Keleti Ujság, 1941. szeptember (24. évfolyam, 199-222. szám)

1941-09-03 / 200. szám

Kinevezések és áthelyezések a kolozs­vári dohánygyárnál Kefenwvár, szapember 2. A Hivatalos Lap 146. és lSO-iki számában megjelent közlések szerint és kiadott rendelkezések alapján a következő kinevezések és áthelyezések történ­tek kolozsvári vonatkozásban és pedig 1941 jttlius elsejei hatállyal: I. A kormányzó, a pénzügyminiszter előter­jesztésére, Dukony Rezső a kolozsvári do­hánygyár vezetésével megbízott pécsi dohány­gyári aligazgatót, m. kir, dohánygyári igaz­gatóvá a VI. fizetési osztályba a kolozsvári dohánygyárhoz nevezte ki, illetőleg helyez­te át. II. A m. kir. pénzügyminiszter, a dohányjö­vedék műszaki, üzemi és kezelői tisztviselői, mek létszámában a következő volt román köz­szolgálati (dohányjövedéki tisztviselőket al­kalmazottakat nevezte ki, illetve sorolta be szolgálati helyükre: Beke Szilárd volt kolozs­vári román közszolgálati alkalmazottat, m. kir. dohánygyári aligazgatóvá a VII. fizetési osztályba a pécsi dohánygyárhoz: ugyancsak Benedek Imrét m kir. dohánygyári aligaz ­gatóvá a kolozsvári dohánygyárhoz; dr. Lö- csey Lászlót, m. kir, dohánygyári gyártási osztályvezetővé a VHI. fizetési osztályba a kolozsvári dohánygyárhoz; Lázár Emiit és "Spare Jánost., m. kir. dohánygyári gyártási osztályvezetőkké a IX. fizetési osztályba a kolozsvári dohánygyárhoz: Jéjárt Józsefet és Tamás Tivadart, m. kir. dohányjövedóki I. oszt. kezelőtisztekké a IX. fizetési osztályba a kolozsvári; Miklós Lajost és Sinai Mártont, m. kir. dohányjövedéki II. osztályú kezelő- tisztekké a kolozsvári, mig Faragó Józsefet, m. kir. dohányjövedéki II. oszt. kezelőtisztté az egri dohánygyárhoz a X. fizetési osztályba, valamint pávai Vájná Istvánt és Túrós Jó­zsefet, m. kir. dohányjövedéki gyártási tisz­tekké a X. fizetési osztályba, az elsőt a sze- K«M, a másodikat a budapesti kőbányai do­• hánygyárhoz; Löosey Sándort., Kovács Jenőt és Mihail Lászlót, m. kir. dohányjövedéki ke- zelősegéatisztekké a kolozsvári mig Prokop Lipótot, m. kir. dohányjövedéki kezelősegéd, tisztté a debreceni dohánygyárhoz a XI, fize­tési osztályba; Bakó Lajost, volt román segéd- jegyzőt, m. kir. doháwyjövedéki gyakornokká CSIPKEBOGYÓT (Yodrózsagyümölcsöt — HecsediiJ isimagozva, vagy egészben szárítva, to­vábbá Slótlül )IF«RTiFiViULET (kuszószeder) MÄLNALEVELET szárítva minden mennyiségben magas áron vásáról PAN- rODROG MAGYAR GYÓGYNÖVÉNY RT. BUDAPEST, IX. FERENC KRT. 35. a szatmárnémeti dohánybeváltóhivatalhoz; to­vábbá még Kovács Árpádot, vök román ag- rárfőmérnököt, m. kir. dohánytermelési főfel­ügyelővé a VII, fizetési osztályha, a mezőkö­vesdi dohánybeváltó hivatalhoz; Tokay Béla, volt román dohányáruraktári tisztviselőt, m. kir. dohányámraktári igazgatóvá, a VII. fize­tési osztályba, Fodor Miklóst, m. kir. dohány ­áruraktári gondnokká a VIII. fizetési osztály­ba és Lengyel Tivadart, m. kir. dohányjÖve. dékt tisztet a miskolci dohányáruraktári el­lenőrré a kolozsvári m. kir. dohányáruraktár­hoz nevezte ki, illetve helyezte át. III. A m. kir. dohányjövedéki központi igaz­gató az altiszti karban a következő volt ko­* lozsvári román közszolgálati alkalmazottakat nevezte ki, illetve helyezte át: JEngeíbrecht Józsefet, műszaki altisztté, Kgressy Bélát, Schmidt Andrást, Kupcsa Györgyöt, Tamás Józsefet, és Nagy Sándort, m, kir. dohány­gyári szakaltisztekké a kolozsvári, Juhász Sándort, Burányi Imrét, Kocán Pétert, Kovács Istvánt, Fajk Istvánt, Sósa Istvánt és Dió- szoghy Károlyt, m. kir. dohánygyári I„ illetve II. osztályú altisztekké a kolozsvári dohány­gyárhoz, mig Lupescu Farkas Demetert II. oezt. altisztté a Szegedi dohánygyárhoz, to­vábbá Byés Albertet, Hízó Andrási, Szénásy Sándort és Szénásy Józsefet, valamint Kiss Györgyöt, volt román dohánytermeiési ügy­nököket, m. kir. dohánybeváltó hivatali és termelési szakaltisztekké nevezte ki a szász, lekened dohánybeváltó kirendeltséghez, vé­gül Bassányi Bélát dohánygyári II. oszt, al­tisztté a kolozsvári dohánygyárhoz. IV. A m. kir. pénzügyminiszter Finna Al- bertnét, Kalmár Eleknél, özv, Dobi-eseti Au- néinét, öav. Stibor Alajosnét, Benedek imré- nót, Szilágyi Vilmoanét és Szeghő Ferencnét, valamennyien volt román dohánygyári hiva- talnoknöket, m. kir. pénzügyi irodatisztekké a X. fizetési osztályba a kolozsvári m, kir, pénz - iigyigazgatósághoa, Illetve a felmérési és ka­taszteri felügyelőséghez nevezte ki, illetve he. b**ta át. Bukarest, saept. 2. (MTI.) Á romániai ma­gyar népközösség hivaiaíoeaa közli: Gyárfás Elemér országos elnök, Szabó Béni brassói tagozati elnök és RátMy Sándor tit­kár társaságában augusztus 23-án hosszasan tárgyalt Brassóban a német—olasz vegyesbi- zöttsággal, amelynek tagjai Dechnel őrnagy és Passainzi kapitány. A bizottság elnöke ki­fejtette azokat a kérdéseket, amelyek ennék a bizottságnak a hatáskörébe tartoznak. Ez al­kalommal Dechnel őrnagy bemutatta azt az Manncrheim tábornagy, Suomi marsallja, aki a német Vaskereest „legfiatalabb“ lo­vagja, most éppen 74 éves. A magas kitün­tetés, a katonai erényeknek legmóltóbb ju­talma a német Vaskereszt hős katonának és igaz embernek mellére került. Ha finn szem­mel nézzük egyéniségét és pályafutását, em. béri és katonai erényeit, megértjük, miért függ lovag Mannerheim Károly Gusztáv arcképe minden finn otthonban. Akárcsak nálunk a múltban Kossuth Lajos, vagy nap­jainkban Kormányzó Urunk arcképe, ő az az ember, akiben Suomi népének, finn test­véreinknek nemzeti öntudata, hite, vágya, bizalma és ereje testet öltött és kifejezésre jutott Ötven éves korában úgyszólván senki sem ismerte hazájában. Akkor még csak ogy név volt a hatalmas cári hadsereg tábornoki ka­rában és Oroszországban sok tábornok volt. Mannerheim akkor vált- Mannerheim-má. Finnország első emberévé, amikor a bolse­vista orosz forradalom véres ingoványából kilépett az Önálló Finnország. Suomi szüle­tésénél Mannerheim volt a bába. Ö metszette el a vajúdó Oroszország és a függetlenné vált. Suomi köldökzsinórját. A műtéthez kar. dot használt, katona, volt! Most újra. a? a veszedelem fenyegette Suomi földjét, hogy az eltépett köldökszinórt Moszkva bogozza össze. Mannerheim kardja most is meghiúsí­totta a gálád merényletet. Mannerheim Abó-ban született, Délfinn- országban, ahol igen sok svéd él együtt a finnekkel. Atyafiságának szálai elnyúlnak a skandináv államokba, ahöl Finnország min­dig barátokat és segítőket talál a kelet felől fenyegető közös veszedelemben. A Mánner* henn-családot azonban a lélek láthatatlan kötelékei mindig a finn sorsközösséghez kap­csolták. Egyik Őse a finn—svéd. háborúban Suomi szabadságáért áldozta életét. Man­nerheim Károly Gusztáv 22 éves korában végezte el katonai tanulmányait, és a cár lovastestőrségében kapott beosztást. Gyorsan haladt előre a ranglétrán, 1904-ben. az orosz­japán háború kitörésekor már alezredes. Az első nagy orosz-japán összecsapás után Man­nerheim beutazta Közápázsiát,- és Kinát s a világháborúban az orosz hadsereg legkivá­lóbb tábornokai között emlegették a nevét. 1917-ben pályafutása fordulóponthoz érke­zett. Sem esélye, sem kedve nem volt ahhoz, hogy a bolsevik? hadseregben szerephez jus. son. Soumi felől pedig hátborzongató hirek érkeztek. Érzéseire hallgatott és — hazatért Finnországba. Gyorsan megtalálta az össze­köttetést Svinhufvudhoz, az önállóvá és füg­getlenné vált Finnország első államférfiujá- hoz. Svinhufvud a finn nemzeti törekvések erőteljes .harcosa volt. A cári uralom ezért 1915-hen Szibériába száműzte. Egymást nem ismerték, de Svinhufvud tudott Mari ne éheim­ről s azt az üzenetet küldte neki, hogy sies­Ma«»yar „sündísznó" az u'irén mezőkön Ezt a tudósítás* Welly Kah'ert, a neme1 véd író propaganda-száza* dának tagja irta A magyar csapatok a szó igazi értel­mében váll-váll mellett harcolnak a né­metekkel a moszkvai világpestis ellen. A magyarok egyszer már véres harcokban védték meg hazájukat a holsevikiek ellen s büszkén vallhatják, hogy a német balti harcosokkal együtt elsőkként, vágták le a megsemmisülés hidrájának fejét. Azok a férfiak, akik földszinü egyen. ruhájukban ma együtt küzdenek a mi tábori szürkéinkkel. az akkori harcok idején még gyermekek voltak, mégis '.jól emlékeznek mindenre. Ha magyarokkal beszél az ember, mindenkitől csak ezt hallja: — Szívesen harcolunk a bolsevisták ellen, mert ha-ök győznének, a vörös ter­ror sokkal borzalmasabb lenne hazánk­ban. mint amilyen 1919-ben volt. A bol- sevizmus meg semmisítése minden európai nép magától értetődő kötelessége. Ilyen egyszerűen, de egyben mély okiratot, amellyel értesítették, hogy a béhSgy- minisztérium, 14.955/1941, számú rendeletével visszavonta azt az előbbi ienételkczést, amely a magyar nyelv 'használatának tilalmára és a magyar nemzetiségű alkalmazottak elbocsátá­sára vonatkozik. Az elnök azt kérte, hogy ez a visszavonási rendelet minél szélesebb körben hozassák nyilvánosságra. Mindebben, bánd pe­dig más ügyekben az elnök kihallgatást kéri: Antonesou Mihály helyettes ramiszterelnöktól <* ezért Bukarestbe utazott. s sen haza és a fiun földet tisztítsa meg az orosz katonaságtól és finn kommunistáktól. Mannerheim vállalta a megbízást. Csakhogy Finnországban 1898 óta nem volt hadköte­lezettség s amikor a marsall megkezdte a rendcsüiálás munkáját, mindö^ze egy lelkes, de annál gyengébben felfegyrerzett paraszt polgárőrségre támaszkodhatott. A finn haza- szeretet akkor is csodát tett. Mannerheim polgárőrei felvették a harcot, a számban na­gyobb, felszerelésben erősebb, de minden te­kint ellen fegyelmezetlen és hitvány komán, r.ista hordákkal. Österbotten közelébe:’ vív­ták mec a döntő összecsapást 1918 január 25-én éjszaka s a vörös gyülevészhad renge­teg fegyvert és 5000 foglyot hagyva hatra, elvonult Suoiniból. Ezzel a dátummal kezdődik a finnek sza­badsága és azóta is szüntelenül tartó szabad­ságharca a bolsevista veszedelemmel, lnnm indult el Mannerheim csodálatos pályafutása. 19-8 végén Svinhufvud visszalépett s Finn­ország ügyeinek irányítását kormányzói mi­nőségben Mannerheim vette át. Ekkor utazta be a nyugati államokat és folytatta le azokat a tárgyalásokat, amelyek szükségesek voltak a független Finnország elismertetéséhez. Az újabb elnökválasztáson azonban néhány sza­vazattal lemaradt. Visszavonult a magán­életbe s ott szolgálta legjobb tudásával, szi­vének minden dobbanásával a nagy célt: erőssé tenni Snomit. hogy megállja helyét a folyton fenyegető Szovjettel szemben. Igaz, hogy magánélete ártatlan polgári örömök kö­zepette csendesen és zajtalanul haladt évröl- évre. de Suomi népe sohasem feledte, hogy a szenvedélyes vadáuz és a nagy zenebarát, aki 1936-ban Indiát járta meg. majd közép ázsiai útjáról szóló könyvét fejezte he, mégis csak a tettek embere. Amikor a most- folyó háború első szakaszában ?. Szovjet, megrohan, ta, a kicsiny Finnországot. Mannerheim tá­bornagyot bivták meg a szabadságharc meg­szervezi zére. És Finnország — tanú rá az egész világ! — csodát, müveit. Hónapokig állta az orosz medve veszett támadásait hat- van szoros túlerővel szemben. A mai firn-orosz háborúban is Manner­heim tábornagy vezeti népét győzelemről győzelemre. Sem Suomi lelke, sem ennek az erős és elszánt léleknek ereje nem változott. Csak épp a körülmények változtak meg Suomi és az igazság javára. Az elrablóit Karjai? visszatért Finnországhoz- és Viipuri tornyaira újra felszökött a finn lobogó. Mannerheim marsall a. Vaskereszt lovag- keresztjét kapta érdemei elismeréséül Hitler vezértől. S azok az emberi ős katonai erények, a tiszta erkölcs, a folttalan becsület és a min­den áldozatot vál'aló köt elessék teljesítés, amelyekért Mannerheim megkapta a Vaske­resztet. úgyis ott égnek, lobognak minden finn szivében. meggyőződéssel beszél minden magyar, akár tiszt, akár legénységben. Szavaikból mindig kiérződik a német katona iránt való tisztelet. Büszkék arra, hogy oldalunkon küzdhetnck a bolseviz. mus ellen. Amikor éjfélután T. városba bevonul­tunk, a város lángokban állott, mert a menekülő vörösök felgyújtották. A ma­gyar csapatok befejezték a reggeli táma­dáshoz való előkészületeiket, jármüvei­ket gondosan elrejtették, hogy áldozatul ne essenek egy esetleges éjszakai repülő- támadásnak, melynek az égő város láng­tengere jó látási lehetőségeket, nyújthat­na. Az örök felvonultak, hogy bajtársaik néhány órás pihenését biztosítsák. Kora hajnalban menetre készen állottak a pán­célos és gépesített gyalogos oszlopok. Valamennyien égnek a vágytól, hogy legózolják a vörösöket. Közben szakadatlanul folyik az elő­nyomulás. A vörösök egyelőre nem mu­tatkoznak. de körülbelül tiz kilométeres ut után olyan vad tüzérségi tűz fogad, amilyent ritkán tapasztaltunk itt Keleten. A vörösök kétségbeesett kitörést kísé­relnek meg a vasgyüriiből, amely egyre összébb szorul körülöttük. A tüzérség vadul veri a terepet $ megszólalnak a géppuskák és munkába lépnek a gránáct- vetök is. Feladatunk nehéz, mert a vörösök ál­lásait erdő védi. mi pedig fedetlen tere­pen támadunk, csak itt.ott nyújt némi fe­dezést egy-egy gabonatábla. A pokoli tüzérségi tűzben mindenki a földre lapul, de egyszerre megnyílik a magyar páncé­losok és ütegek tüze is. Lőnek, ahogy csak a csövek bírják. Ezalatt erősítés érkezik, lehetővé válik az erdő körül zá­rása és most már sikerrel kecsegtet az oldaltámadás. A magyar gyalogság felfejlődik, állás­ba mennek a géppuskák is és oldalba kapják a vörösöket. Azok gyengén vi­szonozzák a tűzet, de így sem sokáig, mert az összpontosított tűz hatása alatt feladják állásaikat és menekülésszerüen vonulnak vissza. Ebben a pillanatban elö- rontanak a páncélosok és széles arcvona­lon áttörve a vörösök védelmi vonalát, felgöngyölítik az ellenséget. Az áttörés sikerült! A magyar csapa tok 35 kilométerrel dobták vissza a vö­rösöket. Amikor a lenyugvó nap utolsó suga­rait. bocsátja a tájra, a páncélosok .^iín- disznót“ alkotva biztosították magukat, a kerékpárosok pedig tervszerűen és gondosan átfésülték az elfoglalt terüle­tet. Földszinü-rithás baitársaink moso­lyogva. vidáman fogadnak. Örvendenek' gyönyörű diadaluknak, melyet a német bajtársak oldalán vív­tak ki. Fe!e:<heteHen ünnepségen avatta fe! országzászlaját a szó nokdebokamegyei Szék község Kolozsvár szeptember 2. Felejthetetlen ün­nepe volt vasárnap a szolnokdobokamegyei 4000 lakosú Szék községnek. Ekkor avatták Jel megható ünnepélyességgel a község gyö­nyörű országzászlaját. Az avatóünnepség nem­esik Szék községnek, hanem a környékbeli fal­vak «éjiének is meloghaiignlatu ünnepévé szé­lesedett ki azáltal, hogy azon megjelentek a környékbeli községek lakói diszes népviselet­ien és resztvettek az ünnepség végén rende­zett pazar felvonulásban. Az ünnepélyen a hatóságok is képviseltették magukat. Megje­lent Bethlen Béla gróf főispán, Vízvári Vik­tor vármegyei főjegyző, Lőrincz János saa- mosujvári református esperes, vitéz Huszár Endre tábori esperes, Gerzúnits István őr­nagy, Szentirmai Dezső főszolgabíró, báró .yzél Ede, az Erdélyi Lövészegyesület alelnö- ke, P. Hegyi Péter szamosujvá ri zárdafőnök. Az Erdélyi Párt kolozsmegyei tagozatát Or- bay Ferenc titkár képviselte. Délelőtt 11 órakor diszes felvonulással kez­dődött az ünnep-ó?, majd a kolozsvári honvéd, zen akar a „Himnuszt“-t adta elő. A sok­ezernyi közönség áhitatos lélekkel hallgatta *égsg a nemzet imáját. Ezután a különböző fele-kezetek lelkészei megáldották az Ország- zászlót. Mihály Károly ref. lelkész néhány szavas beszéddel megnyitotta az ünnepélyt, Bencze Károly széki tanító ismertette ezután az. országzászló történetét, majd vitéz Huszár Endre református tábori esperes mondotta el fenkölt gondoláitokban gazdag ünnepi beszé­dét, nliközben az országzászlót felvontatták az árbocra. Pungucz Antal, az Ereklyés Ország- zászló Nggybizotfsága nevében felavatta a zászlót, amelyet a község nevében Nagy Sándor fö.p gyző vett át. Báró A Izéi Ede beszélt ez­után az Erdélyi l-övészegyesület nevében. Az * Erdélyi Párt nevében Orbay Ferenc kolozs- • vármegyei tagozati titkár mondott beszédet az or-zágznszló előtt. Ezután a különböző testüle­tek és intézmények, iskolák képviselői meg- krszoruzták az országzászlót. Az ünnepség a „Szózat“-t&\ fejeződött be. Az ünnepség után a megjelent előkelőségek részvételével köz­ekéd volt. O asz lap az idegenben élő magyarok hczatelepitésérő! Róma, szeptember 2 A Relazioni Inten, tionali részletesen ismerteti a bukovinai ír gyaroknak Bácskába történt áttelepíti' Megállapítja, hogy az akció tökéletesen s>i riilt és kezdetét jelenti annak a nagy szab" program megvalósításának, amelynek keret ben az európai és amerikai országokba ki vándorolt magyarok legnagyobb részét vissz* akarják telepíteni az anyaországba. Je Áru és só htrdetés^-i-«—1^ E 1 «lapja a JA üzletmenetnek 1 Mannerheim vaskeresztje Romania a Jobb belátás utján

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents