Keleti Ujság, 1941. november (24. évfolyam, 250-274. szám)

1941-11-01 / 250. szám

1941. MOVEMHEIt 1 Háborús hétk az Örök Városban (Róma, 1941 őszén.) A Palazzo Palöónieri negyedik emeleti sarokszobájának két hatal­mas ajtó-ablakai van. A keskeny, derékig érő ráeskorlátdk növelik a szoba erkélystse- rüségét. Kinyitom a szárnyakat és ezzel a nyitottsággal a szoba terrasz illúzióját kelti, nagyon közel a* éghez, magábuzárva a szel­lemi szabadság- érzését. Este az örök Városban A Tevereparti hatainnas fák lombozatán még keményen megülnek az est-i eső kis göm­bölyű maradványai. Éjjel van. A hold simo­gatja a Te vere hullámos haját s megigazít ja a cseppeket a fákon, mint a férfi bál előtt; felesége homlokán a gyémántokat. Néhol gyenge kék lámpák, vagy a fáradtan döcögő éjjeli villamosok hálózati kisülései jelzik az eraaiberek által felhasznált elektromos erőt — egyébként teljes az elsöfités és Róma ismét, felveszi pár század előtti arculatát. Vala­honnan. elnyújtva nápolyi dalokat ónékelnek. Behívott katonák, kik talán utolsó szabad est .fűk ön búcsúznak az otthontól. Itt-ott lé­pések koppaunak, de a kezdetben használt kis villamos lámpák már nem jelzik az utat és a járókelőket. A rómaiak már megszokták 9z elsőtitést. Gépkocsik gyéren járnak bá­gyadt kék fényt, bocsátva maguk elé. Tülkö­lés nincs, gyors tempóban, nesztelenül és biztosan haladnak — az elsötités miatt fe­hér sárhányókkal. Öt-hat harang mértéket vesz az idő vég­telen hátán, aztán cse.id. Szemben velem lovasszobrával Garibaldi és a pineák finom ámyékszilüetjével a Gianicolo, jobbra az S. Retro kupolája, balra messze-messze a Té­vére szigete. Itt van egész Róma ebben a csendben. Római hétköznap A nappali Róma képe alig változott. Igaz sok gépkocsit vontak ki a forgalomból s emiatt taxit még- az állomáson is nehezen 1-ehet kapni. Az autóbuszok, fliotraszok túl­zsúfoltak. Reggelenként fürtökben lógnak ajtóikon az emberek és kivihetetlennek lát­szik a hátul fel- és elől leszállás szigora szabálya. Érdekes, hogy a hajnali járatok reggel 8-ig bezárólag olcsóbbak, mig vasárnap ma­gasabbak az árak. Az autóbuszokon végig faü'lés van, a villamos vezetője pedig — na­gyon helyes megoldás — ülve vezet. A for­galom könnyebb lebonyolítására visszatértek a konflisok. Nagy divatban vannak. A római­nak fényűzés earazzában ülni. Rendes taxa­méter van a kocsi kéklámpájánál, almit a kocsis beállít indításkor. Itt láttam először ilyen kedve? közvetlenséggel való mérését az élő energiának. Persze méregdrága és fe- lülfizetéseket is igényelnek mindenféle oknál fogva. Például: a ló fáradt . . . Délelőtt, tiz órakor nregszóMnak a légi­riadót jelző szirénák Olaszország minden városában, (Hadd szokjék liozzá a közön­ség.) Csak épp Pescara kivétel, mert ott az első alkalommal a gyerekek ideagörcsöt kap­tak éH ezért beszüntették. Rómában január óta alig 4—5 légiriadó volt, akkor se hulltak bombáik, csak a légvédelmi ágyú lövedéké­nek szilánkjai okoztak kisebb károkat. Az árak természetesen emelkedtek kb. 120 százalékkal, de anyaghiány nincs s az öltözködési cikkeket nagy találékonysággal állítják elő. Sajnos, a múzeumok minő zárva vannak. Kivétel a Latcráni és a Vatikáni muzeum. Klasszikus műremekek a háborúban Templomokba bizakodással megy az olasz föld vendége, ery-egy műremek lát­ványának reményében, de bizony az értéke­sebbje itt is védőburkolat mögött pihen, ha ugyan biztonságosabb helyre nem szállí­tották. Velencében épp az utolsó pillanatban lát­tam Tizian csodálatos hatalmas Assunta-ját a Frari templomban, mikor az elszállításhoz csomagolni kezdték. Nagy csigaszerkezettcl engedték a földre készített támasztó állvány segítségével az oldalára. Egész közelről gyönyörködhettem színeinek különös finom átmenettel való egymásba olvadásán. Márta jobbkezének s a jobboldali angyal tejének tökéletes szépségében. Alig látható repedé­sekre selyem papírt ragasztanak, hogy eset­leges rázkódásoknál le ne hulljon a festék. Restaurátorok, festők, vigyázták, búcsúz­tatták és mikor elvitték, olyan üres lett a templom. Mikor tér vissza? Ki tudja? A háború nem pozitiv valóságként érzéke! hete, hanem negatívumokban, hiányokban mutatkozik. Római hangversenyek A kedves sárga házak padlás nélkül sok terrasszal lengő fehérneműktől övezve olyan bizakodással viselik magukon a déli nap színét, mintha lehetetlen lenne, hogy egy­szer lángolóvá váljanak gynjtóbombák tűze­tő!. Természetesen, örök emberi, hogy a. nép itt is aggódik a Iradbaivomultakért. Termé­szetes, hogy mindönki mélyen át érzi a há­borúnak, a jobb olasz jövendőért hozott ál­dozatnak jelentőségét. Panasznak, clégedet- íenségnetk nyoma sincs, ha olykor-olykor sorba is kell állni egy-egy élelmiszerért. Az omberkigyó itt mindennapos, helyeseb­ben: mindenest! jelenség. A hangversenyter- mek zsúfoltak s a pénztár előtt rendszerint tömeg, végtelen emberlánc tolong és várako­zik. amíg sorra kerül. Az Adria»© négyeme­letes, hatalmas hangversenytermében egy gombostűt sem lehet’ leejteni. A hangversenyeket rendszerint . délután tartják. Néha megtörténik: a zenek™- halfo­gásába az utcáról parancsoló ritmusú dob­pergés vegyül. Ilyenkor a hangversenyt félbeszakítják, megvárják, amíg ai katonák elvonulnak. Mainardi vezette be ezt a szokást. Mindenki magátólértetödőnek veszi. Nyáron a Maxentius basiiieáhan, a Fo­rum Romanum előtt tartják meg a hangver­senyeket. Sajnos, az elsötités miatt most ezek is a délutáni órákban kezdődnek, de a naplementét megérjük. Balról piros sugár­nyalábok, jobbról a Circus Maximus, hátunk mögött a Forum és előttünk a Basilika a zenekarral. Felejthetetlenül szép élmény! Római kaleidoszkóp A Teverén uj híd épül, éppen annak a hi­res fajúdnak a szomszédságában, ahol egy soldof, kell fizetni minden rajta áthaladónak. Mig odaér az ember, keskeny kis utcáikon halad át, közbe nagy, kövér zöld autófilobu­Kolossvár, október 31. Nem árt néha vissza, nézni e- múltba s. a lehetőségek szerint okulni is a múlt tapasztalatain. Így ismerjük meg, hogyan gondolkoztak elődeink s lemérhetjük a haladást és fejlődést. Az alábbiakban nagyjában bemutatjuk a kolozsvári. Nemzeti Színház 70 évvel ezelőtti törvényeit. Ahogy a színházaik színvonalban és jelentőségben emelkedtek, éppen úgy a színházuk és színészek sajátos, távolállók szá­mára egyenesedi különös törvényei is termé­szetszerű üeg átalakultak s változásokon men­tek át. Melyik színész gondolt hetven évvel ezelőtt Szinészkamarára, ki hitte volna, hogy eljön az az idő, amikor e: a Kamara dönti el, hogy kik kapnak szinigazgatói és — mint szí­nész, — játszási engedélyt. Ez a hetven évvel ezelőtti színházi törvény, amely az akkori ko­lozsvári Nemtseti Színház külön házi törvénye volt, alaposságot, körültekintést árul el s a hetvenes évek hangulata, felfogása, etikája árad ki belőle. Egy szigorú könyvecske ,,A Kolozsvári Nemzeti Színház törvény­könyve 1673 május 1-től kezdve" — ezt a cí­met viseli a kolozsvári egyetemi könyvtárból kiásott könyvecske. Nyomatott K. Vapp Mik­lósnál Kolozsvárott 1873-ban. Azok a szmé­szok tolakodnak be piros jelzőnyilacskáju- ka: lengetve, „mint öreg csellistának a vib­ráló ja“. Járda nincs, apró macskakövek bo­rítják az utat, mindenki a falhoz lapul, mái­éi is robogott. A Teverén innen nagyon zajos az Set. Sok gyeimnek az utcán, gyümölcsárusok, arabok árulják portékájukat, tömeg pillanat alatt összeverődik. Állandó a mozgás. Jár­nak, kelnek a műemlékek között, természe­tesen fesztelenségre!. Olyan jó, hogy a le­tűnt idők e csodálatos maradványai nincse­nek elkerítve, ráess mögé zárva. Róma szere­tettel fogadja magáiba az őt szeretőket, most is, mint mindig. A Teverén tuti rész a szegényebbek ne­gyede. Itt nincs olyan zaj, talán a Vatikán- város parancsol csendet. A sok csodálatos szökőkút, állandó különös zenéjével, mintha nyugalmat varázsolna. A Vatikánváros — a béke és ezt az ellenség se zavarta iraeg mindez ideig. , Michelangelo Pietá-ja a S. Pietro első jobb fülkéjében van. Finom, törékeny Ma­donna tartja ölében .Jézus testét. Bubájának bő redőzetc megenyhiti a testek közötti ei- ' len tétet. Mt donna arcán nincsen bánat, oly fiatal, mintha nem is tudná felfogni annak a tragédiának a. jelentőségét, melynek sú­lyos tanujelét karjaiban tartja. Jézus feje hátra hanyatlik, nem Játszik .jól. De nem is fontos, mert a halált és az életet Jézus le­hulló jobb karja ás Mária ruhájának védője, amelybe az ujjak beakadtak, tökéletesen ki­fejezik. A halált egy valamikor élő testrész megrendítő merevség^, tehetetlensége, az életet a szövetanyag, ami azonban élő test vetülete . . . Csodálatos gondolat. A szép törékeny Madonna: Michelangelo mosolya. És milyen szomorú az Ő mosolyai is, de amint a kupolába felnézünk, láthatjuk a másik arcát is, amint gőgösen vonja tekin­tetű. ikei, c. magasba. Ez vagyok én. Ez Michelangelo Rómája és talán ez a legszebb . . . BORONKAY ARANKA >zck, akikre ezeket a törvényeket hozták, ré­gen porladoztiak s már csak a nagyon öreg kolozsváriak emlékeznek K. Papp Miklós Deák Ferenc utcai nyomdájára is... A „tör vény ki szolgáltatás“ első fejezete ki­mondja. hogy az igazgató elnökletével az év elején a Nemzeti Színház tagjai az igazgató által kijelölendő tizenkét színész és magán­énekes közül titkosan és általános szavazat­többséggel hat bírói választanak. A vádak mindenkor egy háromtagú bíróság elé terjesz­tettnek, tagjai: „egy elnök, aki a bírókul nem választott intézeti tagok közül minden ülésre az igazgató nevez ki és két bíró“. Á bírósá­got az. igazgató rendesen havonként hívja össze, rerfflbiviili esetben* bármikor. A második fórum az öttagú bíróság, ahová fellebbezni lehrt. Érdekes, hogy annak ügyét, akit az elsőfokú bíróság felmentett, a felsőbb bíróság elé vinni nem khet( valamint azt sem, ha va­lakit egy negyedhavi fizetésnél kevesebbre büntettek. Az Ítéleteket az igazgató erősiti meg. ha azokat a törvény szellemében hozták, ha észrevétele van, újabb vizsgálat végett visszaküldi az illető bírósághoz. A 16-ik pa­ragrafus kimondja, hogy ha a kirendelt bíró az ülésről elmarad, vagy késik, úgy bünte­tendő, mintha próbáról maradna, vagy késne el. Vádló lehet- akárki, hivatalból a rendező, PANNÓNIA BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszerű kényelem »Allo Egjjágjjas szobák 6'—P-tőI 12’ P-ig Kétáq\;as szobák 9*— P-től 18 — P-iq Éttermében Veres Károly és egány- senekara muzsikál. Elismerten kiváló komjha. Polgári árak 1 UJ technikával a ruhafestés. tiszti tás I 1 nem drágább, csak jobb CZlNKHnél 1 Kolozsvár I Szigorú törvényei voltak hetven évvel ezelőtt a kolozsvári Nemzeti Színháznak A leokisebh véts ^ért is könyörtelenül megbüntették az „intézet tegteit“ MCbmjbts Ur&jKa. O netfenisl visároájon BéBé EEVES&ONZERVET! Kóstolja meg, el lesz ragadtatva! Elsőrendű nyersanyagokból ké­szült! Ize pompás, 10 perc alattkéez 2 tányér 28 fillér ügyelő stb. A 19-ik paragrafus így hangzik: „Aki hamis tanúvallomást tesz, félhavi díjra bimteUetik, többé tanú nem lehet, sőt az igaz­gató által cd is bocsátható". Két krajcárnál kezdődött a büntetés... A 22-ik paragrafus igy hangzik: * „A büntetés vagy terek összeg, vagy 2 kr.-tól több kr.-ig terjedő s a vétséget elkö­vető tag negyedhavi - -'résének minden fo­rintjától számítandó, rendkívüli, esetben ne. gyed, fél, egészhetvi díj elvesztése, vagy a- igazgatóság óitól elbocsátás hand. A bünte­tési pénzék osztrák pénzben számíttatnak. A büntetési pénzek a nyugdíjalap növelésére fognak fordittaim." A 28-ik paragrafus kimondja, hogy „aír. olyan tagot, aki az intézet becsületét sértő vétket követ el, vagy akit polgári hatóság fenyitó kereset álé vesz, az igazgatóság kár- pótlás nélkül elbocsáthatja s ilyennel a többi tag sem tartozik színpadra lépni". „Aki megütni merészel...“ A 33-ik paragrafus szerint a civakodó!. pörlekedők a biróság belátása, szerint 10 kraj. cártól félhavi fizetésig Marasztalhatok el. A továbbiakban a törvény ezeket mondja: „Ki valakit az intézet tagjai közül megütni meré­szel, egész havi díjra büntethetik, sőt el is bo­csátható1'. A közönséget megsértő tag a leg­csekélyebb vétségben is negyedihavi fizetését veszti el, de súlyosabban is büntethető, sőt el is bocsátható. Aki részegen jön be a színház épületébe, 2 forintra büntetendő, ha a próbán részeg, negyedhavi diját veszti és félhavi, e.gészhavi dij-vesztésben részesül, sőt el is bo­csátható, ha ae előadáson jelenik meg része­gen. A színészek kutyái is szerepelmek a tör­vénykönyvben. Ha a színész, vagy mint a tör­vénykönyv nevezi, az intézet tagja, kutyát hoz he a szinház épületébe, 40 krajcár büntetést, fizet. Ha a kutya a nézők láttára a színpadon mutatkozik, ez a gardájának kerek 3 forintba kerül. öt forint pedig hetven évvel ezelőtt több volt, mint ma 50 pengő. Aki a színház épületében dohányzik, vagy pipázik, egyhavi dijának elvesztésével büntetendő. Nem lehet sétálni a betegeknek A 48-ife paragrafus a betegségek esetéiről intézkedik. Ilyenkor a színházi orvos szava a elöntő. A beteg, tekintet nélkül betegségére, csak a. színházi orvos Írásbelii engedélyével hagyhatja el szállását, különben minden eset­ben 10.krajcár büntetést fizet. „Oly betegség esetében — szól a törvény — amely erkölcs­telenség, vagy korhelykedés következménye, az illető elveszti a betegség idejére eső fizeté­sét“. Az. 51-ik paragrafus szerint az, aki „az uj müvek felől rosszaié híreket terjeszt", 40 krajcár büntetést fizet. Bünteti a törvény azt is, aki intézeti tagot rágalmaz^ pártokat csi­nál, „füiyülőket, vagy tapsolókát bérel". Szállását köteles bejelenteni 10 krajcár bün­tetés terhe mellett, a városból csak az igaz­gató engedélyével mellet el, sőt ha szállásáról három óránál hosszabb időre távozik, meg kell hagynia otthon, hogy hol található 1 A 70 éves törvény második része a Játék- reréd, majd a Szerepek, megálllapitva, hogy a szereposztás ,,egészem, igazgatói jog". A kö­vetkező fejezet a próbákról szól: a késésekért öt percenként 2 krajcár büntetés jár. A 80—110-i’k paragrafusok az előadásokra vo­natkozó törvényeket tartalmazzák. Külön fe­jeszetek vannak: „Ae operára nézve különö­sen", „A karra nézve különösen", „A zene­karra nézve különösen". Ez a rósz „a rende­zők, ügyelők és súgók hatáskörét állapítja meg", majd rátér azokra, akiket ma adminisz­tratív személyzetnek neveznek a színházaknál. Nem felejtkezik meg a törvénykönyv a szín­házi fodrászról és a szolgákról som és élőárja az c esetleges büntetésüket is. Ha az ember ezt a huszonnyolc oldatos tör­vénykönyvet olvassa, azt hiszi, hogy ugyan­csak kcdéfytelen ellető lehetett a hetven; évvel ezelőtti magyar szín játszónak. Pedig más a helyzet: akkor volt igazi színházi élet. Ke­vesebb gonddal élt a színész, de a közönség is. Miért ne reméljük, hogy ez a« idő még egyszea visszatér? TÖTff SüBrDOft

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents