Keleti Ujság, 1941. október (24. évfolyam, 223-249. szám)

1941-10-26 / 245. szám

1941. OKTOBER 26 Liszt Ferenc első kolozsvári dlíadalafja Október 22-én mult százharminc eszten­deje, hogy a sopivwraegyei Doborjában üs­tökös világította, éjiszakán. « falu meséitől ás jövendöléseitől kísérve Liszt Ferenc szü­letett. Apponyi Albert mondotta egyszer róla, hogy nevéhez a tonetechmk»1, a zene­esztétika és a zene-, valamint az általános n nvrtódestörténelem oly tömérdek kérdése és eszméié fűződik, hogy szinte a végtelen­be való elkalandozás veszedelmének van ki­téve az, aki róla szólni készül. Éppen ezért est áss évfordulót mi Liszt Ferenc kolozsvári látogatásainak szenteljük. Sok és bensősé­ges egykorú forrás szól Liszt kolozsvári sze­replésekről. Későbbi időpontra tartjuk ferm azok összegyűlését és egybefoglalását. Most csak néhány jellemző vonást akarunk meg­örökíteni, illetőleg inkább föleleveniteni. A legérdekesebb idevonatkozólag az egykorú tudósítások és leírások megszólaltatása. Liszt kétizbf-Ji járt Kolozsvárt: 1816-ban ás 1879-boa. Mindkét látogatása „a hangok nagy tanárának“ kijáró diadalut volt. Álig hisszük, hogy honvédségünk multévi bevo­nulásán kivül valami jobban megdobogtatta volna az ntolsó száiz esztendőben a kolozs­vári sziveket, mint. Liszt Ferenc két kolotssr vári szereplése. „Az élv sóvár Kolozsváriak re inggé teliül“ Liszt az 1846. esztendőben kéíizbon is ha­za, látogatott Magyarországba. Októberben Győrbe, Pestre, Szekszárdra, Pécsre, Mo­hácsra, Eszékre, Pancsovára, Bániakra, Te­mesvárra, Aradra, Lúgosra és Nagyszeben- lie ment le. A legtöbb helyen hangvresenyt is adott. Nagyszebenből jött elsöizben Ko­lozsvárra. Jövetelét már hire jóval előbb megelőzte. Abban az évben indult meg Ko­lozsvárt szentháromsági Magyart Lajos 'szer­kesztésében és kiadásában a „Kiskövet“ ei- mü hetilap. Ennek novemberi számai már türelmetlenül sürgetik Liszt Ferenc érkezé­sét. A' 22-i számban hirül adja, hogy két nép múlva bizonyosan megérkezik: „Itt tehát az idő midőn az élv sóvár Ko­lozsváriak remege teljesül.“ — November 29-i számában pedig következőképen szá­mol he a „Kiskövet“: ,.Mi újság? Ki ne tudná? nem nem! töb­bé nem újság —itt. van ő!... ő. a hangok nagy tanára* a nemzet büszkesége, ki Egyptom gúláitól a pétervári czárlakig, s a Vendeme téritől a római Vatikánig megfor­dult mindenütt, hol szükség volt felrázni a népek figyelmét, hogy áll még Buda, van még magyar. És útját a dicsőség istennője füzérekkel hintté be, s bühangjait, a kebelből kitépteket, s kehiig hatottakat, tovább ad­ták a hir tárogatói, nagyitatlanul, — mert hol hir, melly azon maroknyit is tudna na­gyítani? A dicsőség füzért font számára, — ő átnyujtá nemzetének; glóriával akarta arczát köriteni — s ő büszkén monda: ma­gyar vagyok; és hangjai megrázták a velő­ket, majd könnyeket csaltak a szembe, néha vélni lehetne, hogy a pontos parti halott (Rákóczi) szólalt meg százados álma után, dörögve büszkén, fölrázva a keblet; nem . . . nem ... a halottak nem szólalnak meg: — Liszt játszotta Rákóczi indulóját ... és mi ezt hallottuk, bár hangjait néha az ntolsó magyur király szellem szavának tulajdoní­tok-----Liszt Kolozsvárt van, f. hó 24-én estve 5 órakor érkezett meg. Száz fáklya várta őt, s a katonabandával elejébe ment tisattelkedm. De mi száz fáklya fénye dicső­sége mellett, s a katonai zenekar hangjai el­törpülnek hire szózatára. A conservatoriunj részéről Ruzitska vezérlete alatt egy kül­döttség ment hozzá. Szónokolt Urházy, el- nuondá, mi jól esek Erdélynek látni, hogy örök fenyveseit, virágos téréit nem becsülte kevesbre Egyptom gúláinál, a muszka czár- laknál, emlité barátját Vörösmartyt, s a nemzet sebeit sem hagyá érintetlen, miket bübangjai hegesztenek . . . Ezután Ruzitska beszélt a conservatorium részéről. — felelt rá Liszt, mind ketten németül. Az est óta Kolozsvár szünetleni mozgás, mindenhol és mindenki által a zongorakirály neve emlit- tetik, ha ablakaiba áll, öszvesereglik a nép. ha kikocsizik, sorba állnak megnézni őt ,a hangok nagy tanárát.* E hó 26-kán a hely­beli zenekor volt. nála tisztelkedni, szóno­kolt kapitány Juszti K. kérve, a neki adan­dó tiszteleti tagsági oklevél elfogadására, mit Liszt hálával fogadott el . Folyó hó 26-kán adta hangversenyét a városi tánezteremben, előadott darabok: an­dante Lucia di Lammermooiból; ábránd Normából; Ave Márta; Alpkirály (Erlkö­nig); hexameron i Puritanii ól; magyar da­lok, s végre közkívánatra Rákóczi indulója. Hol a toll. melly az ez estve hallottakat, le­imi tudná? Itt minden hang összveolvadt, minden hang keblet rázott. Most az orkánok * IrVa : Cseliey IsrWán <9r. nyelvén szólott, majd egy falu harangja szózata üté meg fülünket, — most könnye­zőnk, majd kigyult arczunk. — most meg- rázkódánk, s feszültek izmiaink, majd a csalódás rings karjai olly édesen fontak át. És Rákóczi . . . tán a pontusparti halott szellemétől leste ei e hangokat? tán jelen vala a csatában, midőn a tátogató hangjai meghasiták a léget? tán az igazság, a hon- szeretet martyrja hattyúdalát hallottuk?“ ,,Tiszteletére versek osztattak ki“ A „Kiskövet“ 1846 december 6-i száma meJlékUtbcn immár másodszor hozza Liszt képét, majd ai főlapon közli Szilágyi Károly költeményét „Li«d Ferencz“ címmel és ezt. Írja: „Kolozsvár: — Mi újság? Liszt még két hangversenyt adott, s ö nálunk ma estve adandja az utolsót. Hogy milly keletnek ör­vend Liszt, mutatja az, hogy az előadás estjén a 3 huszasos jegyek 5 húszason men­tek el, s az illető kereskedők szinte alterum fantomnak örvendtek. Hogy a kolozsváriak mindenkor tullelkesültek, magától értetik, — s ezen ki is bámulna? Mult hó 28 kán a helybeli zenekömól megjelent, .holott fáklyát- val s zenével várták, fenn pedig műkedve­lők, tiszteletére hasonlag válogatott dara­bokat. játsztak . . . Tiszteletére versek osz­tattak ki. A zongorakirály hosszasan beszélt Mátéfi Kárclylyal, ki Bellini emlékét játsz- ta el, s barátságos szavaival bnzditá kedvét a pályám haladásra. Továbbá a kis Heidl zongorázását is élvezettel hallgatá.