Keleti Ujság, 1941. november (24. évfolyam, 250-274. szám)

1941-11-16 / 262. szám

1941. SOVBHnjE/R 16 IíbzetiIj&aeaPQ HÉTVÉGI NAPLÓ KEVESEBB FÉNYT Levelet hozott a posta ae atyafiság egyik fiatal hölgytagjától. A levői Írója részlete­sen be&zamolt a családi arcvonal legfrissebb eacményeiröl s egyben megemlékezett a lak* helyén illetékes irodalmi társaság évadnyitó felolvasó üléséről. Az ülést. Széchenyi szelleme előtt való hódolatul szánta a rendezőség, összeállítót. % a műsort ennek megfelelően (ezt. nem a levélből tudjuk!) s hogy az alkalom ünne­pélyes voltát a külsőségekben is kihangsú­lyozza, jó előre figyelmeztette a megjelenni óhajtókat, hogy a hölgyek lehetőleg „nagy estélyi“ toalettben, a férfiak pedig dissma- gyarbau. frakkban vagy szmokingban jelen­jenek meg. A levél Írója afféle „szókimondó asszony «ég“, aki véleményét sohasem szokta diplo­matikus köntörfalazással kifejezni. így irta le a lövőiben a rendezőség óhajával kapcso­latban, hogy az „felháborodást váltott ki“. Persze, azért mindenki eleget tett a ki- vánkágnak és felháborodva ugyan, de talpig díszben, „nagy estélyiben" s lakkban, Makk­ban jelent meg az estély díszes vendégkoszo- rnja. Az estély, hangsúlyozom. Széchenyi Istvánnak, a legnagyobb magyarnak ma is munkálkodó és ma is élő szelleme előtt akart hódolattevés lenni, a levél azonban az ün- m est szellemi részéről egy áirva szóval ÉSU emlékezett meg, annál részletesebben és alaposabban számolt be arról, hogy a látványos népünnepélyen kj milyen toalett, ben jelent meg. Itt válik ez a szigorúan családias jellegű magánlevél közüggyé. Mert én már most ki- olvastam belőle azt, amit hasonló esetekben a szellemtörténet búvárai csak száz év múl­va sillabizálnak ki a levelesládák mélyéről előkotort, fakult írásokból. Kiviláglott ugyanis az, hogy abban a pazar vendégse­regben, amely a nagy estélyi toalettek, disz- magyarok, szmokingok, frakkok és lakkok felöltése után látványos táborrá verődött össze, túlságosan nagy, mondhatnám majd­nem kizárólagos fontossághoz jutott az »- télyeu való megjelenés „oanditio sine qua non"-,ia: az öltözet. Nem első eset ez a hazatért Erdély föld­jén, hogy a szellem és a lélek ünnepére jó eleve megezabatott a megjelenés legfonto­sabb feltétele: a kifogástalan estélyi öítö- Set. Magam is végigcsodáltam egyet a na­pokban. Nem lehet letagadni, a módnak és Wmţraak, a fénynek és dísznek felvonulása felejthetetlen látványosság volt s ha piktor, vagy fényképész volnék, tapsolnék örömöm­be» a látottak pazar képszerüségének, a kel­ni», Műnek, vonalak nemes kavalkádjárnak. Ée vim is abban Valami felemelő, ha szellem ünnepélyes megnyilatkozásait a társadalmi megjelenés legelőkelőbb formáinak betartá­sával becsüli meg a mélyen tisztelt, nagyér­demű publikum. A szellem ugyan társakat kér«, de annak is tud örvendeni, ha tiszte­lőkkel találkozik, akik a legfényesebb pom­pa kifejtésével hódolnak előtte. Be csak abban válik ez a kérdés erdélyi közüggyé, ha a szellemi népünnepélyekre ®*t a rendet kötelező formává teszik. Még meet is sokat hallunk az erdélyi szellemről, Sumák különleges izéről, zsinatáról, hát hadd tegyük szóvá, hogy Erdélynek nem­ezük ünneplendő szelleme van. hanem van. nak ruhagondjaj is. Két évtizeden keresztül jártunk régi, kopott rongyokban, hajdani ünneplőkből hétköznapi robotgunyává deg­radált viseletben s megszoktuk, begy — nem ruha teszi az embert. Szegénységünk­ben belénk idegződött a külsőségekből való függetlenség, a hivságokról való kényszerű lemondás kemény leckéje és megismertük a lényegét: magyarok, emberek és — merem mondani — urak voltunk kopott, elnyűtt, toldott-foldott fekete zakkónkban és sötét, ruhákban is. Olyan alkalmakkor is, aminők­re Mangold Béla Kolos fölényesen írja elő á frakkot, lakkot, klakkot . . . Most feltámadnak a predesztinált rende­sek és főrendezők és uj törvényt szabnak a pörópa és a paszománt jegyében. így vélik steolgálni azt a szellemet, amely bennünk élt éh amely bennünket megtartott, a Jobb jö­vendő számára Holott annak küszöbéig ko­pottan, szegényesen jutottunk ei a megpró- baltatáeok közepette. A lélek ma is éppen olyan sóvár a szellem ajándékaira és kész azokból mentői többet, mentői nagyobb mennyiséget elfogadni. De a szellem ünne­peinek kapuiba odaplántálódmak, ha item vigyázúuk. a közélet uj hoppmesterei és mint lángpallosu arkangyalok a Paradicsom kapujában, illemtani szempontokra való hi­vatkozással űzik el az egyszerű kaputba öl­tözködött sóvár lelkeket. Nagy veszedelmek rejtőznek ebben az uj ir 'oyzatban. A nemzet zömét, a kaputos, zaskós társadalom tömegeit érinti súlyosan ez az tti rühaettkett, mert a magyai szellem országából reszketi ki azokat, aki­ket nem leltet eléggé a szellem ünnepeire el- c alogatni. £3 a szellem is, amely hatni és ímu-kálkodni akar a köz javára, okulására, gyönyörködtetésére hovatovább nem előadói pódiumon, hanem a hiúság fényes, csillogó vásárán találja magát. Ha ebből az uj magyar módiból szokás lesz, a szellem emberéinek roppant nagy megtiszteltetésére szolgál, ha egyáltalán megjelenhetek és szóhoz juthat a tiszteleté­re ren ti esett ünnepélyeken, ha elvegyülhet, a fény és a pompa pwszomántos csillogásá­ban. Ki lesz rá kiváncsi, amikor úgysem ő a fontos, hanem az, hogy a méltóságteljes főrendezői szempontoknak minden vonalon — felháborodva bár —, de tökéletesen elég tétetett ma is, amikor az egész nemzethez munkaruhában volna illőbb haladnia a szebb és teljesebb magyar jövendő ösvényén . . . „FOG“AS KÉRDÉS Az Riták egyik, próbáján fortéid-.. A darab rendezője odalépett az egyik, finn vitézhez és igy szólt hozzá zordonan: — Kérlek, ez nem1 megy! Szedesd tti azt az arany fogát a. szádból. Mégis csak különös ha­tása lesz annak, hogy ha a közönség Attila egyik vitézének szájában egy ilyen esitlogö arany fogát Iái! Tedd hál korszerűvé fogaid rekeszét. Ha nem megy máskérd, kuza&sad ki! Harsányt Kálmán remekbe faragott magyar tragédiája azóta átesett a bemutató tüske. resdtségén. Hogy azzal a fránya, hun-időkbe sehogy sem, illő arany foggal mi történt, nin­csenek további értesülések. De akár bennmaradt az a fránya arany fog, ami sehogysem ülik Attila udvarának ódon légkörébe, akár „korhűvé“ tétetett, a tragédia átütő sikert aratott. Uradalmaknál kitűnő össze­kö iff elések kel rendelkező tarai kereskedelmi növények termelésének megszervezése céljából keresek. Ajánlatok „Agilis szervező, magas jövedelem“ meg­jelöléssel Erdős hirdetőbe, Budapest, Teréz körút 35. küldendők Ltpjatö tQltep HtolMoz keddig 2—3-ig New-York Szálloda, Várad i 8 a tökéletes Muzió a ,,fog“as kérdéséből mind a közönség, mind, a színház szempont, jóból ez a legfontosabb: a siker, ami kielégít mind/nyájunkát és igazolja a, színház erőfeszí­téseit. Na, de — miután a főrendező úr ekkora stdyt helyez a tökéletes illúzió elvére, akkor, ha majd Jearme dl Arc tragédiája egykor színre kerül, okvetlenül kérdezze meg a fő­szereplőt: — Remélem, Orlecms-bun születtél?.. , ^MIVEL" Nem tudom mivel magyarázzam meg azt a különleges ellanszenvet., amelyet lép- ten-nyorutm tapasztalok a mert kötőszó használatában. Úgy bánnak mostanában ve­le az iráfetudók, mint az átlagember a megunt Keretűvel: az utcán kitérnek előle, sietve vágnak át a túloldali gyalogjáróra és sürgő­sen szó beállnak a legelső jottmecnttcl. Ebben az esetben a szegény, becsületes és jobb sors­ra érdemes „Mert" helyett a „Mivel“ szólit- tatik meg ás fogatik karon, azaz: ott, ahol egyszerűen és mindközönségesen a „mert" kö­tőszót. kellene használni, következetesen él­nek, sőt visszaélnek aszal, hogy a magyar nyelvben egy „mivel“ is helyet kér magának. Csak a tényt állapítom meg. Aminthogy az is megállapítható, hogy általában nagyon di­vatos lett a magyar nyelv egyszerűsége ellen váló lázadás. Mintha valamelyes rendelet je­lent volna meg a hivatalos lapban, mintha büntetés terhe alatt íratnék elő, az Írástudók kezdik egyre cikornyásahban, nyakatekerteb- ben kifejezni magukat. Manapság már nem igen ildomos azt. leimi, hogy: „A fal fehér“, avagy „A kutya ugat.“ Mennyivel szebben hangzik igy: ,.A téglákból, habarcsból sza­bályszerűen öer-orakott építészeti komplek- szumot levakolás a szivárvány minden szí­nének összekeverése révén nyert színárnya­latú folyadékkal mázolták be“, avagy ,,A házőrzőére szerződtetett és szolgálatai fejé­ben koszttal ás szállással javadalmazott hű­séges természetű négylábú gerinces állat be­törők elriasztására alkalmas hangokat hal­lat.“ . . . így. Csak egyszerűen, természetesen nem. A képviselchán sem azért tart ülést, hogy a benyújtott törvényjavaslatot letárgyalja, hanem a „benyújtott törvényjavaslatok le. tárgyalása tárgyában.“ Ez a szegény „mert“ is azért szorult hát­térbe. (na, most mit írjak?!) „mert“ hát csak egyetlen árva szótagból áll s mennyivel módosabb, mutatósabb, finomabb a két szó- tagból összetett „mivel“! Hát ezért! A magasul részéről mást nem tehetek: ha a feldolgozandó kéziratokban a „mert“ he­lyett „mivel“ áll, könyörtelenül kihúzom és sszaadom a megunt, mellőzött „mert" nek ősi jogait. Tekintet nélkül arra. hogy a kéz­iratot akadémiai tag irta, vagy valamelyik társadalmi egyesület iigybuzgó sajtófőnöke... Hogy miért?... „Mert“ — rossz! Németország és a kis népek Irta: Dr. Olaf Sellmer (Oslo) Oslo, nor. 1?. („Europa SonderMenst"). A külföldi — a berlini jóMrtesült körökkel folytatott minden egyes eszmecsere alkal­mával arra a kérdésre — mit várnak néniét részről Európa közép- és kis államaitól — azt a választ kapja, hogy Németország min­den egyes európai államtól elvárja, hogy te­vékenyen közreműködjön Európa ujjáro.nde- zése érdekében. — Lehetetlen volna azt hinni — hangoztatják állandóan német részről, lrogy Németország katona/ uralmát ki akarja terjeszteni egész Európára, — Ugyancsak határozottan visszautasítják ezen német be­avatott körök azon vádat is, mintha Németor­szág célja volna a többi európai állam ctger- manázálása­,,Euróipa gazdasága éppen a különböző, sa­ját kultúrával és egyéni sajátosságokkal és képességekkel rendelkező, kiforrott nemzeti­ségeik összességéből áll. így senki sem gondol Németországban a 1öWbj nemzetek népi .jelle­gének nivelálására“ — jelentette ki minap külföldi vendégeinek egy kimagasló német személyiség. Ugyanezt a tételt hangsúlyozzák állandóan hivatalos helyekről is. Ezzel »zeniben Berlin­ben egy jottányit sem engednek azon állás­pontból, miszerint a mai európai k oncent ben nem lehet többé kívülállás vagy önmegelégedett, sém­ákkor mikor földrészünk sorsa forog koc­kán és dől el, s mikor egy napon a döntés minden európai népet egyaránt érint majd, lehetetlen csak elképzelni is, hogy eaak egy áflam ifi elszigetelhetné magát a közös jövőt megalkotó küzdelemtől. Igen érdekes ezen szempont német meg­okol ása: „Európa a modern közlekedési há­lózat kiépítése révén megkisebbedett.“ Az BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekres. * Korszerű kényelem SZÁLLÓ Egyáqyas szobák P-től 12- P-ia Kétágas szobák 9*— P-től 18*— Prig Éttermében Veres Károly és e gány- zenekara muzsikál. Elismertem kiváló konyha. Polgári árak európai földrész viszwnylaposan szegény föl­di kincsekben és még hoazá tál is népesedett. Ma mér csak igen. kevés ország® vám Euró­pának, melynek netm kel! **?. áljs problémá­kat megoldania, legyenek zok paraszt, prob­lémák vagy az ipari központok munkás kér­dései. Háborúk az európai feeriiltoéget esek nö­velhetnék a jövőbe«, mig a. közgazdaság min­den egye« európai államban igen bonyolult és finom szerkezet ahhoz, hogy a háborúk által okozott mcgráukódfcatásókat cíviseim tudná. Aa európai államok állandó árucserére és gazdasági árterületként szolgáló nagy gyár. matterületre vannak ráutalva. A jövő Európa alapja — amennyiben erő­re akar kapni — lakóinak kezdeményt zésén, gazdasági és technikai felkészültségén, vala­mint munkateljesítményén nyugszik majd ás nem pedig természeti gazdagságán. Az európai kontinens abban az időben, amikor Ázsia ujjászervcssÓBe már folyamatban van és Amerika is különálló egységei akar alkotni — gazdasági és politikai egység ré­vén tivrtfhat ja fenn magát. Ezért, nem engedheti meg N érne torssá:, hogy Európában ezentúl háború törhess«« ki, mert különben a mai előrehaladott romboló technika mellett az csak tönkretenné az egész kontinenst. Az egyedüli megoldás tehát: az összes eu­rópai államok összefogása és a szociális prob­lémák gyökeres megoldása, amihez fófeittetel­kétii egy nagyobb gazdasági .jólétet és egy krizhsmentes európai gazdaság megteremtését kell szem «lőtt tartani. Az csak természetes, hogy a nagy eeí érde­kében minden egyes államinak meg kell hoz­nia a maga áldozatát. Ezt az áldozatot azon­ban a jövő vissza fizeti majd az egyes álla­moknak az uj rendben. Mert egy ily nagy cél csak az európai összes népek önkéntes közre­működése által érhető el, nem pedig kéoy- sr,er rendszer segítségével. Berlini köri»: állandóan hangetdyoweáfc, hogy az egyes európai népeket nem szabad megtévessze az a körülmény, hogy Németor­szágot ez a háború néha arra kényszeríti, hogy könyörtelenül járjon ed. A hossza bá­bom veszélyét minden lehető eszközzel el keit hárítani, mert ez csak a kontinens szét- eséséhez vezetnek. Meg kell akadályozni minden áron az újabb világháborút, a maga — a műit világháborúban — átélt tómegttrai- val és tömegnyomorávei. így, hogy Németország az európai győzel­met nagy vérontás nélkül kivívhassa, csak a helyes utat választotta és választja a tnóüt folyó banookban is, mikor mindenhol gyor­sabb és tevékenyebb, mint az ellenség. Emel­lett Németország nem szűnt roeg békekfeffié- géről i» tanúbizonyságot tenni, annak elle­nére. hogy mindannyiszor visszautasitávra talál. így nem maradt más hátra, irtat * kemény német hadvezetési mód, mely meg­rövidítené a háború tartamát még mindig * legemberségeoebb módszernek bizonyait. ^ A német beavatott körök ferat vázolt állás­pontja élénken bizonyítja, mennyire foglal­koznak inár Németországban Európa ujjá- rendezésével, mennyire átérzik az európai né­met felelőséget, kidomborítván egy időben a német reálytolitika korszakalkotó szerepét 1*. S mivel Németország minden egyes tényke­dése tudatot, nemzeti egoizmusból fakad, kel­lőleg tudják Berlinben értékelni, hogy a többi népek is ért termésre te* álláspontot képviselik. Ezért óhajtja Németország artán az össaeí, j.'«zándékn európai népek nemzeti életágai­nak elhatározását. Az európai összefogás nem paszta fráás többé, mint amilyen a boldogtalan emlékezetű Népszóvétség volt, hanem közös hasznot hozó józan gazdasági és politikai realitás. — CSBPLő ÉS YETŐMAGTISETTfŐO* PÉK SZERKEZETE ÉS KEZELÉSE, Is méretes, hogy báró Bánffy Dániel fakhnive lémgyi mrinisrter mcraSgazdasági gépakeióval is támogatja a visszatért belet.magyaroRgégl én erdélyi részek gazdatársadalmát. De nem­csak a gépek be&rerzését teszi lehetővé, hanem meaSgazdasági gépkezelői tanfolyamokkal, to­vábbá ismerrtterjeaotö szakkiadványokkal Is megteremti az ily irányú munka lehetőségeit. Ettől a gondolattól vezérelve jelent meg a na­pokban az Erdélyi Kirendeltség 2. sz. füzete a Cséplő, és vetőmagtisrtiiógépek szerkezete és kezelése címen. Páll Andor ny. m. kir. áll. felsői pari kólái igazgató, oki. gépészmérnök össneotiltásába«. A F. M. Erdélyi Kirendelt­ségének kiadványait Balogh Vilmos dr. mi­niszteri tanácsos irá«vitásával Softhy fonó dr. miniszteri s. titkár szefteBÁC.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents