Keleti Ujság, 1941. október (24. évfolyam, 223-249. szám)

1941-10-25 / 244. szám

4 A K* .te A l\ i'i , BUIUPfCT Örs zá^háza Sszomb at 1941 október 25 IWSíTELIES HETI RADIÓ-MÜSO*? 4ra 12 fillér EK5FIZETÉSI ARAK: 1 HÖRA 2.70. NE- | GYED ÉVRE 8, FÉL ÉVRE 16, EGÉSZ 3 ÉVRE 32 PENGŐ. — POSTATAKARÉK. 5 PÉNZTÁRI CSEKSZAMLA SZAMA: 72148. HUSZONNEGYEDIK ÉVFOLYAM, 244 SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG FEEELÖS SZERKESZTŐ: NYIRŐ JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASS AI-U. 7. SZ. TELEFON: 15-08. — POSTAFIŐK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Isten behunyta egyik szemét. „Fekete angyalok, fekete pecséttel“ — úgy, ahogy Ő maga már 1936-ban megírta — lepecsé­telték as életét. Reményik Sándor — meghalt. Ahogy külsőségekben csendes és szinte észrevétlen volt élete, halála is épp ilyen csendes, halk távozás volt. A lét keresztjére felfeszi tett ţeste megszenvedett a földi sors legnagyobb és legszebb ajándékáért, a puszta életért. „Megszenvedett és vége“ — idézzük egyik verséből. Napokkal ezelőtt, már beleraskad* az örök álom ölelő végtelenségébe s csak odaát ébredt fel, a t.nlsó parton, ahol egy­szer mindnyájan találkozunk. A nagy csapás és a pótolhatatlan veszte­ség fájdalma kínoz minket, társakat a be­tűvetésben. Mély gyászt és szomorúságot érez az erdélyi magyarság, amikor megtud­ja, hogy Rományik Sándor nincs többé. Tö­rékeny. éteri alakja többé nem tűnik fel e kincses város Utcáin, halk szava csak a múltból cseng vissza az irótársak emlékeze­tében és az erdélyi pódiumokon többé nem zendul meg ajkán elemek sodró erejével az utolsó két évtized legszebb és legigazibb csodája: a Reményik-vers. Nem is tudjuk, hogy a megrendülésnek és a gyásznak ebben a komor pillanatában ldt sirassunk, kit gyászoljunk Benne hama­rább? Ha a pilláinkra kiülő könnyek forró prizmáján át végigtekintjük emberöltőnyi életét, születése pillanatától a halál fensé­ges percéig, mérlegelve azt a küldetést, amelyet betöltött, a könnycsepp és a gyász egyaránt megilleti Reményik Sándorban az alkotó költőt és a költő dicsőségét meg­osztó emberi is. Most, amikor tüzes igéi megdermedtek benne a fekete angyalok fe­kete pecsétje alatt, Reményik Sándor köl­tészetének égig érő lobbanásai és egyénisé­gének halovány, éteri ködből szőtt gyöngéd vetülete ércnél maradandóbban egésszé va- rázsolódik. Az ember és a. költő Benne tö­kéletes, csodálatos harmóniában találta meg egymást s ez az egység, ez a nagy. tündök­lő hatalmú egység — ha Neki macának sok-sok fájdalom és szenvedés keserű po- harát kinálta — mégis égi ajándék voit; egy megtépett, porig alázott., meg nem ér­demelt kínok között meggyalázott nemzet és a nemzet szenvedő népének siratója. vi­gasztalója, prófétája és felemelője... Erdély a most felbakacsinozott ravatal előtt tesz hitvallást Reményik Sándorról. Amikor a történelem lutrijában a magyar sors figyelmeztető közjátékaként az ország szétdarabolását, a nemzet széttépését húz­ták ki a sátáni kezek, itt, Erdély földjén szólalt meg Reményik Sándor verseiben a lármafa. Sok-sok versét, idézhetnék, meg­annyi könnycseppként a közös gyászban és megesni olt ságban. Ez volt nekünk az ég nagy ajándéka: valaki, aki egy hatalmas közösség fájdalmát elsírja a fekete fellegek alatt A történelem vak szeszélye állította Reményik Sándort, a költőt, népe mei’é, de Reményik Sándor, a költő volt az aki a költészet drága vértjében, kezében a vers lángpallosával kiállt a történelem elé. A sorsunkat sirató versekben felolvadt a gyász és a tehetetlenül marcangoló fájdalom s a nemzet nagy temetője felé terelt nép szivé­re az életakarat, a jobb jövendő elkövetkez- tébe vetett hit balzsamát csurgatta. Költő volt, igaz mivese a szónak és művész volt, ura a lélek tüskével és virággal megrakott csipkebokrának. Az a sok Reményik vers, amit folyóiratokban, napilapok hasábjain olvastunk, ami erdélyi összejövetelek pó­diumain felcsendült, “számtalan eset-ben éppen alkotójuk ajkáról,, sohasem voit csak vers, formának és tartalomnak könnyed já­téka, mert Ige volt. És az Igének sok értei me van. Azok. akikhez szól, azok értik csak azt az egyetlen, igaz érielmet, ami több mint a szó és több, mint a mondat. Erdély szivére' tett kézzel tesz hitet Reményik Sándor mellett: az Igét megértettük. Kö­szönjük a Gondviselésnek, hogy az Ige Benne testet, öltött, hogy ajkán megzendült és fülünkhöz eljutott. Általa erősebbek, ki­tartóbbak, magyarabbak és emberebbek’let­tünk épp abban az időben, mikor egy ellen­séges tengernek az volt a jámbor óhaja, hogy tehetetlenek, hitetlenek és gyengék le­gyünk s talán önként huzzuk magunkra a Moszkva védelmét Sztálin irányítja A szovjet, veresége magával rántotta, el­nyelte, megsercmisitettr a szovjet hadvezé­reket. Már régóta rebesgetik, hogy Budjen- nit kivégezték. Most Berlinbe érkezett je­lentések szerint Vorosilov is eltűnt s va lószinüleg Timosenkó sincs már az élők so­rában. Az a három „nagy“ szovjet hadve­zér, akikbe Sztálin és hívei legnagyobb re­ményüket vetették, egymásután szenvedett vereségei. Vorosilov seregei harapófogóba kerültek Leningrádnál. Bndjcnnit a déli harcvonalon verték meg a diadalmasan elő- retörő szövetséges csapatok, Timosenkót pedig, akire Sztálin Moszkva, védelmét bíz­ta a középső szakaszon, az október 2-án megindult és most már Moszkvát szoronga­tó német támadás semmisítette mag. Timo­senkó hadseregével a szovjet legképzettebb és legjobban felszerelt csapatai pusztultak el. A német, fővárosba hírek érkeztek arról, hogy Sztálin személyesen veszi kesébe a hadműveletek irányítását Moszkva védel­mében. Vesztett játszmába kezd ezzel a bólsevizmus vezetője. Moszkva sorsának megpecsételődésc már csak bizonyos idő kérdése. A szövetséges támadó és üldöző hadműveletek az egész harcvonalon folyta­tódnak s Moszkvában is teljes a zűrzavar. A város előtt mm az utolsó tartalékokat is harcba vetette a szovjet hadvezetőség. Tizennégy-tizenötéves fiuk és katonailag nemzet nyitott sírjának hantjait. , Az a két évtized, amit számunkra kiosz tolt a végzet, a nagy megpróbáltatás ideje volt. Reményik Sándor mindig hirdette en­nek ?, megpróbáltatásnak nagyszerűségét it is. „Eredj, ha tudsz!“ — kiáltotta oda az erdélyi végzet elől menekülőknek. És sokan ittmaradtak s végigjárták a kálváriát. Itt élt velünk. Látta, hogy milyen nehezen és milyen áron. És felénk villantotta a vers lángpallosát, az égre Írva. erre a borút, és derűt «olr-cor látott erdélyi íirniamentum ra, hogy élni kell „Ahogy lehet“ — de megfutni nem szabad, nem lehet. Amit, a politikusok hosszú beszédekben tudtak el­mondani, közírók vezércikkben kifejteni, azt ö egyetlen tömör és zengő sorral tud. tunkra adta: „Ne hagyjátok a templomot s az iskolát!“ Az volt, a trianoni Ítélettel elsüllyesztett Atlantisz: Erdély ünnepélyes, komoly, szép­séges csengésű harangszava. teljesen kiképzetten gyári munkások ke­rültek nagy számban a németek kezére a foglyok között. A hangulatra jellemző a szovjet rádiónak az a közlése, amely szerint számos moszkvai lakost agyonlőttek ellen- forradalmi izgatás miatt. A Nervy ork Jó­mmal is azt jelenti Moszkvából. hogy ott tovább folynak a tömeges kivégzések. Sok embert azért ítéltek halálra, mert elhagyta munkahelyét. A „Popolo di Roma“ Bernen át kapott, jelentése szerint hatalmas tömeg zsúfoló­dott össze Moszkvában. Nagy tömeg mene­kült áramlik az líraion tali vidékek felé is. eltoriaszolva a még rendelkezésre álló út­vonalakat. Súlyos járványok pusztítanak. Az élelmiszerek fogytán vannak és hajlék­ról nem is lehet beszélni. Borzalmas helyzetben van Szentpétervár lakosság*, is- A német csapatok gyűrűjében szorongó ötmillió ember soraiban éhínség pusztít;, Többizben már emberevés nyomaira bukkantak. A beállott hideg természetesen még nyomorúságosabbá teszi az összezsú­folt emberek helyzetét. A nemet nehéz­ágyuk lövegei tervszerűen rombolják össze a házakat és előreláthatóan nincs messze az az idő, amikor esetleg maga- a. végsőkig el­keseredett lakosság kényszeríti a város vé­delmi bizottságát a megadásra. Angijának is segítségre van szüksége A szovjet helyzetét tárgyalta az angol alsó­ház csütörtöki ütése. Backer munkáspárti S az ember, aki ezt a nagy küldetést, a bukástól a feltámadásig betöltötte, önmaga a szenvedések, kínok, fájdalmak keserű po­hara volt.. Szent aszkézisben, az élet szab­ványos örömeinek kertjétől fényévek mesz- szeségében, úgy élt, mint kevesek, mint a szentségre kiválasztottak ezen a földön. Tudta, b°gy az eleve elrendeltetés milyen szenvedésekre Ítélte. Tudt-a és vállalta. Utolsó cseppig kditta az élet keserű poharát. A költő egyik keze a csillagokba nyúl, a másikkal a halál csontkezet fogja. Ha ver­sei olvassuk, sokszor csap meg az az ér­zés hogy eljutott ő is arra & válaszúira, amelyen az élet és a halál ösvénye elválik egymástól. De aki az életet, az élethez való jogot, a mi életünk igazságát, a magyar jö­vendő jobbrafordultát hirdette a költészet tündérnyelvén, csak a csillagok felé nyúl­hatott. „Üss Uramisten, amig birod" — irta dacos elkeseredésében és ment tovább a maga kálváriája ösvényein. A lélek és á szellem ereje vitte végig a földi ösvényen, egészen a végig. És éppen itt van életének és életművének nagy titka: a sors tudatos vállalása. Éle­teitek és költészetének csodálatos egysége, tisztasága, nemessége és az azokból kiáradó tulvilági szellemerő, a legnagyobb hatalom szólalt meg költészetében. Reményik Sándor most hazatért. Az élet gyötrelmes mécse kialudt benne, hogy újra felgyűljön az örökkévalóságban. Mert a költő meghalhat, de müve, a vers. ittmarad nekünk. Kortársainak és utódaink­nak. A nemzetnek... S a nemzet, amelynek fájdalmát énekelte és amelynek hitét élesztgette, amelynek fogyó erőit megtartotta, örökre szivébe zárja. Kaphat-e ember és költő ennél szebb, nagyszerűbb mauzóleumot? Finta Zoltán képviselő kijelentette, hogy a keleti esemé­nyek miatt. Londonban nagy a* aggodalom. Az angolok szeretnék tudni, van-e mód angol csapatok küldésére a szovjet megsegítése ér­dekében. Felszólította a kormányt hogy a közelkeleti brit haderőt haladéktalanul az ukrajnai szovjet harctérre rendelje át. Wed- gewood képviselő is pártolja azt a követelést, hogy a Kaukázusba angol katonákat küldje­nek. Eden külügyminiszter válaszolt a fel­szólalóknak. Nem tartja szerencsésnek és megfelelőnek, — mondotta — ha Oroszország megsegitéséröi beszélnek, mert a közös győ­zelem érdekében nem lehet egyoldalú segít­ségről beszélni. Kétségtelen, hogy a szovjet­unió borzalmas megpróbáltatások előtt áH és az egész atsöiház óhajtja, hogy minden lehetőt megtegyenek érdekében. Biztosíthatja is az alsóházat, hogy szándékában van eljuttatni mindazt a segítséget, amit megígéri. Anglia tehát nem akar egyodalu segítség­ről tudni. Igaza van. Rövidesen neki Is ép­pen annyira szüksége lesz a, segítségre, mint most Szov.ietoroszországnak. Kétségtelen az is, hogy Angliának nagyon keB az oroszor­szági olaj és ha csapatokat küld a Kaukázus védelmére, elsősorban ezért teszí, Edennek „szándékában“ van hogy segítséget küldjön Sztálinnak, lehetősége azonban nem Igen van és a közeljövőben még kevésbé lesz erre. Ha Sztálin valóban átvette Moszkva védelmét 4<i őzzel magára vállalta a felelősséget Moszk­váért, úgy hamarosan letűnik Moszkvával együtt Sztálin csillaga és a bolsevizmue ,,acél- embere“ eltűnik a világ tainpadárot. ......................... 1 11 —nrtr—iriTr r — Budjennit és Timosenkót kivégezték» Vorosilov nyomtalanul eltűnt Szentpétervárról kannibalizmust jelentenek a svéd lapok A honvédcsapatok folytatják előrenyomulásukat REMEM SÁNDOR 1890—1941 S I /

Next

/
Thumbnails
Contents