Keleti Ujság, 1941. december (24. évfolyam, 275-296. szám)

1941-12-24 / 293. szám

J94Í K. MU Jt C S © Mr 19149 kará Háborúban van ismét a magyar. Most is önvédelemre kénjfszeritetták kérlelehetetlen ellenségei, éppen úgy, mint 1914-ben. Hu­szonhét évvel ezelőtt, a világháború első évé­ben, vagy inkább első hónapjaiban értük meg az első — háborús karácsonyt. .. Ka­rácsony, a szeretet ünnepe és — háború. A történelem száraz adatokkal igazolja majd, hogy mind 1914-ben, mint most sem mi: a kereszténység és európai műveltség harcosai kezdeményeztük egy földrész háburoskodá- sát, de ránkkényezerltették határaink, ma­gyarságunk, családunk védelmére.' Az első háborús karácsony Az 1914 év őszén megkezdődött világhá­ború első Karácsonyáról emlékezünk meg éspedig nem a régi újságíró visszaemlékezé­sei, hanem az akkori feljegyzések, cikkek, tudósítások alapján, amelyek csaknem há­rom évtized után a történetíró elbírálására tartoznak. Lássuk, az újabb világháború Ka­rácsonyán, hogy készültünk 1914-ben a ka­rácsonyfa-gyújtására . . Az égjük kolozsvári napilap október else­jén cikket közöl a „hazai románok loyalitá- sárór“. Dr, Lázár Aurél élesen tiltakozik az ellen, hogy bárki is kétségbevonja hűségüket az állam iránt ... A lap ugyanekkor beje­lenti az első béketárgvalások naiv hirét. A következő számában felhívás jelenik meg. hogy küldjünk dohányt, szivart és cigaret­tát a katonáknak. Gyűjtés indul a harcba- vonultak családtagjai segítésért. A tisztvi­selők erre a célra felajánlják fizetésük egv százalékát. Galíciai menekültek Kolozsváron A kolozsvári lapok október 4—5-iki szá­maikban felháborodva közük, hogy Galíciá­ból. Ung, Bereg és Mármaros megyékből sok menekült érkezett Kolozsvárra. Nem lyvánatos elemeknek nevezi ezeket s az egyik lap cikkének cime: „Ibi bene, ubi patria!“ Ilyen polgárokra, állapítja meg, nincs szükségünk. (Igazán nem ártana utá nanézni, hogy kik ,szivárogtak be“ ebben az időben Kolozsvárra.) A napilapok állandóan és a legelső helyen közük a háborús eseményeket. Figyelmet érdemel, hogy a Vörös Kereszt Egyesület, amely ma hatalmas munkát fejt ki, milyen ön feláldozó an működött az első világháború alatt is. Megkezdődnek a gyűjtések. „Kiló- napokat“ rendeznek, nem is annyira pénzt, inkább élelmiszert, szalonnát, cukrot, tojást, baromfit, véleményt kémek a közönségtől ... «Kiűztük Szigetről a muszkákat!“ Megjelenik az első hadikölcsön felhivás. ,— Az árak újból emelkednek, bejelentik a cukor árának emelését is. Herczeg FerCue felhívása November 9-én az ország összes lapjaiban megjelent Herczeg Fenéneznek, a nagy ma­gyar Írónak felhívása, amelyben a közelgő Karácsonyra hívja fel az ország közönségé­nek figyelmét. — „Karácsony estéjén, szól a felhivás, forradjon az ország népe egy családdá!“ A lapok többször közük a felhívást és ezentúl állandóan foglalkoznak a karácsonyi gyűjtésekkel, valamint a nemzeti kölcsön jegyzésekkel, Egy galíciai magyar hős (haöapród-őr- mest&r) mülábat kór a közönségtől a sajtó utján. Hát ez ma már nem történhetik meg­jön a hadikenyér! November 13-án elrendelik a liadikcnyér sütést és szabályozzák a gabona őrlését. Kolozsvár parlamentjében követelik az áru- iizérek letörését és szigorú megtorlásukat. November 23-án jelenik meg az alábbi meg­ható, de a ma már — amikor honvédségünk ilyesmire nem szorul — megdöbbentő felhi­vás: „Csak szalmán, takaró nélkül sínylődő katonáink részére meleg pokrócot, szalma­zsákot és vastag vászonlepedőt kérünk!“ Hadsegélyző hivatal. Első aláírás: Rothen- thal Henriimé, elnök. A lapok beszámolnak a nemzeti kölosön- jegyzés nagy eredményeiről. Az Erdélyi Banknál november 25-ig cs-akncm négy mil­liót jegyeztek. A legnagyobb összeg 150.000 korona az Erdélyi Római Katolikus Státusé, utána 100.000 koronával következik a Re­formátus Egyházkerület. A katonák karácsonyát különböző lelkes bizottságok igyekeznek va­lódi ünneppé tenni. így megjelenik báró Bánffy Zoltánná úrasszony felhívása, majd a budapesti „Szent István Társulatié, amely három koronás szeretetcsomagok megváltá­sáért indit mozgalmat. December 3-án özv. Bartha Miklósné ir vezércikket a ..Sebesült katonáink Karácso­nya“ cimen és felhívást intéz a közönséghez, hogy adakozzanak a katonák karácsonyfá­jára ... A ,.Sajtó-Otthon Hadikórháza“ is felhívást ad ki: csak öt kiló részesedést, kér azoktól a tehetősektől, akik disznót vágat­nak le. Elfogad azonban tojást, vajat, sőt vadat is bármilyen mennyiségben . . . December 9-én gyásznapja volt nemcsak a színházinak, hanem egész Kolozsvárnak is. Ezen a napon jött a Mr, hogy a színház kedvenc bonvivénja, a daliás Csapó Jenő, akire a régi kolozsváriak közül ma is emlé­keznek, hősi halált halt. ■ Kolozsvár virilistái... Közvetlenül az első háborús év Karácso­nya előtt jelent meg a hivatalos kimutatás Kolozsvár legtöbb adót fizető polgárairól. A névsor Így kezdődik: 1. Nagy Gábor 13,881 K. 2. Babos Sándor házbirtokos 10,938 K. 3. Dr. Náthán Mór ügyvéd 10.268 K. 4. Kiss Mór dr. 10.038 K. 5. Óvári Kelemen dr. 7642 K. 6. Farkas Lajos dr. 7Í92 K. 7. Dr. Hirsohler József 7261 K. 8. Hirsch Ödön 7293 K. És igy tovább . . » Karácsony — szabadság nélkül... A lapok — szomorúan jelentik be azt a rendelkezést, hogy a katonák nem kapnak karácsonyi szabadságot . . . „Ha a szolgálat megengedi, szól a rendelet, akkor december 24-én és 25-én. valamint január 1-én délután szabadságot kaphatnak . . Ugyanakkor a megindított társadalmi mozgalmak a katonák karácsonyáért nagy eredményeket érnek el. Karácsonyfák gyűl- nak ki a szent napon az összes kórházakban és gyengéd női kezek osztják ki az ajándé­kokat. A magyar társadalom akkor is meg­tette a magáét. Külön megemlíthetjük a Vö­rös Kereszt nagysikerű bazárját. Az egyik kolozsvári lap karácsonyi vezér­cikke igy kezdődik: „Katonák! „Mikor egész keresztény vüágon az en- gesztelődés szent érzelme hatol keresztül, nektek engesztelhetetlennek kell lennetek, mert ellenségünk nem ismer könyörületet!“ Az 1941. éves uj világháború honvédjéhez nem kell ilyen felhívást intézni. A magyar honvéd ma nemcsak hazájáért, hanem a ke­reszténységért és a civilizációért harcol. Nem vezeti gyűlölet, a legyőzött nem ellenség szóméra többé. A betlehemi jászolban született gyermek ad karjának erőt, fegyverének győzelmet és azután lelkének békességet. TÓTH SÁNDOR mamsrnmmmm—— i mi —r ................ ga: Kikaker Boldizsár, aki külön e cél­ra csináltatott mázsás peesétgyürtijé- nek egy-egy asztalhoz vert koccanásá­val dirigálja a személyzetét. A rendnél csak a fogyasztás nagyobb hiszen eb­ből az üzemből gyűjtötte jelentékeny vagyonár az öreg Kikaker. Tejes és fe­ketekávéból. .. Alert alkoholból csak annyit, kaphat itt a valóban tisztelt vendég, hogy még a szokványos és meg engedhető „szalon spiccig“ sem jüthat. eb Kikaker konzervatív és könyörtelen, a részegekét nem állhatja s ha mégis pityókosan téved be hozzá valaki, tilos kiszolgálni. Most gyulladtak fel a tágas terem lángiai! Alkalmunk van megcsodálni a „szép­asszony“ jelzővel kitüntetett Kikaker- né közismert fülönfüggőit, ezeket a fül­cimpákat gyötrő súlyos értékeket, amelyre Kikaker éppen olyan büszke, mint kávéházára, nemkü'önhan sógo­rára: Kárász tüzér tábornokra... Élvezzék ki gyorsan magukat, mert az estből sokkal kevesebb áll rendelke­zésünkre.. mint a délutánból. Éjfélkor feltartózhatatlanul gördülnek a redő­nyök, „fajramt“ van az öreg Kikaker- ben! Nem azért, mintha nem tarthatna tovább nyitva, csak éppen az elveivel nem akar összetűzésbe kerülni. Az éj­szaka nem a szolidaké, hanem a duha­joké, már pedig az-ő „café"-ja semmi­fajta bűnös hajlandóságnak nem me­legágya. Ne reklamáljuk, kérem, a zenét! Ki­kaker semminemű zajnak nem barátja. Még dominózni sem szabad itt, nehogy a feketepontos, fehér kövek csörgése va lamelyik vendég idegeit birizgálja- (Ma akkor boldogok a kávóház-tulajdono- sok, ha minél többen csörg-etik a romi- köveket.) Talán ez is a népszerűségének, jobban mondva tiszteletének titka. Ez a letom- míott, nesztelen légkör. Meg ez a ren­geteg újság, amit kérdezés nélkül min­denkinek kezébe'adnak, aszerint, hogv kinek melyik a kedvence?! , Menjünk is! Miért átitassuk Xika- kert, aki szentül azt hiszi, hogy kutya­bajunk van! Ő nem is sejti, hogy amig ennek a harmincegynéhány év előtti fe­ketének az aromáját élvezzük, 1941-es agyunkban annyi gond kóvályog. Menjünk és nyugtasson meg bennün­ket Kikaker bucsuzkodásra szánt arca, szokatlan derűjével. Hagvjuk magára ezt a ma már elképzelhetetlen figurát: a kávést, aki nem panaszkodik. így foszlik szót egy legenda jelentik he október 8-án a kolozsvári lapok közleményei. Nagyon érdekes az egyik ok­tóber 9-iki cikke, amely huszonhét év után is találó Angliára: „A világháborúban — írja a lap — Anglia vállalkozott a legcsunvább, lehhitvá- nyabb szerepre. Már az is jellemzi Angliát., hogy háborúját sem állami, sem nemzeti ér­dekkel megindokolni nem tudja“. Anclia tehát a régi maradt ... Október 10_én bejelentik a lapok I. Ká­roly román király halálát, de ennek körül­ményeit ne-m ismertetik. Ne feledjük el, hogy Románia akkor, vagy helyesebben addig megtartotta a semlegességét. Első harc az uzsorások ellen Az első hang a kolozsvári sajtóban októ­ber közepén valósággal felsüvitett az árdrá­gítók ellen. „Betelt a mérték“: irja az egyik lap és felháborodott cikkírója megállapítja, hogy a tej ára literenként 40 fillér és a pia­con drágul minden. ,.A köménymagtól a szentjánoskenyérig drágul minden“, állapít­ja meg és intézkedést követel. A lapok egyébként első helyen természete­sen a háborús eseményeket közük naponta, akárcsak ma. Október 24-én az egyik lap, mint kitűnő ételt, a juh-hust ajánlja a kö­zönségnek. Október 27-én érkezik Kolozsvárra gróf Apponyi Albert az Országos Hadsegélyző | Bizottság képviseletében, hogy a mozgalmat elősegítse, Marosvásárhely elsőnek kéri a maxi­mális árak megállapítását A marasvásárhelyi Ipar és Kereskedelmi Kamara indítványozza a közszükségleti cik­kek legnagj-obb (maximális) árának rnegál- lapitását, a készletek összeírását és a kény­szer eladások bevezetését. A Vörös Kereszt állandó munkában van. gyűjtéseket rendez és előadásokat tart a színházban. A lapok közük a „kilónapok“ eredményeit, olvassuk, hogy egyesek 10 kiló zsirt, 5 kiló szalonnát, 20 kiló lisztet ajánlottak fel. De megleckéztetik a lapok a „fukar gazdagokat“, akik távoltartják ma­gokat a jótékonyságtól. Milyen voil » régi Kolozsvár, dec. 23. Az alábbi kis meg emlékezés témáját — a szó szoros ér­telmében — tálcán hozták elém. Kolozsvár erősen megfogyatkozott számú kávéházainak egyikében, amely­nek, mint társainak a grillek mellett mindjobban elenyészik a jelentősége (nem csoda, a kávéházak éjszaka egy­kor, a grillek bárom órakor zárnak), rendeltem valamit. Tele volt a hávéház: újságolvasókkal, üzletfelek után érdek­lődőkkel, öe-bekukkantókkal, élénken prézsmitáló törzsvendégekkel, akinek nem feltétlenül kötelességük rendelni valamit, — csak éppen fogyasztó volt végzetesen kevés- •. Térült-fordult a pin cér, megkerülte a biztatóan pöfögő es- pressós-masinát, kisvártatva vissza­tért, tálcán hozta a rendelést. •. Tálcán, amelynek egyik sarkában elmosódottan húzódott meg az elfeledett, régi jelzés: „Kikaker-kávéház“... Kikaker! Ez a bizarr név talán mosolyra kész­tet ma egyeseket, de száz és száz emlé­ket támaszt fel a szétszóródott régi törzsvendégekben s a békebeli Kolozs­vár kávéházi konjunktúrájánál leg­szebb napjait idézi vissza! A kilencszázas éveik elején még a ká­véházak városa volt Kolozsvár. Csgk n Főtéren öt hávéház fényei csalogat­ták a. vendégeket: a még most is megle­vő Netv-Yorlc, a már nem létező „Chir- dnnyi Kávéház“ (a Vass-cukrászda he­lyén). az „Európa kávéház“, a „-Grand kávéház“ (a városháza épületében) és — amiről voltaképpen elsőnek kellett vol­na megemlékeznünk — minden kávéház örök mintaképe, a legendás hírű „Ki­kaker“. 1941 karácsonyán hadd támasszuk fel az említett in. termények fénykorát, boiioisvári kávéház? hadd Írjunk egyet-mást az. elsüllyedt világból tálcán kisértő „Kikaker ká­véháziról, amelynek gonddal őrzött, csendes levegője már a múlté... Gyerünk a ,,Kikaker “-be! Meghívom Önöket a Kikaker kávé­házba ! Vegyék fel, kérem» békebeli ruháju­kat! Hölgyek a malomkerék-kalapokat, az obiigát tűvel, gombos, magasszáru topánjaikat, nemkülönben a „leib- chen“-t, alsószoknyát és — mindenek­előtt — a fűzőt... Urak, szedjék elő „szimpla“ kéménygallérjaikat, pattant- sák alá gyárilag megkötött nyakkendői két. forgassák azt a sétabotot, bodrosb- sák fel simára fésült hajzatukat és ra­gasszák fel leborotvált, kackiás baj­szukat is! A „Kikaker“-be megyünk! Foglaljunk helyet az „ablak hét“ mel­lett, ahol 10—25 ujságiró és más értel­miségi üli körül az asztalt... Csak egész nyugodtan. Senkise lát minket, hiszen az 194.1-es utcáról fordultunk bé egy csésze feketére, de ha nem is vol­nánk kegyeletés árnyak, akkor sem is­mernének itt bennünket. Jó kilátás nyilik innen a főtéri kor­zóra. Csupa „drága nagysád“ koptatja itt cipősarkait a „snájdig“ katonatisz­tek kedvéért, akiknek fő tartózkodási- és kedvenc gyülhelye volt a Kikaker- kávéház. .. Nézzenek körül! A régi Kolozsvár leg válogafottabb, legelőkelőbb társaságá­nak tagjai ülnek itt. Az a tekintélyes öregur ott a terem végén, egy parancsnoki hídon álló ha­jóskapitány pózában, a tulajdonos ma­Hogy mi lett Kikakerből? Kikaker Boldizsár 1918-ban eladta kávéházát. A világháború utáni évek tobzódásában, az nj tulajdonos alatt, zenés „lokál“ lett belőle. Kikaker re­patriált. Jelentékeny vagyont vitt el Kolozsvárról, csak az a fránya deval­váció be ne következett volna! Budán volt kioszkja, de megszűnt. A Lipót- köruton annakidején feltámasztotta ko lozsvári mintára a Kikakert, amelyet, szorgalmason látogattak a fővárosba vetődő erdélyiek, de végülis belebukott. Kolozsváron aztán olvan hir járta, hogv Kikaker szegényházba került. Később ezt is megcáfolták. Ma már nem lehet semmit hallani róla! így foszlik szét egy legenda! 0 És igy jutunk el Kikakertől 1941-ig. A kávéházak városától a grillek váro­sáig! „Kikaker", ,,Grand“, Gárdonyi", „Eu rópa", hol vannak már? Jólesett a gondviselésnek az a küiön- nös figyelme, hogy ezen a háborús télen, egy régi kávéházi tálcáról, felémintett a ÍMult! Nem túlzás ? Az angliai diftériajárvány ellen máitotl hadjáratot, mint a ,,Manchester Guardian" jelenti, Erzsébet és Rózsa-Mária királyi her­cegnők nyitották meg, amennyiben mindket­ten elsőkul vetették alá magukat a diftéria- oltásnak. Az angol közönség megnyugtatására Brown e^észségiigyminiszter közölte, hogy a hercegnőit beoltása természetesen fájdalom- mentésért történt. ' — Kétmillió kilométert repülitek. A német Lufthansa két érdemes pilótája Hans von Goessel és Otfco Puhrman a napokban ünne­pelték meg kétmillió kilométeres jubileumu- kat_ A német polgári repülésnek ez a két leg­ifjabb „duplamilliomosa" a nemzetközi rend­szeres vonalakon érte el a ritka jubileumot (MN.) ✓

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents