Keleti Ujság, 1941. december (24. évfolyam, 275-296. szám)

1941-12-04 / 277. szám

IS41. DECEMBER 4 IT . 'WggggaagM»»' A csiksom'yói Egészségház Látogalás a StéLelYfőM első és eciyelVen népe<|ésx«ég> ügyi inlézményi'ben Csíksomlyó, december 3, (A „Keleti Új­ság“ tudósítójától.) A híres esiksomllyói kegy- I templom tornyába.« delet harangoznak. A községi elemi iskola kapuján hangos „dicsér- tessák“-el tódul ki az. éhes gyea-méksereg... Két bogárszemű, mezítlábas iskolás leány­ka mutatja meg az Egószségház felé vezető utat. Kérdjük, hegy tudnak-e már szép ma­gyar verseket és énekeket. Műk igen, — vá­laszolják és már dúdolják is kedves cérna­hangákon az erdélyi indulót. Ezt tudják leg­jobban, meg a Himnuszt. Amikor megkérdez­zük. hogy mit szeretnének kapni karácsony­ra a Jézuskától, táskát-e. vagy babát, a kis szurokfekete Juci meghimbálja két oldalt vál­lára csüngő, ketnéayforiatu varkoesát, földne- szegaett tekintettel gondolkodik néhány pilla­natig. aztán bátran ás vidáman szemünk közé nézve gyorsan kimondja kívánságát: — Babát es meg táskát es! A székely nép élni akarí A bites Somlyói kegytemplommal közös tér­ségen fehér bolthajtásos, ódon épület áll. Az Egészségház. Első és egyetlen olyan közeg ész- *égügyi intézmény a Székelyföldén, amely a népegészség legsúlyosabb és egyben legége­tőbb hiányát, az anyavédelmet és a csecsemő- gondozási a helyszínen látja el. Miint annyi, mint születői és meg nem halni!“, — ezt a jelmondatot olvassuk az Egészöégházban. A székely nép nem akar meghalná hanem élni és egyre erősödni. Pe­dig az eknult huszonkét esztendő ezer nyomo- j .-óságának polipkarjai egyre fojtogatták őket halálosan szoros ölelésükkel Nem csoda, ha a két évtizedes megszállás alatt sok székely faluban olyanná vált az élet, nünt az utolsókat pislákoló oAajméee. Csak a* öregek hajoltak csendese«^ könnyezve imádságos könyveik fölé. A leányok, legények ezerszámra hagytál; el a falut és özönlöttek szét a Regálba kenyeret keresni, pénzt sze­rezni. Gyerek? Legfeljebb ha egy-kettőt vi- lágrakoztak a robotoló fiatal székely anyák, ott, a nagy balkáni Bábel-ben, Bukarestben <is a többi nagyvárosban. Azt az egyet, vagy kettőt aztán hazaküldtek vigasztalóul a nagy­szülőknek, hogy neveljék, mert ők ugyan mit is kezdenének velük a hajnaltól éjszakáig tartó robot közepette. Ma az a szomorú helyzet áll fenn a Szé- i'-lyföldön, hogy a születési átlagot a sok­rmekes családokkal szemben igen lerotüják V egylcések. Igen nagy a csecsemőhalandóság *s, minek oka egyrészt a szegénység, másrészt kulturális elmaradottság és a megfelelő észségügyi berendezések hiánya. A esiksomiyói Egészségházat, vagyis az .ő székelyföldi falusi közegészségügyi in- ézményt az erdélyi Szociális Testvérek hoz­tál létre,, — Az eredeti terv, — magyarázza a ked­ves szürkcfátyölos nővér, aki maga is tősgyö­keres székely — egy hatalmas, egész Székely­földre kiható népkórház megvalósítása volt. A -agy kórház terve anyagi okok miatt zá­!«yra futott. Töke hijján megindítottunk gy egészségügyi intézményt egészen kicsi­ben. A működés 1937-ben vette kezdetét. Vé­dőnőink első évben családlátogatásokat vé­geztek, 1938-ban jött. létre a ,.gyermekosz­tály“. Két székely csecsemőt vettünk fel gon­dozásra. Ennek az „alapitó párnak“ egy ru­háskosarat és egy kiürült kockacukros ládát tudtunk fekvőhelyül nyújtani. Természetesen jól kibélelve ócska vasalópokróocali. így kezd­tük meg az Urnák 1937. esztendejében, a megszállás huszadik évfordulóján, a székely nyomor tetőpontján. A szeretet és a szívós munka a semmiből teremtett nagyot — 1939 januártól már nagyobb számiban tudtunk gondozásunkba venni csecsemőket és egyben megnyitottuk a szülőosztályt is. Ott­hont nyújtottunk a szülés és gyermekágy ide­jére olyan falusi asszonyoknak, akiknek ott­honi viszonyai nem feleltek meg az egészsé­ges szülés követeltaiényeinek ... — Hogy fogadta a nép az uj intézmény megn vitását? — Az Egészségház sikere már kezdetién nagy volt, A szeretetteljes, jó bánásmód, a a szegény zékely falusi asszony előtt eddig ismeretlen kényeleim és a minimális anyagi áldozat teljesen meghódította őket. Nyoma sem volt aorták a nemtörődömségnek, gya­nakvó bizalmatlanságnak, amellyel a falusi nép általában a szociálisnak nevezett intéz­mények, sőt az orvosi működéssel szemben is viseltetik. Ma már ott tartunk, hogy az inté­zet nemcsak egyszerű szülések otthona, ha­nem a szövődményes, nehéz esetek legyőzésére is alkalmas felszereléssel és személyzettel bir. Kifogástalan orvosi felszerelés, vízvezeték, viUanycsengö, telefon, művi-mind megvalósult lassanként. Sőt, az orvosnak, aki eddig csak a rendelést ellátni járt be, most állandó la­kást kapott, mert az Egészséghá* ellátása tel­jes munkaerejét leköti. Egészségbáznmfcra még óriási feladatok várnak. A csíki székelységmek ugyanis nem­csak maga helyett kelt utánpótlást állítania, hanem olyan székely vidékek helyett is, ame­lyek utánpótlásra, népsaaporodásra már nem képesek. A szók ni y szülőauyák és apró emberpalántáik között Mado; na-oreu, kedves mosolyu védőnő nő­vér vezet keresztül az EgésBségházon, hogy mindent apróra megmutasson. A szülészeti osztályon egy ötágyas, egy háromágyas, egy kétágyas terem van és egy külön szoba. Csepp a tengerben, de ha az üres cukorládás kezdetre gondolunk, akkor nem lebecsülendő eredmény! Nagyszerű az a gondoskodás, hogy olyan esetben, amikor a szülőanyának nincs kire hagynia otthonmaradt kis gyermekeit, — az apa egész nap munkában van — az Egészség- ház gyermekosztályán helyezik él őket, crnig az anya felgyógyul. A szülőosztály, három­éves fennállása óta több mint 300 szülést bo­nyolított le. Ragyogó tisztaság mindenütt. A fehér ágyakban, patyolat ágynemű közt az anyai boldogság szelid mosolyával nyugvó szegény székely anyák feküsznek, előttük a fonott ko­sárban csecsemőjük gőgicsél. Az éjjeli szek­rényen színes virágcsokor.,. Miért nem lehet megfelelő számú Egéazség- háza a Székelyföldnek, miért nem juthat min­den rászoruló székely szülőanyának egy ilyen fehér ágy ? Kota hajnali órákban parancsot kap a szá­zad m ellenség osapataluak és tüzérségének felderítésére. Megállapítandó az ellenség moz­gásiránya, valamint aa ugyanazon a felderí­tendő terűiében lévő ellenséges repülőtér. Biztosításként két vadászgép kisér bemnün- Let. Repülőmagasság: 2000 méter. Felhők felett repülünk. Gyönyörű napsütés van, mégis cöontig bat a metsző hideg. Megnéztük az óránkat és át­törjük a felhőt egy szakadozott helyen, a földiből azonban igy sem látunk semmit a ta­laj köd miatt. Előttünk vagy öt kilométerre teljesen derült az idő. Nem telik bele tíz pere, a ködtetkaró mint egy vízszintes függöny, lassan elhúzódik. Az eltakart felderítendő terület csend«!,. Hiába kutatjuk az ellenséget. Vadászaink hol előttünk, hol mögöttünk szá­guldanak. Időnként úgy érzem, mintha a mi gépünk állna. Integetnek, látom harci ked­vüket. S tótom gépvezetőnkön is, a megfigye­lőn is: mennyire bíznak a két hetyke vadász­ban. Erre lejjebb ereszkedünk s már 500 mé­teren körözünk, mikor egy nagy rét szélén ki­Kvareláinpák tényében sütkéreznek a falusi csecsemők A gyermekosztályba érve felvilágosit a vé­dőnő nővér, hogy itt azokat a csecsemőket és gyermekeket veszik gondoz'S.ba, akiknek élete és egészséges fejlődése otthon, a családban veszélyeztetettnek látszik. Játékszernél alig nagyobb fehér rácsos ágyaoskákban fekszenek a parányi Katalinok, Anikók, Piroskák, Gergelyek, Jánosok. Áro­nok. A tisztaság üde illata árad az arany- pihés és gesztenyeszinn fürtös fejecskék felől. Egyik sem sirja el magát, amint köztük jár­kálunk és gyermek,nyelvükön szólunk hozzá­juk. A jóltáplált, kitünően gondozott gyer­mek elégedettségével gögicsélnek és mosolyra húzódott ajkaik közül olőfehérlik riskása fo­guk, A nagyobbacskák, mint apró koravének, nagy fekete pópaszemmeli ülnek, vagy fek­szenek a kvarclámpa fényében. Ilyenkor, ősz­szel, már szobafogság járja és meg kell elé­gedniük egy kis „napsugiárpótlék“-kal... A gyermekek kartoték lapjain ilyen fel­jegyzéseket olvasunk: ,,B. Lajos. Felvettük 1939, augusztus 20-án. 5 hónapos korában. 13 hónapos koráig gondoztuk. Édesanyja ez­alatt szolgált, mivel férje katona volt. Az apa leszerelése után Lajost kitűnő egészségi álla­potban vitték haza.“ „G. Annát 1940, április 16., három hetes kora óta gondozzuk. Anyja a közkórházban, szüléskor meghalt.“ „A. Béla és Gergely ikertestvérek, 1938 dec.. 24-én kerültek gondozásunkba két és fél­éves korukban, lehetetlen állapotban. Házas­ságon kívül születtek, édesanyjuk meghalt." A többi gyermek adatai is nagyon hason­lóak. Vájjon mi lett volna a sorsuk, hol pusz­tultak volna el, ha a tettekben élő fajszeretet létre nem hozza a csikso-mlyői Egészségházatf Bizonyos, hogy a Székelyföldnek ez az egyet­len Egéseségháza nem több, mint csepp a tengerben, az erdélyi magyar nép nyomorú­ságának tengerében. Be ha a megszállás alatt semmiből egy ilyen nagyszerű egészségügyi intézményt teremtett meg a szeretet, a mun­ka és fajunk halhatatlanságában vetett hit, mit tehetnénk akkor ma, megnagyobbodott országunkban megfelelő anyagi eszközök se­gítségével? Csodát, melynek nyomán gomba módra nőnének ki Székelytőldön és egész Er­délyben a nyomortól elhullásra Ítélt magyar gyermekeket és a nincstelen magyar szülő- anyákat felkaroló, megmentő Egészségházak. OAAL OLGA kete színű zsák van a végükön. Elkésett lő­szer! A három gép egyszerre zuhan lefelé. Most a múltkor feldúlt repülőtér tűnik elénk. Elégett vagy lelőtt lepülőroncsok he­vernek a földön, felrobbant üzemanyagtartá­lyok tátonganak felénk. Megfigyelőnk gyorsan berajzolja a repülő­teret, azután tovább bátorkodik s most már alacsony magasságban repültünk. A látszólag üres terület csendességét szapora géppuska- tüz szakítja meg. Jól irányzott lövéseik vol­tak, csak idegességükben korán kezdték meg a tüzet. Vadász kísérőink saétugmmaik, körül­néznek s máris alacsony támadással támadják a hangoskodó géppuskát. A. hegyen lévő bozótokban ügyesen rejtőző ellenség van. Csak azt nem tudjuk megálllapi- tani, milyen alakulat & milyen erejű. A meg­figyelő átezól a pilótához. Mindjárt meglát­juk, milyen a bátorságuk, ha kicsit megsóz­zuk őket. A gép vezetőnk csodálkozik, hogy miért kell pontosan az ellenség felett repülnünk, hi­szen igy a legnehezebb a rejtőzött egységek felismerése. De mégis csak sejt valamit s felragyog a szeme, amikor a megfigyelő összborobáit pon­tosan oldja. Az eredmény leírhatatlan. Nem hangyaboly mozdul meg alattunk, ha­I ÉRDÉL li NYEREMÉNY KÖLCSÖNT a* Erdélyi Leszámítoló és Pénzváltó-Bank Pészvénytórsaságnál jegyezzünk Kérem szépen jöjjön el a nWagons-Lits“ grillbe ohol It fl ül E R T H zongorázik BERKY flRflRY hegedül és FEKETE BABA énektl HORTHY-U. 93. REfTlEK fTÜJSOR! Magyar sasuk utján — A honvéd haditudósító század közlése. — nyílt ejtőernyőket látunk heverni. Vakum fe­nem az egész hegy fordul felénk. A lomba» fák egyszerre letört ágakká, vádnak és nehéz gépágyucsövek néznek felénk. Az irányzók már ugranak a készülékbe®. Csak egy a menekvésünk! Egészen atoeso- iryan a terep felett repülünk. Irgalmatlanul kezdenek lőni utániunk. Majd észbekapnak és a légteret biztosító vadászo­kat keresik. Hátrafordulok s megnyugodva látom baj- társainkat, amint nagy magasságból követnek egy ideig, majd saját terület fölé érve köz­revesznek. Életük órán is biztosítanak bennünket, hogy felderítésünk eredményével fegyvertáx- sairrk életét megmenthessük. Csaveuszórrtvu repülőgépen Milánóból Rómába repült ecy olasz repülő RÓMA, december 3. (Ştefani.) Be- nardi olasz repülő hétfőn Campini-rend- szerü csavarszárnyu repülőgépen két óra alatt repült Milánóból Rómába, tehát óránként 239 kilométeres sebességet ért el. Teljesítménye annál jelentékenyebb, mert eddig ilyen rendszerű repülőgéppel csak néhány percig lehetett repülni. Szakkörökben azt remélik, hogy rövide­sen fel lehet használni a Campini-tipusu gépet nagyobb teljesítményekre is. (MTI) Ben*«*»! fáik Mélykúti Horváth Józsefe? Ez az energikus arcú, szikár, jómódom fiatalember — szakértők megállapítása s®e- rint — egyik a legnagyobb jövőjű magyar énekeseknek. Fiatal kora ellenére is már sok siker van a háta mögött. Nálunk azért nem ismerik a nevét, mert eddig inkább külföl­dön, Olaszországban és Ausztriában énekelt. Röviden igy ismerteti életét: — Budapesten születtem. Muzsikus család­ból származom. Már egészen kisgyerek ko­rom óta mindig zenészek között éltem s igy Szinte magától értetődő volt, hogy énekes lettem. Néhány hónapi tanulás után Szegedre kerültem. Ebben az időben Németh Antet volt a főrendező. Itt hallott meg egy olasz imjpres3zárió. Leszerződtetett egy 8 hónapos olaszországi tűmére. Ottragadtam. Négy évig énekeltem különböző olasz operaszinpadokon s bejártam az egész országot. Folytattam az énektanulást is. Antonio pesslna volt a mes­terem. Miután visszakerültem, énekeltem asz Operában, a Városi Színházban, külföldön pedig Becsben. Partnereim voltak: a legna­gyobbak közül Mareei Janimét, Tatyana Me­lóit!. Sokszor szerepeltem a rádióban, hang­lemezeim ie vannak. Legutóbb a szabadtéri játékokon énekeltem. — Kedves szerepei? — Sevillai borbély, Rigolet*«, Maree? a Bo­hémélet-bői. De szívesen énekelek minden szerepet. Olaszországban sokat, énekeltem a Pillangó kisasszonyban, Trubadúrban, Lám mermoori Luciában, Traviatában is. — örülök, hogy első fellépéseim alkalmá­val a kolozsvári közönség szeretettel fogadott Hálás vagyok, hogy olyan kitűnő szakem­berekkel dolgozhatok együtt, mhnt Vaszy Viktor, Vitéz Tibor, Endre Béla és Farkas Ferenc. A megértő dirigens és rendező sok­szorosan megkönnyíti az énekes munkáját. — Mi a vágya? —- Szeretnék ösztöndíjat kajpni, hogy nyá­rim nehány hónapra kimehessek továbbké­pezni magamat Olaszországba. Azontúl csak egy vágyam van — énekelni. Ennek szerencsére semmi akadálya sincs és a kolozsvári közönség még sokszor fogja hallani a kitűnő fiatal baritonistát. <®. •.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents