Keleti Ujság, 1941. szeptember (24. évfolyam, 199-222. szám)

1941-09-27 / 220. szám

194h SZEPIEMBEK27 Mm&dJmrnk A gazdasági háború még csak a kezdet Megjegyzések az USA—Japán viszonyhoz Irfa : Hermann Fiddle!* ow, a berlini „Angriff“ külpolítikusa AJnlmeE volt már alkalma amerikaiakkal politikai eszmecserébe bocsátkozni, tudja, mi­lyen hévvel ágálnak a yaukeek, ha a beszéL getés a Távolkeletre és a Csendes-óceáni po­litikára terelődik. Az Egyesült Államok eb­ben a vonatkozásban már hosszú évak óta folyamatos, imperialista, sőt hóditó politikát folytat, melyről a világ hivatásos demokra­tái; természetesen nem igen akartak tudomást szerezni. A napi sajtó jellemző módon hallga­tott, hires amerikai folyóiratok azonban nagy előszeretettel foglalkoztak az Unió expanziós törekvéseivel, hol Dél-Amer lkára, hol 'Kana­dára, máskor pedig, különösen gyakran a tá­volkeletre helyezve’ a gyújtópontot. Érdeklő­désük elsősorban Japánnak szólt, A äsendes» óceáni térség, illetőleg a távolkeleti politika központi kérdése mindig Kína volt, ele ebben „ kérdésben Japánt nem lehetett elhanyagol­ható tényezőnek tekinteni. Az amerikai Unió rég kikristályosodott ter­vei előkészítésében azonban nemcsak Japán­ra és ezenkívül még a hódító kedvű Orosz­országra volt kénytelen tekintettel lenni, A Hoanghó, Jangcse és Hseikiang völgyeinek zsíros üzleti lehetőségei az angolokat már az amerikaikat megelőzve Kínába csábították. A négy ellenfél egyelőre várakozó álláspontra helyezkedett és árgusszemekkel figyelte egy­mást, mig ezalatt a franciák Indó-Kinára tőitek rá kezüket, Hollandia pedig a perifé­riákon igyekezett tért hódítani . A kezdemé­nyezést Nagy-Britann ia ragadta magához. Őst politikai módszerével Japánt Oroszország ellen biztatta fel, hogy azután Amerikával karöltve megkezdje m aknamunkát a győztes ellen. A világháború a Csendes-óceán környékén egyelőre nyugaím; helyzetet teremtett. A tá­volkeleti térségtől idegen hatalmak gyűlölete azonban egyenes arányban növekedett azzal a Japánnal szemben, amely az utóbbi években egyre sikeresebben juttatta érvényre akaratát a profitéhes slatuscpio-haugoztatokkal szem­ben. A japán politika elgáncsolására irányuló törekvések és sakkliuzások ismeretesek. Az Egyesül Államok és Japán között kitört gaz­dasági háborúval azonban ezek az utóbbi idő­ben szokatlan«' éles formát öltöttek, fia# a helyzetet egyelőre legjobban tálán a kötélhu- zó-vcrsmvnyel lehetne összehasonlítani. Angliának és Amerikának eddig nem az volt a kívánsága, hogy a távolkeletet lángra- lobbantsák, hanem csupán a japán-kínai kon­fliktusnak a végtelenségig való elhúzását tűz­ték ki célúknak, hogy ezzel Japánt, máidig érzékenyebb formában jelentkező gazdasági nehézségek kosé taszítsák, mig az allantioccáni csatái meg nem nyerik. A „nincstelenek'' egymás után való elinté­zése. ez volt a. taktikai célkitűzés. Japán azonban elég erősnek érezte magát, hogy ez­zel a helyzettel szembenézzen és vezető állam- férfiai sohasem szűntek meg hangoztatni, mennyire tudatában van népük annak, hogy n távolkeleti felségben, vagy jobban mondva Kelet-Ázsiában ugyanaz a szerep vár rá, mint Németországra Európában és hogy ezt a sze­repet vállalnia kell, mint feltételét. annak, hogy a fiatal népeiknek a korhadt demokrá­ciák fölötti győzelme teljes lehessen. Ha Amerika 'és szcméyesen RooaeVeti eset­leg abban a hiedelemben él is, hogy Japánt a kínai konfliktus kimerítette, akkor veszé­lyes. tévedésben vannak. Japán jól tudja, hogy legjobb katonái százezreinek harcbave- téee és a több mint 20 milliárd yennek hábo­rús célokra való fordítása nem haszontalan pocsékolóé. Ezek az erőfeszítések csak első fejezetét alkotják Japán nagy harcának, melynek célja, hogy életterét biztosítsa és ki­vonja magát Amerika és Anglia fojtogató szorításából. Világos ugyanis, hogy az Egye­sült Államok azzal, hogy Japánnal 1011 óta fennálló kereskedelmi szerződését felmondta és ezenkívül nagyonis barátságtalan gazda­sági rendszabályokkal lépett fel. nem gazda­sági, hősiem kizárólag politikai szempontokat tartott szem előtt. Ismeretei!!, hogy Washington kiviteli tilal­mat rendelt el az ócskavasra és kőolajra, még­pedig félreérthetetlenül, elsősorban Japán el­len irányuló éllel. 1938 óta Japán az Egye­sült Államok egész kőolaj ki vitelén ok 25 szá­zalékát vette át. Már ez a szám is mutatja, hogy az amerikai kapitalista rendszer politi­kai célokból milyen súlyos károkat okozott önmagának. Közép- és Dél-Amerika számos nagyrészt észak amerikai tőkével dolgozó kő- ofojtársasága ma nem tudja, mit kezdjen ter­melésével. Venezuela, Amerika legjelentősebb kSolajklviteU országa termelését kénytelen volt 60 százalékkal csökkenteni. Mexikó ezzel szemben vonakodott cselekvési szabadságát feladni és Japán ollen elrendelt, amerikai kivitoli tilalommal nem sokat törő­dött. A mexikói olajkoncesszióbtm érdekeltség gckkel rendelkező Mitsui-konszem közvetíté­sével Japánnak Mexikóban olajon kívül ócs­kavasat és higanyt is sikerült vásárolnia. Egyébként Amerikának is tudnia kell, hogy Japán ócskavas- és olaj ellátásának nehézsé­geiben nagyon is tisztában volt és messze te­kintő’ készletgazdálkodást folytatott, azonkí­vül pedig mindkét nyersanyag felhasználásá­ban a legnagyobbfoku takarékosságot léptet­te életbe. Japán természetesen a maga részéről szin­tén nem késett a megtorló rendsza báiy ok kai és félreérthetetlen választ adott. Akár a kö­vetelések befagyasztásáról, akár kiviteli tilal­miakról vagy más efélie sa kkhu zásokról volt is szó, mindenütt érvényt szerzett a szemet szemért, fogat fogért elvének. Japán világosan felismerhető következetes­séggel halad azon a külpolitikai vonalon, amelyet a demokráciák rákényszeritettek & sohasem mulasztotta, el, hogy a háromhatalmi egyezményben vállalt tagságára hivatkozzék. Ez a nyugodt, öntudatos magatartás Washingtont nyilván még jobban felingerel- te cs Amerikában ma nyíltan beszélnek arról, hogy október elsején uj kiviteli tilalmak lép­ne!1 életbe. A Japán elleni gazdasági háború — irta nemrég a „New York Times“ — még nem érte cl csúcspontját. Majd meglátjuk — folytatta a láp — hogy nem sikerül-e Japánt végül mégis térdre kényszeríteni. Nos, Japán eddig nem sok jelét mutatja annak, mintha hajlandó lenne beadni dere­kát, hanem a tiz éves terv végrehajtásának meggyorsítását iktatta programijába'. Mnnd- zsukuó, Kína és a maláj; államok a keleti szigetországot ma kellő mértékben ellátják vassal és Japán más irányú gazdasági nebfe- =égem olyan rendszabályokkal igyekszik se­gítem, mintha máris háborúban élnie. A távolkeleten öaszegyülekezett viharfelhők azonban még nem robbantak ki és egyelőre csak a nagy blöff fázisánál tartiznk. Anglia és Amerika koholt hírekkel úgymint a dél- indókinai japán felvonulás, az Amur mcsati összeütközések stb. meséivel dolgozik, azaz az idegek háborúját indította el útjára. Ja­pánnak azonban jő idegei vannak! Tokió a legnagyobb nyugodtsággal azzal a kijelentés­sel válaszolt, hogy keletázsiai vezető szerepé­nek feladására a plutokráciák minden fára­dozása dümérr sem gondol. Japán elszánt magatartása »z Atlanti- Óceán partjain is kételyeket ébresztett az an­golszász várakozások helyességét illetőleg. Ma enyhe iróniával kérdezik Amerikában és KORSZERŰ FOGÁPOLÁSHOZ Feltétlen megbízható, szakmájában jártas f üszerkeres- kedő segédet, Svaskereskedő _ ÄJIÄ » FELVESZ a Haracsek SCSfiQCBGl cég ilHGYBrtnYfl — A FOGORVOSA AJANLJA Angliában, hogy egy japán habom nem lioz- na-e több gondot, mint előnyt. A csikágói „Maximer“ gúnyos hangon szögezte le a na­pokban Roosevelt-tel szemben azt a kérdést, hogy miért csak ugat és miért nem harap? Nyilvánvalóan mégis csak némi óvatosságra ad okot, véli a „Maximer“, hogy Japán gyor­sabb hajóival és rövidebb összeköttetési vo­nalaival Amerikával szemben előnyben van, annál is inkább, mert azok a csatahajók, me­lyekre konfliktus esetén Amerikának égető szüksége van, még uem készültek el s „Ma- ximemek“ igaza vau: az Egyesiüt Államokat Anglia támogatása Európában erősen leköti. Ezért döntött az Unió egyelőre a vértelen gazdasági háború mellett. Japán azonban ennek a gazdasági háború­nak újabb fejleményeit be sem .várva máris az egész világ számára érthető világossággal kijelentette, hogy elviselhetetlen gazdasági helyzetbe nem engedi magái belekényszeríteni és semmiképpen sem nyugodnék bele, hogy szorgalmas, feltörekvő népe a plutokráciák fojtogató szorításának áldozatává váljék. ► m Farkas-ufca Kolozsvár, szeptember 2 ti. A minap mint magánember, helyesebben, mint, fogyasztó, a közellátási hivatalban jártam. Csaknem száz ember tolongott az emeletre vezető lépcső előtt, hogy feljusson a cipŐos/.tályhoz s be­adhassa az igénylését, vagy átvegye a ki­utalt jegyét. A várakozók, az egymást lök. dösők, a könyökkel doflgozók között ideges volt a hangulat. Mindenki valami ravaszság­gal kivétel akart i-emu, 'utóim: U nkedtek és hangoskodtak. Megszólítottam egy idősebb urat, aki a vil '' !;3z< c,:’vedül képvi­selte a nyugalmat. — Régóta vár itt? -- kérdeztem. — Ráérek, nincs dolgom, nyugdíjas V«. gyök, — ez volt a válasz. —Ha nem sürgős, faggattam tovább, mi­ért. áll itt? Szinte ellenségesen nézett iám. — Ráérek. Nem mindegy, hogy itt állok, vagy az utcán. Kitelik az időmből. .. 'Hamarosan rájöttem arra, hogy az öreg nyugdíjas nem az egyedüli, aki áll ée vár, mert „kitelik az idejéből“. Az ilyen „időmil- Hómosok“ közül viszont senki sem gondol arra. hogy vannak, sőt a legtöbben idetartoz. nak, akiknél nemcsak időt, hanem pénzkér­dést, veszteséget jelent a várakozás. A kö­zönség egy hirdetmény után, amelvet él sem olvas figyelmesen, az első percben jelent, kezik, nehogy lekéssen s ilyenkor a Far­kas-utca nég5res -számú ház udvara olyan, mintha ott népgyülést tartanának. Ez a ma­gyarázata a türelmetlenségnek, az idegenke­désnek ş mindenért természetesen a tiszt vise, löket okolják. A közönség, legalább is a mi Icözönségünk mindig ilyen volt s alighanem ilyen is ma~ rad. A világháború alatt, negyedszázaddal ezelőtt a Farkas-utca négy ugyanazt a képet mutatta, mint ma. Az épület akkor is köz. élelmezési hivatal volt, éléskamrája, a vá­rosnak. a közönség akkor is rendszertelen, fegyelmezetlen, türelmetlen és ideges volt s mindenért a tisztviselőket hibáztatta. Csak a a nevek és arcok változtak, a hang, a gesz­tus, az indok és magyarázat ugyanaz. Mint egv régi fcuyV'not veszem elő saját cikke, met, amelyet 1918 julius 25-én Írtam az ak­kor népszerű „Tükör“ eimü hetilapba: „Ma délelőtt — Írtam negyedszázaddal oz_ előtt — felmentem a közélelmezési ügyosztály­ba dr, Somodi András főjegyzőhöz (a Lap­kiadó későbbi vezérigazgatójához s ma a Me. tógazdasági Bank alelnökéhez), aki Kolozs­várnak ezt a legnagyobb és egyben legfonto­sabb hivatalát vezeti. A Farkas.utca négy alatti kipucolt öreg ház a délelőtti órákban százával gyűjti az embereket, a kapu alatt a nagy udvarban í-engeteg ember: elszánt asszonyok, csüggedt, öregek, akik kérni, kö­nyörögni, követelni és panaszolni jöttek va­lamit. A I > -'’»házban, az emeleti folyosón, a hiva+-’ 'v'1 b:ri elviselhetetlen a levegő s z irmán ~T| A WESSELÉNYI LÖVÉSZEGYESÖLET MŰSOROS ESTJE a Nyári Színházban, a Nemzeti Színház uj tagjainak felléptével Jegvek elővételben kaphatók a Wesselényi Lövészegyesületben, Unió­utca 12 szám. Telefon 24—02. Délután 4 órától a színház pénztáránál aki ide bejutott, ingerülten, emelt hangon beszél a hivatalnokkal, mert bennünk diihö. sebb ellenségét látja, mint az oroszban. A hi. ■ yatálnokok nagyobbrészt nők. Ezekről a nőkről nem írná a költő, hogy pompáznak, mint a virágok, szegénykék agyonst.rapáltak, kimerültek, szinte láthatólag fonnyadnak a>z Íróasztaloknál a nagy könyvek és iratok kö­zött. őt percig álltam ott és néztem őket. Non igaz, hogy gorombák. És nem idegesek. Nagyon is türelmesek szegények s úgy lát. szik, mintha bűnösnek éreznék miagukat, hogy nem tudnak több tisztet és cukrot adni.. Az ügyosztály vezetője Somodi András, fiatal tisztviselő, tb. főjegyző. Nagyon ked­ves, müveit fiatal cm tier, aki rendkívül ügyes­nek és tehetségesnek bizonyult, a város élés­kamrájának vezetésében. A közélelmezési hi­vatal főnökével tulajdonképpen egy kis af­férom volt, a lapom azt irta a tejkiosztásról, hogy „a tejet valósággal a közönség szeme, láttára ’űzetik“ Dr. Somodi erélyes ember, -ajtópert akart indítani. A sajtópertől nem félek, de Somodi adatai meggyőztek. Beiga­zolta, hogy a tejviizezéw téves állítás, mert a vizet, amit a közönség előtt bevisznek az el­osztó helyiségbe, hűtésire használják fel. Hogy a tej nem mindig jó, az már más lapra tartozik, amiről senki sem tehet. Szívesen igazítom ezt. helyre, — szól to. vább a régi cikkem — mert az előzékeny Somodi a leglelkesebben és legbecsületeseb­ben csinálja az úgynevezett közi címezést. El­mondja, hogy a lap cikke után nagy vizsgá­latot indított s bár ennek a panasznak nent volt alapja, elismeri, hogy vannak az üzem­nek egyéb hibái, amiket ismer és azokat or­vosolni akarja. Nem kér a sajtótól elnézést, vagy elismerést, csak azt, hogy ne ítéljünk minden panasz felett felületesen. Nézzünk be jobban az 5 műhelyébe, amelynek a kereket bizony néha megakadnak. De a jóakarat, n* igyekezet nem hiányzik belőle, hogy a* iizemhibálcat megszüntesse. Mikor elbúcsúztam tőle s kinyitott» a* ajtót, egy értelmes arcú tizenhatéves gyerek surrant be hozzá. Egy percre megálltam. A fiúcska összeütötte a Itokáját ás ezt mondta: „Nagyságos polgármester rar! Lázár Ernő he. todik gimnazista vagyok s a nyáron egy kis állást szeretnék kapni. Ezért vagyok bátor..," Somodi igy válaszolt: „A polgármester nem én vagyok fiam. Tessék a polgármesteri hi­vatalhoz kérvényt beadni. Ott intézkednek.“ Már fogtam a kilincset, mikor utánam szólt: „Ez igy megy egész nap. Tiz ember közül kilenc ezért várakozik odakünnt.“ Hát nem ugyanaz a mai kép? Panaszokat az osztály mai vezetői elé juttató fiatal Vf»! - Iőgáim, türelmetlen várakozó emberek és reg- ■geltől-estig dolgozó tisztviselők. A különbség csak az, hogy a készletek elosztása, a rend. szer ma természetsen összehasonlíthatatlanul tökéletesebb, okulva a múlt hibáin és tévedé­sein. De Ugyanúgy tökéletesebbek az öldöklő szerszámok is. Lényegiében: éppetrugy hábo­rú van (T. S.) Kolozsvár tbj, sz. Mr. város Mérnöki hivata!. 136.472/1941. sz. VERSENYTÁRGYALÁSI HIRDETMÉNY A m kir. kereskedelmi, és közlekedésügyi minisztérium a bihar—érmihályfalvai törvény- hatósági közút 9-1-510 km. szelvényében léte­sítendő Berettyó hid építési és azzal kapcso­latos munkálatok vállalati utón való végre­hajtásának biztosítására nyilvános verseny- tárgyalást hirdet. A munka megkezdésének ideje: a megbízás vételétől számított 8 nap. A munka befejezésének ideje: 1942 évi ok­tóber 31. Az aláirt ajánlatokat sértetlen borítékban elhelyezve, pecséttel lezárva, 1941 évi október hp 7-én (kedden) délelőtt 11 óráig a kereske­delem- és közlekedésügyi minisztérium segéd­hivatali főigazgatójánál személyesen, vagy posta utján kell benyújtani. 1 Bővebb felvilágosítással szolgál a Kolozsvár városi mérnöki hivatal (Farkas-u. 4„ I. em. 8-as számú szoba). Szántó Kovács Gy, oszt. mérnök s, k. miissz. tanácsos s. k. Lábba: Ketedjr polgármester «. k.

Next

/
Thumbnails
Contents