Keleti Ujság, 1941. december (24. évfolyam, 275-296. szám)
1941-12-02 / 275. szám
1941. .DECEMBER 2 A New-York eS’erenr.iben december hó 2-tól ftezdvdoleg minden este orszdgosh irü ai an ^'koszorús magyar-nóía-énekesnő vendégszerepel V>sky 3anos zeneszerzőt nevezték ki a kolozsvári konzervatórium icjazaatóiavá Mindent a Isijse**»t»er©ri! Az 1942. évi költségvetés tárgyalásának utolsó napján az Olaszországból most visz- szatárt dr. Seményi-Schnéller Lajos pénz ügyminiszter' és gazdasági csucsrainiszter mondott nagyobb beszédet és tett számos fontos bejelentést. A költségvetési vitái lezáró közjogi aktusnak azonban nem is a pénzügyminiszter és nem a belpolitika egyik vagy másik pártja-irányzata volt a főszereplő, hanem a névtelen magyar adófizető ás a magyar dolgozó társadalom, amelynek filléreiből gyűlik össze a pengők milliárdja 8 akinek erőfeszítése a nemzeti akarat legtisztább megnyilatkozása. Ezt. a névtelen adófizetőt ünnepelte a képviselőház, s erről állított ki kiváló erkölcsi bizonyítványt a pénzügyminiszter, amikor az adómorál javulásáról számolt be és megállapította, hogy a magyar adófizető közönség immár felemelkedett arra a színvonalra, amelyről be tndj% látni, bogy aa adót végeredményben önmagának, a maga boldogulásáért fizeti A kisember más vonatkozásban is «vak. ran szerepelt a pénzügyminiszter beszédében. Szó volt például az erdélyi nyereménykötvények kibocsátásáról, amelyet az ország nemzeti közvéleménye egyhangú lelkesedéssel fogadott. A pénzügyminiszter kijelentette, hogy nem tudja meghatottság nélkül hallani azokat az óráról órára beérkező je. leütéseket, amelyek szerint kisembere« megtakarított apró összegeiket viszik a pénzintézetekhez, hogy ezzel előmozdítsák Erdély talpraállását Ez a nagy nemzett összefogás jele. Bizonyítéka annak, hogy & mai jószán- déku magyar pénzpolitika és a társadalom legszélesebb rétegei között lelki kapcsolat és egység áll fönn, amely független a közéleti fórumokon apró politika» érdekekből erodo torzsalkodásoktól. Ez az egység minden nehéz időben és minden igazán nagy kérdés- tan megnyilatkozik, akár igyekeznek azt egyos kíüön utakon járó elemek megzavarni akár nem. De a kisember volt főszereplője a költségvetési vita utolsó napjának abban a tekintetben is, hogy a pénzügyminiszter az egész országra kiterjedő problémát vetett fel: a köztisztvisalök és a többi alkalmazott Munkaerők fizetésének rendezését. Az állami tiszt viselők rendezésének alapelve az. hogy most nem általános, százalékos fizetéseme- Jes lesz, ami végeredményben alig javítana a családosok helyzetén, hanem felemelik a családi pótlékokat és általában az alsóbb fizetési osztályba tartozók fizetését. Ez annyit jelent, hogy ismét nagy lépést, teesünk a gyakorlati családvédelem megvalósulása felé és ezzel kiegyenlítés történik a nagycsaláduak és a kisfízetésüek érdekében. A pénzügyminiszter beszédében azonban nem csupán elismerés volt a névtelen adófizetőnek és örömteljes bejelentés a családos alkalmazott munkaerők számára, hanem figyelmeztetés is, amely ma minden magyar embernek szól. S ez az. hogy ne hallgassunk a suttogó propagandára, ne törődjünk azokkal a sötét szándékú emberekkel, akik Tiireket terjesztenek, szándékosan rosszabb- \ tüntetik fel a helyzetet, mint amilyen 9 j.lijaban ée ezer különféle mérgezett szó. aí igyekeznek keresztezni, vagy elzárni a n mzetnek a jobb jövőbe vezető útját. Ma- K?.paág a gazdasági fegyelem szer osan ösz- ■seíügg a nemzet lelkiállapotával, agy h.gy V ^eredményben lelki tényezőkön, az emberek becsületén fordul meg az ország, mind- yáimtk sora. Mindenkire nézve kötelező áe winden becsületes magyar ember boido- gulását magában foglaló szabályt mondott tehát ki a pénzügyminiszter akkor, amikor ■ intett a méregkeverőktől Kolozsvár, december 1. Budapestről szár- i mazó értesülés szerint Zsizsman Rezső' elárvult örökébe, a kolozsvári Zenekonzervató- rium igazgatói székébe Viski János zene. szerzőt, a Nemzeti Zenede tanárát, a kiváló Kodály-növendéket nevezték ki. Viski János Kolozsváron végezte tanulmányait, eminens Már második napja állott a szakasz abban a Donec-parti kis faluban, azóta, hogy a gépkocsizó zászlóalj elérte a folyót. Ez a szakasz biztositóttá a felrobbantott' Donec-hid közvetlen környékét. Surii őrjáratok tartottak szemmel mindent és tartottál[■ fenni az összeköttet,est, a szomszéd szakaszokkal. Ilyen körülmények között természetesen a szakasz parancsnokának maradt legkevesebb ideje arra, hogy kipihenje az elmúlt, napok harcainak fáradalmait. Nappal a túlsó parton levő erdőt, figyelte, éjszaka a rajait járta. Nappali figyeléseinek eredménye az volt. hogy a hdparti erdőben gyanús mozgolódások észlelhetők. Néha óvatosan bujkáló civilek kerültek a messzelátó lencséjébe, máskor egyenruha mozdult a vizes avarban. ,4 vörösek tehát olt. voltak az erdőben. És ha a messzelátó nem segít, oda kel! menni á= fel kel! deríteni. Meg kellett, tudni, meny. nyien varrnak és mi a szándékuk. A folyón azonban nehéz volt átjutni. Nappal szinte lehetetlen. .4 legkisebb mozgásra azonnal géppisztoly szólalt meg oda álról, Éjszaka pedig csónak kellett, volna, de a vörösök minden csónakot elvittek, vagy fenékbe fúrtak. Azon törtük a fejünk, hogy talán a felrobbantott fádon lehet, valahogy mégis átjutni? Néhány palló megmaradt és ha azokra deszkákat dobnak, esetleg egy járőr átvergődhet. A szakaizparancsnok hadnagy elhatározta, hogy megkísérli- Első szavára rögtön egész raj jelentkezett a járőrbe, a rajparancsnok tizedessel együtt. Rövid megbeszélés, fölkészülni. Sötétedéskor indulás; Alkonyaikor a sürü fekete felhőkből megeredt az eső. Jó jel! — mondogatták a Te. gények, Az idő kedvez a betyáros vállakózásnak ! Hát akkor: Isten nevében, előre! Óvatosan, csúszva, közelítette meg a raj a felrobbantott hidat, A hídfőnél gyülekezett. Onnét osak egyenként próbálhatták meg a 1 dolgot. Elindult az első ember. Mindenki fe- * növendék volt. A megszállás évei alatt tevékeny részt vállalt a magyarság harcaiból. Mint aenei tehetség, széleskörű, nagy megbecsülésnek örvend és szerzeményeit nemcsak az omazâg határain belül, hanem azokon is túl ismerték. Külföldön Failoni és Men- geLbert vitték sikerre. csönd lett. Afest halk füttyentés hallatszott a túlsó partról Ez volt a jel. Ez adta hírül, bogy át lehet kapaszkodni a roncsokon. Gyorsan, egymásután lódultak neki az emberek. Tud- ták, siót,ni kell, mert elállt az eső és a szél szétkergeti a felhőket.. A hadnagy maradt utoljára. Mire ő is leugrott a túlsó oldalon a pillérről, teljes fény. nyel ragyogott fel a hold. Akkor már sütő heteit. Az erdőben a mi segítségünk az éjszaka lámpása. A holdfény mellett tájékozódtak. Sehol sem lehetett látni semmit. HaUgatázfok, Secm mi nesz. Úgy látszik, a vörösök éjszakára visszahúzódtak a partról. Be koTlett hát menni az erdőbe, ahol délelőtt az a mozgás volt. Elindultak.  sorrend most változott: a hadnagy ment legelöl. Egyhangúan cuppogott lábuk alatt a sár. Időnként megálltak. Füleltek. Egyszerre elölről zaj halatszott. — Lefeküdni az nt két oldalára! Rejtőzni! Minden szem az útra meredt. Végre feltűnt egy lovas, ’utána még egy... három... négy... öt... — Beengedni őkel és elfogni lövés nélkül! — intézkedett halkan a hadnagy. Mindenki szinte ösztönösen megértette. Talán minden parancs nélkül is ugyanígy tettek volna. Az. öt lovas nyugodtan bekocogott a földhöz, fáihoz lapuló láthatatlan sorfal közé. — Rajta' M’-nt a tigrisek ugrottak elő a rejtekhelyekről a honvédek. Elkapták a lovak kantárját és már húzták is le a meglepett, lovasokat a nyeregből. Torapa zajok, halk zörejek, lóborkanások között. egy-egy pisztolylövéssel ugyan, de hangos kiáltás nélkül, folyt le az egész. Egyszerre mégis vad arditás hördült az éjszakába és utána egy sorozat a géppisztoly- bői. Bezzeg erre megelevenedett a néma erdő! A revolverek, puskák és géppuskák együttese ropogott fel körösköriU. Az erdő tele vei* ellenséggel! A raj belekerült a vörös lovasság kollős közepébe. Nem lehetett mást tenni : azonnal vissza! A négy lovat szétkergették. Riadt vágtájukkal hadd okozzanak zajt, zavart, minél többfelé. A foglyokkal pedig megindultak gyorsam visszafelé az utón. Most a hadnagy maradt utolsó embernek. Golyók süvítettek, tortát, tépték a száraz galyakat. — Gyorsan, gyorsan! Figyeljetek az útra! Vigyázzatok a foglyokra! Végre elérték a folyót. Már a felrobbant tódnál voltak. Az első ember már fel is kapaszkodott ... — Hadnagy ur. meglőttek . .. szólalt meg most a tizedes és féttérdre bukott a sárba. — Mindenki menjebb tovább. Egy ember maradjon itt — intézkedett a hadnagy és másodmagával bekötözte a sebesült tizedes lábát. A többiek már mind szerencsésen. odaát voltak. A lövöldözés egyre erősebb lett. Az üldözők zaja egyre közelebbről hallatszott. Még egy utolsó erőfeszítés. A legnehezebb próba: a sebesült tizedest át. kellett vinni a hídroncs keskeny* billegő pallóin. Isten szeme a bős kis csoporton volt ezen az éjszakán: ez is sikerült. __ Az áthozott foglyok vallottak, mint a karikacsapás. És arcékor két nép múlva megérkezett a felváltás, a vörös csapatok túlsó- r»árti ellie'yezkedé-éről pontos vázlatot nyújthatott át a magyar hadnagy a szövetséges hajtársaikn®k. I . !£<>?©*«▼ 1 r»a £r*«e*elf <* I’Venrsieeli MunW oiponl l0rse>!nö£« e Kolozsvár, december 1. Erdélyi körútja so ráu vasárnap Kolozsvárra érkezett vitéz Méreg László ny. altábornagy, a Nemzeti Mun- kaközpont társelnöke. A központ kiküldöttének, Görög Ferenc dr. a Nemzeti Munkaközpont kolozsvári szervezetének elnöke és Vénáséi Antal titkár tettek részletes jelentést a kolozsvári szervezet tevékenységéről. Részletesen ismertették a szervezés eddigi eredményeit és a munkások érdekében végzett munkál. A kolozsvári szervezet vezetői részletesen ismertették azokat az eredményeket. amelyeket a Nemzeti Munkaközpontba tömörült munkásság gazdasági és szociális helyzetének megjavítása érdekében a szervezet tett. Vitéz Méreg László ny. altábornagy a legnagyobb érdeklődéssel hallgatta a jelentést és iMegelégedését fejezte ki a heljti szervezed ve. zetőinek munkája felett. Vitéz Mérey László hétfőn tovább utazott Marosvásárhelyre. fCönwek körfitt LESTYÂN SÁNDOfe: GRÓF SÁNDOR MÓRIC, AZ ÖRDÖG LOVAS Legendák és mendemondák foszlányaiból ki ne ismerné Sándor Móric grófot, a hires magyar lovast? Vakmerő és nyaktörő bravúrjairól ki nem halott volna? De élete jórészt ismeretlen ennek az érdekes jellemnek. Lee- tyán Sándor most összefoglaló életrajzot irt a magyar lovassport leghíresebb bűvészéről s méltó emléket állított a lovak és kalandok nagy szerelmesének. Hiteles adatok alapján állította össze az ördöglovas életrajzát és megmagyarázza ennek az életnek titkát: a féktelen kalandvágyat, amelyben ló és lovas állandóan a halálveszedelem peremén nyargal. Nagyszerű lovas volt, de nem iskolás értelemben volt művésze a lovaglásnak, hanem inkább bűvésze, aki mágikus erővel igázta hatalmába a lovat s vakmerő kalandjaiban sem lova, sem maga testi épségével soha egy pillanatra sem törődött. Halálát te lovak okoz ták s a lovak a temetésen te kitettek magukért: elragadták a koporsót vivő gyászkocsi t_ Az ..ördöglovas" kalandjait nemcsak a legendák őrizték meg. Johann Gottlieb Pres- tel müncheni festőművész háromszáz rajzában és festményben örökítette meg Sándor Móric gróf bravúrjait. Ezekből ad vagy harminc válogatott szemelvényt gyönyörű mély- nyomású illusztrációkban a könyv szerzője az életrajz szövegének kiegészítésére. Az érdekes és díszes kiállítású könyv dr. Vájná és Bokor kiadásában jelent meg. Azok, akik a lovasport művészete iránt érdeklődnek, nagy érdeklődéssel lapozhatják át Lestyán nőnapi * könyvét. szülten figyelte. Most keltett kiderülnie, hogy . egyáltalán ái lehet -e menni a hid-romok között. A tompa esőverésben hallani lehetett, ; kasaim teeertiMu » valló.», settá* mé&at Az utolsó lovasoknak sikerült megfordítania a lovát. És vágtatott visszafelé és nyergében hátrafordulva tüzelt. Sortüz dördült utána is, de a lovas csak vágtatott és ordított Járőr a Donec túlsó partján — A m. Mr. honvéd haditu dósitó század közlése —