“ Rendkívül érdekesek még a Kolozsvárt 1847 márciusában 23 éves korában elhunyt fiatal erdélyi hölgynek, Malom Lujzának Döbremtei Gáborhoz irt levelei Lisztnek 1846. évi kolozsvári hangversenyeiről és já­tékáról. Ezeket kiadta Rexa Dezső az „Iro­dalomtörténeti Közlemények“ XVII. évió- íJvaméban (1907), majd kivonatosan Isoz Kálmán a „Zeneközlöny“ X. évfolyamában 19!2-ben. A nagymiiveltségü Mifiain Lujz (mint ő magát nevezte) halála előtt négy hónappal, 1846 december 4-éiől így ir Ko­lozsvárról Döbrenteinek: ,,Tombol, ríi'doz. szinte* eszét veszti.. “ „És már most mit írjak Kegyednek Liszt­ről — Lisztről, ki most epochát csinál K». kisvárnak, ki minden beszédtárgyat, min­den elmét el foglal; kiért ebédek, estvélyek, a Iegmagiosb (igy!) körökben, fáklyás ze nék, versezetek, tisztelgések, s. t. e. folyton folynak. Két hét alatt már 3 hangversenyt adott, Vasárnap a negyedik lesz. Rédoutete- rem, színház mindig tömve mikor játszik. Igazi n a g y művész. Rám, ki a hangászatet oly szenvedélyesen szeretem, s ily tökélyt el szigetelt kis honunkban sóba sem tapasztal­hattam, játékának első hatása olyan volt, mint a vihar; el ámultam, le voltam veivé, úgy elfáradtam, mintha messze, messze jár­tam volna; nem tudtam mit szólni, sőt alig lélekzettem. Másodszor már gyönyörrel él­veztem hallását s harmadszor is; g vala­hányszor még hallanám, mindig el ragadna; ... az egész közönség mintegy villanyhatás­sal lelkesül hallására, tombol, riadoz. szinte eszét veszti.“ Csárdás a ,,városi fekete bangás/.kar“ muzsikájára Két hétig „mulatott“ (mint abban az idő­ben mondották az időzést) Liszt. Ferenc Kolozsvárt 1846 őszén. A még most is meg­lévő Biasini-szállóban lakott. (Ma a rendőr­ség őrszemélyzet* osztálya van benne a Pe» tőfi-utea 20. szám alatt.) Igen sok erdélyi arisztokrata sietett, ide látogatására is. köz­tük gróf Teleki Sándor, aki már 1843-ban elkísérte uiazókocsival oroszországi hang­verseny köret já.ra . November 25-én gróf Mikes Jánosnak, B zenekonzer vatórium el­nökének volt vendége ebédre. Ee Matt Pongrácz oigánvbandája (,„a városi fekete liangászkar“) játszott magyar nótákat. Kö­zülök többet — mint a „Műit és Jelen“ cí­mű lap megírta — magának leíratott. Vé­gül pedig olyan széles jókedve kerekedett, hogy maga is csárdásra perdült. „Bécsi modor“.» Második hangversenyét november 29-én adta ugyancsak a vigadónak az Unió-utcá­ban ma is álló épületében. Ezen a napon vendége volt gróf Teleki József gubernátor­nak ás Kovács Miklós püspöknek. Harmadik kolozsvári hangversenyét a Nemzeti Szín­házban (a mai Mátyás Király Diákház he­lyrén) rendezte jótékony célra december 3-án. „Hallottuk — jegyezte meg nehezte­léssel az egyik lnp —, hogy bécsi modorban az előadás estvéjén páholy kettős áron is el- adatott“. Hangversenye után fáklyászenével kísérték haza szállására. December 6-án volt bucsuliangverscnye ugyancsak a színházban. Délelőtt a zenekon- zervatórium ünnepélyt rendezett tiszteletére a királyi Uccum (a mai kateUkus gimnázi­um) digKtermében. Hat tagú küldöttség fo­gadta lent a lépcsőházban a zongorakirá.’yt, a közönség pedig felállva üdvözölte. A kon­l egolcsóbb! PESTEN Legjobb szórakozás: „ HONI! CURIO dancing bárban, Teréz-Jr&nrt 15. M o r RogyogA fáncgOrlöh! zervatárium az egyik Beetlioven-szimfóniát játszotta el tiszteletére. Negyedik hangver­senyén magyar variációit ismételtették vele, ma jd Rákóczi-indulója után orkánsaerü lel- kesedéssel ünnepelték. Háromszáz fáklyás kísérte utána haza a magyar nemzet világ­hírű, nagy fia* „...hogy Magyarország egykor büszkén mutathasson rám...“ Liszt december 8-án elutazott Kolozsvár­ról. Útját a verestoronyi szoroson át Romá­nia felé vette. Elkísérte őt két barátja: gróf Bethlen Gábor és gróf Teleki Sándor is. Jasszihól lelkesen írja barátjának, báró Seydlitz Györgynek 1847 január 4/16-áról: „Valamennyi most élő művész között én vagyok az egyetlen, aki méltón büszke ha­zát méltó büszkeséggel mutathatok fel Mig a többiek a mindig szűkkeblű közönség se­kély vizein vergődnek, addig én szabadon vitorlázom egy nagy nemzet nyitott tenge­rén ... Vezércsillagom, hogy Magyarország egykor büszkén mutathasson rám.“ FAVLER ÁKOS Irta : Ivánka Endre dr, Pauler Ákos neve Erdélyben a fiatal nem­zedéknek nem mond semmit, az idősebbek pedig — kivéve azokat, akik fenn tudták tartani a kapcsolatot az anyaország szellemi életével, ami pedig « viszonyoknál fogva igen ritka eset volt — legföljebb csak arra fognak emlékezni, hogy Paulei1 Ákos a vi­lágháború előtt a kolozsvári egyetemen ta­nár volt, és ba róla, mint filozófusról szó esik, csak Böhm Károlynak mindinkább ön­állósuló tanítványát látjuk benne. Hogy ő azután hogyan fejlődött, hogy az S mun­kássága. az ő gondolkodása mit jelent a Magyar' filozófiai élet száméra, azt Erdély­be« — a szakkörökön kivül — még nem so­kan tudják. Bizonyos szempontból talán nehéz is meg­magyarázni ; mert a helyzetet nem úgy sza­bad elképzelni, mintha Pauler Ákos rendsze­re a mai magyar filozófiai életnek alapja ás kiinduló pontja lenne. Ha talán bizonyos alapvonásokat és vezérelveket tudott is be­leoltani a magyar filozófiai gondolkodásba, Pauler jelentősége és hatása nem abba« van, hogy az 6 rendszerét, mint olyant, ma még sokan változatlanul képviselik. Sőt bizonyos szempontból azt kell mondám mik, hogy Pan­ier Ákosnak nem is volt rendszere, hogy ő maga tiltakozott az ellen, hogy az ő szemé­lyes rendszeréről beszéljenek. Nem mintha szkeptikus, vagy eldetikus lelt volna, ha­nem a'zért, mert az ő filozófia: gondolkodá­sából! nem újítást, nem egyéni, újszerű szemléleteket látott, hanem évszázados, év­ezredes filozófiai hagyományok következe­tes kiépitését uj szempontokkal, uj Meglátá­sokkal való megg" "dagitását, anélkül, hogy ez « kiépítés és meggazdagitás a hagyomá­nyos rendszer alapvonásait megváltoztatná. Ha valaki, akkor Pauler Ákos volt a „phi- lozphia perennis“ gondolatának hive. Leg­mélyebb meggyőződése az volt, hogy lénye­gében csak egy filozófiai rendszer van (az e 1 tévéiygésektői, a nyilvánvalóan egyoldalú és téves filozófiai rendszerektől eltekintve melyek közé ő fiwta! éveinek pozitivizmusát is sorolta, és melyekkel még komolyan fog Iáik ózni sem akar) és az a rendszer a nagy filozófusok gondolkodásában, Platón, Aris/. PANNÓNIA BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszerű kényelem SZÁLLÓ Egjjdgtjas szobák 6*— P-től 12* P-ig Kétáqgas szobák 9*—P-től !8*— P-ig Éttermében Veres Károly és c gány- xenekara muzsikál. Elismerten kiváló konyha. Polgári árak toteles, Plotinos, a nagy skolasztikusok. Leibnitz és az újabbak munkáiban követke­zetesen és mintegy organikusan bontakozik ki úgy, hogy minden következő gondolkodó végiggondolja elődjeinek filozófiai alkotá­sait. egy uj szempontból, egy uj meglátással, amelynek alapján esetleg kritikát is gya­korol rajta, de végeredményben mégis csak folytatja és kiiegésziti azt atz/.al, amit a ma­gáéból hozzátesz a közös, örökölt hagyo­mányhoz. Pauler a maga generális gondolkodásmód­jával nem jellemezhette volna jobban, mint ahogy ezt ezzel a megállapitással tette, melyben ő maga csupán a filozófiatörténet módszerére vonatkozó megállapítást látott. Uj alkotást előkészítő élő szinthézisbe hozni a múltnak nagy filozófiai alkotásait, önálló meglátással átgondolni a puszta történeti tényékként ránkhagyományozott filozófiai rendszereket és igy mintegy uj vért önteni azokba az alkotásokba, melyeket a szokásos filozófiatörténet kiszáradt műemlékként ke­zel, legnagyobb önállóságot tanúsítani ép­pen a mások által mutatott Irány folytatá­sában — ebben állt. Pauler Ákos nagysága. Ezzel a magyar filozófiára mélyebb hatást gyakorolt, mintha a maga rendszerét taní­totta volna neki; ezzel ugyanis arra> tanítot­ta a magyar filozófiát, hogy hogyan kell a filozófiai alkotást élő filozófiai értékké tenni, hogy mit jelent: egy filozófiai alko­tást megérteni — és e tekintetben Pauler Ákos tanítványának mondható mindenki, aki ma Magyarországon filozófiával foglal­kozik. Nem a filozófiai rendszert, de a filozófiai iskolázottságot adta ő a mai magyar filozó­fiának. És ezzel együtt a nagy hagyomány tiszteletét is igyekezett beleoltani a magyar filozófiád éleibe, azt a nagy hagyo­mánytiszteletet. melynek igazi jelentősé­gét igazán csak akkor értjük meg, ha arra gondolunk, hogy milyen önálló és geniá- lis elme volt az, miely itt a nagy ősök pél­dája előtt meghajolt. Mint Goethe számára, alfeiben Panier s-zellemrokonát tisztelte, Pau­ler számára is a görögök voltak az emberi­ség felülmúlhatatlan tanítómesterei. ,?A filo­zófiai kutatás jövő sikere attól függ“, — mondja Pauler egyik alapvető munkájában, — „mennyiben képes a görög gondolkodás által kezdeményezett problematikát megér­teni és továbbfejleszteni“. Ezért ma talán igazabb, mint bármikor, hogy az igazi filozófiai műveltség s az ered­ményes bölcseleti kutatás alapfeltétele a nagy hellén gondolkodók szellemi kincseinek alapos ismerete és alapos megértése; csak ez hozhat a filozófiai gondolkodásba is foly­tatólagosságot s biztosi that neki szilárd, dilettantizmustól ment alapvetést. Ilyen „szilárd, dilettantizmustól ment alapvetést“ éppen Pauler .munkássága jelent a magyar, filozófia számára. JA &ra és Jé hirdetés^v«/-* alapja a Jé tLüetmenetnnk etürtte 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents