Keleti Ujság, 1941. július (24. évfolyam, 147-173. szám)
1941-07-12 / 157. szám
C^zma ai aszMon Illyés Gyula könyve. Nyugat kiadás Az ám fajúmban nem minden gyerek kap karácsonykor karácsonyfát. ÉdesswilBi azt a kiesi ajándékot, diót, mogyorót s „angyali cukrot“, amelyet a gyerekeknek szántak ajándékként, 'beledugják a szépen kifényesített csizmába, a gyerek csizmájába és a csizma a szent ünnep reggelén csakugyan ott díszeleg gazdag, avagy szerény ajándékával az asztalon... Gyerekkorom karácsonyi csizmája jutott eszembe, amikor kezembe vettem Illyés Gyula „Csizma a« asztalon“ cimü könyvét. Sőt majdnem úgy is jártam, mint az aranydióval, amely a csizmában volt az asztalon, szinte beletörött a fogam, ahogyan feltörtem a dió héját, édes belét erősen áhitva ás kívánva, .. Mert van Illyés Gyula könyvének egy-egy fejezete, mellyel úgy meg kell birkóznia az olvasónak, ha lényegébe akar hatolni, akárha keményhaju dió volna.. Költőtől ritkán olvasni ilyemnemü írásművet. Hogy miért folyamodott mégis e mondanivalói elmondására a prózához, arra 5 maga válaszol: „Legtöbbször azt Írtam le, tehát azzal kerestem a kenyeremet, amit otthon a pusztán, vagy a falaiban láttam, amiről apámmal, anyámmal, testvéreimmel, a sógorokkal és rengeteg keresztapámmal beszélgettem. Vagyis jóformán az egész pusztának és falunak adósa lettem. Róluk ittam, de nekik csak ritkán. Igen sokszor bántott ez is. Gyakran megfordult a fejemben, hogyan is kellene egyszer igazában hazatérnem.“ Ezzel az önvallomással magyarázza meg az isó könyvének megszületését s valóban e könyv adósság-lerovás, hazatérés azok közé, ahonnan Illyés Gyula irodalimi-utjára kelt. Vallomások és tanítások sorozata első oldalától az utolsó betűig. Szinte erős. széditóen «ős esszenciája mindannak, amit Illyés Gyula eddigi gazdag pályafutása alatt megirt versben és prózában. Összesüntve, átszűrve benne van e könyvben a „Puszták népe“, a „Magyarok“, a „Lélek és ke- hyér“, a „Rend a romokban“ és a költő „Összegyűjtött versei". A „Csizma az asztalon“ a magyar paraszti élet filozófiája, sőt az egész magyar életéé. A parasztokról is szól elejétől végig s kitérők is csak azért vannak benne, hogy még inkább alkalma legyen meglátnia az embernek, mit jelent és mit takar e fogalom: paraszt, magyar paraszt... A köny „A parasztok saját magukról“ cimü fejezetében azt irja egy helyen: „A parasztok gyönyörködve járatják szemüket egy-egy szép egye- nesbátu üszőn, vagy másfólmázsás áitá- nyon, de egymást nem .gén szemlélik előszeretettel. S mert az ember elégedetlenségét csak ritkán tudja siajátmagávai éreztetni, a parasztok is egymással közilik azt a körülményt, hogy nem tetszenek maguknak. .. Külsejüket nem tartják emberinek, de beu- sejükben talpon áll és Ítélkezik az az ember, aki épp úgy lehetett volna részvénytársasági igazgatósági tag, vagy gyermekiélek- tani tanársegéd. Miért nem lett, mit tud védelmére felhozni? Már nem is Ítélnek, hanem vádolnak. Bőrükön érzik, szikkadt, nehezen mozduló, mert valóban vastag bőrükön érzik, hogy parasztnak nem születik az ember, hanem azzá is csak úgy válik, hosszú nevelés után...“ Tovább pedig ezt írja: „A parasztság szívesen egyezkedett volna. Most is ilyen zátonyosodási és megújulási idő járja. Szemünk előtt előbb az ipari munkásság próbált emelődni, aztán nyomában és rajta a hivatalnoki kispolgárság. De a folyamnak már nemcsak a szigetekkel van dolga, Hanem partjaival, saját életformájával is. Sorjában mindkettőt rendezni kell: az emberiség nyugodt haladását rendezi véle. A folyó igy, vagy úgy mindig utat vág. De nem könnyen, ne bízzuk el magunkat.“ És sorra jönnek az utóbbi mondatra, intésre a feleletek ii. És mivel „Suttyombéke alvó parázs“ — az író megpróbálja azon az elven, hogy „Jobb a sovány egyezség, mint a kövér !>ör“, az egyezkedést bi paraszti és a városi életforma egységrehoaaitala érdekében. Hogy mennyire sikerül? — erre nem lehet feleletet adni, hiszen ő maga említi, hogy e kérdés taglalásakor az „öröklét“ szempontjából elmélkedik e dolgok fölött... De azért mégsem lehet aizt áliiitami, hogy az egymásután rótt sorok csak szavak és szavak. Van bennük valami lenyűgöző, meggyőző erő, melyeket vagy elfogadunk vagy vitába szál Inuk velük, de a 19 4 1* JULIUS 12 dönlő mégis ae a szempont, ahogyan a* n>o vizsgálta a dolgokat, na öröklét szempontja... Kár vofcía Megadni, vannak „kisikiásai" is a könyvnek. ERnaíiwn dcxáeai, de ezekből a végén maga aki író vénét vissza arra az wtra, amelyen irKyndamvüifinSt eííhdította. A mondanivalók árdieikmséjge pedig pütenatra sem. enged letérni énről a® útról s csupán az olvasás közben elő-dőbuikíkauiö kétkedés őszökéi arra, hogy ne hagyjunk e mondanivalók hitelességébe®. De a könyvet mégse lehet letenni s a végén arra a meggyőződésre jutunk, amire az iró. Az a fontos, hogy: „A dallam ne a vért pezsditee, inkább tűnődésre indítson....“ Világosabb, elfogadhatóbb fe költőibb t<árMrtelrwteátMJhvi Rfci p» Vtnef mng >»ég magyar nyelven, mint a „Csizma az asztalon“. Á költő, aki irta , valóban adósságot rótt Ve. Amint már említettük, nem minden som és megállapitáen „tésepénz“. De ahogyan ő is bangauíyozaa könyvének nem is hgy helyén: „Kezdjük a világmegváltást mértéktartással a konybaajtóhan és a ház végénél“. Hogy mégis hogyan?... Erre ösztökélő és biztató IMyés Gyula könyve. Tisztességes szándék, tisztességes Írás! Nem egyszeri elolvasásra való. karom minél gyakrabban elő kell keresné könyveink közül, mert hiszen olyan „kfe-káié“ féle ez. melyben sokmindenre megtaláljuk a feleletet. Ró A szerb határerőditéselcrői Honvédségünk csodálatos teljesítménnyel, rövid pár nap álhitt birtokába vette a délmagyarországi területeket. Pedig alapos tervsee- rÜBÓggei felépített erődítési vonalakon kellett a csapatoknak áthafedniok. A támadó lendület. azonban leküzdött minden védőfalat ás a gyorscsapatfeíink már a harmadik napon, hus- vét vasárnapján, elérték Újvidék városát. Tudjuk, hogy a szerb politikai vezetés a kiegyenlítődés szelemében közeledett a tengelyhatalmak államaihoz. Ezzel szemben a katonai vezetés — az elvakult soviniszta tábornoki kar — minden intézke Kst megtett a háború előkészitésére. Határaikat csaknem minden oldal felé mién- erősítették. Hazánk felé a Tisza—Duna között és a Baranya-i háromszögben voltak igen erős erődítések. Minden jel alva mutatott, hogy Magyarországgal szemben Bácska területét feltétlenül tartani és szívósan védelmezni akarják. Erre vall az erődítésük 'telepítésének végrehajtási módja és kiépítésének rendszere. A határokon a határőrségük házait valóságos betonerődökké alakították át, törésekkel, fígyelőtomyokkal kiegészítve. Ezek mögött, de a határvonaltól, kb. 10-—15 km-re húzódott a® első erővonaluk. Az. erődök egymástól 4— 500 m-re állottak, egyenként mintegy’ 10 —12 fő befogadására', 2 géppuska lövéssel az olda- lazás végrehajtására és 3 lőréssel az aretüare. Az erődök között, azoktól 50—150 ra-el hátrább települtek a térközerődifések. Ezek 2 géppuska vagy golyószóró részére szolgáltak és a megszálló erejük is a két fegyver kiszolgáló személyzete volt. Ezek főleg az arc- tiiz részére voltak beállítva. Az erődök előtt húzódott mintegy 25—30 m-re a hatsoros drőtakadályöv. Ez előtt vonult közveWenül a toreikoesiárok. Ez 2.5—3 m. mély volt, alól 2, felül 6—8 m. sséteséggel, a® erődök felé c,-r> oldala merőleges betonfal- lal bélelve. A törésponton az árok oldalazá- sára szolgáló géppuska, állások voltak. Az igy kiépített erődvonal képezett egy védelmi rendszert. Az első vonal mögött kb. 1— 2 hm-re húzódott a második erődvonal védelmi rendszere. Ezután egy nagy hézag következett, majd kb. 10 knt-rel hátrább, kb. Bezdán, Nemes-Militics, Topolya, Zemha vonalában húzódott a következő vonal, A Eerenc-csato'rnát is teljesen kihasználták a szerbek, védelmi rendszerük keretében. Itt mindenütt, ahol hiagobb át járók, hidak voltak, hídfőket képeztek és azokat a fent leirt módon erődítették meg. Leghátsóbb vonalak a Dunától északra feküdt. mégpedig az újvidéki és gombosi hidak biztosítására szolgáló tágabb hídfők kiépítésével. A kis baranyai háromszögben is három ilyen erödrendsz^r-vonáiuk volt. Kettő a Kőhegy északi ■ tejtjei előtf a hegyvonnlat és a trianoni határ között, egy az északi kid biztosítására. Ha a szerb erődítési rendszert a cseh és ro mán- erődrendszerrel hasonlítjuk össze, akkor meg kell Alapítanunk; hogy. .a három közül a szerb erődrendszer volt a legkorszerűbben, legcéhzerübben kiépítve, a leginkább volt képesítve arra, hogy nagyobb erőket a tervsze- rü es gyors előnyomulásban hátráltassanak. Csupán a katonai vezetésünk kiváló irányi, fásának köszönhető, hogy felismerve a kínálkozó pillanatot, az erőket oly időben és oly célszerűen vetette be, hogy a szerb erődítési vonalak feladatuk teljesítése nélkül, sok helyen sértetlenül kerültek kezeink közé. MV'rt nevezi!« 01 99 mozaiK«a c^iov ’ étet ásít) •male ? Nemzetiségi probléma mindig volt a vörös birodalomban, csak elnyomták Kolozsvár július 11. Szóvjetoroszország területén, amely a Keleti Tenger partjaitól a Bering- szorosig, a legészakibb jegestengeri vidéktől a Pámir fennsíkig terjed, megközelítőleg 200 különböző nép lakik Lakosságezá- nia 3 millió. Tizenkilenc, olyan nemzetiség él itt, amely több mint egy millió lelket számlál, Az államszervezet külsőleg számolt ezzel a ténnyel, mert a Szovjetuniót formája szerint szövetségi államnak kell tekintenünk, amely 16 szövetségi köztársaságból kovácso- lódik össze. Ezenkívül még további 03 politikai egységet (5 kerület, 28 „terület“, 21 önálló köztársaság, 9 „autonom terület“) kell felfedeznünk, amelyek 16 szövetségi köztársaságra oszlanak. Közülük 49 mindenesetre a föderativ szocialista Szovjetrepublikához tartozik, míg a maradék további öt köztársaságot alkot. Szovjetoroszországban három nagyobb népcsoportot különböztethetünk meg: Oroszország európai részében a szlávok, a déli sztep- pevidék lakói a turkok és távol Szibériában a mongolokhoz közelálló népek. Oroszok az összlakoseág fejét teszik ki Az alábbi táblázat az 1940-es helyzetnek megfelelően az egy milliónál több lelket számláló nemzetiségek számát és az összlakossághoz viszonyított százalékszámát mutatja: lett 1.6 » » 0.8 % mordvin 1.5 * 9 0.8 % német 1.4 >9 0.7 % csnvas X.4 * 9 0.6 % észt 1.1 9 9 0.6 % 1917-ben a forradalom után majdnem mind. egyik nép megkísérelte, hogy önálló nemzeti államot alkosson, a bolseviamus azonban, a finnek kivételével, lassanként valamennyit visszahódította. Az 1923-ban megkötött szerződés értelmében a Szovjetbirodalom csupán laza államszövetség, unió volt. Az egész ön- kormányzati jog azonban csak hlöff volt, mert ezt a jogot nem az egyes területen lakó népek hanem a kommunista párt gyakorolta, amely viszont szigorú cent ralist» politikát folytatott Lényegében csak bizonyos kultur- autonómiáról beszélhetünk, amely azonban a bólsevizmus. nyomás» alatt szintén nagyon szűk keretek közé szorult A nemzetiségi probléma mindig elevenen élt a Szovjetunióban, ha a bolsevista terror miatt nem is eshetett sok szó róla. Annál időszerűbb ez a kérdési napjainkban, amikor a világot fenyegető bolsevista veszély felett ott függ az igazságszolgáltatás kardja és mindenki bizonyos afelől, hogy megsemmisítése küszöbön áll. orosz 99.8 millió 51.7 % i * Saeteczky Zit» az utolsó szó jógiin nyi ukrán 35.6 y 9 18.4 % 1 latkozik a Színházi Magazin uj számában. fehérorosz 8.3 9 9 4.3 % Riport Bajor Giziről az uj Zilahy - film főszeüszbék 4.8 » 9 2.5 % repében a tékozló Tímár esete a Nemzetivel, zsidó 4.6 9 » 2.4 % . Kováeh Aladár cikke: „Magyarok francia tatár 4.3 9 9 2.2 % ! földön“, pesti színésznő a királytigris barlang kirgiz 3.1 » 9 1.6 % jában, hogyan lett Prances Gummból Judy asszer! lejdzsáni 2.3 9 9 1.2 % Garland, Mihova híradó és még sok színházi georgiai 2.3 9 9 1.1 % és társasági érdekesség, vidám egyfelvoná örmény 2.2 9 * 1.1% sosok és a „Néz? a Szemembe, megmondom román 9.X 3 9 1,1 % ki vagy“ cimü érdekes játék tarkítja e hétén litván 3.0 9 9 10 % a. Színházi Magazin kitűnő számát. Melléklet lengyel 1.? 1» 0.9% a Kis Magazin. ,, .. Húsz százalékkal esSItkenlík Bulgáriában a zsidó ©rsdetü személyek vagyonát SZÓFIA, jnlius 11. ÍDNB). A zsidó eredetű személyek vagyonát 20%.ok egyszeri megadóztatásával csökkentik. Az adót az állam javára kell hefizetni. A pénzügyminisz. tér csütörtökön törvényjavaslatként terjesztette ezt be a képviselőházban. (MTI). £!/, 4 ® Bizonyára sokan emlékeim ek még a régi erdélyiek közül Szilágyi Bélára. A belügyminisztérium osztálytanácsosa az udvarhelymegyei Eteden született és a román betörésig Fogarason volt főiá- páni titkár. Szilágyi Bélának és felesé- gének Ashóth Annának a leánya: Szilágyi Ilona a napokban esküdött őrök hűséget a Szilágyi Dezsö-téri református templomban Nagy.Gergelyffy László fő. hadnagynak, A fényes esküvő, a meny. asszony gyönyörű három és félméteres uszályos ruhája, hat szép koszorúslány, a díszes násamenet és a pazar nászajándé- kok is „békebeliek“ voltak. Annál ,.há- borusabb“ volt maga az esküvő: a vőle- gény csak három napi szabadságot kapott. Ebből két nap az utazással telt el. így mindössze egy napot tölthetett kiVá- lasztotjával, aztán elválasztotta őket egymástól a kötelesség. A fiatal férj most valahol. Oroszországban végzi felderítő repüléseit, a szép fiatal asszony meg itt. hon ábrándozhatik az egynapos boldogságról és a szép jövőről A mézes hetekből eddig csak — mézes órák teltek el . . . * Ezerkétszáz pengőbe kerül a legolcsóbb platina-róka. A szebb példányok mé,g drágábbak, ezerhatszác.ezemyólcszáz pengő az ára a szép, dús rókának, amiben a legtöbb fehér szál van. Akárhogy is néztem, viselni még nem láttam ezeket a drága préméket, sem a belvárosban, sem a Duna,parton. Csak kirakatokban kívántat jók magukat. A platina- rókának ez a hihetetlen magas ára sehogyan sem indokolt s ráadásul nemhogy szebb volna, de nincs is olyan szép, mint az ezüstróka, nem is melegebb s tartósdbbnak sem lehet mondani. Egyetlen előnye, hogy — drágább, így most minden nagyvilági nőnek ez a vágyálma. Ábrándozhatik a platinairókáról az, akinek megvan a „nélkülözhetetlen“ két ezüst. rókája és ábrándozhatik az is, akinek még ezüstrókára se futja. Mert álmodozni, — azt aztán lehet korlátlamd. Nem kell ahhoz jegy, bevásárlási könyvecske, még csak — pénz se kell 1-* Csodálatos kirakat, hívta magára a bel. városban az emberek figyelmét. Sok bá- mulója akadt. Pedig nem valami különle. ges ékszert állítottak ki, sem a legújabb , divatu ruhát, mégcsak platinaróka sem volt, amit olyan nagyon néztek. Egy tál. ban — Ízlésesen összeállítva — mindenféle elképzelhető finom zöldségféle nyújtott kellemes látványt. Néhány gyönyörű, ép karfiol egészséges karalábék, kevés zöldbab, néhány fej saláta, uborka, zöld. paprika. A csendélet tetejére — hogy még ízlésesebb legyen — két vérvörös rákot helyeztek. Mondhatom, jobban megeső- dálták, mint a legszebb virágkirakatot. A virágot ugyanis nem lehet — meg. enni.-* Előbbi tapasztalatomnak éppen az ellenkezője az alábbi eset: Kolozsvári tartózkodásom utolsó napján kedves, aranyszőke barátnőm, — hírneves zongoramüvésztbő — Kölcscy-utcai házába voltam hivatalos bucsuebédre. A háznak csodaszép kertje van, elborítják a halványszmü, illatos rózsák. Barátnőm1 a kert hátsó részébe zöldséget töltetett. Büszkén mutogatta a zöld paszulyt, zöldborsót, a kövér karalábékat. Miután mindent meg csodáltáén, visszamentünk a lakásba. Csodálkozva állottam meg az egyik virágváza különös növénye előtt. Ilyen virágot még nrm láttam'! Megnézem közelebbről, hát Iá,tóm: egy csöpp karfiol van a pohárba állítva. Barátnőm mentegetőzve szólalt meg: — Első termés és kár lett volna szegénykét megenni. Inkább vízbe tettem és gyönyör. ködöm bewne. Ez aztán az igazi poézisf Budapest, 1941 julius hó. SZ. SZAPPANYOS GABRIELLA ———— mim I B I ——— íliBIIIIIIIIIRBW11iriMUÍililÍiMTrTM‘*,M*ft JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK
