Keleti Ujság, 1941. augusztus (24. évfolyam, 174-198. szám)

1941-08-26 / 193. szám

* i^kgaesrg Mrs/zn Magyar bombázó repülőgépen a Fekete-tenger partvidéke fölött — A magyar királyi honvéd légierők haditudósítójának közlése — '(„Valahol a keleti haAszimáérm".) Ébresztő órám megszólal. Fél egy... Pillanatok alatt, talpon vagyok s megmos­dom egy csajka víziben. A fürdést míg az este elintéztem a Bogban, most nincs eirro idő. Az­után lebotorkálok a vak sötétben a legénységi szállásra, bogy embereimet is felébresszem a hajnali starthoz. Reggeli félötre minden készen van. A gépek tölszál lásra készein sorakoznak súlyos rako­mányukkal. Máx dereng. Rövid eligazítást tartok. Minden gép szá­mára külön határozom meg a bombádéit. Kö­telékem az egyik feketetengeri kikötőt fogja bombázni. Az első raj, amelyet én vezetek, a kikötő vafiuti állomását kapta célponttal.,. Ki­osztom a megfelelő térképeket, megbeszéljük a részleteket, azután beszállunk dübörgő mo­torral túrázó gépeinkbe. Amikor levegőbe emelkedünk, a nap éppen felkelőben van. Az ég peremén1 libegő felhő­csikók mól- rét aranyf(Ínnyel izzanak, de lenn még sötét párába burfeolódzva alszik minden... A nagy folyó, a Bug szürkéskék hullámokat görget a Fekete tenger felé. Egy cél felé igyekszünk. Ma ő lesiz vezetőm... Már háromnegyed órája, hogy a motorok egyenletesen duruzsolnak, amikor P. falu fölé érünk. Itt- csatlakoznak hozzánk a vadászok, akik elkísérnek utónkra Már emelkednek k egymásután a rajok, ég felé tartott orral függve légcsavarjaikon. Csakhamar mint a szúnyogok felhoznék körülöttünk. Újabb félóra múlva már ellenség fellett já­runk. Az időjárás rendkívül kedvezően ala­kul. A tenger felől hatalmas felhőgomolyago- kat hajt felénk a szél. Felettünk lassan zárt fedőréteg képződik, alattunk is úszik egy ré­teg, amely helyenként szaggatott, úgyhogy le­látunk a földire s tájékozódhatunk, bennünket viszont meglehetősen nehéz feladat lesz meg­látni a földről. Eszményi idő! Jóideje repülünk már. amikor egy nagyobb felhőlyukon keresztül mégis csak észrevették bennünket a vörös légvédelmi ütegek, mert né. hány pillanattal később megjelennek körülöt­tünk az első robbanó gránát-felhők. Régi isme­rősök.,. Utamat nyugodtan folytatom, csak az iránytűt és a többi navigációs műszert, figye­lem. A vadászok közben körüldongmiak ben­nünket, mint mézestálat a le,gyek. Még né­hány perc és a távolban feltűnik a tenger ködbevesző, gyöngyházfényü nagy víztükre. „Játékba.jók“ a tengeren" Egy pillanatra arra gondolok, hogy ha két hónappal ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy augusztusban a Fekete tenger partján fogok bombázni, ugyancsak furcsán néztem volna az illetőre g aligha tartottam volna jó- somiak.,. Közben a felhők egyre sűrűsödnek alattam s lassan a aamhatár is eltűnik lent. Nem sokat törődöm vele, csak a mesterséges horizontra figyelek, amellyel gépemet a víz­szintesben tartom és az iránytűre, hogy me­netvonalomról le ne térjek. A vadász-baj tár­sak azonban erősem kerülget,ik e hatalmas fel­hőtornyokat és keresgélik a lyukakat, az át­járó folyosókat a felhőgombolyagok között. Aztán nem látok többé semmit, csak aizt a nagy fehéres szürkeséget, amelyben az ember valósággal érzi a vízgőz szagát. Magaságmé- rám' 3500 métert mutat. Már nem lehetek messze a céltól s lassan óvatosain siklani kez­dek. Hamar keresztüljutok a felhőkön. Lent ragyogó szép idő, a tenger opálöe színben rar gyog. Szé! leirat, mert a vizen egymást követő hossza sorokban fehér homloku hullámok sza­farinak a part felé, amely mellett egy csomó hajó vesztegel. Mint egy nyári magazin-kép, olyan békésem színes az egész, amit alattam Iátok. Akkor még nem sejtettem, hogy ott lent azok az apró kis játékhajők milejen po­koli tűzzel képesek támadni a közelükbe leerülő acélmada rakra... A Bug itt már szélesen szétterpeszkedve, mint kanyargó óriáskígyó nyújtózkodott a síkságon át a tengerig. Utolsó nagy kanya­rulatában ott feküdt utunk célja: Nikolajev. A várost nagy Ívben, messziről megkerülve, repülünk rá célunkra, hogy a tenger felől ér­kezzünk, mert a nap a tenger felől kel fel... Sérült motorral, az ellenség torkában Már majdnem a város fölött vagyunk, ami­kor észleveszem, hogy jobb motorom durrog- ai, prüszkölni kezd s zihálva, erőlködve veszi a lélegzetet. Most látom csak, hogy a motor ^ tetejét borító iernez négy helyen felszakadt. Bizony ee gránátrepesztől van. Ez már azok- j nak ,a játífcsaereknek tetsző hajók munkája | volt... Csak, azért imádkozom, hogy motorom egészen le ne álljon, itt, az ellenség torká­ban. Imám ugylátszik meghallgatásra talált, mert sérült motorom erőlködve, akadozva bár. de tovább teljesiti kötelességét. Közben már állattunk is a város. Célunk, a hatalmas pályaudvar éppen előttünk fék szik. Közvetlen szomszédságában megpillan­tom a repülőteret is. Gyorsan egymásután emelkednek is már fel róla a sötétzöld, zö­mök Katák. Most veszem csak észre, hogy egyedül vagyok, kísérőim s a vadászok le­maradtak a felhőben. Ez bizony baj! Ügy sejtem, hogy a mai bombázást nem úszom meg egészen simán. De hát első a feladat végrehajtó«, azután jöjjön, kel l .. aminek jönnie Bombazápor a pályaudvarra Salvéink, mind százkilósak — záporesőként hullanak már a pályaudvarra. Az állomás- épület azonnal lángbaboral. Közben kitör körülöttem az égiháboru. Alattam, fölöttem, de főleg mellettem megjelennek a légelhán- tás fekete és fehér füst gomoly agjai. Latom, hogy a Búgon lévő apró hadihajók is csak úgy ontják felém a tüzet!. S a városban is, itt is ott is felvillog a fegyverek torko­lat-füze. .. Ilyen erős légelháritárt még nem pipáltam... Nem lehet többé egyenesen re­pülnöm, mert leszednek... Áttérek hát a cikk-cakk repülésre, s ez úgy látszik, használ, mért annak ellenére, hogy a szovjet pattantyúsok úgy körül lövöldöznek, mintha valami ünnepi tűzijáték középpont­jában én lennék a legfőbb attrakció, komoly találat, még sem éri a gépemet. Csak a szár­nyamon van egy tenyérnyi lyuk. Ez bizony majdnem túl jól sikerült! Ácélfüggöny a gép körül Szétnézek valami jóképű felhő után, amibe elrejtőzhetnék, de sajnos egy sincs a köz­vetlen repülési irányomban. Fölöttem 2—300 méterre úsznak méltóságteljesen, fehér ha­sukat mutogatva felém, de nem valószínű, hogy csupán egy hibátlan motorral fel tu­dok odáig emelkedni. Mégis megpróbálom a lehetetlent. Föl a felhőbe! Különben menthe­tetlenül martaléka leszek a vérszomjasán kö­zeledő Katáknak, ügy látszik azonban, hogy odalenn is észrevették szándékomat, mert pillanatok alatt valóságos acélfüggönyt lőnek köröm, amely egyre szükebbre zárul... Már csak a jószerencse . segíthet.. . Ismét zeg­zugos repülésbe kezdek. Egy percre még lá­tom. bogy alattam, a hatalmas Bug-hid, de­rékban ketté Toppantva, már a vízben hever. Elégtétellel veszem tudomásul, hogy felada­tunkat becsülettel elvégeztük. Hirtelen kelepelni kezd mögöttem egyik géppuskám s a következő pillanatban — el­mosódva — egy másik géppuska csattogását is hallóm. Ez már nem az én gépemről szól... A Ráták beérkeztek. .. Egyszerre: éles csattanás. A gép törzse belül megtelik, csipős-szagu, kesernyés füst­tel.. Kitaláltak, Alattam balra megvillan egy zöld Rata, amint élés fordulóval távolodik gépem tüzkőrzetéből. Oldalán vörösen izzik az ötágú csillag. Mort látom csak, bógy kesz­tyűmön a jobb csuklóm fölött Ivük van, amint pár csepp vér szivárog ki. Amikór fel­gyűlöm. fillér nagyságú bőrdarab lóg a ta­lálat helyén. Hallatlan szerencsém volt. a golyó csak súrolta a csuklómat, A cirkusz folytatódik. Először a felső to­ron ypuskám szólal meg ismét, majd a mögöt­tem lévő. Nagy a felesclgetés, úgy látszik, már nem egyedül támadnak. Közben él ei csipek egy mélyen úszó kisebb felhőt ş igyek­szem bennük pár pillanatra elrejtőzni. A bi­tang Ráták szívósan és makacsul követnek felhötől-felhőig. Már vagy fél tucat vörös csil­lagos vadász kering körülöttem, prédára éhe­sen s a géppuskáim szinte szünet nélkül szól nak. Istennek hála, eddig még nincs baj, minden támadást sikerült elhárítanunk. De meddig bírjuk ezt az aránytalan harcot.? Végre elérem a komolyabb felhőké:. Éppen ideje! Az egyik lövészem elő-ejön és öröm­től dadogva jelenti, hogy eddig két támadó Rátát sikerült lelöniök. A felhő, sajnos. ,,elfogy" s amint kijutok belőle, a Ráták újra ránk csapnak. Megint kattognak a géppuskák. Már a másik szár­nyamban is van néhány sorozat lövés. Már több mint 10 perce tart. ez az idegekre- menő légi harc, amelyben a szegény bombázó pilótának nines más dolga, mint nyugodtan vezetni a gépét, élő céltáblaként üldögél Ve az ellenséges vadászok orca előtt. Tudom, bógy minden Rata. vad ász elsősorban belém szeretne egy sorozatot ereszteni. Most megfigyelőm integet, hátra a gép or­rából. Nevet, és egy füzetet nyújtogat felém, amelynek a közepén jókora lyuk tátong. A markában lőtték át. Az ujjá.n tizet mutat: ennvi lövést kapott körülötte a gondola. Tisztára érthetetlen, hogyan tudott ennyi lö­vés közt sértetlen maradni. Közben megint elsuhan alattam »gy raély- sza.rnyu ellenséges vadász. Valószínű’«? kap­hatott tőlünk egy sorozatot., mért bizonvta lanúL bukdácsolva repül, majd orrát a föld felé fordítva lassan elmerül a párás szürke »égben. Többé nerc is bukkan fél Eredményes légiharc után — „otshon"... Hirtelen csönd lesz körülöttem. Tej fehér ködbe jutottunk. A gépem személyzete mnso- Lvogva* néz össze, lövészeim boldogan iploii- tik, hogy megint lelőttek egy Rátát. Rádiós, lövészem feje búbját tapogatja és bőrsapká­ján mutogatja, hogy lövés súrolta .Tó negyedóra múlva. ,.,elfogv a felhő“, de úgy látszik, a Ráták megelégelték a rájuk nézve oly gyászosan végződött üldözést, mert sehol sem látjuk őket. Csak, a, földről puíkkan el még néhány ágvulövés és csak néhány géppuska.foszfOrcsi'k vékony füst- vonala tapogatódzik felénk eredménytelenül. Ezt már fel sem vesszük. '~ Csakhamar saját csapataink felett repü­lünk. Mindnyájan fel’élegzünk * a jól. vég­zett munka boldog érzése tölt el bennünket. Nemsokára a repülőtér zöld gyepén gurulok. Csak most látjuk, hogy. benzin-tankunk is lö. vést kapott s vékony sugárban ömlik ki be- lőle a nafta. Éppen ideje, hogy hazaérkez­tünk ! Élményeinket boldogan mesélhetve s lehe. főleg valamennyien egyszerre beszélve, meg­indulunk a. tábori étkezde, fabarakkja felé. Csak most jut eszünkbe, hogy még nem is reggeliztünk. Kolozsvár, aug. 25. Megírtuk, hogy Ko­lozsvár város vezetősége 750 ezer pengős köl­csönt vesz fel az Erdélyi Munkaszervező In­tézettől, A kölcsönből 600 ezer pengőt az el. hanyagolt állapotban lévő gázgyár helyreállt, fására, 150 ezer pengőt pedig a kolozsvári ideák- csatornahálózatának kibővítésére for­dítanak. A varos ipari életében igen nagy súlyt je­lent a gázgyár helyreállítása, de nem kisebb jelentőségű a csatornahálózat tervezett kibő­vítése sem. Kolozsvár úthálózatának miodösszes 40 szá­zaléka van csatornázva. Ez a tény komoly el­határozásra késztette a város vezetőségét A megszállás alatt az egyre kiépülő városi nem csatornázták, a hálózatot nem bővítették és így történt meg, hogy a kolozsvári utcák 60 szá­zaléka nincs csatornázva. A csatornázatlan vá­rosrészek fertőző betegségiek melegágyai lehet­nék és éppen ez a meggondolás sarkalja a vá­ros vezetőit gyors intézkedésre. A csatornahálózat ki bővítésének terv« és költségvetése már elkészült és azt a város ve­zetősége a törvényhatósági bizottság szeptem­beri közgyűlése elé terjeszti jóváhagyásra. Amint a vonatkozó térveket és költségeket a törvényhatóság jóváhagyja, a vízmű műszaki osztálya nyomba,n hozzákezd a csatornázási hálózat kibővítéséhez. — Tizenötezer zsidó él Szatmárnémeti, ben. Tudósítónk jelenti: A galíciai illetőségű zsidókra vonatkozó törvényrende’et folytán a város anyakönyvi hivatalnál ezres zsidó tömegek állanak, hogy' megszerezzék megfe. lelő igazolásaikat. A hivatalos kimutatás megállapítja, hogy Szatmárnémetiben közel tizenötezer zsidó áL . 19 41» ALGVSZ7VS 26 Görög sorstragedia egy szegedi családban Egy kisfiú haláiraforrázta magái, anyja levetette magát az emelet» rői, az apát ide «klinikára szállították Szeged, aug. 25. Andrásfi László sze­gedi városi adóellenőr 34 éves felesége a városi kórház lépcsőházának második emeleti abla­kából az udvarra vetette magát. Vérző testtel terült el a kövezeten és kórházbe szállítson után a műtőasztalon ki szenvedett. Andrási ' Lászlóné tragikus cselekedete mögött megrázó családi dráma húzódik. Aznap reggel ft kór­házba szállították 14 hónapos kisfiát, aki a rakakréktüzhelyiől magára rántotta a forró tejjel telt lábost és súlyos égési sebeket szén védett. A kétségbeesett anya ölébe kapva futva rohant a kórházba, hogy gyermekét ápolás alá vegyék, de a gyerek még útközben meghalt. Andrást iné kisfia halálát csak a kórházban vette észre. Velőtrázó sikoltással felrohant az emeletre és leguirott. Amikor a kettős tragé­diáról Andrásfit ért esi tét fék, a szermosétIn>» ember idegnohamot kapott, öngyilkosság»* akart megkísérelni, orvosi kezelés aló vették és az idegklinikára szállították, hogy kárt ne lehessen megában. A családi dráma különösen tragikus részlete az a körülmény, hogy »há­zaspár eLső gyermeke is négy évvel ezelőtt, égési sebek miatt pusztult «1 Elkobozták a feloszlatott belga szabadkőműves szervező» tek vagyonát BRÜSSZEL, aug. 26. (Ştefani.) Belgiumban feloszlatták a szaba-dkömüvespáholyoka* és az ezekhez hasonló egyéb titkos szervezete­ket, A szervezetek vagyonát a belga áöam javára elkobozták. Mindenfajta újabb titkos szervezet alakítása tilos. A rendelet ellen vé­tőket szigorú börtönbüntetéssel sújtják. (M. T. L) FéFmiliiós laltségjegyzét* per n nagyszebeni gorSg* ‘ e;cli román melropolita eilen A Magyar Tudósító jelenti: Közel féknüliős ügyvédi honorárium-perben hozott ítéletet a tábia Werner László tanácsa. A pert Jmey Lászlón« indította a nagyszebeni görögkeleti román metro poliţa elleti 457232 pengő meg­fizetése iránt. Mint a keresetből kiderült, sa, egvkori magyarországi görögkeleti egyház képviselő' még lé#í -ben megbízták dir. Babes Emil budaperti ügyvédet két nagyszabású per megindításával. Ezeknek a pereknek a célja az volt, hogy a magyarországi görögkeleti ro­mán egyház a görögkeleti szerb egyház jog* hatósága és rendelkezése alól egyes zárdákat, igy lehetőség szerint a heri&ni, szevtgyörgy* és meszioei zárdákat a saját egyházi jogható­sága rendelkezése alá mégszerezte. A három zárda vagyonát annakidején 1,300.000 koro­nára becsülték. A perek hosszú évek sorára át folytak. Még nem dőlt el a perek sorsa, ami­kor 1917-ben’ dr. Bates Emil meghalt. Örökös» Jer.ey Lászlóné a metropolita ellen pert ind: . tett, amelyben dr. Babes Emil ügyvédi tény­kedéseinek honorálását, költségeinek megfizc lését kérte. Az ítélőtábla ittlétében a nagy. subám' görögkeleti román mCtropolitát, 25.00'' pengő megfizetésére kötelezte. Az ítélet indo­kolása szerint dr. Babes Emil még életében 12.840 korona ügyvédi honoráriumot kapott, ezzel azor’ ténykedése nem nyert végleges rendezést. Igaz ugyan, hogy a perekben vég ső fokon a Kúria 1925-ben az eljárást hiva­talból megszüntette azzal az indokolással, hogy a trianoni országcsonkitás folytán a magyar bíróságnak a per tárgyára és a peres felekre vonatkozóan a. hatásköre időközben megszűnt. Mm*án az impériumváltozást előre nem lát­hatták. ezért az ügyben eljáró ügyvédet, illeg­ve örökösét a szokásos díjazás megilleti. Fi­gyelembe vette a honorárium megállapítása hál a tábla, hogy peres kérdés rendkívüli lit ksssgp és annak különösen történelmi távlatba történt beállítása, kétségtelenül a* átlagosnál jóval jelentősebb szellemi munkát és előtörni! - manyokat is kívánt dr. Babes Emiltől. De fi­gyelemmel volt arra is, hogy az ügyvéd, mint egyházának Ilii tagja, már a díjlevél szerint ia méltányos álláspontot foglalt el. Ezért ft tábla a már dr. Babes által felvett 12.840 koronán kivül 25.000 pengőben állapította meg az iigy- I védi munka ellenértékét. Az ügy végső fokon j a Kúria dr. Kerekese István tanácsa elé ke- Î rült, amely a marasztalási összeget 75J000 I pengőre- emelte fel. JÓ ÁRU ÉS -JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK Elkészültek a kolozsvári csatorna­hálózat kibővítésének tervei A Lfillflégvelé« jóváhngyáss alán azonnal hozzákez- deneSc a nunkáiafokboz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents