Keleti Ujság, 1941. szeptember (24. évfolyam, 199-222. szám)
1941-09-11 / 206. szám
Ära 12 miéi Csütörtök 1941 szeptember 11 /'[ ■! PAH ■' V i ::q 1 ö h (i z könyvtára BUDA ?33? LA M3 TIT EXTERN EIÖFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 2.70, NEGYED ÉVRE 8. FÉL ÉVRE 1«, EGÉSZ ÉVRE 32 PENGÓ. — POSTATAKARÉK. PÉNZTÁRI CSEKSZAMLA SZAMA: 72148 HUSZONNEGYEDIK ÉVFOLYAM, 206 SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉN VT ARSASAG FELELŐS SZERKESZTŐ: NYIRÖ JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-TJ. 7. SZ. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA I EGY ÉV UTÁN.. Irta: Nyirő József Ma agy esztendeje tlrfc haza 'Kolozsvár. Ki képzelheti el örömünket, ki mérheti meg hálánkat, ki gyűjtötte össze imádságunkat, ki tartotta számon szent fogadalmunkat és eskünket, az önmagunk ás min. denünk odaáldozását azért az uj, ismét szabad, ismét emberi és magyar életért, melynek újra részesei lettünk és amelyért olyan szörnyű árat fizettünk huszonkét év alatt. Külső javainktól megfosztottam, szegényen, koldusán, ugyszólva a feltámadás egyszál ruhájában állottunk sorfalat a régi tulajdont ismét birtokba vevő dicsőséges honvédségünk utjának két oldalán és minden ember, minden ház, hegy és völgy, egész Erdély kitárult lelkének mélységeiből és belső kincseiből kiszakadó himnuszának áradata borított fénybe, ragyogásba mindent köröskörül. Minden lépésünk, tekintetünk, minden lélegzetvételünk történelmi élmény volt és alig van példa rá hogy az egész magyar minden- sóg tökéletesebb összhangban egyesült volna valaha, mint ezen a napon, amikor Erdély fővárosa újra magyar lett, s a gáládul, erőszakosan, minden isteni és emberi jog ellenére elnyomott magyar igazság örök joga érvényesült. Ma még egyideig csak a szentistváni gondolat szimbolikus nagyságában és jelentőségében, amely a teljesülés feltétlen bizonyosságát rejti ön- magában, mint minden élet ezen a földön, melyet- semmiféle hatalom vissza nem parancsolhat., amig életfeltételeit magában hordja. Kolozsvár hazatértének napján tehát ez a tudat legyen a mi első, legfőbb bizonyosságunk és ennek zavartalanságát meg ne háborítsa se ellenségeink hiábavaló vágya, se Európa sorsának a mai világ, eseményektől függő esetlegessége, annál kevésbé akárki gyenge magyarnak kicsiny, hitusége. Az élet, forrása, Erdély szive tért haza a mai napon. Nem a legszebb, nem a legnagyobb, nem a központi főváros csak, hanem a több mint ezer esztendős erdélyi magyar történelem elsőszülött örököse és lété menyese, s a múló megpróbáltatás kábulata után annál nagyobb erővel feltámadó uj magyar élet és lélek forrása, elindítója, halhatatlan lélek, és erőszállitója, kut.föje és mentsvára. Ebből a valóságból következik az az igazság is, hogy olyanná lesz egész Erdély, amilyen Kolozsvár, mert ebből az életköznontból lüktet szét minden gondolat, minden vércsepp, jó és rossz, erő és gyengeség, öntudat és alélt- ság, jövendő és veszedelem, élet és halál, szeretet és gyűlölet, az uj idők és történelem szellemének minden rezdülése, munkatempó és hanyagságé az egész erdélyi magyar sors, amely akár jó, akár rossz irányban, végzetes súllyal és bizonyosság, gal hat ki az egységes magyar nemzeti élet történelmi kialakulására. 1940 szeptember 11-én tudatában voltunk ennek mindannyian: úgy az édes anyaország, mint mi erdélyi magyarok, akik elszaki hatatlanul újra ngybe for róttunk vele. Ennek a magas horizontú világszemléletnek fényében állott, akkor minden magyar és a történelmi előrelátás önzetlen kötelességtudata hatotta át gondolkodásunkat és cselekedeteinket. Világosan állott akkor nemcsak az ország sorsának irányitói, hanem minden igaz magyar előtt, hogy a hazaiérés puszta tényével még nem kapta meg Erdély örök magyar voltának minden biztonságát és jövőbeli tökéletes biztosítását is. Ehhez nemcsak ..hazatérés“, hanem a legmaradéktalanabb belső egyesülés ténye és valósága szükséges, amely nem különböztet meg „anyaországbeli“ és külön erdélyi magyart, nem tűri még tréfának sem el a megkülönböztetés ás elválasztás lehetőségének még a gondolatát se bármiféle téren, mert ez a mai helyzetben, mai világtörténelmi körülmények közt nemzet, és sorsárulás számba me(gy. A gazdasági és életkörülmények harmonizálása és egyesítése szükségszerűen súrlódásokkal jár, de semmi körülmények közt nem érintheti a nemzet, az egységes, nagy Magyarország hivatását, jövőbeli elhelyezkedésének kilátásait az uj Európában és nem gyöngítheti ilyen belső szerencsétlenségekkel erre való súlyát és tekintélyét. Lelke gyökeréig gondolja meg ezt a körülményt minden magyar. Az is, aki a hazatérés minden pillanatban várt, drága tényében csak a maga álmainak, egyéni elképzeléseinek, érdekeinek, érvényesülésének, ranghoz, álláshoz, hatalomhoz jutásának teljesülését látja mindössze. Az is. aki a huszonkét esztendős megpróbáltatást és szenvedést sietett aprópénzre váltani, bár mindössze csak ez volt a jogcime és képesítése az elképzelt egyéni boldoguláshoz, amely a legtöbbször ezt az egyéni boldogulást. a maga álomszerű elvakultságában elébe és fölébe helyezte a közösségi tudat- nak és az ország, a haza iráinti kötelességeknek, amely ma is és ki tudja meddig még lemondást és zokszó nélküli áldozatokat követel meg mindannyiunktól, ha — megsemmisülni nem akarunk. Az is, aki Erdély egy részének felszabadulásának pillanatában már csak uj érvényesülési, előhalad ási vadászterületet látott és az örömtől, boldogságtól elkabult, jóhiszemű erdélyi magyarokat sietett azonnal bekapcsolni a maga zsebének gazdasági érdekkörébe, vaigy politikai érdekeinek és sulyának támogatására Áldott szerencse, hogy a történelem vámszedői és ezáltal egy nép lelkének meggyalázói nem tehetik kétségessé, annál kevésbé akadályozhatják meg a fennmaradás és boldogulás külső és belső feltételeit önmagában egyesitő, a világhaladás uj lendületének és szükségleteinek ön+udatával rendelkező, a népek értékességi és élétversenyében előkelő helyen álló magyarság és Magyarország boldogulását az uj világrend és uj Európa kialakulásában, olyan körülmények közt, amikor órák és esetleg csak pillanatok döntenek népek léte és nemléte fölött. Ma már kétséget kizáróan az is kiderült., hogy csak a belül erős nemzetek maradnak fenn. csak ezeket nem temetheti maga alá a mai világrengés. A nemzet belső erősségének gyarapításához és még szilárdabbá tételéhez Erdély egy részének hazatérésével azok járultak maradéktalanul hozzá, akik kisebbségi sorsban végzett hangtalan, áldozatos, szerény munkaijukkal és értékességükkel huszonkét esztendő alatt megtartották, megőrizték Erdélyt magyarnak, ők azonban nem is verték a mellüket a felszabadító testvérek előtt, hogy mennyit szenvedtünk", nem tették gyanússá és megbélyegzetté a valóban nagy és nemes, de gyümölcsöző szenvedést marok, és kérvénynyujtogatásokkaJ, ösz- szeköttetés- és protekció-haj hászással: hanem csak állották szerényen a sorfalat az utak két oldalán, boldog öntudattal, nemcsak a múltak tapasztalataiból le- szűrt és magukévá tett egyéni és nemzet- értékek birtokában, kipróbált és megbízható magyar harcosokként, hanem a nemzetre és Erdélyre végre felvirradt boldog, säg sugarain túl is meglátva, felismerve azokat a még több áldozatokat és talán újabb szenvedéseket is megkívánó problémákat-. sürgős tennivalókat, amelyek Erdély magyar helyzetének és jövőjének biztosítása szempontjából mindannyiunkra, de elsősorban az ő kipróbált vállaikra, magyarságukra várnak. Ismerték ők a fórumokon ágálókat, — hiszen mindenki ismeri egymást Erdélyben — s ha fájt is némelyeknek, hogy a hazatérés és testvér- ölelés első gyümölcseit néhány esetben az arra méltatlanok kapják, ennél a mnló tünetnél nagyob volt az aggodalom az előrelátott bajok miatt, melyeket az ilyen emberek a jót akaró testvér, a min. den áldozatra kész kormányzati tényezők jóhiszeműségének és sokszor téves informáltságának kihasználásával az egyete- mes magyarságnak okozhatnak. Hogy pedig ez nem vált és nem válhatik végzetessé, abban nagy részük van az erdélyi magyar ut két oldalán őrt álló, önzetlen és igaz magyaroknak, akik ha kell puszta testtel, egész önmaguk odaadásával szolgálják és építik csendesen a magyar élet "bevehetetlen, örök támaszpontjait. Az ér. dekeík szerint önmagukat áruló impérium. cserélgetők vagy eltűntek, vagy el fognak tűnni végérvényesen, de ők, a nemzet, nagy többsége megmaradnak e föld és a haza legyőzhetetlen támaszának és értékének. Ez az igazi erdélyi magyarság és sokat emlegetett „erdélyi szellem“, amely elborult homlokkal nézi a pártok és érdé. kék szerencsétlen csatázását, amely tiszta ítélettel utasítja el a lényegétől és faji- I ságától idegen, ártó, a múlt és jelen ma- gyár értékeit beteg és piszkos ösztönökből gyaiázó. meg nem becsülő, azokat a mult liberális nemzetköziségétől fertőzött tollal és szádjai tépő, ferde, kificamult és idejét mult „művészeti és irodalmi“ törekvéseket, amelyek a legtöbbször nagyon is tudatosan irányított idegen fajok és ellenséges szellem szolgálatában állanak. Biztos, hogy a nemzet a maga belső revíziójában végez majd velük, aaqinthogy végeznie kell mindenkivel, aki' gondolkodásával, érzéseivel, suttogásaival, pénzével és alattomos munkájával, külső és belső elfordulásával hazatérésünk értékét és eredményeit veszélyezteti, legyen az egyén, faj, vagy nép. Egy esztendő telt el azóta, hogy a nemzet virága, az azóta is hatalmas történelmi feladatokat teljesítő és az egész világ csodálatát kivivő hős honvédőink bevonultak Kolozsvárra. A szátarbavételhez kevés egy esztendő Ami azalatt Erdélyért, értünk történt, bámulatosan sok is, bár a fettornyosuló összes problémákat kiilönö. sen egy ilyen világháború kellős közepén megoldani ennyi idő alatt lehetetlen. Az elképzelés, a talán évtizedeket megkivánó tervek teljes megvalósítása ezután következik be. de már ezek is biztosítékokat nyújtanak számunkra, hogy Erdély megtartásának és felvirágzásának, boldogulásának ténye föltétien bizonyossággal bekövetkezik. öntudatunk, munkánk, kitartásunk és áldozatkészségünk nem marad eredménytelen. A mai nap mindössze hálatelt felpillantás az egekbe azért a nagy jóért, ami velünk történt és a drága, elvitathatatlan valóság megállapítására, hogy nemcsak „haza tértünk“, hanem újra elszakít hatatlanul eggyé lettünk azzal a nemzettesttel, amellyel mindig egyek voltunk és amely nem ismer különbséget magyar és magyar között ..SOHA SEM LANKADÓ REMÉNYKEDÉSSEL, HITTEL ÉS TELJES BIZON \ OSSÁGGAL VÁRTUK E NAPOT“ — mondotta egy esztendővel ezelőtt Kolozsvár ünnepi díszbe öltözött főterén vitéz Jány altábornagy hoz intézett üdvözlő beszédében Vékás Lajos dr., jelenlegi királyi Ítélőtáblái elnök, aki a kolozsvári magyarság nevében üdvözölte a bevonuló honvédcsapatok főparancsnokát. Az előtérben jobbról-balra: vitéz Jány Gusztáv altábornagy, dr. gróf Bethlen György. Inczédy.Joksman Ödön dr., Vásárhelyi János református püspök, Kiss Elek dr., Sándor Imre püspöki helynök, Tőrök Bélint és Olajos Domokos, a „Magyar Újság" felelős szerkesztője, (Săntfe fdkéteie.)
