Keleti Ujság, 1941. augusztus (24. évfolyam, 174-198. szám)
1941-08-03 / 176. szám
«■ui'LJ^ac *Be*3SHia3e6u**s.'irucx ^7wr»:.vqRMpgniM^BtgMBMn8Mw 947. AZGESZTUS 3. ForraJiklom ?... ü!en ! CsaJk a pégi nóta !... Irta s IFimta Zoltán Ä Keleti lífség julátis 6-ki s BÓvátettem Féj'a Gézának a Hídban uegjekmí egyik kritikádét. Ismertettem módszerét és tiltakoztam annak szelleme :llen. megállapitván a következőket: ,,Ez a szellem a titkos együvétartozá- iok, a rejtelmes elkötelezettségek, a klik. tek és szurkolók, a Gil Blas-k, az escu- lerók lakájszelleme. Ez a szellem pá- lolyból látja a világot és a páholy szemzugéból ítéli meg az élet jelenségeit". Tiltakozásom hangja éles és kimélet. an volt. Nem is lehetett más. Az irodaija escuderók páholyában, más hangot iem hallanak meg és féltem, hogy a hagyományosan kötelező irodalmi tónusokig k semmi visszhangja nem lesz. így ér- fţn el, hogy egyrészt az Bíieinizék mél- atía hozzászólásra tiltakozásomat, más. észt akadt olyan fővárosi lap is, amelyik Binden megjegyzés nélkül közölt idézettet cikkemből, s végüli Féja Géza vá- asaolt rá a Hid julius 29-ik számában, ítz Ellenzék cikkíróját a ,,polémia lényele“ nem érdekli. Az egész problémát il- eodőségi kérdésnek fogta fel, mondván: ,,szomorúan állapítja meg az oIvasókö- rörtség a hang eldurvulását erdélyi részűnkön is, amely a ,,lipótvárosi hang <Men egy fokai magasabb skálán reagál". piája válasza is az etiketjkérdést hány- orgatja. A Hid julius 29-ki számában nagjelent válaszából idézem: Nyirő vélelmére kelt a saját lapja, a Keleti Újság s a védelem arra kényszerít, hogy ne menjen el szó nélkül mellette. Ez a tatig ugyanis minden becsületes vita és tiszta küzdelem megcsúfolása". Azt is szememre veti, hogy meg sem kíséreltem az elvi harcot, hanem a durva szemé- ■yeskedés mezejére vittem a dolgot . Sziveean. vállalom mind az Ellenzék cikkírójának, mind Féja Gfeaának vádién* ható miegáiteipifásait. fvfég pedig, »agy fékeértés iţe essék, leszögezem, íogV elvi síkon väkkwn. Amint az Ellenzék cikkírója megálla- 3 it ja és amint ezt a megáHapitást maga i Hid is minden megjegyzés nélkül átveszi julius 15-ki számának 20. oldalán, valóban nem tettem mást, csak „lipótvá- aosi“ hangra egy fokkal magasabb ská. án reagáltam. Hát már ez is bűn a mai nagyar életben? Amikor kezdve a legmagasabb kormánytényezőktől végjLg a magyar élet minden vonalán, a szellemi síkon is, egyik legnagyobb feladatunk és kötelességünk harcolni bizonyos hatások, bizonyos törekvések fertőző árama ellen. Ezek közé tartozik a ^lipótvárosi" hang is. És az én hangom azért lett egy fokkal magasabb a skálán, mert Féja Géza semmiképpen sem szerencsés kritikájával a közönség tudatában két ki. váló székely írót állított be egészen hamis megvilágításba. És bár ebben a kis viharban a kérdés elvi jelentőségű részét a személyi vonatkozásoktól semmiképpen sem lehet elválasztani, bármennyire is a „durva személyeskedés" vádját hangoztatja Féja Géza, mégis, úgy érzem, eléggé az elvi síkon mozgott cikkem néhány lényegbevágó megállapítása. Azt centem szóvá, hogy Féja kritikája „két írót állított nem egymás mellé, hanem egymással szemben s amig az egyiktől elvont minden művészi jótulajdonságot, s másikra mindazt kitüntetésként adta fel . . . Mindkettőjüket egy kalap alá lógta, de úgy hogy az eredet és a közösség tényezőit tökéletesen meghamisította, ferde színben állította be". Arra is oyomatékosan mutattam rá, nogy a két székely iró „párhuzamának“ kérdésében sokkal közvetlenebb és hitelesebb érte- »uiésemk vanak, mint Féja Gézának. Mindezt nem Nyirő