Keleti Ujság, 1941. december (24. évfolyam, 275-296. szám)
1941-12-24 / 293. szám
Kjszbvm WrsjitG 24 1941. K4R4CSO \ V erdélyi  Budapesten tanuló főiskolai hallgatók munkája A keleti országrészek és Észak-Erdély nazakerülésével több száz erdélyi magyar főiskolai hallgató került fel Budapest egyetemeire és főiskoláira. Az idén még jobban nnegnövekedetí számunk: körülbelül 500 erdélyi fiatalember tanul a fővárosban. Erdélyben keveset tudnak rólunk. Erdély ifjúságának elsősorban a kolozsvári egyetemen tanulókat tekintik. Csak az aggódó és szerető szülők figyelme tart szemmel mindnyájunkat. Pedig az a tény, hogy Erdély ifjúságának jelentős része csak a fővárosban tanulhat, nemcsak a közvetlenül érdekelt többszáz család magánügye, gondja-, baja. Ellenkezőleg! Keleti országrészeink egyik legfontosabb kérdése: hol és hogyan történik jövőbeli vezetőrétegének főiskolai felkészülése. Minden öutudatos erdélyi magyar ember tisztában van azzal, bogy a kisebbségi sors kiszolgáltatottsága milyen pusztításokat végzett Erdély magyarságának szellemi, lelki, gazdasági és szociális életében. Ahlioz képest, bogy most mennyi a teendő, még mindig igen kevés az, amit teszünk. A feladatok hivatalbeli, admrnisztratiy intézgeté- sére — egy-egy nyugdíjas állás erejéig, sokan vállalkoznak. De, hogy hivatástudatból, önfeláldozó hősies cselekedetekkel, egész életüket állítsák a magyar Erdély épitésé- ne.K megalkuvás nélküli szolgálatába, arra még mindig kevesen képesek. Pedig most már igazán tudjuk, hogy csak a hétköznapok langyosságából és fásult szürkeségéből felszabaduló hittel és fanatikus akarattal lehet jövendőt formálni. Erdély sorsának minden fajta kérdésére gondosan kiterjedő, hatalmas, tervszerű és a biztonság ütemével megvalósított munkára — formálásra gondolunk és szomjuhozunk. Elgondolások, mint a múltban most is vannak. De már tisztán látható, hogy: Erdélyijén a magyar jövő hősi, tervszerű munkálása elsősorban az erdélyi magyar ifjúságtól várható. Hogy miért ennek a meggyőzésének a jegyében küzdöttük végig a Budapesten eltöltött első esztendőt, arra munkánkkal és múltúnk tapasztalataival szeret nők megadni a választ. Munkánk kézzel tappintható. első eredménye az, hogy a Budapesten tanuló erdélyi főiskolások négy csoportban kutató-munkát végzett Észak-Erdély területén : 1. Az építészmérnök hallgatók csoportja Erdély népi építészetének tervszerű összegyűjtését és feldolgozását kezdte meg. 2. A vegyészmérnök hallgatók csoportja a vegyi ipari termelés lehetőségeit kutatta Csik-megye egyik részén. 3. A mérnökhallgatók csoportja a Hargita vizi erőit kutatta és Szentkeresztbánya környékén végzett felméréseket. 4. Végül a képzőművészeti főiskolai hall. gatók csoportja népi diszitő-müvészeti gyűjtőmunkát végzett Csikmenaságon. Meggyőződés született Először arra a kérdésre szeretnék válaszolni, hol és hogyan született meg az a meggyőződés, ami most ebben a látható munkaformában jelentkezik ? Az elindulás még Bukarestben történt. (A visszacsatoláskor Budapestre felkerült erdélyi diákság nagyrésze még a román fővárosban kezdte meg tanulmányait, úgyhogy a Budapesten tanuló erdélyi ifjúság közösségi életét, szellemét és munkájának lényegét a bukaresti életünkben kialakított felfogás hordozói irányítják.j Ezt azért hangsúlyozom, mert a nagy regáti kibujdo- sások útját járva, láttuk meg a magyarság, mégpedig éppen az erdélyi magyarság sebeit. Éveken keresztül a regáti tenger közepében éltünk, ahol minket magyarokat ,. b ángy eneknek“. jövevényeknek csúfoltak. > >\k wt S kV a.»1.« fc * * ' iA .iw » ' I : I r, a * p _ _j.L Ji I» '1 W‘. f: rt V «■ Sf i» - t V—kkh .»'tf m v.rtávVs » WlfV* fiii5» H Erdély magyarsága nemcsak a háborúkban, hanem éppen a kivándorlásban és a regáti elrománosodásban szenvedte legnagyobb és legdöntőbb vérveszteségeit. Az elj'ománosodás, most az első világháború után is a szemünk előtt folytatódott. A Sfinţii Voevozi-utcai református elemi iskola egyik épül etszárnyá ban laktunk és mindegyre hallhattuk, hogy az iskola udvarán, még az öntudatosak!) magyar szülők gyermekei is játékközben románul beszélnek. És hiába csípted el a gyermek tarkóját és néztél belé riadt szemébe: n:iért beszélsz románulf Ne beszélj románul!... A bukaresti periféria szellemié általában, győzedelmeskedett. A kivándorlás, elrománosodás okait nekünk is meg kellett látnunk és ahhoz is volt időnk, hogy a magyarság sorskérdései felett tépelődjünk. A fülledt esték sivárságában erőszakosan megcsonkított magyar műveltségűnket pótolgattuk és a kisértő reménytelenségből, kilátástalanságból szándékosan felkavart nagy jókedvekbe menekültünk. Láttuk a romániai magyarság hősi erőfeszítéseit és tehetetlen vergődéseit; és tudtuk: mi az, amit. nem lehet és mi az, amit meg lehetne csinálni, ha bátorság, elszántság és hit volna hozzá. Egész életünkkel népünkért! Tudtunk a megcsonkított ‘hazánk belső és külső küzdelmeiről; és meggyőződésünké vált: Immár nincsen semmi külső erő, semmi külső segítség, ami minket a pusztulásból kiragadhatna. Önmagunkra vagyunk utalva. És nekünk, magyar fiataloknak életünk teljes odaadásával kell a romániai magyarság szellemi. gazdasági és szociális egységet, virágzó és letörhetetlen függetlenségét kiharcolni. Meggyőződésünket tőlünk függetlenül, országszerte, sok változatban láttuk felbuk kanni, harcolni. S ha közben meg is történt Északerdély hazatérése, az azóta eltelt idő csak igazolta a Bukarestben leszögezett álláspont. unikat: egész életünkkel népünket, elsősorban elgyötört erdélyi magyarságunkat- kell szolgálnunk. Magyar főiskolai hallgatónak lenni küldetést jelent, mert népünk tu- szolgálatunkat! Az öncélú, előrejutásával lefoglalt datos an várja csak az önmaga fiatal élet ma árulás! Lelkűnkben kell csatát nyerni Az elnyomatás re mén yte fenségében daccal esküdtünk meg, ha van gerincünk, hitünk és akaratunk, akkor megállítjuk a pusztulást és népünket mi is minden erőnkkel a kiterebe- lyesedő élet gazdaságába emeljük: hogy minden vonatkozású magyar érték felszabaduljon és a magyarság saját akarata szerint tudjon élni. Ezt pedig patetikus tépelődésekkel, általánosító többes számmal és mindig másokon lovagló kritikával, meg tragikus üsiöklógatás- sal nem lehet elérni. Az uj magyar élet kialakulása a magyarság egyéneiben fog eldőlni. Bennem és benned magyar testvérem! Ott ahol a megalkuvással, a szinte vigvorgó felelőtlenséggel, önző rövidlátással a hit szokott viaskodni. A lélekben dől el a nagy küzdelem, amikor az ernyedtség, kábultság felett győzelmeskedik az a bit, hogy igenis, az én kicsi életem is beleszól a magyarság sorsának alakításába s nem engedhetem a napokat fásultan, kopottan és értelmetlenül elsuhanni. Hanem cselekedni akarok! Ezen a ponton feltétlenül találkozni kell a kegyelem Istenével, akinek keze minden igaz önfeláldozása élet mögött ott van. Viaskodásóinkban azt kutattuk: mit és hogyan cselekedjünk. És végül arra a meggyőződésre jutottunk, hogy elsősorban pályánkkal, ,,foglalkozásúinkkal“ kell a magyarság szolgálatába államink. Mint jövendőbeli mérnök, épitész, tanár, művész, orvos, stb., ne az elkülönülő, a mások rovására önzősködő egyén emelkedéséért, hanem a közösségért öntudatosan élő magyar kialakításáért dolgozzunk, a keresztény hit, a népi gondolat és a szociális igazság szellemében. Csak az ilyen, a hétköznapokban megvalósuló élettel szolgálhatunk és hatolhatunk he igazán a nagy magyar sorskérdések lényegébe. .Vajon mi, — a magyar ifjúság, át tudunk-e, képesek vagyunk-e egyénenként átalakulni, megújulni! Életünket ki tudják-e már egyszer tépni a nyomorult az egyéni kicsinyes aggódásokból, sízámitgatásokból ? És hiszünk-e annyira abban a sokat és öblösen mindegyre emlegetett magyar jövendőben, hogy életünké] tudjunk áldozatot hozni érte! Vagy az ifjúság is megmarad azon a ponton, ahol a magán és közösségi élet továbbra is elkülönül egymástól; és továbbra is éli ugyanazt, a szavakban ezerszer elátkozott „liberális“, öncélú mulatozó és erkölcstelen életet; a megújhodás kerékkötőjét mindig másban látja! Sajnos ifjúságunk jelentősebb része még mindig az ,,általános programm-adás“ borán mámorosodik; nagyvonalú, monumentális sorsproblémákkal dobálózik; mindenki ért mindenhez. Diákvezérek sokasága ráncolja fontoskodva a homlokát; kifinomult elegáns diakdiplomaták kubikus meg egyéb sor .-problémákat emlegetnek, s titokban jó állást gyümölcsöző protekciókra vadásznak. Hit cselekedjünk népünkért? Mi megpróbáltuk a legközvetlenebb utat. Azt akarjuk tudni: mii cselekedjünk népünkértt A diákszervezeteknek csak annyiban van létjogosultságuk, ha az általános magyar értékrendszer közvetítésével egyelőben megjelöli, hogy kin ek-kinek,— szak és személy szerint hol és mi a teendője s ha a közösségébe toborzott if júságnak a jövendőbeli szolgálatra való előkészítését, elméletben és gyakorlatban egyaránt elvégzi. Ezért alakultak meg munkacsoportjaink, az úgynevezett „szakcsoportok". Ezek nem egymástól elkülönített egységek, hanem egymás munkáját, eredményeit állandóan számon tartó csoportok. A falukutatás lassú'és minden részletkérdésre kiter jedő módszerével ettem,tétben, mi a legsürgetőbb, szakunkkal összevágó feladatok szakszerű megöl, dósára vállalkoztunk. Erdélyi népi építészetünk és diszitőmü veszetünk emlékei napról napra pusztulnak. Azzal, hogy a népi építkezés és díszítőművészet emlékeinek alapos, de gyorsiramu összegyűjtését megkezdtük, nemcsak nem ártunk a körültekintő néprajzi kutatásnak, ellenkezőleg: olyan tárgyi bizonyítékokat mentünk meg, aminek néhány év múlva — esetleg, — már hire-hamvaf sem találná. Arról, hog.v miért lehet és miért kell külön népi építészeti és népi művészeti kutatást és feldolgozást végezni, arra majd az illetékes csoportoknál találjuk meg a felelet. Munkánk másik, ága gazdasági vonatkozású. Természeti kincseink, erőforrásaink feltárása és népünk gazdasági emelésére való hasznosítása mérnökeink és közgazdászaink feladata. Orbán Balázs szellemében Úgy érezzük, hogy munkánkkal Orbán Balázs lobogó szellemének is áldozunk. Amikor őt idézzük, egybeír ki akarjuk fejezni azt is. hogy eleve küzdünk minden egyoldalúság és félmegoldás ellen. Tisztában vagyunk azzal, hogy munkánk kezdeti hiányosságait ki kell küszöbölni. Ide hiszünk az újabb munkacsoportok megindulásában; hiszünk az összes rokoni örekeis találkozásában; és hiszünk abban, hogy munkánkkal népünk megújhodását, felit i rá gozását elősegít jük. Végül kötelességünknek érezzük, hogy Bár- dossy László miniszterelnök urnák és Hómon Bálint kultuszminiszter urnák megköszönjük munkánk erkölcsi és anyagi támagatását. A Kádas László dr. egyetemi ni. tanár vezetése alatt álló Országos T áj é- Népkutató Intézetnek pedig azért tartozunk hálával, mert a népi díszítőművészettel foglalkozó csoportunk előkészítését nemcsak elvégezte, hanem kezdettől fogva szeretettel és megértéssel fogadta törekvéseinket és nyári munkánkban hathatósan támogatott. Budapest, 1941. december hó. A. NAGY BÉLA * A Budapesten élő erdélyi főiskolai hallgatók munkásságát feltáró cikksorozatot vasárnapi számunkban' folytatjuk. Fiatal erdélyi költők Lelkemhez Nyugodj bele lelkem: mindig nyirkos börtön s bus, komor sötétség vesz testemben körül — Itt kell kússzál, tespedj mindig lenn a földön, semilyen kis. lányod az égbe nem kerül. Tüzböl lopott szikra — te szűz, makulátlan, húsom■ falán által fényed már nem ragyog — Senyvedsz tehetetlen vérvörös homálybán, s irtózottal néznek a messzi csillagok ... BOTÁM BÉLA Áldás — Kolozsváry Bélának — Áldó igét mondok Igaz magyar tettre, Mely magát a sorssal Összemérni merte •S a mig le nem győzi. Nyugta soha nem lesz. Harcosok élete, Be fáj, hogy úgy kellesz. Áldó igét mondok Igaz magyar gondra, Mely hősi homlokot Koronáz komorra. Terheli csak a Vöt, Sosem emeli fel. Szomorú korona, . Be sok magyar vişel. Áldó igét mondok Igaz magyar szívre, Mely ébresztő fénnyel Ragyog mindenkire. Hogy a békés rest is Bátor harcra keljen. Be sok viadal kell Szolid halál ellen Áldó énekszavam Nehéz bútól terhes. Miként a néma föld Panaszoktól terhes, Miként a szivem is Háborgástól terhes. Háborgók Uram, hogy Oktalan ne verhess. Hány tettnek hiába Tékozló vetése, Hány gondnak hiáb; Nehéz viselése. Hány szívnek hi abc Éltető verése. Igénél igazabb Magyar csüggedése. Igaz magyar tettnek Hódolj már igazság, Tgaz magvar gondnak Hódolj már igazság. Tgaz magyar szívnél Hódolj már igazság. Eleget volt császár Magyar-ölő gazság. Magyar sírok földje, Eleget itatott Igaz harcu karok. Igaz gon du arcok, Igaz tiizü szivek Elveszített vére. Mért nem virul rajtad Dalillatu bébe? Tündérek virága. Harcot látó szemem. Hogyha rád találna, Ö. ha szivem fölé Tűzhetnélek téged Magyarul zCngetném A legszebb igéket. Énekemnek immár Végét kell, hogy vessem. Mert, ha nem. halottá Részegít e versem, Melynek minden sor Megannyi pohár bor. Kedves Béla Bátyám, Rád köszönti Sándor. DERZSI SÁNDOR
