Keleti Ujság, 1942. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-03 / 2. szám

- o i «3 Vi -s ?AS-•IME.-fî EXTES.V ^uyv tára Budapest v Sscom bat I&42. I u n « « r i M\: TEI IES HETI RADlÓ-MlJSOR ./Ira 12 fillér WUOnZBTBSt AH AK r 1 HORA t.l#, NE- I CT ÉVRE t, Í M. «VRE I«, EGÉSZ I ÉTBE U FKKGÖ. — .FOSTATAKARRK I ramm CSEKSZAMU SZAMA: TU«. \ H ESZ ON ö T ÖDlKfi.y F 0 L Y A M, 2. S Z A M b 1 A I» i A A LAPKIADÓ BÉSZVÍNÍtlKSUi« üElltOS S Z Ifi H K fi S % T ö: N Y. I R 6 JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHTV ATAL ÉS .NYOMRA: KOLOZSVÁR, BKASSAI-C. Z BT. TELEFON: I5-«8. — POSTAFIÖBs n, 8*. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA A JAPÁNOK ELFOGLALTÁK MANILÁT, A FÜLÖP-SZIGETEK FŐVÁROSÁT Negadásre szólították fel a* amerikai haderő főparancsnokát — Szingapúr felé is szabad az ut a japánok előtt t Az angolszász lencferi fiadéról amerikai, a s*ára*(öldit angol 'vezetés* alm liefyezik Elöinúin kikötői f u p ún tií m a dústól fél n e k Sztálin—Roosevelt—Church ill-találkozó Washingtonban Kcszoritáfe — hatso»ondolattal Az aagolsziaisz-boJsevisí a szövetség í»agy terveket kovácsol. Egységes veze­tés alá akarja vonni legalább azokat a harctereket, amelyeken az angol cs ame­rikai kormányok állal harcbaallitott csa­patok:^ harcolnak, s ezénkivül fokozott Z'TÍkíjejlcy- **' Szőrit Oroszor­szágot, Sztálint Roosevelt meghívta Washingtonba és a vörös diktátor már el is utazott az Egyesült Államok fővá­rosába, Churchill pedig erre az ^illuszt­ris“ látogatásra való tekintettel elhalasz­totta Európába való visszatérését és igy Amerikában nagy hármas haditanács lesz. A Roosevelt— Churchill—Sztálin trió azt fogja megtárgyalná, hogyan aka­dályozhatná meg a bolsevízmus és az angolszász világhatakxm bukását. Különös együttes ez. ChurehiH a ki- tenyésztett angol csucska pita ldznvus kép, viselője. Sztálin a bolsevista világhóbort fanatikus zsarnoka, Roosevelt pedig a dollár uralmának bajnoka. Igazán nem lehet eszmei közösségitől beszél™ s had­seregeik elé nem tudnak más célt kitűz­ni. mint a világ igazságosabb rendjéért harcoló hatalmak eltiprását. á szövetsé­gen belül pedig mindegyikük a sajátma­ga külön érdekeire gondol. A kézszori- tások mögött, amelyeket: Washington­ban váltani fognak, ott húzódik meg an­nak a mozdulatnak leselikedése. amellyel snindenik szeretné a másik kettő gyenge pillanatát megvárva, tenyerük helyett torkukra tenni a kezét. Az Egyesült Ál­lamok a brit világbirodalom örököse sze­retne lenni, a bolsevízmus nyilvánvalóan semmi egyébre nem gondol, mint világ­forradalmi terveinek megvalósítására. Anglia pedig reménykedik, hogu hátha sikerül ellenfeleit „szövetségesei“ segít­ségével legyőznie, közben azonban ezek is úgy meggyengülnek, hogy végül a hagyományos angol módszerrel mégis­csak ő fölözné le a hasznot az egész világkatasztrófából. Ez a washingtoni hármas tanácskozás képe. Arra, hogy milyen nagy máris az egyetértés és az elismerés a szövetsége­sék között, jellemző az a moszkvai je­lentés, amely szerint a szovjet katonai körök szigorúan elitélik a Fiilöp-szigeti amerikai csapatok magatartását és ne­mes egyszerűséggel gyávának nyilvánít­ják az amerikaiakat. A Pravda cimü szovjet lap katonai szakértője úgy talál­ja, hogy az amerikaiak Manila nyiltvá- rossá nyilvánításával el akarták kerülni a nyik harcot, mivel nincs bátorságuk a végsőkig szembeszállani a japánokkal. Washingtonban természetesen meg­ütközést keltenek ezek a bírálatok és ki. nosatn keresgélnek mentségek után, hogy igazolják a Fülöp-szigeti amerikai had­erő magatartását. Érdekes, egy amerikai hírszolgálati irodának az a jelentése is, hogy Nagy­británnia elvetette a Szovjetoroszorszag- ban alakítandó brit arcvonal tervét és el­határozta. hogy a brit birodalom összes rendelkezésre álló erőit a keletázsiai térre összpontosítja. Azok a brit csapa­tok, amelyeket a szovjet hadsereg segít­ségére akartak küldeni, most Malajába és más keletázsiai területre mennek. 1942 az ázsiai «épek felszabadulásának esztendeje Szüksé» is volna a kdei ázsiai angol­szász haderő megerősítésére, mivel a japánok mindenütt feltétlenül kezükben tartják a kezdeményezést, urai a harc­tereknek s legfeljebb a földrajzi ténye­zők hátráltatják az előttük álló ellensé­ges csapatok végleges felmorzsolását. Urai a távolkeleti tengereknek s a légi térnek is és igy nagyon kétséges, sőt minden valószínűség szerint reményte­len az az angolszász terv, hogy megaka­dályozzák a. további japán sikereket- A Fülöp-szigetek elfoglalásának hírét minden pillanatban — remegve — várják Washingtonban is. Manila, a főváros teljes megszállása már csak rövid idő kérdése. Az amerikai haderő főparancs­noka a manilai öbölben lévő Corregi- dor erődbe húzódott. A tábornokot egyébként egy bomba szilánk a karján megsebesítette. A szigetek kormánya az ausztráliai Port Darwinba menekült. Az amerikai csapatok elszállítására pe­dig nem igen van remény, mivel a ja­pán hajóhad valósággal lezárta a Fü­löp-szigetek partjait és uralma alatt tartja a környező tengereket. A Malaja-félszigeten is fellartózha fatlan a japán előrenyomulás. Újév napja nagy sikert hozott itt a japán haderőnek, elfoglalták a Szingapúrtól 190 mérföldre fekvő Kuomtan kikötő- várost, kijutottak a hegységből és most már szabad ut van előttük a déli sikvi- dék felé. A nyugati part mentén is naay gyorsasággal halad az előretörés. Itt 250 kilométerre közelitették meg Szin gapurt és benyomultak Szelangor tar töménybe. Br'dborneot a japánok teljesen met- tisztították az angol csapatoktól. Az angolok Hollgndborneóba menekültek és a világ egyik leggazdagabb kőolaj­vidékét kénytelenek voltaié átengedni ellenfelüknek­A japán vezetők most a hatalmas eredmények után már határozottabban beszélnek a háború kilátásairól. Emlé­kezetes, hogy milyen óvatos, megfontolt volt a hangjuk a háború megindítása­kor. Hosszú harcra, ellenséges támadá­sokra készítették elő népüket, pedig tud ták, hogy milyen hata’in- s hadigépezet áll rendelkezésükre. Előbb a tettek be­széltek. Most már, hogy a délkinai ten­ger japán ellenőrzés alatt, van, a Csen­des-Óceán hatalmas területei fölött a felkelő nap lobogója diadalmasan lebeg, a ,iar,án haderő vezetői is felvázolják népük elé a győjzelem kUáisásmL Nakamura tengernagy a háború jövő fejleményeivel foglalkozva kijelentette, hogy az 1942. cv nagy változást okoz a világon és meghozza az ázsiai népek felszabadulását. A japán erők már is a Alpot adtak a közös virágzás meg valősi tusára.. A Malaya-íél,sziget és a Fülöp-szigetek éleste után Japán se­bezhetőt]«!. Az angolszászok többe nem vehetik vissza az elvesztett területeket es a Csendes-Óceán útvonalai teljesen japán ellenőrzés alá kerülnek. Az ellen­séges hajóhad — feltéve, hogy az Egye sült Államok és Anglia még küldhetné­nek más hajókat a Csendes-Óceánra — nem változtathat ezen a helyzeten és nem mérkőzhetnek meg a japán hajó- haddai, mert nem lesz többé támasz­pontjuk a távoli vizeken. Az angolszá­szok utolsó reménysége Szingapúr és a Fülöp-szigetelc, szétfoszlóljan van. Bor­neo eleste a Dilkinai-tengeri Japán-ten­gerré alakítja át s a japán hajóhad már közvetlenül 'fenyegetheti Ausztráliát. A japánellenes gazdasági zárlat teljesen hatástalannak bizonyul. Japán nyug­talanság nélkül nézhet szembe az igen hosszú háborúval is­India az, angol aggodalmak. gyújtópontjában A tóvojkeléti angol támaszpontok ve­szélyeztetett helyzetével kapcsolatban egyre nagyobb aggodalommal fordul az angolok figye]me India, a brit biro­dalom legféltettebb kincse felé. A leg- ideaesebb félelem fogta el áz indiai in­téző köröket. Attól félnek, hogy Elő- india egyik legfontosabb keleti kikötő­je, Madras ellen nagy támadást fog in: tézni a japán hajóhad és légierő és ez­ért a város egy részét kiürítették. Indiában a belső elégedetlenség egy­re nyilvánvalóbb jelei is mutatkoznak. A bengáliai kormán ytanácsban válság tőrt ki- Ennek az az oka, hagy Bősét, az indiai nemzeti mozgalom egyik ve- zérét, akit december 12-én letartóztat tak, Kalkuttából átkisérték Madraszba. A bengáliai kormánytanács két tagja "lemondott. .4 f.szült helyzet miatt az angol hatóságain elrendelték, hogy az egyetemek és más •főiskolák további in­tézkedésig ne tartsanak előadásokat•’ Attól félnek, hogy az indiai ifjúság forradalmi mozgalmai kezdeményez­..Összetörjük a Birodalom ellenséged'' Japán tehát törhetetlen kitartással és nagy sikerrel tőr célja. félé. Ugyanez a* elhatározottság nyilvánul meg a ten­gelyhatalmaknál is. Hitler vezér a né­met hadsereghez intézett napiparancsá­nak utolsó mondata a következőképpen hangzik: „1942-ben megragadjuk a birodalom ellenségeit és addig ütjük, amíg össze nem tőrnek." A német néphív, intézett újévi izene- tébén pedig újból hangsúlyozta, hogy a háborúra csak akkor határozta el ma­gát, miután minden, a békére iránvuló fáradozása sikertelen maradt. Ismételt békeajánlatait megvetően utasították el s mindenki tudja- hogy az ellenfélnek e mögött a politikája mögött az a zsidó töke ál), amelv semmikép sem akarta kiengedni kezéből a háború által terem­tett üzleti lehetőségeket. Ennek a befo­lyásnak és a világ i'yen iránvitásának véget kell vetni s ez 1942 feladata, hogy az uj rendben a népek igazi érdekei irányítsák a világ életének folyását. A japán csapatok bevonultak Honilába WASHINGTON, január 2. (OPI) Az amerikai hadügyminisztérium be­jelentette, hogy a japánok elfoglalták Manilát. A hadügyminisztérium a továbbiakban közölte még, hogy az előretolt japán alakulatok 15 órakor, tehát greenwichi időszámítás szerint hat órakor vonultak be Manilába. Mint a haditengerészeti minisztérium jelenti, az amerikai haderő a japánok manilai bevonulása előtt kiürítette Cavite haditengerészeti támaszpontot. A Manila elfoglalását bejelentő közleménnyel egyidejűleg még közöl­ték, hogyr az amerikai és a filippino csapatok a várostól északra még tartják magúkat s a manilai öböl mentén lévő erődítmények is még a kezükben vannak. Ellenálló tevékenységük azon ban esőkként. A Manilába bevonuló első japán alakulatok rendfenntartó közegek voltak. (MTI) A japánok körülzárták a Fülöp-szigeti amerikai haderő egy részét TOKIÓ, Január 2. (DNB-) Eddig mtjg I meg nem erősített Jelentés szerint a ja­pánok felszólították Mac Arthurt, a I nokdt, adja meg inagát. (MTI.) TOKIÓ, január 2. (DNB.) A Domej. iroda jelentése szerint Manilától észak- m/ugatra Batangan félszigetén a japán

Next

/
Thumbnails
Contents