Keleti Ujság, 1941. október (24. évfolyam, 223-249. szám)

1941-10-19 / 239. szám

1941. OK. JOB Bit 19

MÎBtsenSiwssSG

 mi kafonalá

rta: Biró János

A nagyhábara idejébe« «útráltefte. édee- •}iám egy cseh katena-asrtwloegail Prágában, 1916 nyarán. Az asztalos, afej csinálta, á láda belsejébe odapingélta a saját neve kezdőbetűk s az évszámot. Ügy, mint a falusi áes, amikor nj kaput készít. Nem fontos, bofiÜT a kapó kinek ® portájára nyílik és zárul éjszakám, az aj! ő müve s azon rajta keli állania at nevének. De kívül, a katwia- táda zöld festésére szép fehér hetükkel ki- eirkalmnzta a tulajdonos nevét is: , Inf. Stop. Biró".

Emlékszem, lric«i koromban, amikor a söM katonaiáda ott állott az első Házban a kanapé ég av, ágy vége között egy kicsi székien s már silabizálmi tudtam a betűket, sek «mW- megír érdé zkem édesapámtól:

— Mit jelent a láda oldalán az se „Inf.“ os ..Step."? Mit jelent, édesapám . . .

Az volt akkor a nevem, a katona némán — mondta üvenfcor éfte»Hpám. — Inf. az gyalogos s a Step., am meg a* István volt, «sebül. Jól vigyánzatofe erre a ládára, mert ezzel mentek majd ti is ketonénak. Ezzel megy el mfejd. először Mílclos, mert. 5 a leg- aagyobb s utána eszel mégy el te. Aztán jó fa«*, ha megnőnek majd Zsigónak is, meg Pistának is. Ha (jgyeitek rája!, fiaim, semmi baja nem ke?. Sokat kibírt már ez a katona- Volt uey. begy napokig vittem a há- rymnr s benne mindenem;. Abban volt a oaajkám, a komiszom s abban volt az nmyá- tök sok-sók hozzám küldött szere knee levele is . . .

— Ej, Pista, — évelődöttt ilyenkor édess- anyám — mért beszélsz afféléket a gyarme- Wk előtt? Nem irtáén én neked soha szerelmes levelet . . .

— Jó, Trézsi, jó — biztatta édesapám. — Nem ittál hát, osak art írtad, hogy szeretsz s mégis bánod, Hogy autor melletted voltam, minek is veszekedtél velem . . . S bár csak hazajönnék mihamarabb, mert akkor olyefei, de olyan í,ő tudnál lenni hozzám . . .

Ilyenkor szegény édesanyáim k, hogy el- I agyúit s még a »zeirrrét is mcgtöriilgf rte OTtrn saögtotével, merthogy éppen sért, szipogott. Emlékezett.

Nem tedom miért, de ahogyan nőttem, nőddögéitem, mind jobban és jobban izgatott, begy mi van a katonatádában. Egy- safer, amikor senki nem volt. otthon, csupán vafc nagynnyámr, az ágy fejéből elővettem a kulcsait s kinyitottam. Egy égé»: világ' volt besme. Egy egész világ, melyet én addig nem ismertem. Vak bonne egy könyv, díszes a!rakötőében s ez volt ráírva: „Magyar arcképcsarnok''. Annak a lapjai között volt egy osnmn pnpirbankó. Es volt benne egy etemé Iává, átkötve egy darab bakancsfűzővel s * letelek tetején egy kicsi cédula, ezen w*g az állott: „TrésBi levelei". Ezekről már terítem, hogy az édesanyám szerelme? levelei, melyek akkor is ebben a ka ion alá dá- ban lüpnltaác meg, aurékor édesapám napokon knresztül hurcolta a hátán. Valahol *wes«*, a larreiténen. Aztán vt#t a katonalá- dSba« egy csomó lekopott hegyű téli lóprt- kó-satek. Meg szijdiísrabok. Ezekkel akkor .kért. édesapáin, amikor hámot reperáft. És vök egy vakitolvötti, vastag aranygyűrű, anáetytt édesapám nyert el kártyán Hadffy sete*#a« attól, mikor egy este ott a tiszti0&\ Kipróbálta

01 , x f

mar Un f

«OB

GRO-nappali krém

GRO-borotvakrém

1 GRO-goldkrém

GRO*sportkrém |

GRO-sósborszesz

GRO Saxo* B-ţll J

GRO’köíniviic^c

Minden fo G[\\ Budapest, JsekétleHbea (GfíOj XI. Greguse- kopbotó v*3©£j/ u> 5 szám

konyhá«, ahol édesapám Hswtifleafcäes veit,

neki hitek feáaiyámi:

— Ezért mimfig «égyettem magam —

joagyaa-áztia sofcsasr édesapám. — Én vissza is akartam adói a szóaados urnák az órájával együtt, mert azt is elnyertem azon az estén, de a száeattas ttr azt mondta: ^Vigyed estét magaddal, fiam s emlékezz rám mindig', amikor kezedbe akadnak a dolgok“. Hát, én fdhoztam s jöbb is igy, mert elesett szegény százados ur. Már másnap reggel kiment a frontrai « elesett, ügy szereteti az minket, mint az édes fiait, ügy tudom, nem tett neki családja, nem volt senkije. Szép, nagy, kacskaringéé bajusza volt 9 amikor egyszer Dakotas, aki cigány volt s nem akart kirukkolni, bevitte a katona orvoshoz. Nem volt annak a lakatosnak semmi baja, csak spekulált. De meg is járta, mert a századi» ur kiállította a sarok}«! s egész nap art kellett mondania: „Spekulálok! Spekulálok"! ... — És a gazember cigány délre már úgy kerekedi, hogy csupa kacagás volt Délután pedig k i nikkel ás ra jelentkezett.

Önként. Hamnadnap pedig el is esett. Ez sokszor bántotta a regény száiaados urat, mert áldott jó ember volt ...

Igen, ezek uniód ahhoz a katona ládához tartoztak. A tárgyak és a« egyszerű történetek, mind. mind.

De a® esztendők is teltek közben a eljött »-/. ideje, amikor Miklósnak, a bátyámnak katonának keltett mennie.

— Védd elé ®z ón katonaiadé mai, fiam. Vidd cl az asztalodhoz és festesd rá a magad nevét.

És az „Inf. Step. Biró“ helyére odakerült a bátyáim neve: Niculaie Biró“, mert a romén királyt ment ő szolgálni. Édesapám meg Ferenc Jóskát szolgálta, de a fia már a román királyt . . . Hát, ezen sokat is gondolkoztunk, úgy szótlanul, ahogyan körtilUHük az újból festett katonaiadat. Édesanyám most is siif, mint akkor- régen, mikor szóba- fcerült e* a láda, dohát nem is csoda. Eleő kíttoU áriának csomagolta az utravalót s en tudom, ekkor fájdult belé talán legerősebben árva, édesanyai sorea.

Bátyámnak kutya rossz sorsa, volt Ghiti- )án, ahova bevonult s ahol otthagyta fél- egészségét és élete három esztendejét. A katonaláda sértetlenül kibírta a sók hányódást. Hazakerült és újból elnyelte azt a sok drága holmit, amelyet távollétére egy másik, kicsi kopott ládába, helyezett át édesapám.

Hazakerült a zöld katonaláda s a bátyám is, csak közben édesapánk arca fölé borult egy másik láda fekete födele, amelyet úgy hívnak: Koporsó . . .

így jött el az ideje csöndesen annak, hogy hátamra vigyem én is a katonaiadat. Édesanyám, beküldte ide, Kolozsvárra, «nett még búcsúzni se tudtam hazamenni, olyan hirtelen rángattak bé katonának engem is a román király nevében. A láda ugyan betekkel előtte megjött s egy» levét is benne és a levélen édesanyám könnye.

— Vigyázz magadra, kiesi katona fi jam s vigyázz a ládáiéi, mert tudod, hogy omlók ez nekem. Nekem drága emlék s becsüljétek meg ti i«. A Miklós neve helyett Szarka, az asztalos a te neved festette. Talán jó lesz. Csak a- fáj, hogy úgy el kell rondítani a ti szép neveteket. A Miklóséból Nicnlaic lett s a tiédből pedig Juot) •.. Hiába, fijajim, ilyen a világ s viseljétek. Vigyázz a katona- ládára, mert még két fi jam van hátra ..."

Na. én nem vittem magammal a katonaládát! Nem Vittem én semmit magammal az emlékeimen kiviül s azokat is csak a szivembe rejtve. Nem mondtam senkinek, de arra számítottam már itthon, hogy én megszököm a katonaságtól. Meg én. Ahogy lehet, azonnal Mit csinálnék én akkor a katona.ládával? Elkallódna valahol s aztán furdalhatna a lelkiismeret ...

Hazaküldtem tehát a ládát, még Kolozsvárról. És leültem katonai esztendőmet, akárha rabságban lettéin volna. örökösen a szökés gondolatával agya inban * közben eltelt az idő . . . Eltelt úgy. hogy öcsém keiül t sorra, . . .

És „Juon Biró“ helyett „Sigismund Biró“ került a katonaládára. Az Setém pedig csendőr lett, román csendőr s lekerült, tova' le, a Fekete-tenger partjára. Itt érte a nagy sonefortfólás hire s maga mögött hagyva a román világot, felkerekedett és két heti gyaloglás után, hátán a hü katonaládával megérkezett Kolozsvárra. Rongyosan és sápadtan érkezett. A válla csupa seb volt. Feltörte a hot, ami vállán tartotta a katonaiadat. Amikor azt kérdeztem tőle. hogy nem volt-e nehéz, szinte boldogan mondta:

— Nett», nem volt nehéz. Inkább az életem tudtam votea elhagyni, mint ezt ă katonaiadét ! . . ,

Aztán leültünk itt a szerkesztőség kiesi udvarán a kopott katonai ádá*w és együtt íírtamfc. Hogr mit sirattunk 1 . , . Hát «<*, hogy szegény édesapánk e*t nea» érhette

meg . . . A*t, hogy neki most ott kell feküdnie örökre abban a másik ládában, a koporsóba», mikor itt van az ő régi katonaládája e rajta ül két fia és boldog, mint ahogyan mindenki boldog', aki e láda körül van . . .

*

Vasárnap reggel még aludtam, amikor felzörgetett a csengő. Álmos szeímiekkel nyitottam ajtók. Az ajtóban Pista öcsém állott. Előtte a katonaiádb szép zöldr© festve újból s a láda .oldalán Miér. fénylő, betűkkel a neve: „Biró István 28-as határvadász“.

Némám állottunk egymással szemben pillanatig. de aztán az öcsém megszólalt:

— Ugye, szép? — kérdezte,

— Mi szép?

— Hát ez, ez a katonaláda. Mert. újból befestettem, hogy legyen jó még » fiainknak is — mondta.

Aztán kezet fogott s ment is. Egyemarea lépkedett le a lépcsőkön. A szomszédos templom tornyában megken dúlt & vaoáirniapi larang. Még néztem utána egy ideig, annrst megy, megy és viszi baltáin, katonalá dójában, egy család múltját és jövőjét.

Magyar Múltat s magyar Jövendőt...

► -i

Nelly Yucetich, az ismert olasz iréno, beszél „szeretett erdélyi íróiról17

Kolozsvár, október 18. Nelly Vucetich, az ianert ofasz írónő és műfordító, még idegein- szenien hangzó neve elllaniére som tagadhatja le a.?;, hogy Itália ege alatt él. Kékesfekete hajfürtök göndörödnek a kalapja alól és szentében van valami fény, aimiit.a Dél ssniiöttei valahorifnan a naptól kapnak.

Az édes olasz meleghez Szokott NeMy Vu~ ettích ebben a pillanatban rettenetesen fázik. Úgy vacog a foga, hogy valósággal megsajnálja az ember. Pedig három kabátot és pul invert lvuzott magára-- Nekem azt mondták, hogy itt Erdélyben nagyon szép az ősz — panaszkodik. — Hát a* igaz, hogy szép, de nekem egy kiesét hideg.

Magyarul bestéi, csak éppen egészen olaszos dallamossággal. Inkább duruzsol, mint beszél Nelly Vucetich szereti a magyarokat. Ez s szeretet azonban nem az idegenek megszokott tankoló kedvessége és üres udvariassága. Az olasz Írónő tényekkel bizonyította be rajongásét a magyar irodalom iránt. Egész soi'eg magyar irodalomról szóló fordítás, tanulmány r- cikk szerzője. Érdeklődése elsősorban az erdélyi irodalomnak szól.

— Mi vezette ide hozzánk Erdélyijei

— Személyes érdeklődés. Nem hivatalos küldetésben jöttem. Csupán a magám pasz- «néjából. Sokat olvastam az erdélyi íróktól s rendkívüli érdeklődés: támadt bennem a székelyek iránt. Eljöttem lehál. hogy megismerjem CM a csodálatos ember fa jtát.

— És mit tapasztalt ?

— Mondhatom egyáltalán nem csalódtam. Végig barangoltam már egész Európát, de ilyen különös, kemény, harcos, vidám■ és mégis szomorú fajtát sehol sem találtam. Szinte hihetetlen, hogy annyi szenvedés után> cm'in a széJcelység keresztül mont, nem pusztult el. Végtelenül örülök, hogy eljöhettem ide Kolozsvárra, az erdélyi kultúra középpontjába s megismertem Nyirő Józsefet, kinek ,,-lézais- faragó étnber“-ét gyönyörűséggel fordítottam le. MoH ismét. Nyiro-fardHásra készülök.

Nyirön kivitt főleg Ktmz Aladár „Fekete kolostori-ét szerétem. Esrt a müvet Dosztojevszkij müveivel tartom egyenértékűnek. Valamikor azt irtain: le, hogy az erdélyi irók m- lam'ermyien■ érdemrendet érdemelnének azért, hogy olyan bátran és töretlen hittel hirdetik ma gya r sápul cat. Nagyon örültem, amikor olvastam, hogy az erdélyi irodalom jelesei megkapták a Korvinkosaorut.

— Érdekli az olaszokat a magyar és különösen az erdélyi irodalom ?

— De mennyire. Igazán nem udvariasságból mondom, de például Nyirő József könyvei mindig eseményszámba mennek. Petőfi számunkra is klasszikus, s az újabb magyar irodalom alkotásait minidig nagy figyelemmel és érdeklődéssel fogadják Olaszországban, Ezzel szemben sajnálattal kell megállapita- nom, hogy az olasz ivókat artmi kevésbbé is- merik magyar földön. Egész sereg kitűnő fiatal Írónk van, hogy ne említsek mást mint Bacchellit, Ver gonit, akiket egyáltalán nem ismernek a magyarok. Éppen a kölcsönös megismerés érdekében adott ki egy nagy olasz lap, a Termini, nemrégiben olasz-magyar számot. Igen nagy sikere volt. Szeretnénk egy egész sereg u.j olasz írót megismertetni a magyar közönséggel. Éppen azért kolozsvári tartózkodásom során tárgyalásokat folytattam a Her tikon irói csoporttal arról, hogy olasz müve. kei magyarra fordítsanak. Remélem sikerűiül fog megvalósítani a szép tervet. Az ol/isr' magyar irodalmi közeledésnek Rómában éf egy kiváló magyar propagálója, Tóth László, a római Magyar Akadémia tanára, aki nagy lelkesedéssel és igazam ömetlemül dolgozik a cet érdekében.

Nelly Vucetich szavaiban annyi rajoogái és szeretet van, hogy égésre« biztosan sikerrel éri el célját. Nekünk magyaroknak, elhagyott kis nemzetnek itt Európn közepém, mindig- jóelső öröm és ajándék megismerni valakit- aki baráti szeretettel nyújtja felénk a kezét.

ín, o.)