Keleti Ujság, 1941. szeptember (24. évfolyam, 199-222. szám)

1941-09-28 / 221. szám

H41. SZEPTEMBER II MsjosnOrMitG Kiráh/asszom/ Irta: Ifj. Xéniás 3 c nos (VtsegräH. Kiahnldogasszony napján.) A szeptemberi hajnal finom pasztel sainei árnyal­ják már a dunamenti táj puha formáit. Vala­mi titkos sejtelem borong az erdővel koaeoru- zott dombokon. Vörösmarty hajdan itt bolyon­gd • Eteikéjával. A nyár goromba fényhatásait elmosta mrár a fátyolfelhök lenge kárpitja. A nagy lángo­lások.ideje eţmuiy stmogatóan bölcs meleggé szelídült, a napsugár, A hakafmas tenmeagőaöe lihegve fúrja bele magát a folyamon terpeszkedő párába, mely már az ősz csípős izeitől terhes. Kisasszony napja vaui, Mária születésének ünnepe. A bim­bó, mely Jconc tövűből fakadt ,,ézös virággá“ most is frissen illatozik. Nekünk magyarok­nak az egyszerű egyházi ünnepen túlmenően ez a n«p jelenti a szentkorona megtalálásának Idejét is. A negyvennyolcas idők vérgőzös évei­ben elásott nemzeti ereklyét 1853-ban. Kisasz- szony napján találtaié meg újra. A partok felől megkondul az emlékezés ha- tsngszava s csengő-bongó szimfóniájukat idáig sodorja a szél. Kétszázötvenen erdélyi és délvidéki tanárok ájtatos szívvel, levett kalappal hallgatjuk a torony énekét Zarán­dokok vagyunk. Táguló lélekkel keressük föl nemaetS múltúnk kövekké dermedt emlékeit Visegrédotua ..vizek várát" s Esztergomot: a :Szent Király városát, A robajos jelenből az elcsitult múltba menekül a lélek 3 elámul a nagy7 idők jelein. A főváros kedvelt kirándulóhelyei már el­maradtak mögöttünk. Jobbról és balról még feltűnik egy-egy kitartó vadeveaös sátra. La­kója me*eg kezes lábasban reggelijét melegíti s a vizes fa savanyú füstjét idéig űzi a szél. 1 A fedélzeten kis csoportok alakulnak Ott látjuk a visszacsatolt Erdély s a délvidéki réazek fiatal szellemiségének körében az anya­ország szellemi nagyjait. A parancsnoki hid lábánál Korniss Gyula, az európai hirü filozófus boncolgatja a nem­zeti művelődés sorsdöntő kérdéseit. Historiku­saink Kniezsa professzorral vitáznak a XI századbeli Magyarország népiségi viszonyai­ról. Értékek és elméletek cserélődnek ki, hely­neveket elemeznek s olykor átszaladnák egy- egj argumentumért a hátsó fedélzetre, ahol etnográfusaink faggatják Viski tanár urat, a néprajztudomány kiváló ismerőjét. A geográfusok tanyája elől van a hajó orrá­ban. Egy padna kiterített óriás térkép felett csakhamar parázs vita indul. megy ez már egy hét óta attól a perc­től kezdve, ahogy megkaptuk ,.behívónkat" a visszacsatolt részek tanárai számára rende­zett átképző tanfolyamra Kétszáz tanár tar­tott Budám — kétszáz mind tanúim kész! , Kétszázan élveztük két hétig a főváros szép­ségeit s a nemzetismeretre oktató előadókat, akik között olyan nevek szerepeltek, mint Luki rich Imre. Kodály Zoltán. Magyarok szóltak itt magyaroknak s ma­gyar szellemet sugároz most e táj is, a !!d szint játszó kék vidék“, a Dunántúl lágy- meiiü dombja^ melyek mögött sejtetemesen ködük a Dobogókő. Babits és Aprily énekük mag őt. Egyik a bennszülött biztonságával, másik a vándor meglátásával. Babitson fel- rémlenek a mediterrán tájak klasszikus for­mái Aprityt Erdöelvére emlékeztetik a „pata- kos erdők és véresé« sziklák". Kuituriáj ez, a kikristályosodó magyar ál­lamé szroe ej®6 fellegvára. jA honte gialó ősök ezt a változatos, színes Utjai szállták meg először. Az Alföld ak’or még t'-rkekkej mocsarakkal és roppant árt7 rekkei lomhán nyújtózott a Kárpátok kőgát­jai között. Embernek, jószágnak egyaránt ide­gen volt még az a vidék, s igy a római emlé­kekké!, klasszikus kulturmaradványokkai te­leszórt Dunántúl lett Szent István Magjsar- ors-ágánok magja A Dana őrzője Esztergom S ,a Bakony lábánál épült Pannonhalma közel állottak a nyugati végekhez, ahonnan a ke­resztény kultúra folyama áradt kelet felé. A hatalmas folyam kömpölygő árja röpítet­te a karcsú hajókat, amelyeken Gizella, a szőke pi “'n k'rá!yl':-asszony és kísérete ér­kezett Vajk városba, Esztergomba. De mennyire más volt ekkor a Dunaírrvmt,i táji Rengeteg erdők nyújtóznak egée*zen a víz­partig r -• ■ ;im :‘”tiü őzikék nézegették magukat a borzolódó tükörben a magasban pedig széles köröket Írva keringett a sas. Csak a gázlóknál őrködtek a szent király „őrsei" s egy-egy ónálló monostor fehér falai csillogtak 9 hunyó napsütésben. Ă letelepülő magyarság azonban hadat üzent a rengetegnek, mert fö d itejjatt kalászt termő barázda. Dolgos kézre vdjt azütóég s a számban csekély magyarság a nyugateurópai, jellegzetes erdőirtó kultúra germán fejszéseit hivta segítségül a vernéikül! harcba. Lassan kn+turtájjá nemesedett a viSék. de történeti múltjához is hü maradt. A* beszélő kövek szavát ma is megérti a kitáruló lélek. Hirtelen kanyar után tágul a völgy7 s az ámuló szem előtt feltűnnek a ..Vizek Várá­nak", Vísegrádnak romjai. Amikor utoljára jártam itt, még könnyes szemmel néztük a (ulsó parton megbújó oseh bunkereket, ma • .Vprijyvrl érezzük a hősi tető varázsát ahon­nan „a harcos középkor s a« elmúlás üzen". Az elmúlás csodálatosképpen nem a Nirvána halotti csöndjével int felénk, hanem életet le­hel és küzdelemre szólít. Lassan pergetjük visszafelé a történelem lapjait s ott áll előttünk a római erősség a ..Oastrum ad Hercutcm". majd IV. Béla ide­jéből a. vár legrégibb írásos emléke annak a várnak krónikája, melyet Mária királynő építtetett: „Özvegyek és árvák védelmére, aranypártáinak és a szülői házból hozott más drágaságainak árán nagy köu-éggel s ahol “zükség <v»o*én Margit----későbbi boldog Margit — az Urnák szolgáló társnőivel együtt védelmet nyerhessen". Az Árpádház aranyágának kihaltával cseh kézre kerül a vár. majd Csák Máté birtokolja, hogy7 azután, 1316-ban Károly Róbert tündéri szépségű tartózkodási helyévé legyen A lilio- mos Anjou-cimer alatt itt tartotta esküvőjét Krakkói Erzsébettel s itt született fia is. akit Nagy Lajos néven ismer történelmünk Csak­hamar a szent korona s a levéltár is Visegrá­dion van. Siónk udvari élet pezseg a mohos fa­lak között, de a vidám vendégsereg fölött ott lebeg az árulásában is nagyszerű 7.éeh Béli­éi áh árnya Visegrád Nagy Lajos alatt éri el első fény­korát. Halála után jelentősége egyre csökken, egészen addig, arnig Mátyás udvara s vele együtt a reneszánsz kultúra nem veszi bizto- kába a várat óriási arii-vban indul meg sz építkezés s 1483-ban VI. Sixtus pápa követe már a földi paradicsomnak n-vezi Visegrádnt. Oláh Miklós esztergomi érsek Hungáriájá­ban ezt olvasom a ..Vizek váráról": „Visegrád városa, melyet a németek P)in- tenburgnak neveznek, Budától nyugatra, öt mérföldnyire a Duna partján, párducokban és más vadakban bővelkedő erdő tövében fek­szik A város homlokterében, a keleti tájon fölséges. kimondhatatlan szép fekvésű igazán fejedelmi palotát emeltek, mely egymaga egy­szerre négy királynak s azok összes kisérőinek és szolgálattevőinek kényelmes szállást nyúj­tott. Mondják, hogyV3S0-néI több szobát fog­lalt magában. A palota kapuja a Dunára nyí­lik, mely ettől mintegy kétszáz lépésre folyik. A kapu ás a város között elhúzódó szakaszon fákat ültettek. A kapun belépő szeme elé azonnal tagos tér tárul, amelyet minden rész­ben zöldelő növények és réti virágok boríta­nak. A kaputól száz és egynéhány lépés tá­volságban mintegy negyven fokból álló, hét vagy nyolc sing széles kőlépcső kezdődik. Itt egyenletes, négyszög« kislemezekkel borított, loggiákkal beszegett udvar terül el, mely alap­építményeiben a királyi háztartáshoz tartozó tágas és nagyszerű boltkamrákat és borospin­céket is magában foglalja Ebben egyforma távolságban hársfákat ültettek, melyek ta­vasszal mámoHtó édes illatot terjesztenek s a szemnek igen kedves látványt nyújtanak. Ezen tér közepén vörös márványból, csodás művészettel készített knt emelkedik a múzsák szobraival ékesítve. Tetején márvány tömbön idő Cupido szobor kitűnő és hüs vizet szöktet fej. mely aztán csöveken a legkedvesebb cso­bogással márványcsészébe majd innen egy kerek medencébe hull alá. Ebből a kutból a hires Korvin Mátyás parancsára — ünnepé­lyes alkalommal — felváltva majd fehér, majd vörös bor folyik melyet a hegy aljában a víz­vezetékbe ügyesen beöntöttek" Néhány évvel ezelőtt még csak a történelmi emlékként élt. a csodálatos palota emlékeze­tünkben — ma. hála a Műemlékek Országos Bizottságának s elsősorban Schulek János dr műegyetemi tanár fáradozásainak előttünk áll a hatdapi palota udvara Vörösmárvány kútja jóformán teljésép épen maradi meg az erdő« laka oldalán Alkalmunk vélt megtekinteni az itt folyó, óriási méretű ásatásokat s beszélgetést foly­tatni ~ hu lek professzorral, aki kérdésünkre a következőket mondotta: — A most folyó ásatások Mátyás udvartar­tásának még csak elenyészően kis részét tár­ták fel Jobbról és balról. ta]ám kilométer hosszúságban pihen az erdő fekete humuszába temetve a nagyszerű palotasor. amelyről Oláh Miklós tesz említést krónikájában Évtizedek megfeszített munkájára lesz szükség, hogy is­mét előttünk álljon Mátyás pazar pompájú Visegrádja Egy egész fiatal tudós nemzedék számára nyílik itt kutatási lehetőség, hiszen a már eddig feltárt udvarrészlet . elárulja, hogy7 Itt építészeti és művészettörténeti szem­pontból is igen érdekes és ritka jelenséggel állunk szemben, A négyoldalú boltozott folyo­só s az épület architektúrája a késő gótika kecses iveit tükrözi, mig a kút s általában az ornamentika, már a reneszánsz olasz mes­tereinek keze.munkáját dicséri. Két stilus csodálatos szintézise, ha úgy tetszik szimbió­zisa fonódik tt össze a hollós címer jegyében. Ké=ő délutánra hajlik már az idő s mi még em tudunk leszakadni a mult élő emlékeitől, A köveket bámuljuk meréngőn s a csonka oszlopok között a ,,királya-s-zony kertjét" amelyben ..magaara nőtt a kosbor s a Campa- nul’e nagyba ranggal int". Szinte látjuk a bar­na fiirt ü Betricét kilépni a gesztenyésből s merengeni az „áradó és lankadó Dumám". Érezzük a nyugtató magasság mákonyát s együtt mondjuk a költővel: Nézz hü szemmel keletin * fogózz a hegybe, hogy most élni merj! Kolozsvár, SB&ptemfer 27. Bensőséges ün­nepnapra k szül Csikkozmás község lakoesá- ga. Szeptember 38-m avatják fel az or szári- zászlói és szentelik fel a vnlágháborubem el­esett csikiozmási hősök emlékoszlopét. Az or­szág zászlót, OsiVkozmás elszór ma unit seá&dttd ajánlották fel szülőfalujuknak s ők emeltették az emlékoszlopot is. A község lakossága mun­kájával járult hozzá az emlékoszlop feleme­léséhez. A mozgalmat Csikkozmás három nagynevű szülötte: Boga Alajos dr. prelátus kanonok, Lörincz Ernő dr. egyetemi adjunktus és Ke­PAIiNOHIA BUDAPEST, RAKÓCZWIT 5 SZÁM. Központi fekves. * Kors&eíü kényelem SZÁLLÓ Lgjógsas szobák 6*—P-töl 12* P-ic Kétdqvjus szobák cy_ P-tőT 18*— P-iq Veto* Károly ás e gány- zenekara mttzstlcál. Elismerte.! kiváló kongta. Polgári árok Feltétlen megbízható, szakmájában Iá rías fiisierkeres- kedő segédet, mint ¥asteere*S«ed£ 0 «Bb iss AíIa* FELTESZ a Ha ácsét n-iSYBfíl’Y.q — lépcsőzetes alapon emelkedő, ném A-vonalit em­lékoszlop tetejét, kiterjeszteti szárrpu Turul madár díszíti. Az ünnepséget, amely nemcsak a esikkoz ma'-lakat és az onnan elszármazottakat., ha­nem minden biaoonyal a távolabbi vwíékekei is megmozgatja, szeptember 2S-án delfint 10 órakor iinuotx-yes szentmise vezeti he Evangélium után Boga István esikszentdomo- kosi plébános mond szentbeszédeit. Ezután ke­rül sor — az emlékmű előtt — a tulajdon­képpeni ünnepségre. Az . ifjúsági énekkar .el- énekli a Hirnuuszt, maid Boga Alajos , dr. prelátus-kanonok megáldja és beszéd kisérste- hen megőrzésre a tadj a as .országvászlőt és az emlékművet. Az ország-zászlói, és az, emlékmii- net Szántó Torino- községi- Tó ró, a csikkor- mási tűzharcosok elnöke veszi át. Ezután dr. Csikywé Mátyás Vilma, P. dóvossy Béla al­kalmi ódáját szavalja. Az emlékmű megko­szorúzása során Csikvármegye nevében Áhrrt- ham, Joz.sef dr. alispán, a honvédség nevében a parancsnok, «r, eg-ehá zközség nevében Bor­sos János plébános, az eiszárm-aaioWak nővé ben T.őrmez Ernő dr. egyetemi adjunktus, az iskola nevében Botos Lőrincz és Dobos Mal­vin^ tanulók. a tűzharcosok nevében Osvdth István tartályos főhadnagy, az Ifjúsági Egyesület nevében pedtg MSft/ós Jenő ebwSk helyez koszorút a világháborús hősök emlék- müvének. Az ünnepség a Székely Himnusz hangjaival végződik. GMkkozmós derék népe wagţi spe.rateébd várja szeptember 28-iknt, amikor hasszu tá­voliét után, a felszabadrwlás örömében ismét keblére ölelheti elszármazott fiait. De fefej- zotf szívvel vágynak haza az eteámtaBották is, hogy — amint: az említett felhívás élűi mi írják — „Újra megcsókoljuk szülőföldünk áldott rögéi s otthoni testvéreinket. roko­nainkat“. Boga Afejos drt, L&rtwez Ernő dr. és Ke­lemen Béla felhívásából, amely valóságos apoleózisa. a testvéri szeretetnek, érdemesnek tártjuk az alábbi meleg érzésektől fűtött, megindító részleteket közölni: A felszabadulás örömében első gondolatunk drága szülőföldünk felé szállott. Mi van: most otthon1? raj történt a mieinkkel? — kérdezi«! minden ikünk. Mert bárhová sodort minket a sors forgandósága, szivünk-lelíriiték, ogy dardff- ja, mágia csak otthon •Maradt s óiéban él. Sokszor tűnt fel lelki szemein*; előtt a Sa­lunkat övező hegyek koszJoruja, meiyökirek annyi értelmes szsawa. beeágde é= tetréb&n vwífc hozzánk. Gyakran láttuk a bekerített temető képét is, melynek csendjében, porladoznak édes szüléink, nagy szüléink, n, mi őseink csont. jai, várva a dióséi fdtámaéfágt. Hányszor je- fent meg, mikor ae idegent ,j&rfuk. seSőfa- lünk képe, ahová ma is tartozunk a születés, a vér, a test, az anyaoyeh7, a mult emléke: jussán. A messzefúg. a távolié*, az emlékezés öSbzb- kötó szent érzése bizonyára mindenikünk tel­kében folk öltötte annak a tudatát is, hogy adósai vagyunk annak: a földnek, mely szült; tartozunk annak a faternak, mely minket vagy kűán sziveinket kibocsátotta a nagyvilágba, mint madár fészkéből az ő fiait. Hányszor találgattuk, kérdezgettük magunktól, hogy mivel is tudnánk ezt a gyemneki tartozásun­kat ás háJáulka£ fartónti, seerötetüuki’ek. ragasz­kodásunknak beszédes jeleit bebizonyitanj a mi ^ülőföldünk s az ott élő és az életet to­vábbfolytató vére iák iránt, akik nehéz mim, tójuk közben sem feledkeztek meg sóim ró­lunk, hanem mindig emlegetnek s sfeeretetfesä gondolnak reánk. A szeretet örök kapósa lát­hatatlanul1 is szorosan egybefnz vetünk! Nemrégen nagy dolog történ!, Kedwes Testvérünk! 'Serníőfmmi-, nym szabad, * nem hiába IvuUott g mieink vére. hazán k és nemze­tünk szabadsagáért,. Áll junk meg egy percre, jobban mondva menjünk haaa. és nézzünk kö­rül a rggi a há*afe tâţjaiot! Kéz­™k meg, mi változott ott,, a rokonokat, régi helyeket. Vájjon megismerjük-e még az ott lakókat? és vájjon ők megismernek-e min­ket?! ügy gondol juk, hogy örömdeljes, ter- •'lóháttá/ Se áidohf iese en n takálkozás reánk is, reá juk is. Bírzdítá«, ösztöke a. további-mm- kára és küzdelemre. A felhívás további részében az aláírók az emlékműre való adakozásra széfotják fel a több, csikkozmáhi ds^rm?. zottakat. ma jd igy fejezik be soraikat: „A boldog viszontlátásig, fogadd drága föld, kedves Testvér, szerető öldcswu^et és űdnözletSnfzet,M lemen Béla tanér, íanngpi cíSb&*> indátatfcák. Felhívásokat küldöttek szét a szűl&fafoijufcbol elszármazott véreiknek és mindnyájukat fel­szólították, hogy miután az onszágaaszlíét már lieszöBessték s az emlékmű terűét is elkészítet­ték. járuljanak hozzá a köft-égekfaaz. A fel­hívás eredményes roll, az ország minden ré­szében megmozdultak azok. akik ,. kozmái iák­nak" tartják magukat s a község közepén tmr rút emelkedik az impozáns, 5 és fél méter magas emlékmű. Az emlékművet Kiczká 'A. László kolozsvári iparművész terve szerint Csedó Imre tusnádi kőfaragó készítette el. A Csikkozmás országzászlót avat \ falu elszárauuoH fsai törlesztik a svifcflőfalunalc JAró szent adlómágot

Next

/
Thumbnails
Contents