védelmében irtani meg a Keleti Újság 6-ki számában. Hangsúlyoztam, hogy Nyirő nor. szorul xz én védelmemre és a védelmet nem is igényli. Féja téved, ha megnyilatkozásomat igy értelmezi. Cikkemben szó sem volt Nyirő védelméről, ellenben csak arról volt szó, hogy tiltakoztam az olyan kritikai módszer ellen, amelyik a két székely írót egymás rovására, egymás ellen aduként játssza ki és egész iró oeuvre, lüket az egymással való vetélkedés indítékára vezeti vissza. De akár méltóság- teljes illedeTemmel suttogom, akár egy oktávával hangosabban mondom ki: Ez feőSi—Kerényi 'költői vetélkedését hozza fel, nem egészen jóhiszemű példával kápráztat el. A két eset között semmiféle analógia nincs. Egészen más lapra tar. tozik ugyanis „Az erdei lak“ körül megrendezett nemes verseny, mmt az olyanféle vetélkedés, amire Féja cikke utalt. A julius 6-án megjelent cikkemben tiltakozni próbáltam „a titkos elkötelezettségek lakáj szellemének további megnyilatkozása és érvényesülése ellen *. Elvi álláspontként szögeztem le s ime, csalafinta érvelési módszerrel, a Hídban most megjelent válasz azzal vág vissza, hogy az eredeti Féja-kritikában tiszta irodalmi szempontok" érvényesültek. Ezeket a tiszta irodalmi szempontokat Féja most tovább fejlesztette. A választ ismét alkuimul használta fel arra, hogy Nyirő kicsinységét Tamásival szemben bizonygassa. Csak egyetlen idézetet ragadok ki a jól tájékozottság és a „tiszta irodai, miság“ eme önérzetes megnyilatkozásából. ,,Nyirő — mondja Féja — akinek eleddig sok értékes vonása mellett semmi érzéke sem volt a humorhoz, öreg korára humorista lett. Nagy elmélyedéssel vizsgáltam humorát, s egyszerre ráakadtam a Tamási-nyomokra". Ezt mondja Féja s mi, itt Erdélyben, nagyon jól tudjuk, hogy ez nem igazi Egészen bosszantó az a konokság, amivel Féja minden alkalmat arra hasz. nál ki, hogy a két székely iró egymástól való függőségét csakis egyetlen egy szállal és csakis egyetlen egy irányban fűzze össze. Holott könnyen el tudom képzelni, különösen itt Erdélyben, hogy egyszer csak előáll egy kritikus, és a két iró indulásának, fejlődésének, párhuzamának vagy ellenlábasságának kérdését megvizsgálva, homlokegyenest ellenkező következtetésekre és megállapításokra lyu. kad ki, mint Féja Géza. A lényeg azonban nem az, hogy kiállásomban védtem-e Nyirőt, mert valójá. ban wem is hoztam védelmére semmit. Tamási nagyságát sem teszem vitássá. Az irók egymással szemben való kijátszása ellen emeltem fel a haţjgom. An. nál is inkább tiltakozom és vlsem együtt tiltakozikäjjMinden jóhiszemű ember, iró, olvasó egyaránt, akik elvi alapon valljuk, hogy az irot ne tnSssa!. hanem csakis önmagával mérje le az irodalmi kritika. Az egybevetés, a párhuzam, az ellentét analízise manapság hovatovább a klikkszellem illatától kezd terhesedni. S nem ok nélkül kifogásolom éppen Féja Géza esetében ennek a módszernek belterjes alkalmazását. Egy héttel a két székely iró könyvéről megjelent kritika után Féja Mollináry Gizella „Betévedt Európába" cimü regényét ismertette. A könyv cime természetesen nem jó, „a címlap is gyenge" — állapítja meg a kritika, a továbbiakban pedig ismét működésbe jön a már kifogásolt bunkó és tömjén szimultán alkalmazása, amikor Féja sürgősen kijelenti: .József Jolán érettebb, higgad, tabb, „férfiasabb" iró". Mi szükség van erre is ilyesmire? A Hid, julius 15-Ík számában utalt a két székely iró könyvéről szóló kritika módszerei ellen tiltakozó cikkemre és megállapította, hogy a harcos magyar kritika a kevés péMányszámban meg jeli lénő irodalmi szemlék lapjaira szorult. Megállapította igen helyesen, hogy a kritikában a „jót vagy semmit" elve már uralkodóvá vált. „A túlzott dicséretek, tői a közönség is kezdett már megcsömör- letu, ugyanakkor a kritika ellanyhulása semmit sem használt a magyar kultúra fejlődésének, — állapította meg a Hid közleménye. — Ilyen körülmények között forradalomnak számított, hogy a színházi kérdésekkel is foglalkozó Hid uj kritikai hangot ütött meg". Az uj kritikai hang, nemcsak a színházi, hanem az irodalmi kérdésekben is megcsendült. A visszahatásnak, a tilta. kozásnak előbb-utóbb meg kellett történnie. Mert az, ami a harcos magyar kritika jelszava alatt eddig történt, valóban forradalom volt s eddig el is jutott a forradalmak örök nyitányához; a bálványdöngetéshez és a romok felett a forradalmi tábor kedvezményezettjeinek felmagasztalásáig. A kutya maradt, csak a nyaklánc változott. Hogy mit és menynyiben használt a magyar kultuía fejlődésének, az eddig elért eredmények alap ján nehéz volna eldönteni. A tömjénfüst most is terjeng. Az uj csak annyi, hogy egyeseket le kell bunkózni azért, hogy az ellenlábasul kijelölt iró megkaphassa a maga tömjénadagját. Az olvasó pedig továbbra is marad a csömörrel. Hát, ha csak ennyi a kritika forradaL ma, a harcos magyar kritika, akkor sürgősen meg kell hirdetni az ellenforradalmi harcot . . . Kétezer ötszáz délvidéki tanár és tanító tesz esküt hétfőn Szeptemberben akadálytalanul megindul a hazatért Délvidéken a nevelés és oktatás munkája Újvidéki augusztus 2. A Magyar Távmti Iroda jelenti: A visszafoglal* DaLvidákan, az elemi-, közép- és szakiskolákban a. tanítók és tanárok eltávozásával igen nagy tenerőhiájay mutatkozott. Most a honvéd vezérkar főnöke a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve, a katonai és polgári hatóságok szoros együttimüködésével gondoskodott arról, hogy szeptemberben a nevelés és oktatás mindenhol akadálytalanul meginchdkasson és a magyar hazától mesterségesen ehdegenitett délvidéki lakosság meglmphassa azokat a nevelőket és tanárokat, akikre oly nagy szükség van. 4. katonai közigazgatás alapos munkát végzett. A katonai parancsnokká ghoz beosztott tanügyi elő? dók számbavettók az iskolákat, a megirna- íadt tanerőket és a hiányokat. Ugyanakkor s kultuszminiszter a Délvidékre pályázó talárok es tárnátok kérvényeit dolgoztatta fel a méltányosság és a szociális igények figyelembe vitelével. Julius 22-ikén értekezlet volt a horivédve- zérkar főnökénél a tanügyi előadókkal és négy nap ajatt letárgyaltak miniden személyi ügyet a kinevezéseikről és az áthelyezésekről. Mintegy 2000 értesítést, iUetve kinevezést tettek postára julius 26-ikán. Az uj magyar nevelő gárda, közel 2500 tanító és tanár Újvidéken a déli hadsereg parancsnokságán Novakovics Béla altábornagy előtt augusztus 4-én mondja el az esküt. Az Újvidékre utazó tanárokat és tanítókat különvonat viszi Újvidékre. A Mura-vidékre kinevezett, illetve áthelyezett tanárok és tanítók Csáktornyán és Muraszombaton mondják el ugyancsak ünnepélyes keretek között az esküt. JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALA Í JA A JÓ ÜZLETMENETNEK Vadászkürf Ciáncz DEfÍK mérnök mátyás kir.-t. 7, Telefon: 27-00. Mu n kasok és magán9 alkalmazottak útmutatója Követelket-e tartási hozzájárulást a katonai szolgálatot teljesítő munkás a munkaadójától? A ..Kelet Újság“ hasábjain már egy alkalommal részletesen foglalkoztunk ewej a kérdéssel. Meg kellett azonban állapítanunk, hogy a« érdekelt munkások egy része még ma is abban a tudatban ven, hogy ha katonai szolgálatra bevonul, a munkaadó köteles családjának tartási hozzájárulást fizetni. Szükségesnek tartjuk evégett, hogy az idevonatkozó rendelet eket., a néhány héttel ezelőtt kiadott magyarázó-rendelettel együtt, óseae- foglalva ismertessük. A tartási hozzájárulással első ízben a 7777/1938. M. E. számú rendelet foglalkozott. Eszerint a rendkívüli fegyvergyakorlatra bevonult legénységi állományú kereskedősegá-. deli, magántisztviselők, üzletvezetők, művezetők, fömolnárok, föpallérok és főgépészek eltartott családtagjainak az alkalmaztató vállalat tartási hozzájárulást köteles fizetni. Ez a tartási hozzájárulás egy eltartott családtag után a munkavállaló javadalmazásának ötven százaléka, amely minden további családtag után 10—10 százalékkal növekszik, azonban nem haladhatja meg a munkavállaló teljes javadalmazásának összegét, sem pedig tisztviselőnél a havi 100 pengőt, más alkalmazottnál a havi 70 pengőt A 7777/1938. M. E. számú rendelet után közzétették a 8260/1939. M. E. számú rendeletit, amely úgy intézkedett, hogy a 7777/1938. M, E. rendelet hatályát és ezzel együtt a tartási hozzájárulás kedvezményét kiterjesztik minden olyan személyre, aki tartalék!, vagy pót- t.artaióki szolgálati kötelezettsége alapján katonai szolgálatot teljesít Ezt az utóbbi rendelkezést olyképpen fertelme, zték. hogy a tartási hozzájárulásra nemcsak azok a a alkalmazottak tarthatnak igényt, akiket a 7777/1938. M. E. számú rendelet felsorol, hanem minden egyes munka- vállaló, ideértve az ipari munkásokat is. akit tartalék!. Illetve póttartalóki szolgálati kötelezettsége alapján behívnak. Ezt az értelmezést megdönti a 4670/1941, M, E. számú rendelet, amely 1941. junius 26-án lépett hatályba. Hezerint a 8260/1939. M, K, számú rendelet tulajdonképpeni helyes értelmezése a következű: Eleinte csak aeokat a kereskedősegédeket, tisztviselőket, művezetőket és vezető munkásokat illette meg a tartási hozzájárulás, akik rendkívüli fegyvergyakorlatra vonultak be. Később, a 8260/1939. M. E, számú rendelettel az e|öbh elsorolt alkalmazottak akkor is logot nyerlek a tartási hozzájárulásra, ha nem rendkívüli fegyvergyakorlatra hívták be őket, hanem tartaléki, vagy póttartaléki szolgálati kötelezettségük alapján vonultak be. Az a „minden olyan személy“ tehát, akiről a 8260—1939. M. B. rendelet megemlékezik, csak olyan személy lehet, akit a 7777—1988. M. E, számú rendelet felsorol. Már pedig ebből a felsorolásból az ipari munkások hiányzanak. Tisztán és világosan kitűnik ez az értelmezés a 4670—194j. M. B. szövegéből, amely a következőképpen hangzik: „A 8260—1939. M.E. számú rendelet 1. 5-a értelmében a rendkívüli fegyvergyakorlatra bevonult ipari és kereskedelmi alkalmazottak szolgálati viszonyai tárgyában az 1938. évi október hó 28. napján 7777—1938. M. E. szám alatt kibocsátott rendelet hatálya további intézkedésig kiterjed minden olyan személvre, aki tartaléki, vagy póttartaléki szolgálati kötelezettsége alapján tényleges katonai szolgálatot teljesít. Ebhez a rendelkezéshez képest a 7777—1988. M. E, számú rendelet 1, $-ában felsorolt alkalmazottakat, illetőleg eltart ott alkat az e rendeletben megállapított kedvezmények akkor is megilletik, ha az alkalmazott nem rendkívüli fegyvergyakorliat esetében, hanem — tartaléki, vagy póttartaléki szolgálati kötelezettsége alapján — bármilyen okból teljesít tényleges katonai szolgálatot A 7777—1938, M. E. számú rendelet I. §-áhaa fel nem sorolt Ipart és kereskedelmi alkalmazottakra, illetőleg eltartoétaikra azonban ae e rendeletben foglalt rendelkezések alkalmazását a 8280—1659. H. E. száma rendelet 1, S——— *i*.nUn nun lehet IritArineztant *•
