Keleti Ujság, 1941. december (24. évfolyam, 275-296. szám)

1941-12-14 / 285. szám

/ W4L DECEMBER M '€k HÉTVÉGI NAPLÓ NYUGALMAZOTT „ELVTÄRS“ Az újságíró <4nm»to| egyik í**iií*ó tagja mesélte a napokban: _ A kelteti hadszíntérről a nt*; lókban érke­zett teáa az imokaöcsém A légvédelmi tüzér aégnél teljesít szolgálatot zászlósi rangban, ö hozta d az alábbi történetet: Már jó mélyen benn jártak au: orosz fői­dőn. Száz és száz kaomébaeket tettek meg, mtnxHg előre, kelet feSé. TfeKtek) altisztek és Uöztionvédek már alaposan tájékozódtak ar­ról, hogy- a bolsevista rendben, a «olgőzök földi mennyországnak Mietete« vörös vilá­gában miképp ettek a munkások és a fö&d- GXÜveidk. Jelzők telesSegesek, A tapasztalta­kat nem adja vissza sem ige. sem főnév, f**n melléknév A látott szörnyűségeket' nem kö- «däMti meg sem kijelentő tőmondat, sem Egyszer a zászlós elé lépett az egyik légvé­delmi tüzér. Tisztelgett, megszólalt: _ Zászlós ur .. vasmunkás vagyok Buda­pesten. .. Kern voltam ugyan szájs® és han­gos tagja, a kommunista pártnak, de kom­munista voltam.. De ha én egyszer én in­nen hazamegyek s nekem még valaki azt meri mondani, hogy így, meg amúgy a bom- imndnnms, hát én,., A honvédtüzér itt akkorát és olyant, ká- mmfeodoM. aminőt nem bír meg a mögötte«1 országrészek gusztusa. Néhány kacslraringós mondat után folytatta a megkezdett monda­tot: — ... iát én azon akkorát rugók, hogy egybe a Dnyeszter tufe» Partjára repül. . Már jött Mr arról, hogy a magyar földmű­ves milyen véleményt formált Ukrajna vérre! trágyázott mezőin a bolsevista mennyország­ról. Most a magyar munkás fe a gyógyulás útjára lép, látván az orosz föjd sötét, de le— mezteienitett rejtelmeit. S aki majd később, valamikor azt mondja, hogy „kommunizmus“ — ne csodálkozzék, ha vajaid, a régi „elvtársiak“ komi akkorát mg rajt®, hogy valahol az Ural ttíjsö lan­káin ér földet. . , PILLANATFELVÉTEL A szép szál rendőr, a „biztos ur“ áll az »tea sarkán, a járda szélén. Derekán szolgá­lati őt), oldalán kard: biztos, hogy szolgálat­ban van; Magatartása szilárd és öntudatos. Arra figyelek fel, hogy két takaros fiatal leányka a biztos uc közelében hirtelen izga­lomba jön. Jelentőségteljes pillantásokat vál­tanak, még meg is bökik egymás oldalát kö­nyökkel. Az egyik bólint s a másik, arcán mennyei boldogság fénye árad. Az, aki ket­tőjük közül bólintott, hirtelen irányt vesz a bizlos tir felé. A másik boldogan, de kissé gyámoltalanul követi. Már ott állnak a rendőr előtt. — Biztos ur, kérem szépen, — Itallom a bólintós kislány hangját — tessék inlár ne­künk megmondani, hogy ... Sietős az utam, a többit el kell •mulaszta­nom. De a kis jelenet valahogy szeget üt a fejembe. Ez nem ugyanaz, súgja a fülembe egy láthatatlan szellem, mintha — mondjuk — én állok oda a biztos ur elé és felszólítom, „tessék már nekem megmondani“... Vagy hat méterről visszafordulok. Az a kis hetyke barna, aki az élö'ab bólintott, ott áll a biztos ur előtt és csak kérdez, kérdez, kérdez... A rendőr csak felel, felel, felel... Á másik leányka, szőke és kékszemü, ott áll, nem szól egy árva szót sent. Csak néz. A szive a szemében lüktet. A hangja a szemébe szállt fél és már-mar megszólal. Az egész kislány, úgy ahogy ott áll, olyan, mint aki a saját két szemébe állt ki kirakatba. Csak néz. Olyan áhítattal, olyan reménykedéssel, hogy az már szinte megintő. A kis hetyke barna, csak kérdez, kérdez, kérdez. A biztos ur felel, válaszol, bólogat. A keze már türel­metlenül mozdul a keztyüben. És ekkor, hivatás és testhossza teljes ma­gasságából szórakozottan, rápillant a jelenet harmadilc szereplőjére: a csu.pa szem, csupa áhüat szőkére. Neki is van szeme, rendőr ! Sasszeme vám, hát hogyne vemmé észre azt a nagy hódolatot és rajongást, ami abból az égszinü szempárból mind feléje száll, ráhutl, mind neki szol, érette van. A kis hetyke barna dhallgal és a biztos wr most már valamivel lelkesebben mond,, beszél s az arca kifényesedik, csupa mosoly,,. Aztán csudálkozunk, máért van as, hogy a kolozsvári rendőrség biztos urai a szolgálat nehéz órái után csak takaros, üdeszépségü, helyes fiatal hölgyek társaságában sétáiknak az ideán. Hát, tolóm ezért is mm,.,. jótékonyság Még nyíltak a völgyben a kerti virágok s még zöldéit a nyárfa (ha nem is az ablak előtt), amikor megismerkedtem a Kóbor Kutyával. A Iúnczeg-utca sarkán ténfergett, főként a napos oldalon. Ténfergés közben főként heverészett, a járda kellős közepén, s heverészés közben főként szunyókált. Amig mi, emberek, céltudatosan törtettünk dolgaink után, a Kóbor Kutya süttette a ha­sát az őszi nap langyos sugaraival. Egyszer — még volt ereje és melege a napnak — mellém állt. Elkísért hazáig. Út­közben egész magatartása elárulta, hogy mindössze a következőket óhajtja közölni velem: — Nagyságos ur! Szegény, elhagyott árva vagyok. Két napja nem ettem. Már alig ál­lok lábamon az éhségtől. Könyörüljön raj­tam, nagyságos ur, csókolom a méltóságos kezét-lábát. Csakugyan, zörögtek a csontjai, olyan gir­hes volt. Hazavittem, odacsaltam az udvarra néző ablak alá és némi kenyérkaréjjal megven* dégeltem. Kutya létére úgy falt, mint egy farkas a szegény, elhagyott árva, aki két napja nem evett. Kihoztam a kamrából a bejárónő csirkéi számárra féretett száraz ke­nyérkaréjokat. Bekebelezte azt is, igen jó étvággyal és igen hálásait csillogó szemmel. Másnap már ott állt vártát az ablakom előtt. Tudta, hogy némi kis segítségre szá­míthat. Jól számított. Nemcsak kenyérkaréj jutott, a szegény árva Kóbor Kutya étlapjá­ra, akadt egy kis mócsingos hús, egy adag csont is. Harmadnap már reggel az udvaron feküdt és amint meglátott, felkelt és tánclé­pésben elém lejtett, röhögve mutogatván hó­fehér fogsorát. Egyébként fiatal, szürke, igen csinos ter­metű fiatal farkaskutya volt a szegény árva Kóbor Kutya. Amikor először szóbaálltunk egymással, kiálló csontjain kopott és lompos volt a szőre. Látszott rajta, hogy lecsúszott, rosszul megy a sorsa. De negyednap már a szomszédban pillan­tottam meg. Egész halom csont és mócsing volt előtte. A szája és a torka alig győzte nyelni a hatalmas adagokat. Délutánra már gömbölyű és degez volt a hasa, mint egy ré­gimódi virilistának. A szőre fénylett s egész megjeleni '.síről sugárzott a jobb élet. Ötödnap tt pillantottam meg az ablakom alatt. Nem kóborolt: aludta az igazak álmát az egyre bágyadtabb napfényben Amikor kinyitottam az ablakot, éppen csak felemel­te a fejét. Kissé méltatlankodva hunyorított rám: — Mi as, már szunyókálni sem hagyják az embert? Kezem tele volt nekiszánt ennivalóval. Látta, de nem is ügyelte. Néhány percig un­szolnom kellett, amig felkelt és nagy csáni- pásan oda mélt.óztatott fáradni az ablak alá. — óhajt valamit uraságod? — kérdezte közömbös pillantással. — Nesze, — mondtam — kapd be és vál­jék egészségedre. K. oí O * S V ffl» ** f S ai f an áron Z I S a I« o n tSasiíaifjYCSeir« «?«» Z s I b ó n Erdélyi nyereménykölcsöní Csak kenyérkaaój volt a markomban. Le­dobtam. Megnézte, m-gszagolgatta. Aztán rámnésett: ennyi az egész? — Sajnálom, öregem, egyéb nincs. Mégegyszer rámnézett: — Hát jó, — mondotta a pillantása — lm neked örömet szerez, én meg is ehetem. Meg is ette. Csak úgy óvatosan, fogyhegy- ről Étvágyat nem mutatott. Aztán hátat fordított nekem és úgy otthagyott mint Szent Pál azt a bizonyos ekklézsiát. Néhány napig nem találkoztunk. Egyszer ismét ott láttam az ablak alatt, a pázsitra hulló hitvány napsugárban. Az ablaknyitás zörejére már fel sem nézett. Bosszúsan át­fordult a másik oldalára. Percekig kellett unszolnom, amig felnyitotta szemét és a vál­lán keresztül, csak úgy fektében, foghegy­ről rám nézett. Bágyadtan visszaejtette a fejét és mélyet sóhajtva ismét szunyókálni Bawl: és* Talitt- rékpénzfárnál kezdett. Percekig kellett testálnom, amig végre felállt és unottan, nyújtózkodva, na­gyon kénytelenül közelebb jött. A kenyérkaréjokat megsziraatolta. Inge­rülten kapta fel a fejét és villámló szemek­kel nézett rám: — Kikérem magamnak! Ilyen szeméttel akarsz te rajtam segíteni. Ilyesmihez én nem vagyok hozzászokva. Ezt vegye tudomásul uraságod! És lelépett a színről, mint a velszi herceg az angol trónról. Azóta nem találkoztam a Kóbor Kutyával Ne mondja nekem senki, hogy az „állat“ kevesebb, mint az ember! Dehogy kevesebb! Legalább annyi!-fz — KÖZÖTT Marce* Pagnol: Bukfenc (Révaí-kíadás) PÁNKOM SZÁLLÓ BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszetü kényelem Kétágas r * 9*— P-tol 18'—P-iq Éttermében Veres Károly és c gány- zenekara muzsikál. „ _________________ Elismerten kiváló ■ongha. Polgári árak Az élet mébr kelieiaetcn és súlyos helyze­tek elé állítja >i jámbor halandókat, azok azonban, akik vem állnak feltétlenül erköl­csi alapon, k,. <ijb”nagyobb hazugságokkal könnyen kivágják magukat . . Ezt a mód­szert követi s emeli klasszikus tökélyre Pagnol regényének főhőse: Louis Tréneé Pe- íuque, akit az utcakölykök rövid egyszerű­séggel „császárinak titulálnak, ő magát azonban szerényen csak filozófusnak nevezi. Barátai: Felix Antoine Grasset. a pesszi­mista költő és Panier, akinek neve mögé a& első személyben beszélő iró búvik, szel idén tereellnek ennek a felelőtlenül hozudozó, ijesztően könnyelmű és mégis szerfelett ro­konszenves ifiuniak . . . Louis Iréneé Peűuque viharos életéből végeredményben csak egy nyúlfarknyit is­merünk meg, de azt hősünk minden gátlás nélkül végsghazudja... A maga szempont­jából igaza is vau, mert igy valósággal vé­giglibeg az élet göröngyös utain és esőstől rohanják meg a mindent feledtető illúziók... Persze végeredményben rajtaveszti, de ez a kis lelki megrázkódtatás nem gátolja meg abban, hogy a regény utolsó soraiban, leg­frissebb áldozata, egy csinos párisi leányka előtt meg ne villantsa kedvenc hazugságát, képzelt örökségét: soha nem: létező Legrand nagybátyja gyárát . . . Pagnolt eddig, mint színpadi szerzőt és filmrendezőt ismerte a közönség. Ez az első legénye, de a „Bukfenc“ (ami mellesleg ta­lálóbb cim, mint a francia „Pirouette“) a lebilincselő olvasmány, a lenyűgöző film és az izgalmas színdarab minden sajátságát és értékét egyesíti. A fordítás Rónay György élvezetes mun­kája. / (—) SZÜRKE BAGOLY: A RENGETEG ZARÁNDOKAI —— Singer és Wolfner kiadása —— Szürke Bogc'iy könyve olyan világba visz el ahová minden gyermek és igen sok fel­nőtt vágyódik vfagy vágyódhatott: Kanada szűzi őserdeibe, amelyeket a könyv a „Nagy Fehér Csend Birolahnának“ nevez. „A ren­geteg zarándokaidban elmondott történe­tek és események kerete ugyan a szerző és felesége Kanada öserdeiben megtett útja, de a főszereplők mégsem ők, hanem a vadon állatai, azok között is elsősorban a hódok, amelyeket az Indiánok „hódemberkéknek“, „kis indiánoknak“ ée „kis testvérkéknek1“ is becéznek dallamos és virágos nyelvükön. Szürke Bagoly — egyébként kanadai fél vér indián — vadfogó és vadász volt, de megis­merve a hódók csodálatos ételért, ennek az üldözött ée halálraítélt állatfajnak barátja ée védelmezője lett. Nagy türelemmel és sze­retettel szelídítette meg a különben gyanak­vó és óvatos állatokat és hűséges társsá latte őket a létért folyó harc könyörtelen hullámzásában. Egy-egy kis beteg hódocska megmentése sokszor vált életük legnagyobb, legkönnyesebb problémájává, de gyakran uj­jongtak és kacagtak is a fortélyos eszű kis himpellérek agyafúrt csinytevésein, Szürke Bagoly uj könyve méltán sorakozik a korábban megjelent „Két kicsi hód“ bűbá­jos története és a „Vadon fiai“ elragadó ro- mafntikája mellé. Nemcsak a hódok érdekes életmódját ismertet g, nemcsak a vadon szépségeit festi meg iszemléltető sziliekkel, a sorok között nagy művészettel elbújtatott ta­nítást is ad az emberséges gondolkozásra és az egyszerű élet örömeinek megbecsülésére, a küzdelem és a fáradtság terűének vidám és békés szívvel viselt vállalására te. A nemrég elhunyt Szürke Bagoly könyvét Baktay Ervin dr. fordította magyarra, szép és ízes nyelvezettel. Néhány pompás fénykép felvétel és a szerző több kedves rajzocskája egészíti ki a szöveget és teszi mélyebbé a könyv hatását. — fz — JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK so perc fflarosvásárhely perc nagyvárad perc Budapest REPÜLŐGÉPPEL A Maoyar LésíforgaSmi r. t. MALERT légijárata; vasárnapis közle ködnek. 3őelőre gondoskodjék hel^foalaídsró' Mátyás 8*ir«<ÍY-Sér t &*• Telefon : 35—96

Next

/
Thumbnails
Contents