Keleti Ujság, 1941. július (24. évfolyam, 147-173. szám)
1941-07-26 / 169. szám
19 4 1» J D £ 1 U S 26 Mfiszmri UfsjOi Hatalmas erővel mutatkozik meg a magyar fiatalság életrevalósága a szolnokdoboka- vármegyei munkatáborokban Amíg az egyetemi hallgatók utat építenek, az egyetemi halloatónők m^ő^ik és ki is viszik a me* zőre az aratók ebédjét — Valóságos áldást jelent a tiatal nemzedék munkája a szórványokban éló magyarság számára A „Keleti Újság" kiküldött munkatársától. —# Kékes (Szolnokdoboko-vármegye), Julius 25. A hét elején Magyarország valamennyi seámottevé napilapjának szerkesztősége a következő, azonos szövegű táviratot kapta: „Az egyetemi önkéntes munkaszolgálat főparancsnoksága csütörtökön délután- és pénteken délelőtt a szolnokdobokavármegyei férfiéi női munkatáborait bemutatja a sajtó képviselőinek. Indulás Szamos újvárról. .“ így történt, hogy csütörtök délután a sza- mosujvári állomáson összesen tizenöt, az ország különböző városaiból összegyűlt ujságiró találkozott s indult efl „valahova Szolnok- doboka-vármegyébe“, hogy megtekintse az Egyetemi Önkéntes Munkaszolgálat női és férfi munkatáborait. Az újságírók zöme budapesti volt, de a két kolozsvárin kívül akadt saabadkai is.., A kékesi ,.Ond vezér munkatábor“-ban Még jól fenn volt a nap, amikor a rozoga tehergépkocsi elindult velünk 40 kilométeres, rázós útjára s már késő este volt, amikor megérkeztünk a kékesi táborba. Az utmenti falvak során, itt.-of.t. pirospettyes ruhájú, fiatal leányok tünedeztek fel. Ezek a női lmunkatábor tagjai voltak, de meglátogatásukra csak másnap került sor. Egyelőre, holt- fáradtan, agyonrázva, a kékesi önkéntes egyetemi férfi munkatáhorban pihentünk meg. jj Az „Ond vezér munkatábor“ tagjai a nehéz * testi munkától elfáradva már éppen pihenőre készültek, de pihenő előtt még megrendezték tiszteletünkre tábortüzüket. Ének és zeneszámok verték fel a csodálatosan szép este csöndjét. A kísérőzene pedig ezer tücsök torkából szólott, hogy annál szebb és feledhetetlenebb legyen számunkra az itt töltött . néhány éra Egyetemi hallgatók, mint kubikusok A táborban katonás rend uralkodott. Nevelési és származási külömbség nélkül él itt hat héten keresztül kemény munkában egy sereg magyar egyetemi hallgató. Mindany- nyian szabadságukból vették el ezt a hat hetet, hogy feláldozzák a közösség számára. Egyformán élnek, egyformán dolgoznak és senkinek nincs még egy szó panasza sem. Mindenki jól érzi magát. De olyanok is valamennyien, mint megannyi bronzbaöntött szobor. A nap s a szél barnította meg igy őket. Van olyan közöttük, aki először van munkatáborban, de van olyan is, aki mar összevéve maidnem egy évet töltött el önkéntesen boldog vakációzás helyett kubikos- munkában. Mert amit végeznek, az szabályszerű kubikos munka. Most például 8 kilométeres útszakaszt éviiének, hogy a kékesiek könnyebben megközelíthessék Bethlent. Sz3r- nyü, hogy milyen állapotban lehetett ez az útszakasz!... Se embpr, se szekér nem indulhatott meg rajta veszélytelenül ősszel és tavasszal. Most azonban a vármegyei mérnöki hivatal uj útvonalat jelölt ki s ez a sereg fiatal magyar egyetemi hallgató arra váUalko ) zott, hogy elvégzi díjtalanul a földmunkát i rajta... | De maradjunk csak a tábortűznél, hiszen Î itt kell tölteniink az éjszakát is, az egyik ba- á rakban... Nóta zés ji tábortűznél Áz egyik tábor-tag Karinthy-paródiákat ad elő, a másik kettő tangóharmónikán játszik divatos slágereket. Bizony, számunkra ez kissé különös. Szívesebben hallgatnák Bartók és Kodály szerzeményeit, ha már falusi munkatáborról vsd szó, dehát ezek a fiuk, mintha azt akarnák most bebizonyítani, hogy ők azért mégsem feledték el városi mivoltukat... Meg aztán azt is eléneklik, hogy Hogyha ir majd édesanyám. írjon a falunkról...“ Kétségtelen, hogy van közöttük falusi származású is. dehát mégis, kissé ez ie furcsán hangzik... És arra kérjük ezennel őket, ne haragudjanak ránk. amiért ezt szóvá tesszük. Ők maguk mondták, szinte vallomás- szerüen, hogy tanítani jöttek ide s tanulni, dolgozni. Ilyenkor tehát az is fontos, hogyan tanulnak s hogyan, tanítanak? „... az ur is tud dolgozni •. •“ ízletes vacsorát kaptunk a táborban. Fu- szulyka-főzelék volt, szalonna és tükörtojás feltéttel. Csodálatos étvággyal fogyasztották * el egykettőre a vacsorát s aztán nyugalomra j tértek. Városi számítás szerint hajnali 5 órakor ébresztőt fújt a trombitás s a következő percben már kis tomanadrágban ugrálták körül a tábor udvarát, hogy utána kerek Móra hosszat komoly torn agya korlatokat végezzenek. Nekünk megengedték, hogy 7 óráig pihenjünk, dehát oly szép volt a reggel, hogy bűn lett volna tovább is ágyban maradni, így követtük aztán nyomon munkájukban az önkéntes munkatábor tagjait, le arra a mezei útra, ahol megkezdték, illetőleg tovább folytatták a nehéz kubikos munkát. Ásó villogott, csákány csillogott s a targoncák fuvarozták a földet a kijelölt útszakaszokra. Onnan, ahol dolgoztak, lemutattak a völgybe. Egy távoli jegyenye hajladozott jó messzire, Mondták, hogy addig kell elkésziteniök az utat. Nekik ás majd a következő csoportoknak. Bizony nagy és kemény munka, de ők nem néznek a távolba, hanem szorgosan dolgoznak. Falusi emberek mennek el mellettük, gyalogosan, szekerekkel s megsüvegelik őket. Kissé megcsóválják fejüket. Ez olyan tetszés-nyilvánítás féle, hogy lám, az ur is tud dolgozni, csak akarjon, ügy tud dolgozni, akár ők! S igy történik meg aztán, hogy kölcsönösen megbecsülik majd egymás munkáját... Maradandó emléket hagynak Kékesen a munkatábor tagjai A táborparanesnok elmondja, hegy más. különben nem is érintkeznek a falusiakkal. Csak igy a munkán keresztül. Mikor idejöttek tábortűz volt s arra meghívták a falut. Amikor elmennek, majd, újból tábortüzet rendeznek s akikor is meghívják majd a falni. Emléküket pedig ott őrzi majd egy nyolc kilométeres, kitünően megcsinált, ut. szakasz így történik ez minden évben 1937. tavasza óta, amióta Hóman Bálint kultusz- miniszter rendszeresítette az önkéntes munkaszolgálatot. A kultuszminiszteren kívül Kultsár József dr .kormánybiztos a rendszer sikerre jutásának harcosa. Legújabban arról van szó, hogy a kormány kötelezővé tegye az egyetemrejutás és a katonasági idő között a kötelező munkaszolgálatot. így van ez más országokban is. Amikor a mozgalom önkéntesen megindult, 12 férfi munkatábor volt. Számuk ma is annyi. Női munkatábor mindössze 2 volt, ma pedig 30! Szolnokdo- boka vármegyében önkéntes egyetemi mun- katáborok működnek jelenleg Noszolyban, Szépkenyerü-Szentmártonban, Magyardé- csén és ördöngösfüzesen. Egy kisebb csoport dolgozik még Dellőapátiban és más szórványokban is. Aratnak, főznek, gyermeket gondoznak a női munkaszolgálatosok Kétségtelen, a női önkéntes munkatáborok munkájának több értelme van, ba> az értelmet nemzetnevelői szempontból nézzük. A férfi-táborok munkája sajátmaguk számára talán fontosabb, mint a köz szempontjából. Hiszen utat kubikos is tud épit.eni, de amit ezek a magyar lányok végeznek ezeken a nemzetiségi vidékeken, annak a munkának értéke bármilyen szemmel nézve, felmérhetetlen, Hogy példával is szolgáljunk, a kékesi férfi munkatáborból visszajövet, kiszálltunk ördöngösfüzesen. A falu kihalt volt. Az utcán csupán gyermekeket láttunk s a házakban egy-két falu-vénjén kívül csak az önkéntes munkatábor női tagjait találtuk. Aratás van. Mindenki a mezőn dolgozik. Ezek a lelkes lányok főzik meg most az ör. döngösfűzési magyarok ebédjét, sőt ők maguk is viszik ki a mezőre s.?. ebédet. Itt találkoztunk Ligeti Aranka szegedi egyetemi hallg&tónővel, aki a magafőzte zöldfuszuly- kalevest maga is vitte ki az aratóba! A másik háznál pedig, Deák István gazdáék házánál Nagy Ilonka ujfeketetói, szabolcsme- gyei tanitókisasszonnyal találkoztunk, amint a fiatal falusi asszonyka egyhetes csecsemőjét gondozta. Ért. hozzá, mert nem is olyan régen még a szegedi kórházban tanult ápolónőséget. De ért ahhoz is, hogy felvágottat kâşzitsen zöldségből a kicsi récéknek s a világon mindenhez ért, amit a ház körül el kell végezni. És ami fő, az, hogy még jobban, szakszerűbben ért mindenhez. Eleinte nem akarta elhinni a falu, de most?... Ide-oda hívják s valósággal doktora, jegyzője és mindene a falunak, akár a többi 40 magyar önkéntes munkaszolgálatot vállalt fiatal nő. Páldeák Klára például Budapestről jött Ördőngősfüzesre, a „Zrínyi Ilona Női Mun- katábor“-ba s tegnap már aratni volt. Igaz, hogy egy kis baj is történt, mert nem hallgatott annak a nótának a szavára, hogy: „Ne Menj rózsám a tarlóra...“ — megvágta a kezét! Hát, az aratás az nem sikerült, de arra sikerűt neki rábírnia azt a családot, ahova be van osztva, hogy a pajtát eJltüntes- sék a ház alól! Mert a pajta, amelyben két tehén s borjak vannak, úgy van építve, hogy fölötte van a lakóház. Na már most, Páldeák Klára addig beszélt a gazda lelkére, hogy ez szörnyű egészségtelen dálog, amig meg nem Ígérték, hogy a pajtát más helyre helyezik Eleinte azt erősitgették, hogy ez igy jól van, mert télen még meleget tart, nem kell annyi tüzelőfa. — Hát ez az elvisélhetetlen szag, amit nyáron terjeszt, nem jelent semmit? — érvelt Páldeák Klára. — Azt meg nem érezzük, mert mü a mezőn vagyunk nyáron. — fejelte a gazda. De a gyerekek itthon van. nah s azok megbetegszenek tőle — folyt tovább az érvelés s aztán győzelemmel is végződött, mert ördöngösfüzesen nemhogy irtózzanak a gyerekáldástól, de nagyon szerelik s van is belőle bőven, hála Istennek!... A másik családhoz. megint nem akarták eleinte beengedni a munkaszolgálatos egyetemi Imt’gatónőt. Nekik nem kell ilyen úri dáma, mert ők visznek ebédre kenyeret s szalonnát az aratáshoz s jó az nekik, De HATALMAS BÚZAMEZŐK MELLETT vonulnak el a keleti hadszíntéren a német katonák i ezek a drága, akarással tele magyar lányok nem azért vállalták önként a munkát, hegy ne vállalják a küzdelmet is! Ma pedig már nem szalonnával aratnák annál a családnál, hanem Ízletes meleg étellel, amit az önkéntes mnmkaszolgálatos kisasszony főz. Most már olyan népszea-üek valamennien, hogy nem is győznek minden meghívásnak eleget tenni. Mert valósággal hivja őket a fain. Különösen, amikor megtudták, hogy még kosztol sem kell nekik adni! Mert azt megfőzik a maguk táborában, sorra egyenként, mint szakácsnők Minket is olyan zöldfuszulyka- 1 evessel, meg tojásospityókával vendégeltek meg, hogy én mindennap megennék ilyet, pedig eddig mindkét étéinek elmentem volna a temetésére... Hát még milyen foszlósbélü kenyeret sütöttek! Hogy sajnáltam magam, amikor eszembejutott, hogy holnap ilyenkor már jegyre fogok öt deka kenyeret venni Kolozsvárott, de nem ilyet ám... Nemcsak tanítanak, hanem tanulnak is! És bizony, ha már itt varrnak, hát tanulni is akarnak a lányok, nemcsak tanítani. Van olyan közöttük, aki úgy megtanult néhány nap alatt szőni, fonni, hogy akármelyik falusi legényhez féleségül mehetnének tudományukkal. mert nem vallanának szégyent. Csak úgy magyarázzák, hogy ez az asztalterítő négynyüstös, ez meg barackmagos, ez meg kérész,tszem fejtős. De meg is szövik majd s ez a haszon benne. Mert itt például nem tudnak egy darabot se megszerezni. ördöngösfüzesen úgy őrzik a szőttes holmi, kát, mint uriházaknál a régi drága klcnódiu- mókát. Egyik pesti kartársunk vásárolt egy lös teritőfélét. Nagynehezen megállapodott 3 pengőben. De csak akkora holmi volt, mint négyszer a tenyerem. Amikor a kialkudott 3 pengő helyett 5 pengőt fizetett jószántából érette, gyanússá vált az üzlet. Amikor pedig kifordult véle a kapun, úgy nézett a háznépe utána, mintha lopta volna... Benéztünk a veteményes kertekbe is. Sehol egy burján, gyom, csupa vetemény. Mindent meggyomláltak, megtisztítottak, az önkéntes női nvunkaszolgálatosok. Tiszták a kertek, tiszták a házak s bizony a szórványban élő szálnokdobokmnegyei magyarok léikéből is sokminden maradiságot kigyomláltak s helyette drága magyar igéket, Umitd- sokat ültettek. Ezért kell többre értékelni a munkájukat, mintha — teszem azt — tizeu- kétkötetes tanulmányt Írtak volna a szobrok- dobokavármegyei szórvány-kérdésről!... bíró János Ukrán iskolássryerrmekek tragédiája Berlin, jnlius 25. Az egyik német, haditu- I dósitó Oszmiana ukrán városka gyermekotthonában egy iskolásfüzetet talált, amelyben többek között ez állott: „Szerencsés szovjetifjuság, hazátok, a ha- tcfímas Szovjetoroszország, mint jó anya gondoskodik rólatok." A gyermekek közül, akik ezeket a mondatokat írták, egy sem volt már jelen. Tanítónőik röviddel a habom kitörése után, bizonyosan azzal a szándékkal, hogy az ukrán gyermekek szüleikhez ne menekülhessenek, bezárták őket az otthonba. A gyermekeket röviddel ezután, úgy ahogy voltak, a visz. szavomílő szovjetcsapatok utján keletre hurcolták és a menekülő szovjetoszlopok végtelen sorába osztották be őket. Gyakran a legszükségesebb ruházat nélkül, mezítláb kéHett, napokon át gyálogölniok. A visszavonulás útjába eső falvakból szerzett értesülések szerint a gyermekek közül a kimerültségtől rengetegen meghalták. A gyermekvisszavonulás útja, amelyet kezdettől fogva követni lehetett, hirtelen felihagyott és a nyomok teljesen elvesztek. „Ezek közül a gyermekek közül a szülök egyet sem láttak viszont“ — ■ Írja a német haditudósító. Szeméfyyonal és gépkocsi farain holja Csáktornyán Nagykanizsa, július 25. (MTI) A Csáktornyái vasúti átjárónál a nagykanizsai személyvonatba teljes sebességgel beleszaladt egy személyszállító gépkocsi, amelyen a vezetőn kívül ketten ültek. Az összeütközés következtében a gépkocsi darabokra tört. Mind a három utas súlyosan megsérült. A sebesül. teket a ngykanizsai kórházba szállították. Állapotuk annyira súlyos, hogy még nem tudták kihallgatni őket.
