Keleti Ujság, 1941. október (24. évfolyam, 223-249. szám)

1941-10-25 / 244. szám

1941. OKTOBER 25 /it memóriám, ReményiU Sándor Ötvenegy éves korában meghalt Erdély Icoltőfejedelme . Holtom utóm. ne keressetek, Leszek sehol — és mindenütt leszek." (Reményit Sándor: „Végrendelet") Kolozsvár, akt. 24. A Jrázsóngárdi temető­ben Halottak Napjára díszítik a besüppedt rirbnntokát & a komor pompájú kriptákat. Még néhány óra & jön a nagy pillanat, ami­kor a »irhánfok fölött elevenek és holtak ad­nak egymásnak tisztító találkozót. Az élők hirt visznek az odaát költözőiteknek s pilla­natra megértik az Élet, és a Halál értelmét... Ezek a legmélyebb pillanatok az élet és halál között. Olyan mélyek, bogy az ember nem Is tudja őket élve elszenvedni, mént ahogyan nem birte Reményik Sándor sem, hanem már Halottak napja előtt holtan indul a Házson- gáritafc, hogy hirt vigyen halott édesapjá­nak. Úgy, ahogyan három évvel ezelőtt. Ha­lottak napja előtt irta: Édesapám, drága öreg Halottak napja s Élők nap), 1:1: S immár kimehetek S elmondhatom A Mtottalcat, és hajlott aha!, A szabadság e fejedelmi-őszben Egyszer végre vértelenül virít S szegény magyaroknak mindenfelé Az evangélium- hirdettetek■“ ... „Uram, hocsásd meg lázadásain . Igen, azon a fejedelmi őszön nekünk, ha rntért magyaroknak meghirdettetett az evan­gélium, de voltak magyarok, akik még na sryobb lakattal zárattak el s ezért kiáltott fel ökölbcszoruM kézzel, összeszoritott ajakkal a Költi: «— Uram, bocsásd meg lázadásom, de lábad hoz verem és e félig szabad szabadságot!... Mert Reményik. Sándor attól az időtől mér. nagyobb kínnal és akarással hordozta sorsát küldetését, mint az „Ahogy lehet“ idejében. Azon a kora őszi napon a mi torkunk mar rekedtté vált a hozsánnától, amellyel szabi; dulásnnk fogadtuk, az Ő hangja pedig, mint törött templomi harang kongott... Mint meg­adó „Elvégeztetett“. A Mátyás király téren és Korvin-láncot, Korvin -köszönit tűztek azon az őszi délelőttön azok érdemeire, akik sza­badságunkért és magyarságunkért elhivattak s Reményije Sándor —akit .szintén Korvin- lánccal tüntettek ki — szanatóriumi ágyon szenvedett. Akik akkoriban találkoztak Véle, a találkozás után mind aggódva és félve be­szeltek e találkozásról. Úgy mondták, hogy a Halált is a közelben látták — a Kölitő halá­lát.. De a Költő legyőzte a nyűgöt, a bajt és a betegséget s újból itt járt közöttünk. Arcán, amely mintha saját szobra lett volna, rétég erősebben elmélyült egy keserű vonás n száj körül. A gránit és bronzroerevségü arc még merevebb, még keményebb lett. És szelidehb ís. Sikerült a baláHai az alku s az élet győ­zött... Az Isten látja, mást, nőm lehelek • Mig a násznép u jjong s hdláka' ad, Inkább lakozom én mos* veletek, Ti magyar Kárhozatnak Eleve-elrendeltjei! De a végén mégis vigasztalód!! . ’i: „Ti sirók és Ti fogcsikar go fők Azért mégis vigasztalód jattok, . Hisz mindig nászon kivitt állanak S szót csak a csillagokkal váltanak A legnagyobb Hegyek". . . És a legfelsőbb helyről jött ellisincvé.-t a Korvin-láncot is átvehette. Egyedül volt az átvételnél, mint ahogyan egyedül volt szü- bebb életében is. És mégis ünnep volt szárai- 1» ez a nap, mint az a másik, mikor Kor­mányzó 'Urunk előtt kihallgatáson jeleni meg. „Ne hagyjátok a templomot . •“ Alig élt még költő, ki benmőségesebb kap. csolatban lett volna népével, mint. Reményűi Sándor. Csak mi tudjuk, az. Ő erdélyi népe, mit jelentett számunkra két nehéz évtizeden át minden „Reményik-vers“. Imádság és ke­nyér volt, ahogyan éppen ő irta és tudta: „Kenyér helyett“. Törékeny alakjában erős kősziklát tudtunk és éreztünk magunkénak, akiben bízvást megkapaszkodhattunk mán den léiekveszejtő Szomorúságok közepette: „Pap Demeter kalauz" és a- gróf egyként, magáénak érezte. Verseit- kisdiákok önkértző körön és komoly 't'etdgusok nagy műsoros estélyeken szavalták. És hányszor lépett, ő maga is a dobogóra vagy tempíam-szóeaék élé, hogy mint Atlantisz, harangozzon a mélyből... Ha keltett, harcolni is tudott s bizony elkelt itt minőig' a harc, mert konok volt az ellenfél. Iskoláink és templomaik fölé vészes fellegek ovüleikeztefc s Ő szólt, figyelmeztetett: „A koldusnak, a páriának, A jöttm-eritnek is. van joga, Istenéhez apái módján és nyelvén [fohászkodnia. Csak nektek ajánlgatják te-ni-plom.nl Az'utszélt s..az egek sátorát? Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát!“ ... így lett Ö népének isteni „kortese“ min­den politikai jelszó nélkül s mégis a legna­gyobb erdélyi politikus, aki egyben próféta is volt. Jelszavakat adott népe szájába, anél­mondaná, Hogy ki ő a mi szamunkra, szerze­tesi szemérmessége és szerénysége nem vállal­ta és nem Valetta volna magáénak a dicsére­tet és dicsőséget. Tudjuk a válaszát is a di­cséretekre, mert még életében megszövegezte a válaszát: „A költő végezte el helyettem, amit végeztem. Kisikoltolta a jajszót,'amely az év torkomon akadt s meri 5 kisikoltolta- én is megkönnyebbültem". Az „örök embe­ri“ szószólója volt. S hangszere: a magyar nyelv és a nemzeti lélek". Úgy rendezte azt egy nálunk magasabb hatalom, hogy mi em­berek ne szerethessünk mindenkit egyformán; hogy legyen mindenkinek hozzá közelebhállór ja, legyen köre, mélynek tagjait titokzatos lelki hasonlóságok, kemény és édes tradicio­nális- kapcsok fűzik hozzá... Emberi dolog és érthető dolog — ha sötét kényszerűség is — hogy ne rokonszenvezzek azzal, aki a hozzám közelállóknak ártani akar... Rettenetes élmé­nyek súlya a jatt., a katasztrófa, az Ady által megjósolt pusztulás szélvészében járva elju­m I Pecséffeljetelc le Irta: Reményik Sándor Angyalok, angyalok. Fekete angyalok, Hallgatni jól tudó Téma-szép angyalok: Fekete pecsétet Én számra nyomjatok, Halálig némává Engem csókoljatok. Minden tüzes igém. Bennem megdermedjen, Minden izzó jajszóm Bennem megrekedjen. Unt panaszaimnak Ne legyen kiútja: Unt panaszaimat Az Isten is unja. (193Ü) Az Isten is unja, Az Isten sem érti: Belsőmet mi bántja, Lelkemet mi vérei. Beszélni balgaság, Hallgatni nem tudok. Pecsételjetek le Fekete pecséttel Fekete angyalok! kül, hogy szavait jelszavaknak szánta volna. Az „ahogy lehet“ is jelszóvá vált. s mi csak­ugyan rsszemit elitünk... A Költő küldetést* Reményik Sándor-számára a költészet nem szórakozás és szórakoztatás volt, honom kül­detés. Akkor jött, amikor éppen kellett, (mii­kor éppen a legnagyobb szükség volt rá. Már legelső szava népéhez szólt. Azokhoz, akik megfutamodni készültek és megfutamodtak a fekete fátam elől... „Eredj, ha tudsz!" — kiáltotta bele a repatriáló vonatok dübörgésé­be. És a vonatok csakugyan megállották s a megkínzott utasok végül belátták, hogy itt még a szenvedés is több, mint bárhol a nagy­világon a biztos kenyér. Mert „egyszer tálán majd mégis vége lesz“... És akkor: „Mi meg­nyugszunk, a szivünk mit, se. kérd, A föld valahogy döcög majd tovább, És lassú esők lemossák a vért “ A Költőnek pedig igaza volt lett, A föld döcögött tovább s mert Ő mindig velünk volt, lehetett bármilyen rázós, döcögős az, ut, ml megmenekültünk. Kinek köszönhetnék ezt, ha nem Neki a Költőnek? Ahol elfáradtunk, meg­pihentünk s pihenésünk csöndes, majdnem templomi volt, mert aző lelke leheteti lelkünk, cr gondja. A Költő már ravatalon fekszik s mindez»' két könnyeinken túl megváltjuk és bevalljuk. Hiszen ételében hiúban akartuk volna, meg­tartunk odáig, hogy ki merjük mondani kői tészetünkben is újra, szégyenkezés nélkül: magyarok vagyunk". (Rományik: „Gondola­tok a költészetről“). Ez az Ő hitvallása, ez az Ö alja és erre a hitvallásra és ezen az utón járni tanított minket is. Mert Reményik Sándornál alág van költőnk,: aki tisztább ömtudáttel készült volna hivatá­sára. Verset, soha nem irt csak a versért ma­gáért, hanem a mondanivalóért, a gondolatért, amit közölni akart. Számtalanszor láttuk őt alkotás közben, az alkotás már majdnem' föl­döntúli lázábav és kínjában. Hozzá fogható kényszerűségből) talán csak Juhász Gyula irt, igaz. Juhász Gyulának másért vérzett ■ ott benn, benn, mint Reményűiknek. De ő is kész volt „elvérezni egy. fonák igén“.., Tgeu, a Költő nem egyszer nevezi „fonák"- tiak afc életét. 'Költészetben nem, talál örömöt s vigasZlalá-st, hídban ad véle azt megszám­lálhatatlan hívének, Olvasójának.,. , lift volt az, ami kínozta.?.... Ez az Ő életé­nek fájdalmas titka. Tudott társalogni fák­kal, fecskékkel, havasi gyopárral, magas kő­sziklákkal, de m emberben esek a lelket, be­csülte. Szerelnie pedig, a hegyen Ö nevezi: „Csillag-szerelem"... Reményik Sándor élete Reményik Sándor ISDO-bon született Ko­lozsvárott. Elemi iskolái tanulmányait a lu- teránusoknál, középiskolai tanulmányait a református kollégiumban végezte. Érettségi után beiratkozott a Ferenc József Tudomány­egyetem jogi és bölcsészeti karára, az egye­temet azonban nem végezte el. Első versei a világháború égzengésében szü­lettek meg s annakidején az „Uj Idők“ ha­sábjain láttak nyomdafestéket. A tiszta, ma­gával ragadó lírára mindenki felfigyelt... Érdekes, hogy a lap szerkesztősége nem ta­lálta elégg „magyaros"-nak a később sokszor imába foglalt, legendás nevet s azt — a költő megkérdezése nélkül — önszántából „Remé- nyi“-re — magyarosította 1 A költő önérze­tesen és erélyesen tiltakozott a túlbuzgóság ellen, mire sietve vissza is javították nevét... Fiatal éveit a Donát-uti családi „Reményik- villában“ töltötte, ügy húzódik meg a hegy alatt, mint egy komor, középkori lovag­vár. Ez volt az Ő háza, az Ő vára. Vár, végvár és cseppet sem eGefántcsontterony. Ebből a várból költözött ki édesanyja és édesapja, a há-zsongárdi temetőbe... Ha szí­vesen diskurált. valamiről, akkor arról igen, hogy édesapja építész volt. Sétái során sok­szor rámutatott a város egy-egy középületére s gyermeki örömmel és önérzettel mondta: — Édesapám építette... Szerettei örök elköltözése után nagynénjével beköltözött a Szentlélek-ntcai családi házba. Édesanyjaként szerette a kedves, fehérhaju nagyasszonyt. Már régen koszorús költője volt nemcsak szőkébb hazájának, Erdélynek, de az egész magyar nyelvterületnek s a nagy­nénje majdnem féltő becézéssel csak mindig Így beszélt róla: — Sándorba... A. Sándorkáé, szegényé.*. Egyetlen élő testvére Imre Kálmán dr., # budapesti Studium kiadóvállalat igazgatójá­nak felesége, akik jelen voltak a halottas ágyánál is. Reményik Sándor betegsége régi ke/letii, Törékeny szervezetét valamely rejtélyes, isme* retten kór kínozta, amellyel szemben az or­vostudomány minden fogása tehetetlen volt. Az utolsó tiz esztendőben állapota többször is annyira sulyassá vált, hogy hol Budapes­ten, hol Nagyváradon, szanatóriumokban, hol valamelyik erdélyi üdülőhelyen keresett gyó­gyulást. Rendkívül érzékeny, kifinomult. & minden hatásra hatalmas érzékenységgel rea­gáló idegei is sokat kínozták. A román uralom utolsó éveinek iztgahna* légköréből is gyakran kelleti a kórházi ágy megnyugtató és biztonságos erődjébe elvo­nulnia. Sokszor azt hittük, nem birja továbh az izgalmakat. De hősiesen kitartott az élet parancsa mellett. Néhány héttel ezelőtt ismét súlyos beteg lelt. Beszállították a Református Kórházhei. Nagy gonddal és odaadással ápolták. Minden hiábavaló volt. Hozzátartozói 6s barátai aggódva állották körül betegágyát s közöttük Ő volt a leg­nyugodtabb. Tudta, hogy az „alku“ a halál javára dűl el. Mindenkitől úgy búcsúzott el, aki megjelent betegágyánál, mint aki a biz­tos halálba megy. Miskolezy Dezső egyetemi tanár és Sehroídi Gusztáv dr. professzor, a költő kezelőorvosai, szeptember 23-ika óta állandóan Reményik Sándor betegágya mellett voltak s emberfe­letti küzdelmet folytattak a költő életéért. Több konzíliumot is tartottak, az önfeláldozó fáradozás azonban eredménytelennek bizo­nyult, mert szövődményes tüdőgyulladás lé­pett fel s annak nyomán szivgyengeség ol­totta ki pénteken hajnalban félnégy órakor Reményik Sándor nemes életét,... Halála pillanatában testvérhnga, dr. Imre Kálmánná tartózkodott mellette. Tizenegy kötet vers Reményik Sándor 51 éves volt. Harmincnál több esztendőt a köznek, nemzetének adott. Teste bármilyen megtörtnek látszott, erő- volt, mint a gránit. Első írásai napilapokban és folyóiratokban jelentek meg. Belső mun­katársa volt az összeomlás utáni első magyar ■szépirodallmi lapnak, az „Erdélyi Szemíé“- nek. Aztán átvette a „Pásztoitnz“ szerkesz­tését, melynek szerkesztője volt a már ugyan csak néhaivá vált Dsida Jenő s főmunkatár sai az ugyancsak halott Kős-Kovács István és Kováts József is. Legnagyobb öröme az uj tehetségek felfedezése volt, akiknek nem­EGYETEM MOZGO nézőterét a mai naptól kezdve másfélórán át tartó gondtalan jókedv és harsogó kaca­gás fogja betölteni. Ma mutatják he a Ieg- inulatságosabb és legötletesebb magyar f i m v i g j á t é k o t, me lynek ci me: Vasárnap délelőtt 11 órakor MATINÉ OLCSÓ HELYÁRAKKAL Rád bízom a feleségem Ezenkívül a legújabb Magyar és Ufa hír­adó. Jegyelővétel d. e. 11—1 óra között Rád, bízom, a feleségem Irta: VflSZflRY 3ÁnOS. — Főszereplői?: Pá0er Antal, Bilicsi Tivadar, Erdélyi Mici» Vaszary Piri» Peti»os Sándor, tfajnaóssy Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents