Keleti Ujság, 1941. augusztus (24. évfolyam, 174-198. szám)

1941-08-12 / 183. szám

1941. JjUGVSZTVS 12 Hála Istennek, tilos!... Az emberi természet ösztönösen szereti a szabadságot és nem szereti a szabadság kor­látozását. A történelem legtöbb fejezete sem más. csak harc és közedelem a szabadságért, a népi és egyéni szabadságért. Most pedig a korlátozások, a tilalmak kor­szakát éljük. Nem örvendünk annak, hogy igényeinket le kell fokoznunk, holott nap. jainkat, a lemondás tudatával kell fűszerez­nünk, de nem is keressük az életünk rend­jébe mélyen belenyúló korlátozások mögött a tragikum magvát. Tudjnk, öntudatosan és nyilt lélekkel állítjuk, ma másképpen nem is lehelne a nemzet és az egyén minden­napos életét biztosítani. Amikor a magyar honvéd vérét hullatja, életét áldozza a ha­tárokon túl egy uj Európáért és abban egy újjászülető Magyarországért, a hinterland- ban élő polgárnak lemondással, fegyelme­zettséggel és áldozathozatallal kell kivennie a maga részét a történelmet formáló nagy küzdelemből. Hitvallásunkká kell tennünk azt a tudatot, hogy a nemzeti élet- szabadabb és boldogabb jövendőjéért le kell monda­nunk mindenről, ami nem tartozik szorosan a 'lét fenntartásához. Most újból tüos lett valami, ami oly szo­ros kapcsolatban áll a magyar élettel. Tilos a bankett! Örvendünk ennek a tilalomnak, örvendünk a belügyminisztérium leiratának, amely a törvényhatóságok vezetőit arra figyelmez­teti, hogy „az étkezéssel összekötött társas összejöveteleket“ takarékossági szempontból mellőzzék. A belügyminisztérium leirata nem foglal magában kifejezett tilalmat, csak fi­gyelmeztetést. A leirat lényegét azonban úgy kell felfognunk, mint a nyilt rendelke­zésnél sokabb kötelezőbb erejű erkölcsi pa­rancsot. Be kell szüntetnünk minden olyan társasösszejövetelt,, amely étkezéssel van összeköt-ve. Magyarán megmondva: mond­junk le a bankettezés kulináris társadalmi és politikai örömeiről. Igen helyesen. Szük­ség volt erre a figyelmeztetésre s amikor a benne foglalt tiltást örömmel köszöntjiik, csak éppen azt sajnáljuk, hogy nem koráb­ban, hosszú hónapokkal ezelőtt, hangzott el. Mi itt, a hazatért erdélyi részeken láttuk meg leghamarabb és éreztük meg legjobban, hogy a boldog békeéveknek ez az ünnepé­lyes szertartása, a bankett a mai körülmé­nyek között elvesztette régi kedves izét, és jelentőségét, mert amig ezrek és ezrek van­nak igen nehéz ellátási körülmények között, felesleges és a bírálatot joggal maga ellen kihívó fényűzéssé válik az ilyen, vagy amo­lyan alkalomra bőségesen feldíszített, és még bőségesebben ellátott közebédi asztal. Úgy éreztük, hogy a bankett már szinte öncéllá vált. s ebben a vonatkozásban a nemzet ener­giakészleteivel való bőkezű könnyelmüskö- déssé fajult. A szabadságból szabadosság let-t, ami kárára van az egyénnek és az egyé­nek mögött a nagy erőpróbák keresztúri án álló nemzetnek. Kolozsvár főispánjának szavaihoz nincs mit hozzátennünk. Az ő férfias és nyilt állásfoglalására való hivatkozás az indokolatlan pazarlás e köz­életi megnyilatkozásával szemben ma még indokoltabb és szükségesebb, mint a tói vé­gén. Azóta Magyarország és a magyar nép a fegyveres béke állapotából a hadviselés lendületébe jutott. És ha a magyar békeálla- pót utolsó hónapjaiban elhangzott íőispáni intés fegyvernek fogja fel a kenyeret és fegyverként .emlegeti a bakettezésre költött pénzeket, mennyivel indokoltabb most hivat­kozni arra, hogy valóban, minden egyes ke­nyérmorzsa fegyver és muníció. A fegyver­rel és a munícióval pedig csinjám kell bánni! Csak arra szabad felhasználni, amire ren. deltetett. És a harcterek mögött magát, és javait biztonságban érző polgárnak, mindenkinek, be kell már végre látnia, hogy honvédeink élet-- és véráldozatát csak azzal viheti kö­zelebb a diadalmas győzelemhez, ha a ma­ga fegyverével, a szűkösen mért, de a mind. nyájunknak meglévő kenyéradagokkal sze­rényen és takarékosan bánik s azt nem té- kozolja el a bankettre terített fehér asztal . mellett. Minden gramm kalóriával takarékoskod­nunk kel1. A bankett pedig a kalóriák pa­zarló fóruma, szabotázs a nemzet, erőkész­letének okszerű felhasználása ellen. Hála Istennek, betiltották... — .a — FINN KATONÁK EOF AMA EGY OROSZ ERŐD ELLEN Az ellenséges állás tüze- lését, már előzetesen elhallgathatta az erélyes tüzérségi tűz. FREMDENHEIM PEf. SIONE VENDÉGOTTHON Htidapest V. Szent ‘ ■'oán-kbrv t 10 ez. lefon : 12’<—364. Hides-meleg folyó­vizez kényelmes szo­bák. Kitűnő konyha/ — Mérsékelt árak.— A magyar öntudat nyíltságával örvendünk ennek a tilalomnak és éppen a szabadság ne­vében üdvözöljük hasznosnak, szükségesnek a közéleti és közületi szabadosság túlkapá­sainak ezen a téren való béklyóba szorítá­sát. örvendünk annál is inkább, mert az ilyen korlátozás szükségességét hirdető meg. nyilatkozás a sok lemondást, sok nélkülözést fehér fátyol* alá takaró hosszú és kemény tél derekán éppen Erdély felszabadult, föld­jén hangzott el. Inczédy-Joksman Ödön dr., Kolozsvármegye és Kolozsvár főispánja emelte fel férfias szavát a mindennapossá vált bankettek uzusa ellen. Hivatalos felelős­sége és a szegények nélkülözéseivel melegen együttérző emberi szolidaritás teljes tuda­tában vetette fel a kérdést: „Amikor... az ebédekre vagy vacsorákra összeülő társasá­gok végig eszik a négytálételes ebédeket, vagy többfogásos vacsorákat és lerójjáik érte a négy-hat, nyolc-tiz pengőket; goudolnak-e arra, hogy a bankett-termek ajtain kívül embertársaik tömege nélkülöz?“ S erre a vádnak is alkalmas kérdésre a kérdés lénye­gét fedve fel, állapította meg: ,A kezünk­ben tartott darab kenyér magát az életet jelenti és ennek a meggondolásával gazdál­kodjunk vele. A keservesen megszerzett és fölösleges bankettekre túlzotton költött pénz egyben fegyver is, amely nem az egyéb­ként érthető örömmegnyilváuulások kielégí­tésére, hanem e földnek megtartására és gyarapítására rendeltetett“. Ä textílgyárak „különleges elbánás­ban46 részesítik a keresztény nagy- kereskedőket a zsidók javára Áruhitelt és kormányközbelépést sürgetnek a keresz­tény textilnagykereskedők A kormány véglegesen és kielégítően ren­dezte a textilnagykereskedői kijelölések ügyét és ezzel a keresztény kereskedelem régi köve­telése is teljesedésbe ment. A kijelölt keresz­tény textinagykereskedők azonban arról pa­naszkodnak, hogy az áruellátás során hátrá­nyosabb helyzetbe kerülnek, mint a zsidó ke­reskedők. A-. gyárak sok esetben azt követelik a ke­resztény nagykor-skedőktőj, hogy az árut elő­zetesen fizessék ki, anélkül azonban, hogy a megrendelt és kifizetett áru leszállítására ha­tárnapot tudnának adni. Ez pedig a gyakor­latban azt jelenti, hogy a keresztény textil- nagykereskedőknek olyan nagy forgótőkével kellene rendelkezniük, amelyet előteremteni a legtöbb esetben nem tudnak. Ugyanakkor azonban a kérdéses textílgyárak az elmúlt időkben egészen kezdő zsidó textUhercskedök­nek 20—30 ezer pengős áruhitelt nyújtottak, féléves, sőt néha még hosszabb lejárattál. A kijelölt keresztény textilnagykereskedők most azt kérik, hogy a textilgyárak ugyan­olyan elbírálásban részesítsék őket is, mint ahogyan ezt a zsidó nagykereskedőkkel tették. A kereskedők most a kormány közbenjárását kérik, hogy lépjen közbe a textilgyárakná.1 a kijelölt keresztény nagykereskedők áruhitel ellátása ügyében és ezáltal tegye lehetővé, hogy a kereskedők a kijelöléssel kapott megbízatásuknak és feladatuknak eleget is tudjanak tenni. Javasolják a kereskedők, hogy amennyiben szükséges, tartsanak az egyes gyáraknál könyvvizsgálatot és ennek során állapítsák meg, hogy a gyárak milyen hitelkereteket állapítottak meg zsidó nagy- kereskedőik számára. Magyar gyor$c«apafolc a Bug-menVi Viarcobban — A honvéd haditudósító század közlése — Ennek a két esetnek hősei a tüaéreík. Gyorsaiakulatamk egyik ütege tüzelőállás­ban volt, amikor a közeli erdőeaélen szovjet hareikocsikat figyeltek meg. A gyalogsággal érintkezést keresve, azt ae értesítést kapták, hogy valóban ellenséges harckocsik rejtőznek az erdő szegélyén. Az üteg parancsnoka B. P. százados erre leadott egy lövést. Válaszul az erdő szegélyé­ről fehér jelzőlövés röppent a levegőbe. — ügy látszik, mégis a mieink — mondták az ütegnél. Később azonban, a köeetebhi felderítés után kiderült, hogy a fehér jelzőlövést bizony ssov­y jet harckocsikról adták le megtévesztésből. A gyalogjárőrök figyelmeztették is a fedetlenül álló üteget, hogy jó lesz bátrabhvotnülni s erős fedezetet kérni, mert a szóbanforgó erő mint. egy 25 harckocsiból áll s mivel gyülekezőben van, rövidesen még erősebb l0sz, B. P. százados azonban ehelyett észrevét­lenül alkalmasabb állásba vitte előre ütegét s onnét tüzével bátram rajtaütött a gyülekező ellenségen. Hatalmas tűz alá. vették az erdő szegélyén támadásra készemé 116 ellenséges harc­kocsikat, úgyhogy teljesen szétlőtték valameny. nyit. Huszonkilenc szovjet harckocsi maradt az mlőszéler. •E­A másik esetben egyik géppuskás ütegünk kiemelkedő és nem Idmomdottan a „tüzér szakmába“ vágó teljesítményéről van szó. Az egyik falut nem lehetett volna nagyobb veszteségek nélkül elfoglalná, mert minden kö­zeledésre ágyúval lőttek. A jó sors egy német származású községbeli 1 altost vezérelt az üteg parancsnokának, D. Gy. századosnak az ut- íáha, aki elmondotta, hogy tud.ja azt a házat, amelynek kiszedett ablakai mögül két orosz lő­ve gyei tüzelnek a magyar csapatokra. Vállalta azt is, hogy megmutatja azt a födött utat, amelyen meg lehet közelíteni a szovjet tüzelő- állást. D. Gy. százados gyorsan határozott. Az egyik gépágyút egy patak medrében feltolták a, megmutatott házhoz. Ugyanakkor három szovjettől zsákmányolt, golyószőrót is vittek magukkal, A gépágyút sietve tüzelőál­lásba helyezték és gyors egymásutánban 12 lövést adtak le a szovjetágyukat, rejtegető házra. Még porzott a körül minden, amikor az ütegparmcsnok a golyószórósokhal, rohamra indult a házban lévő lövegék személyzete ellen, A néhány tüzér olyan hatalmas hajrával ro­hant előre, hogy az oroszok okkal art hitték, hogy legalább egy század támad ellenük. A tüzérek rohama, amit a saját miaguk tü. zével készítettek elő, teljes sikerrel járt. A két ágyút, zsákmányul ejtetitéh, az életben ma­radt szovjettüzért, pedig elfogták a magyar géppuskás tüzérek. Ezzel azután szabaddá is vélt az irt a köz­ségbe. A repülőgépek leszedésére és párcéJkocsák rombolására felkészült géppuskás üteg ma­gyar virtussal telitett tüzérei olyan feladat megoldásában is megállták a helyüket, ami nem az ő mesterségük, de a mai háborúban a gyorecsepatoknál bármikor előfordulhat. Erélyes zsidóellenes intéz­kedések Bukovinában BUKAREST, augusztus 11. Mint a Te­mesváréit megjelenő „Déli Hírlap“ kösU, hivatalos jelentést adtak ki a bukovinai zsi­dók megrendszabályozásáról. E szerint zsi­dók csak reggel 6 órától este 8 óráig közle­kedhetnek az utcán s legfeljebb három zsidó haladhat együtt Bevásárlásaikat csupán délelőtt fél 10 és 11 órák között eszközölhe­tik. Zsidó cégtáblák alkalmazása tilos. Zsidó lakosok román, német, olasz lobogót nem tűzhetnek ki. Szabadfoglalkozású zsidók kötelesek megkülönböztető táblákat hasz­nálni. Minden zsidónak a balmellén sárga- szinü, úgynevezett Dávid csillagot kell hor­dania. Azt a zsidót-, aki román, német, vagy olasz katona ellen merényletet követ el, azon. nal kivégzik

Next

/
Thumbnails
Contents