Keleti Ujság, 1941. szeptember (24. évfolyam, 199-222. szám)

1941-09-06 / 203. szám

I - íj .

I U L

• .. r' A Z

, ly 1^36 i. i- > Ö :YJ v t 'i •' a.

BUDA?S.

T V

2S25&SÍ EWTEUES HET^WáDBÓ-MÜSOR

Ara

12

fillér

SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL. ÄS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 1. SZ. TELEFON: 15-0«. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA

EIOFTZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 3.70. NEGYED ÉVRE «, FÉL ÉVRE 16, EGÉSZ ÉVRE » PENGŐ. — POSTATAKARÉK. PÉNZTÁRI OSEKSZAMLA SZAMA: 73148.

M.

ÉSZVÉNYTARSASAG SZERKESZTŐ: NYIRŐ JÓZSEF

SZENTPÉTERVÁR OSTROMA

MEGKEZDŐDÖTT

A német-török viszony elmélyítéséről tárgyal Isztanbúiban Clodius követ

Izland partján torpedót lőttek a Greet amerikai rombolóra

Törökország magatartása már régóta sokféle találgatásra ad okot ebben a háború- ban. És most, amikor Irán megrohanásá- val egészen nj helyzet keletkezett a Közel- keleten a török állásfoglalás kérdése fokozottabb mértékben lépett az érdeklődés homlokterébe. Az Iránt megszálló szovjet- és angol csapatok — a jelek szerint a legnagyobb egyetértésben — egyrészt az iráni, másrészt a sziriai határt zárták le s ezzel a fogással tökéletesen elszigetelték Ankarát az ázsiai testvérállamoktól: Irántól és Afganisztántól, valamint az arab államoktól. Ugyanekkor az amerikai haditengerészet volt vezérkari főnöke, Sterling tengernagy világgá röpítette egyik nyilatkozatában azt a követelését, hogy Törökország nyissa meg a Dardanellákat az angol hajóhad előtt. Az angolszász önzés kihívásai óriám felháborodást váltottak ki a török közvéleményből s ugyanakkor a hivatalos Törökország már felkészült arra, hogy az Isztambulba utazó német bizottsággal megkezdje az nj némettörök kereskedelmi egyezmény tárgyalásait.

Ezek a tények szabják meg pillanatnyilag Törökország világpolitikai helyzetét. A reális adottságok és az érzelmi mozzanatok szálai izgalmas drámaisággal szövődnek öesze a török politika bonyodalmas rejtvényében. alig néhány héttel azután, hogy Pa- pen német nagykövet és Saradzsoglu török külügyminiszter Ankarában aláírta a némettörök barátsági szerződést.

Ankara helyzete nem könnyű. A kulcshelyzetek mindig nehéz helyzetek s Törökország kulcshelyzete ma sokkal kritikusabb, mint, bármikor is a múltban. Pedig Törökország, ha csak történelmének legutolsó negyedszázadát vizsgáljuk meg ebből a szempontból, igen sokszor került, már a legsúlyosabb helyzetekbe. És a maiban kétszeresen is érdekes ezeknek a kényes helyzeteknek felelevenítése: feltárja a Kcmál-féle forradalomban újjászületett Törökország útját mostanig és értékes következtetésekre enged alkalmat a jelent s esetleg jövendőt illetőleg is.

Anglia és Oroszország mindig csak fenyegetést és veszélyt jelentett Törökországra. Az ok annyira kézenfekvő és ismert, hogy szűk- ségtelen annak jelentőségét részletesebben fejtegetni: a Dardanellák. Az 1908 ősze óta bekövetkezetö balkáni fejlemények harcaiban meggyengült Törökországot teljesen legyengült és tehetetlen állapotban lepte meg a világháború kitörésének előszele. A „beteg ember“ megrökönyödve vette észre teljes magárahagyatot.tsáigát. a nagyhatalmi vetélkedések veszedelmei közepette. Élet-halál kérdése volt, hogy Törökoi-szág szövetségeseket találjon. 1914 tavaszán a török szultáni diplomácia házalni kezdett. Először Szentpéterváron kopogtattak. A cár a Dardanellákra gondolt, és az ajánlatot visszautasította. Egy hónap múlva ..Európa beteg embere“ már Párisban kunyorál. A Qay d’Orsay urai azonban az orosz szövetségesre való tekintettel udvariasan kitértek. Londonba mär hiába is mentek volna a török diplomatáik. igy hát elkanyarodtak Berlin felé és 1914 augusztus 2-án megkötötték a némettörök szövetségi szerződést Ekkor már kitört a világháború.

Vájjon emlékeznek-e még Ankarában arra, hogy az angol titkos szolgálat ügynökei mi- lyen szerepet játszottak akkor az Iszlám hatalmának megtörésében? Amíg a török hadsereg a frontokon vérzett, a Titkos Szolga- lat megbízottjai arannyal és árulással megvették Szíriát és az arab államokat : a török ellenállás katasztrófába fulladt. Sévres is örök tüske marad a török nép lelkében: ott darabolták fel Törökországot s hagyták meg belőle irmagnak — Anatöliát. Vájjon elfe- lejthetik-e Ankarában, hogy 21 évvel ezelőtt az ántánthatalmak bérelték fel Görögországét a maga belső bajaival elfoglalt Törökország hátbatámadására? Vájjon van-e török, aki valaha is megbocsátja ennek a háborúnak irtózatos vérengzéseit és becstelenségeit? Vájjon ki lehet-e törülni a török nép szivéből azt a keserii tudatot, hogy amikor Venizeloez hadjáratának szörnyűségeitől megcsömörölve a szövetségesek ma garatjagyták a krétai kalandort, egyedül csak Anglia támogatta Törökország ellen a görög offenzívat? Vájjon elfelejtheti-e Izmet Ino- nü elnök, Kemál Attatürk legbizalmasabb barátja azokat az időket, amikor a török újjászületés megakadályozására az elvakult ellenzék a zsidó és szabadkőműves Dzsavid konstantinápolyi palotájában szövögette az ármány szálait és Kemál Attatürk ki akarván irtani a belső mételyt, angol, amerikai és francia szabadkőművesek s ezek mögött a nemzetközi zsidó nagytőke koronázatlan fejedelmei igyekeztek a megtorlás folyama, tát elgáncsolni?

A kulcshelyzet mindig nehéz helyzet s a mai Európa nagyon jól emlékezik, hogy Törökországnak egy időben részt kellett vennie a versaillesi és a trianoni rend őrzésére hivatött Balkán-blokkban s ugyanakkor Moszkva felé is barátságos arcot kellett vágnia, A kulcshelyzetnek megvan az az átka, hogy ritkán lehet számolni a nemzet, igazi érdekeivel. S ha például 1936-ban a montreux-i konferencia meg is hozta Törökországnak azt, a nagy külpolitikai sikert és elégtételt, hogy a Dardanellákat újra megerősíthette, a meleg szovjetbarátságát rövidesen fel kellett adni s már 1937-ben bekövetkezett Ankaráiban a politikai őrségváltás. És még ugyanebben az évben újra össze kellett fogniok a közelkelet és testvérállamainak: Törökországnak, Iránnak Afganisztánnak és Egyiptomnak. A teheráui szerződés jelentősége csak most bontakozik ki. amikor Iránon végigtapostak az angol bakancsok és a szovjetcsizmák és Törökország knlcshely- zete a világpolitika legizgalmasabb rejtélyévé terebélyesedett.

S Törökország, jóllehet belső erőinek te. kintötében egészen más a helyzete, mint 1914-ben, ma éppoly egyedül és elszigetel- ten áll, mint annak ideién „Európa beteg embere“, akinek egész Európát végig kellett kilincselnie.

1914 óta Törökország bosszú utat tett meg. Török vér, angol arany, árulás é3 becstelenség szegélyezi ezt az utat. mindenütt, ahol a brit érdekek végigvonultak a török sors országút)ain.

Ma azonban egészen más a csillagok állást. Ma a török kapuk zárva vannak És Törökország jószerencséje, végzete, jövendője függ attól, hogy a hermetikusan bezárt kaput ki előtt nyitja meg.

*

A keleti arcvonal északi szakaszának eseményei közül azt a meghaló mozzanatot kell kiemelnünk, amikot Hüter vezér és a német véderő leqfőbb parancsnokának megbízásából Jodl tábornok csütörtökön felfűzte Mannerheim tábornagy mellére a német Vaskereszt lovag- keresztjét.

Történt ez azon a napon, amelyen Finnország megérte azt a nagy elégtételt, hogy a tavalyi moszkvai békében elrabolt Karjala területe a történelmi finn határvonalig (elszabadult és területein a fehér-kék lobogó leng már mindenütt. Ezen a napon Mannerheim tábornagy napiparancsot intézett csapataihoz:

— A Karéliai földszoroson elértük a régi országhatárt. Finnországnak azt a részét, amelyet a moszkvai béke erőszakkal. minden jog nélkül elragadott tőlünk, a finn hadsereg hőstetteivel és hatalmas erőfeszítéseivel teljes egészében visszacsatoltuk az országhoz. Vii- puri büszke várán ismét kék-fehér lobogónk leng. Karélia újra szabad, habár számtalan leégett ház. gyár és kiterjedt erdőterület még soká tanúskodni fog a bolsevizmus igazi jellegéről.

Mannerheim ezután köszönetét mond a katonáknak hőstetteikért és kijelenti, hogy a finn hadseregtől tokbbra is kitartást követel meg. Még nem jött el az ideje, hogy a kardot kicseréljék az ekével.

Mannerheim tábornagy napiparancsa- nak katonás szavai a legkeményebben cáfolják meg a finn—szovjet kiilönbé- kéröl világgá repített angol propaganda- híreket. Ez a szemenszedett álhir egyébként a Neue Zürcher Zeitungot is foglalkoztatja. A lap berlini tudósitója rámutat arra; hogy a német sajtó annakidején teljes egészében közölte a napiparancsot és hozzáfűzött megjegyzésében kiemelte, hogy a tábornagy szerint a béke még nem érkezett el Finnország számára. Finnországot — írja a svájci lap tudósítója — nyilvánvalóan a legnagyobb érdekek fiizik Németországhoz a bolsevizmus ellent háború folytatásában.

Az olasz sajtó is a legmelegebb elismeréssel méltatja Mannerheim napiparancsát. A Messagero a következőket írja:

Finnország azzal, hogy Karjalát visz szaszerezte a régi határokig és szabadságának biztosításával dicsőséges lapot irt a történelemben, méltán kivívta az egész világ csodálatát. A szégyenletes moszkvai békét eltörölte.

A nyugati területek fölött megélén. külö angol repülőtevékenység jelentőségét csak London hangoztathatja. A valóság az. hogy a német légelháritás és a német vadászrepülők munkája az angol légitámadásokat mindig eredményesen veri vissza és rendkívül súlyos veszteségeket okoz a brit hadirepülésnek. Csütörtökön délután az angolok berepülési kísérlete ismét a legsúlyosabb kudarccal végződött: a német vadászrepülők saját veszteség nélkül huszonegy angol vadászgépet és egy bombázót lötlek lel

A csütörtöki német hadişetostâs kiegészítésére a Német Távirati Irodával illetékes helyről közölték a következőket’. A német haditengerészei által elsüllyesztett ellenséges hajótonna mennyisége az utóbbi két hónapban csökkent, de koránt sem azért, mert a német tengeralattjárók harcbavetését is csökkentették volna, hiszen megállapítható, hogy a harcbave- tett tengeralattjárók száma növekedett. A dolog magyarázata abban rejlik, hogy a tengeren erősen megfogyatkozott a megtámadható hajók száma az előző hónapokéval szemben, A szállitóhajókat a tengerentúl harcoló brit csapatok ellátására kell fordítani, amelyeknek hadászati arcvonala rendkívül kiszélesedett. Természetesen a hajótér megritkitásából a német aknaháboru eredményessége is kitűnik. Mindenesetre az bizonyos, hogy az Atlanti-óceáni harcokban sem a német kezdeményezés, sem a német fegyverek ereje nem csökkent, de nem is fog csökkenni.

■*

Az újra szövetségessé vált London és Moszkva viszonyának felmelegítésére különösen a szigetországban tesznek meg minden elképzelhető!. Különös iróniája a sorsnak, hogy Lady ChnrchiM az ..eVvtársnő“ megszólítást szemrebbenés nélkül , .vágta zsebre“ A hazáért mindenkinek még ken hoznia a maga áldozatát. Az angol udvarlás napról-napra hevesebbé válik. Az újabb állomás Cambridge lesz, ahol a napokban kezdődnek meg aas an. gol—szovjet baráti hét ünnepsége*. A rendezőid zottság huszonnégy előkelő barit polgárból án. Az angol felső tízezer szépen elvegyül a tovarisokkal.

A szorongatott; helyzetben levő szigetországban megélénkül a baráti idegenforgalom. Az elvtársak után az Újvilág politikusainak látogatására is számítani lebet. A brit kormány ugyanis angliai látogatásra htvta meg az amerikai országgyűlés több tagját, A vendégeket Nagyhritánniában tájékoztatják az Angliának szállított hadianyagok felhasználásáról.

Valószínű azonban, hogy nemcsak a már szállított, hanem az ezután szállítandó amerikai hadianyagokról is szó lesz ezen a találkozón. S ez a feltevés bizonyossággá válik, ha figyelembe vesszük Churchill angol és Mackenzie King kanadai miniszterelnöknek a londoni Cityben mondott beszédeit. A két ml. nlszterefnök ezúttal drámai kitöréssel sürgetett nagyobb segítséget, mint amennyit ígértek Amerikában.

Ez a drámai hanglejtés igen sokat ára] el. mert épp akkor hangzott ei, amikor Angliának magának is a hathatósan segítő szövetséges szerepét ke*f játszania s teljes katonai összeroppanás küszöbére jutott Szovjet felé. S Amerikának is, az angol segítség bőség- sra nijánnk njabh terhet kellett idpiHiilii a Szovjet támogatására is.

S közben a távolkeleti feszültség ügye — ha hivatalosan egyelőm holtponton is vannak a Tokió és Washingtoni tárgyalások — odáig fejlődött, bogy félhivatalos washingtoni megnyilatkozások szerint Amerika már cask abv---- __----n---- U._«■:__a s -- . - * ve_m__i-nan sub cbccohd m-rgyniini