis annyi forradalom és annyi véres esemény játszódott le e földrészen. Áltálában azt szokták mondani, hogy a jóllakott ember nem politizál. Ez talán igy van Európában, dé nincs igy Latin-Ameri- kiban. Ott az emberek éppen azért politizálnak és verekednek, mert túlságosan jól megy a dolguk. Ezzel lehet például megmagyarázni azt, hogy Catin-Amerikdban szinte örökös a forradalom. Mindig akad egy-egy „tábornál \ aki az Egyesült Államok pénzével sza- ■ausághöanek tünteti fel magát, tígyanakV.pr maga köré gyűjti néhányszáz úgynevezett „tisztjét“ s megcsinálja velük a maga palotaforradalmút, az elnök és a kormányát ellen. A délamerikai elnökök általában nem szoktak hosszuéletüek lenni és még ke- vésbbé azok „kormányaik“. Nem voltak azonban hosszuéletüek a forradalmak sem, mert a szabadsághősökröl csakhamar kiderült, hogy egyszerű hatalomszerzés, vagy még nagyobb vagyon gyűjtése volt a cél. Különösen ez utóbbi feltűnő és' nem téved az, aki állítja, hogy soha sehol annyi pénzt nem tulajdonítottak el az állampénztárból, mint ott, ahol kukoricával fütötték a mozdonyokat, millió és millió zsák kávét dobtak a tenderbe és ahol akárhány mezítlábas csirkefogó is „tábornokna.k“ nevezhette ki magát, ha akadt aki meghallgatta azokat a légvárakat ígérő szavakat, amelyeket ezek a tábomg- ok a maguk egyszerűségében, a legtelje- ebb Káipilís határát súrolva megígérték^ . Lóháton, mezítláb, áe sarkantyúval... E sorok Írójának alkalma volt sxemtől- szemben látni egy venezuelai forradalom vezetőjét. Fehér katonazubbonyban, mezítláb ült a lovon. A sarkantyú azonban nem hiányzott bokája alól és sujtás is annyi volt a vállán, hogy bármelyik pompakedvelö szálloda-portás is megirigyelhette volna. Különös méltósággal ült a lován és kivont kardjával nagyokat suhintott a levegőbe, ami osztatlan bizsergést keltett a sennoritákban és némi irigységet a fazienderók között. Ha azonban valaki megkérdezte volna a „vezért“, vájjon miért indította el káprázatosán piszkos legénységét és kétes tisztaságú tisztjelt a hadak utján, bizonyára csodálkozott volna a válaszon: a szabadságért. Nos, igen a szabadságért, aminek kiharcolásához minder. forradalmi hadsereg vezetője magával Minden mexikói forradalom közvetlen oka az Egyesült Államok beavatkozása volt. és Íme a két állam mégis szövetségre lépett egymással. Roosevelt lehet háborús uszitó. lehet szűklátókörű külpoltiikus, lehet lekötelezettje a mindenható üzletet mindennél jobban értékelő nagy iparvállalatoknak, de am1 a latlnamerikai rokonszenv megszerzését illeti, abban kétségtelenül jó munkát végzett. Éppen Mexikó és az Egyesült Államok kibékülése az, ami legsúlyosabban nyomott a latban. Pedig még nem is egy évtizeddel ezelőtt egészen komoly formában felvetődött Washingtonban az a terv, hogy Mexikót és le a Panama-csatornáig az egész északamerikai kontinenst be kellene kebelezni az Egyesült Államokba. Ez a lépés kétségtelenül nagy megütközést keltett volna a délamerikai szárazföld szabad államaiban. Roosevelt felismerte ezt a kedvezőtlen lehetőséget és a hires „Good Neighbor Policy“-ben (jószomszédsági politikában) letett erről a tervről. A latinamerikai szolidaritást ugyanis olyan tényezőnek ismerte föl. amelyet nem szabadott figyelmen kivül hagyni. A riói értekezlet Egyesült Államokra nézve kedvező határozata ennek az előrelátásnak következménye. A Bio Granden innen és tűi... . Az Egyesült Államok és Mexikó közötti viszonyt vizsgálva kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy a szövetség csak időleges lesz. A két állam lakóit ugyanis egész világ választja el egymástól. Ha az ember Laredo- lan átlépi a két állam határát és átesik mindazokon a kellemetlenségeken, amelyek általában a határátlépéssel járnak, azonnal látja, hogy a Rio Grande nemcsak természetes országhatár, hanem népválasztófal is. A túlsó parton eleven élet van, az emberek hajszolják a dollárt, az innensőn álmos lusA latinamerikai államoknak sok belső problémája van, Így elsősorban a földkérdés. A fehérek, amelyeknek száma minden államban kisebb mint a meszticeké és az indiánoké, mindenütt magukhoz ragadták a földet. Elképzelhetetlen nagyságú birtokok ural a Cortesek és a Pizarrók leszármazottjai. Ami pedig a birtokokon uralkodó állapotokat illeti, nyugodtan hasonlíthatjuk azokat a cári oroszországbell viszonyokhoz, ahoi a földesur korlátlan ur volt és rendelkezett munkásainak mindenével. Kissé talán erőszakos ez a hasonlat, hiszen a délamerikai földmunkásnak munkaértékét nem lehet egyetlen egy európai munkáséhoz sem hasonlítani, de lényegében az sem saját földjén dolgozik és ha lusta Is, mégis földesurától függ. A föld igazságos elosztásának kérdése tehát jó ideig a latin-amerikai államok problémája marad. Éppen Mexikó volt ‘az, ápol a földosztás és a birtokrendezés az vitte a boroshordokat megkönnyítő csapokat, a marhabélyegzőket, amelyek segítségével csordákat lehet eltulajdonítani és mindazokat a szerszámokat, amelyek egyetlen j^zabadaághős" fegyvertárából sem hiányozhattak a „felszabadító“ háborúk folyamán. Úgy is lehetne mondani, hogy a forradalmak a szabadrablás ieplczői voltak. Ez a megállapitás azonban mégsem lenne teljesen helyes, mert voltak más természetű inditó- okai is. Legtöbbször az Egyesült Államok beavatkozása. Amikor Washington ugyanis úgy látta, hogy Mexikó-Cityben, vagy Urnában, vagy Montevideoban, vagy bármelyik latinamerikai fővárosban olyan elnök ül a széken, aki nem, hajlandó az VSA gazdasági terjeszkedését tűrni, arrafelé kacsintgat, ahol bizonyára jobban megfizetik, azonnal megindul a guruló dollár és szinte a semmiből bukkannak fel a forradalmi seregek. lóság ömlik el a tájakon. Az a bizonyos sokat hangoztatott indián-filozófia vert itt örökös tanyát. A városok utcái piszkosak, de miért is kellene azokat felseperni, amikor újra piszkosak lesznek. A latinamerikai egykedvű és lusta, csak a forradalmaiban gyors és kegyetlen, azokban a cselekményekben, amelyekkel a mindennapi életet akarja megváltoztatni, hogy azután visszasüllyedjen az előbbi semmitevésbe. Fellobbanása szalma- lángszerü, mert nincsen komoly célja és időleges az az eredmény is. amelyet esetleg elérhetnek. A latinamerikairól és a mexikóiról Is nyugodtan el lehet mondani, hogy nem tűzálló. Nem is lehet az, mert vegyes népségének szinte tökéletesen mindegy, hogy ml történik a szomszédban. Vegyük például Mexikót. 1805-ben egy millió fehér, 2 millió mesztic és két és fél millió indián volt a lakója. Száz évre rá a fehérek száma 1.2 millió, a meszticeké 8 millió, az indiánok száma pedig 6 millióra szökött fel. A legutolsó, 1930-ban megejtett népszámlálás szerint a fehérek száma Mexikóban 2.5 millió, a meszticeké 9 millió és az indiánoké f.G millió volt. Ebből kiderül, hogy a tiszta indián fa) fogyóban van. Erősen keveredik részben a meszticcel, amely maga is keverék, részben pedig a fehérrel, amely bizonyos büszkeséggel veszi tudomásul, ha rokonsága között az cslakó indián is szerepel. Az indián és fehér \é~ keveredésének köszönheti Mexikó azt a különös és európai szemmel nézve sajátos tulajdonságot, amit csak akkor lehet megérteni, ha az ember sokáig él közöttük. A mindössze körülbelül 16 millió lelket, számláló mexikói köztársaság, éppen keveredett népessége miatt, mint fegyverforgató elem aligha jöhet számításba. Körtilbelüt ugyanezt a megállapítást tehetjük, ha bármelyik latinamérikái állam belső életét vizsgáljuk. utóbbi években megindult Égetően sürgős orvoslásra szorul minden latinamerikai államban a népművelés is. A mesztic és az indián hihetetlenül lusta és nemtörődöm, nem érzi szükségességéi annak, hogy bizonyos magasabb szellemi kört töltsön be. Az iskolák látogatatlanok, hiányosan felszereltek, a tanerők pedig gyengék. Jóidéig a papság kezében volt a néo- nevelés Mexikóban is. Cardenas elnök, miután világraszóló botrány közepette megkezdette a leszámolást a katolikus egyházzal, hat éves tervet dolgoztatott ki az iskolaügy fejlesztésére. Az iskolák számát 7000- ről 13.000-re emelte, a tanítók számát 9000-ről ugyancsak 13.000-re. Mindez azon- can keveset segített, mert Mexikóban ma ís üresek az iskolapadok. Tudjuk, hogy a mai háború egyik legerősebb eszköze a propaganda, amelynek erejét a tengelyhatalmak és-á, demokfáclák egyaránt ismerik. Propagandát kifejteni M unnak segítségével célokat elérni azonban csak olyan országban lehet, amelynek lakói bizonyos általános emberi műveltséggel rendelkeznek, fogékonyak arra. Latin-Amerikában és Mexikóban a fehérek kivételével aligha alkalmazható a propaganda a mesz- ttere és az indiánra. Egységes fellépést, nemzeti öntudatot, tartós és szívós kitartást aligha lehet bármely déiamerikal állam polgáraitól is elvárni. Roosevelt elnök tehát megnyerhette ugyan a riói értekezleten a latlnamerikai államok rokonszenvét, de fegyveres szövetségesre aligha találhatott bennük. Mégsem kell lebecsülni azonban ezt az eredményt sem, mert gazdaságilag jelentősége van. A tengelyhatalmakat azonban ez már nem érinti közvetlenül. Az európai hadlslkerek folytán megszerzett termőföldek, amelyek ezév nyarán már termést is hoznak, a japánok által elhódított hatalmas erőforrások biztosítják a hadvezetés fontosságát. Az Egyesült Államok „politikai sikerének“ tehát valóban csak politikai jellege van. Nagy Frigyes mondotta udvari káplánjának, amikor az egy hadüzenet előtt figyelmeztette, hogy még nem imádkoztak a fegyverek győzelméért: a Mindenható azzal tart, akinek a legerősebb batallionjai vannak. Az erő és a katonai rátermettség a tengelyhatalmaké, a politika — as megmaradhat a demokráciáknak. MÁLNASY TIVADAR raV» l«tsrló>lallAli a leltei *sf«Vó wait Seréi Tekéről jelentik: A teke» csendőrséghez nemrégen feljelentés érkezett, amely ans hivta fel a hatóság figyelmét, hogy a tekéi izraelita hitközség saktere Herstlk Izrael nagyobb mennyiségű talpat és lisztet rsjte* get. A megindított nyomozás hamarosan meglepő eredményei járt. A vizsgálat során megtalálták a tekei zsidó imaház pincéjében az elrejtett árukat, amelyeket Herstlk Izrael sakter rejtett el oda. A zsidó imaház pincéjében 10 kiló talpat, egy mázsa lisztet és gabonát talált a csendőrség. Az árukat nyomban lefoglalták. Az árurejtegető Hera- tik Izrael ellen a hatóságok befejezték m vizsgálatot és ügyét áttették a marosvásár- helyi ügyészséghez, amely most honvédelmi bűncselekmény miatt megindította az eljárást Herstlk Izrael sakter ellen. Kotosvérott is m«qnyH»k a f©lnőHeW Vsies' edelmt közép- isbo'ájo, ha kelő számban je enfkeznek hallgatók Kolozsvár, január 29. Az uj szakoktatási törvény megszüntette a szakiskolákban a magántanulást. így magánúton szakiskolai végzettséget szerezni nem lehet. A magán- tapulás helyett már ebben az évben Budapesten kísérletképpen megnyitották a „Felnőttek kereskedelmi középiskoláját, amelybe a 18-ik életévet betöltött bármilyen korú, 4 középiskolát, vagy polgári iskolát végzett egyének beiratkozhattak, akik naponként az esti órákban Iskolába jártak, illetve járnak és a kereskedelmi középiskola 4-lk osztálya elvégzése után érettségi vizsgálatot tehetnek. Ez a kísérlet annyira bevált, hogy a vallás- és közoktatásügyi mt- ntszter a felnőttek kereskedelmi középiskoláját az ország többi városában is megnyitni szándékszik. Kellöszámu jelentkezés esetén ilyen iskola nyílik meg a kolozsvári állami kereskedelmi középiskolában is, ami a kereskedelmi érettségt bizonyítvány megszerzését teszi lehetővé azoknak a négy középiskolai. vagy polgári iskolai osztályt járt egyéneknek, akik annakidején bármilyen okból nem folytathatták tovább tanulmányaikat. Akik ebbe az iskolába szándéksza- nak járni, már most jelentkezzenek Bartha Miklós-utca 10 szám alatt az állam! kereskedelmi középiskolában. Férfiakat és nőket egyaránt felvesznek a felnőttek kereskedelmi iskolájába. Nagyhatalmi étvágyból — baráti szövetség! Kellő a sok érető preb éma l eiül... 0
