Keleti Ujság, 1941. december (24. évfolyam, 275-296. szám)

1941-12-05 / 278. szám

itWm Zirsjfn *ß41. DECEMBER 5 Hatezer dollár egy piluláért (MN.) Egy newyorki ritkasággyüjtő egy brooklyni svéd származású nagyiparosnak nemrégiben 6000 dollárért adott el egyetlen stem haJ.tjtót. Akár igát, akár nem, hogy a püulát maga Ibsen állította elő, a régiség­kereskedő mindenesetre többet kapott érte, mint amennyit a svéd drámairó legjobb mü­vével valaha is keresett. 1848/49 telén, amikor első munkáját, „Ca­tilina“ cânii drámáját irta, a 21 éves Ibsen gyóyyszcrésztanonc volt GrimsUtd svéd vá­roskában. Szigorú főnöke felügyelete alatt égési nap csak orvosságokat vegyített, kenő­csöket kotyvasztott és pHutákat formált. Drámáján, melyei sok utánjárással saját költségén adott ki, éjjel dolgozott titokban. A munka kézirata, két közönséges iskolai füzet, még mo is megvan, maga a nem sok érdek­lődést keltett nyomtatott szöveg azonban el­kallódott. A könyvnek mindössze 45 vásárló­ja akadt. Ibsen azonban, aki abban az időben ugyancsak titokban orvossá szerette volna magát képezni, ennek a kis pénzmagnak is örült. Ilsen tehát, mig éjjel költő és orvostan­hallgató voll, nappal a gyógyszertárban szor- goskodott és többek között — amint ez már akkoriban a gyógyszerészlanoncok dolga szo­kott lenni — hashajtópilulákat készített. A pilulák közül egy doboz véletlenül egy her­cegnő birtokába jutott, aki átmenetileg Grim- I siódban is megfordult, A hercegnő — úgy- I látszik — nem szerzett jó tapasztalatokat a | népszerű gyógyszerrel, mert még akkor is j volt néhány pilulája belőle, amikor Ibsen , már régen világhíres emberré vált. És ekkor eszébe jutott, hogy ha pihdái nem is hordják Ibsen cmtogrammjátf mégis csak van valamije a nagy drámaírótól. A gilulákat a hercegnő oly sokra becsülte, hogy azokat II. Miklós tár, Lipót belga király és több koronás euró- ptd uralkodó között osztotta szét ajándékba. Egyet saját leányának, Ileana hercegnőnek tartott meg. Ileana hercegnő birtolcából ke­rült aztán a pilula a neviyorki régiséggyűjtő, hoz, aki most 6000 dollárért adott túl rajta. A pilula uj szerencsés tulajdonosa tehát csakugyan olyan kincs birtokába jutott, melyet uralkodók is sokra értékeltek. Vájjon van-e az Ibsen-püula tulajdonosá­nak birtokában Ibsen-könyv ist Kiosztották o Wesselényi Lövészegylet harcászati versenyének diiait Kolozsvár, dec. 4. Megírtuk annak idején, iiogy a kolozsvári Wesselényi Lövészegyesü- 'et a Hójában harcászati versenyt rendezett. 4. résztvevőknek 1000 métert kellett futniok Szent Borhála napján + » Ünnepélyesen fe'esIiAilleSt K o?oiSTárol! az zfpu f«iz£relc Kolozsvár, dec. 4. Csütörtök délelőtt 10 órakor a kolozsvári Nemzeti Színházzal szem­ben elterülő téren tették le az ifjú tüzérek az esküt arra, hogy katonához ülő komoly­sággal, engedelmességgel, feljebbvalóik iránti hűséggel fogják betölteni azt a hivatást, ame­lyet a haza minden időben, a mostaniban pedig még fokozottabban megkövetel minden fiától. Az eskütétel ideje egybeesett a hagyomá­nyos Szent Borbála nappal, amelyet védő­szentje tiszteletére mindenkor kegyelet es & bensőséges melegséggel ünnepel meg s me. gyár tüzérség. A Hitler Adolf teret már a kora reggeli órákban zászlók díszítették. Piros-fehér-zöM íobogódiez övezte sr. emelvényt is, amelyről a hadtest magasrangra tábori papjai beszéltek a sorfalat álló tüzérekhez. Az ünnepség, mint említettük. 10 órakor kezdődött. Elhangzott a kürtjei és a nyomban uteran felcsendülő Himnusz, jelezte, hogy megérkezett tiszti kíséretével a hadtestpa­rancsnok. A legvt &g.'eabb rangra kolozsvári batona elhaladt a feszes vigyázzban álló csa­patok előtt, mşjd elfoglalta bcivét az emel­vénnyel szemben a hitben és szellemben tegyétek le eskütöket, ifjú tüzér bajtársak, — fejezte be szavalt a SBÓnolr „Gábor Áron utódai vagytok !“ Ezt követői eg a református tábori esperes tartott beszédeit: « — Nincs nép, — amely többet szenvedett volna rmnt a magyar. Ez a szenvedés azon­ban megedzette és megerősítette hitét, ameiy 'most újra felemelte önhibáján kívül bekövet­kezett ölesettségőböl. Ha végignézek rajtatok ifjú tüzérek és látom■ a fiatalság erejét arco­tokon. nyugodt vagyok afelöl, hogy hozónk sorsa újra felfelé ivei és ezt az irányt meg­tartja a jövőben is. Gábor Áron utódai vagy­tok ét legyetek erre büszkék tüzérek. Bátrak legyetek és elszántak, mert csak igy tudjátok közös erővel kiharcolni ezer éves szent halá­rainkul. A tábort esperesek beszédének elhangzása után az erdélyi hadtest tüzérpararacsnoka in­tézett buzdító beszédet a fiatal tüzérekhez. Ezt követői eg a kivezényelt honvéd tiszt lépett az emelvényre és felolvasta az erfuhrt iratát, amelyet az esküttévők levett sasaikkal mon­dottak hangosain utána. „Szent Borbála ott áll mellettetek...“ Elsőnek a katolikus esperes tartott hosszabb beszédet, amelyben a nap jelentősegét mél tattá. Szent Borbála, — mondotta, — a ke­reszténység és a haza védelmire segít benne­teket. Kövessétek példáját, hogy újabb di­csőséggel tetézzétek eddigi hőstetteiteket. Az ütegek tüze adja a harcok legnagyobb erejét és ne feledjétek el, hogy aanxkor a keress tény ség és a szent haza vécéimében harcoltok, mindenkor ez a szent áll. mellettetek. OH 4U a kelet, fronton küzdő magyar tüzérek mel­lett is, akik, amikor harcolnak, nemcsak »«tor­só csep vérig védik a hazát, de segítenek megszerezni az egykori keresztény, integer, szenHst/oámi Magyarország határait is. Ebben A diszmenet Az eskütétel ratán a hadtestparancsnok tiszti kiséretéyel, valamint a megjelent pol­gári előkelőségekkel a Deák Ferenc utca fő­téri torkolatához ment, hogy megszemlélje a tüzérség dtezmenetét. Az ünnepségen a vármegyét dalnoki Goal Elemér alispán, Szász Ferenc dr. főjegyző, Csornay Jenő dr. másodfőjegyző és Somodi István dr. vármegyei főügyész képviselték. A város képviseletében Keledy Tibor dr. polgármester jelent meg. Resztvettek az ün­nepségem a kolozsvári német követ és ae ál. !-<vrirendőrség magas-rangú kiküldöttei is. A diszmenet, amely közel egy óra hosszat tartott, déli tizenkettőkor vonult el a hadtest- parancsnok és kísérete előtt. ADAKOZZUNK .» 99.000 «*. cse S*!t* e» pora a Főméltóságu Kormányzó né téi! segélyakciójára Hätte Az európai kereskedelmi politika Irta: Dr. Cari Clodius követ itána 10 lövést leadniok a kijelölt célpontokra, majd ismét 500 métert futniok. Az eredmé­nyek kiszámításánál a futás idejét és sai elért találatok számát vetették össze, A 28 résztvevő közül első Apa Balázs lett LO találattal, 11.43 p. időtartamú futással. 2. Wéder Zoltán 10 találattal, 12.30 p. időtarta­mú futással, 3. üarvas Dezső ugyancsak 10 találattal, 13.13 p. időtartamú futással. Mind­hárman értékes érmet kaptak. A verseny to­vábbi díjazottjai — eredményeik sorrendjé­ben — Kiss Zoltán, Bika Jenő, Nagy Béla, Muza ffcr József, Gól János, Vida Géza és Sáska Gyula voltak, »kiket szintén érmékké» tüntettek ki Az érmek kiosztása ünnepélyes külsőségek között történt meg. A harcászati verseny lel- kce hangulatban zajlott le és különösen az if­júság érdeklődését keltette fel fokozottabb mértékben a nemes és komolyabb szempont­ból is fontos sport iránt. A harcászati verseny megrendezése körül Boros Mihály, Kilyász Zoltán Császár Fe­renc és Hadnagy Ernő lövészoktató voltak segítségére az Egyesületnek — Kifosztottak egy Baromvásár.téri áru bő.' ét. Csütörtökre virradólag ismeretlen tetves feltörte Fein Izidor Baromvásár-téri vásári árus sátrát s elrabolta csaknem a teljes készletet. A kolozsvári rendőrkapi­tányság megindította a nyomozást. A kereskedelmi politika team, amióta ez a fogalom kialakult, az a felismerés a legna­gyobb jelentőségű újdonság, hogy az áru­forgalomnak vámok, vagy pedig behozatali és kiviteli kontingensek megállapítása utján történő irányítása magában véve még ko­rántsem elegendő, hanem a problémát min­denekelőtt a fizetési forgalom oldaláról kell megrakodni. A fizetési forgalomnak bizo­nyos korlátozó szempontok szerint való el­lenőrzését elsőnek néhány középemrópai or­szág, nevezetesen az akkori Ausztria, Ma­gyarország és Bulgária vezette be 1931-ben. Az a fejlődéi, amelyre a német-olasz gaz­dasági kapcsolatok 1933 óta visszatekinthet­nek. akár mintapéldája is lehetne annak, hogy mit lehet elérni, ha két ország ugyan­abból a szempontból kiindulva gazdasági és pénzügyi kapcsolatainak tervszerű irányítá­sához lát hozzá. Az utolsó hát év alatt Né­metország és Olaszország árucserétorg&l ma közel megháromszorozódott és a fizetési forgalom kérdéseiben is sikerült olyan ki­elégítő megoldáshoz jutnánk, hogy az olasz- országi német idegenforgalom számára is felszabadult néhány száz millió lira. Ezek­nek a nagy eredményeknek mindkét részről erőteljes állami irányítás volt a feltétele, melynek kereteiben a német és olasz gazda­sági élet kezdeményeizőerejc semmiféle vál­ságjelenségtől sem zavarva teljesen kibonta­kozhatott. Az utóbbi évek politikai eseményei, azaz az angol-francia hadüzenet minden európai állam kereskedők'mpoditikosait ismét egé­szen uj feladatok elé állították. Angliának aiz a kísérlete, mely kíméletlen, az egész polgári lakosság ellen irányított blokádjával nemcsak Németországot és Olaszországot, hanem egész Európát ki akarta éheztetni, újból csak azt biaonyitotta be, hogy a rossz­nak is vonnak jó oldalai. Az európai népek szolidaritásának tudata hatalmas lendületet vett Mindenütt mind jobban erőre kap a meggyőződés, hogy az európai országok szo­rosabb együttműködése elsősorban is gaz­dasági téren minden résztvevőre szükszerü­leg nagy előnyökkel jár. Európa gazdasági életét a résztvevő áftlamok közös együttmü. ködösével úgy kell irányítani, hogy a kon­tinens legéletbevágóbb szükségleteit saját területeiről és a földrajzilag mindenkor hoz­záférhető szomszédos területekről elő tudja teremtem. Ez természetesen nem jelenti, hogy Európa teljesen magára utalva is ki tudja elégíteni önmagát, vagy hogy erre szükség lennie. Európa a tengerentúli orszá­gokkal akkor is nagyarányú és mindkét fe­let érintő áruforgalmat fog lebonyolítani, ha a legfontosabb javák tekintetében nem szorul más földrészekre. Ha a tervszerű együttműködés politikájával sikerül az eu­rópai népek átlagos életszínvonalát állandó­an emelni, az európai mezőgazdaságot in­tenzivebbé tenni és iparát kiépíteni, akkor I Európa behozatali szükséglete, legfőképpen I pedig vásárlóereje is tovább emelkedik, ugv | hogy mint kiviteli piac az európánlkivüli te- j rületek számára még az eddiginél is nagyobb J jelentőségre fog szert tenni. Forditva vi- 8 szont az európai termelés növekedése a ten- | gerentuli országokba irányuló európai kivi- | tel megfelelő mértékben való fokozásának i feltételeit is meg fogja teremteni. Az a tény, j hogy Németország Délkelet-Európa kiviteli 8 cikkeit a világpiaci árakat messze n-.eghala- I dó árakon veszi át, olyan árakon, melyeket | ezenkívül kereskedelempolitikai egyezmé- | nyekkel és az államilag irányított, elszámolá- 1 sí forgalom kereteiben minden válságjelen­ségtől sikerült függetlenné is tenni, mint legdöntőbb tényező járult hozzá ahhoz, hogy a délekeleteurópai államok gazdasági ereje és ezzel egyben vásárlóereje összehasonlít­hatatlanul rövid idő alatt lényeges emelke­dést ért meg. IIrmodon ezek az államok ab­ba a helyzetbe kerültek, hogy a maguk ré­széről németországi behozatalukat főképpen hasznos beruházási javak vásárlásával to­vább fokozhatták és ezen az utóra gazdasági ( életük teljesítőkjpességét még inkább javít- f hatták. Éppen Németország és Délkelet-Eu- ' répa viszonya igazolja be ilyenformán a | legszemléletesebben, bogy kényszerbelyze-1 tökből döntő előnyöket is lehet kovácsolni, mert ezt a kedvező fejlődést elsősorban a kezdetben inkább elkerülhetetlen rossznak érzett elszámolási forgalom bevezetésének javára lehet írni. A külkereskedelem ős a fizetési forgalom állami irányítását tehát továbbra is fenn kell tartani. A fizetési forgalom irányításá­val mindazonáltal a legkevésbbé sem össze­férhetetlen, hogy ez az irányítás Európán belül a legrugalmasabb legyem. Minthogy az együttműködésre már majdnem minden eu­rópai állam késznek mutatkozott, a kölcsö­nös elszámolás, mégpedig nemcsak két, ha­nem több ország közötti elszámolás utján nem lesz nehez az elszámol ási forgalom messzemenő szabadságához jutni. Ez a rend­szer, melyről aiz utóbbi időben központi Hi­ring név alatt már sok szó esett, a tervszerű irányítás Monyai a kereskedelmi és fizetési forgalmi korlátozások minimumra való csökkentésének előnyével egyesíti fe a lövő­ben a belekapcsolódott országoknak tenge­rentúli nyersanyagokkal s más létfontosságú javakkal való ellátását is meg fogja könnyí­teni. Az, hogy ennek a központi ki érin g- rendszemek Berlin és Róma lesz a közép­pontja, esak természetes következménye az utóbbi idők gazdasági és politikai fejlődé­sének és annak a kiemelkedő szerepnek, me­lyet a tengelyi»tatmak Európában ma betöl­tenek. Minden kereskedeikai politikának esak az lehet a célja, hogy a mellette bitet tevő ál­lamok népét a tervszerű együttműködés ut­ján a jólét maximumához segítse. Ha Euró­pa az európai gazdasági szolidaritás végié gee kialakulásával ezt a célt eléri, akkor ez a most folyó háborúra aik egyik gyümölcse lesz. Ha pedig a jövőben nem lesz már szó német, olasz, svéd stb. kereskedelmi poéti­káról, hanem a® „európai kereske lelempoh. tika“ szava fog polgárjogot nyerni a népek szókincsében, az uj Németország aem jog­talanul hivatkozhat majd arra, hogy ennek a szép sikernek kivívásában úttörő szerepe volt. Bemulatjulc Hcmgay Mártát Olyan hangja, van, mint a kismadárnak, örökké vidám, mosolyog a szeme s egész lé­nyét a vidámság határozza meg. Szerepköre szerint: naiva. Egész lénye erre vall. Termé­szeténél fogva ilyen: vidám ée derűs lélek, így magáról: — Budapesten születtem, de a család durain tuli származású. Az Angolkisasszonyok Inté­zetében érettségiztem. Bevallom, nem is gon­doltam arra, hogy színésznő legyek. Már ar iskolában sokat szavaltam ée szerepeltem s édesanyámban az a meggyőződés alakult ki, hogy tehetséges vagyok. Elvitt nagybátyám­hoz, Rajnai Gáborhoz, oki meghallgatott s azt mondta, hogy ne Is gondolkozzak s men­jek a Srtniakadémiára. Mindezt egy szuszra mondja el s közben folyton mosolyog. — Roppantul szerettem az Akadémián Bi­zony Isten, most is szívesebben ülnék a pád­ban. A tanáraim nagyon szerettek. Három kolozsvári tanárom is volt: Gál Gyula, Nagy Adorján és Hettyeí Aranka. Erdekee, hogy mindig azt mondták nekem: „Mártuskám, úgy lrívánjük neked Kolozsvárt." Most meg­kaptam. Nagyon jó itt lenni. TJgy érzem, mintha mindig Itt éltein volna. Ha jövőre Pestről és Kolozsvárról kapok szerződtetést ajánlatot — Kolozsvárt fogom választani. lse­dig szüleim, akiktől még sohasem szakadtam el, a fővárosban élnek. Eddigi pályafutása felől érdeklődöm. Csilingelve kezd kacagni. — Pályafutás? Hiszen tulajdonképpen még egészen kezdő vagyok. Tavaly Budapesten a Madách színházban játszottam, később pedig turnéztam. Úgy érzem azonban, hogy csak most indulok. Itt akarok Igazi «rtnésznővé fejlődni s a** hiszem sikerülni is fog. Hangay Márta nemrégiben a „Zenélő órá"- ban aratott nagy sikert. Effelől kérdezge­tem. — El sem tudja képzelni, milyen boldog va­gyok, hogy tetszettem. Úgy drukkoltam a be­mutató előtt. A kezem, lábam kihűlt az iz­galomtól. De amikor a színpadra léptem, egyszerre minden elmúlt. Később tapsot kog>- tam Szinte e.|szédüM»m a boldogságtői, ami­kor meghajlottam. A szivére szorítja a kezét s ragyog a túl­áradó örömtől: — Istenem, megtapsoltak a kobwwr&rf sián- házban! Olyan, mint valami diáklány, aki kiszökött. Î7 fit. «> Jo Ara és Jó hirdetéscaaJS alapja a Jo tuleuuenelne» I

Next

/
Thumbnails
Contents