Keleti Ujság, 1941. július (24. évfolyam, 147-173. szám)

1941-07-20 / 164. szám

*9 4 1. J U £ 1 U S 20 Iff. X tint us Júnof : Verses séta a \ö*lészei és valóság halárán Htoffyan as on he a tudomány a Urai verssorok köz? ? — Minden tăf­egységneh megvan a maga költőié Költeszet és valóság, képzelet, és igazság I ka nem is sKtentmondó, de egymástól távol SB6 fogalmak. A tudományban ae igazságot kerasBüfc, a költészet: éltető eleme ai képzelet. A feflKőoeik hazudni is szabad, osaik meg ne fogják, a tudósnak kerülnie belli még a lát­szatát is anmiak, hegy a valóságot eltagadja. M%ís a képzelet, és az igazság nem ártanak egymástól olyan távol, mint azt sokan gon­dolnék. Ha. a tudományiján elméleteiket álli- tnink fel, képzeletünkre vagyunk utalva s csak :Rilíevésünk igazolására van szükségünk a „Hkzta. ész kritikájára". A mesédben és ver­sekben is sok igazság rejlik, nemcsak erkölcsi, hanem tudományos szempontból is. Bbrietke,', hogy éppen, a iegtérgyilagosahbaik- | nek és legexaktabbaknak mondott tudómé- monyok kerülnek olykor meglepő közelségbe a képzelet világával. A természettudomány és köMészet például «nagyon sok összefüggést mu­tatnak, bár akadnak olyanok, akik eaebet a sok­szor Sejtett kapcsolatokat igyekeznek semmi­be se venni, sőt egyenesen lefogadni. Pedig, például a földrajz vagy geológia és a költészet Ktezólag effienibmondó fogailmai feloäddduak az eMJft a kutató előtt, aki az előítéleteket és a 1 szakemberek rosszaié fejcsóválását sammibe- vóve bemerészkedik arra a ,,senki földjére“, aaneiy az igazságot a képzelettől elválasztja. Az egyes tudományágak határterületei még mradÓr aiz ismeretlenség homályában vannak, ■a tudomány és művészet érintkezési síkjai pe­dig valóságos „Terra inoogniták“. In Tai Póruik, a Krisztus utáni VIIT. szá awdbon élt. kínai költőnek egy verse fekszik (előttem. VelÓKzinü, hogy a ceendesszavu lírikus nem folytatott geológiai tanulmányokat, mégis Bszíönös megérzéssel és rendkívül éleslátássá] így te: Tigris szökell az erdő sűrűjében ho! egykoron ezüstös hal cikázott. Korall borítja be a® utakat hol hajdan ibolyák illatoztak. (Dsida Jenő fordítása) A szárazföldek kialakulásának, a transz- ffreisziós ás ingressziós elméleteknek legköl- tőihb kifejezése ez a pár sor. Mély biológiai igazságot árul el a kínai költő akkor is. amikor csendes határozottság­gal, de fátumszerii megnyugvással önti vers- Kwoíkhn epilógusát: Az életben csak egy a bizonyosság s emez egyetlen biztos: a halál. Mintha csak az élet tudományának valame­lyik korszerű kutatója állította volna fel a tételt, alátáiTiasztva a kísérletek és megfigye­lések tömegével. Az időjárás törvényszerűségeit kutató -zak- embert is méltán meglepi, ha egy verseskötet- ben akad reá a hegyi és völgyi szél törvény- szerű-igeinek megállapítására. Teljesen való­sától, hogy7 a vers írója nem imierte az orosz Voiejköffmk törvényét, amely szerint nappal mindég az erősebben fölmelegedő völgyekből M a szél a csúcsok felé, az esti órákban pe- | dig — megfordítva — a csúcsokról a mélybe 1 ömlik a nehezebb hideg levegő. Mégis pom­pás megfigyelőképességge! veti papírra a so­rokat: A hegyek felöl megjött az esti szél, A fák hörögnek, borzong a sötét. (Lendvai István verse) Az emfcerföld-i'ajz szakemberei előtt csak 'így, mint az irodalomtörténészek szemében nagy fontossága vám a tájnak s a földrajzi környezet ezernyi hatásának az emberre, ille­tőleg az íróra. Minden tájegységnek, sőt sok­szor tájkamrának megvan a maga irodalmi képviselője, aki művészi eszközökkel fejezi ki azt, amit a szakember törvényekbe sárit. Az Alföld költője Petőfi, a Dunántúlé Babits, Erdélyé Rcményik, r. skót felföld irója Burns, Miasdssipié Mark Twain. Petőfinek egyik másik költeménye valósággal földiajzkönyvho kívánkozik. (Pl. a Tisza). Babits mozaikszerüen tarka sorokba önti a messzi tájak jefermző vonásait. Az összeesen- dülő rímeken keresztül könnyem és szemle­letesem ismerhetjük meg „Şpany Jhen tarka hünű rétjeit", „Svájc harapni friss levegő jéE" s a fjordokat, melyek csipkézve Hullanak a tenger söfiét vízébe. Göröghon. Szíriek régi ros», ködöt pipáló bús orom. A 10«. C-ÍÍWÍ r* 4fífd IsnnÁ* A fáj, az ezerarcú föld néhány jelzőbe sű­rítve — verssorba fojtva többet ad mint kö­tetnyi útleírás. A Dunántúl „szelíd szint játszó kék vidéke", a „somogyi lanka" mosott színei gyakran na- tunaiiszfökus, mondhatni tudományos pontos­sággal vázolódnak fel költőink rimes palet­táján : Itt térdelnek előttem kelta dombjaid Dunántúl S avar sáncaidon békéé juhnyáj leget. Csillagok ülnek erdős kontyaidom . . , Torkos sok patakod párt keres, elf ír* és benne Piroshasú pisztráng villan és barna keszeg. Halk kicsi falvak ülnek öledbe ... (Puszta Sándor verse) Táj és történelem’, felszíni formák, vízrajz és biográfia csak úgy kibontakoznak a sorok közül, mini a település földra jz jeilogzetes vo­násai. A földrajzi egységek szerint tagolódott iro­dalom jellegzetes példáját nyújtják a szlovák irók tájtipusai. A középszlovenszkói (Turóc, Zólyom, Arra stb.) iskola „táji jógáiból jottányit sem en­ged, a hegyek közé ékelt népek mefenkólikus, szinte oroszosam egyszerű sajátosságait tük­rözi". Ez az irodalmi kör a kövek és sziklák világába kény.szőri tett nép sajátos gondolko­dását, egykedvű és mégis mindennel számitó érzelmi életét tükrözi. Lirai képviselője Hviedzoslav ..gondolatmeneté a Tátra szférá­jáig emelkedik, ahol szelíd, a tündöklő nyári hó világában ősi szláv egyszerűség és tiszta­ság honol". A nyugati tájtipus a bécsi medence felé alacsonyodé hegyekkel együtt tágul nyugat, európaivá s a. völgyeik ölén szélesedő horizont nyomja reá bélyegét. A keleti iskolát az orosz sztyepp végtelen távlatai s a szolvák, lengyel, orosz népi kon­glomerátum teszik némileg kozmopolitává. Az angol embert s British Empire egész titkát jellemzik Sik Sándor következő sorai: Angolok .., Csak megjelennek, övék a színtér Otthonná ie*z a fottnyi föld alattuk Egyedüi vannak, nincs más a nagyvilágon, Angolok . , „Európa fellegvárát“ Svájcot, különösen pedig jellegzetes alpesi éghajlatát találjuk meg az alábbi sorokban: Itt. évente négyszer kaszai já-t. a szénát. Sok eső van és gyorsan nő a fü, Brokátselyem, illatos puha S a fenyők levele hegyes mint a tű, A nagy síkságok költőinek lendülete a lassú szárnyalás üteme, a hegyvidék s. a völgyek roba jós szurdokai lázadásra, harcra szólítják a szót. A hegyvidék költője jól jellemzi ön­magát s önönmagával a táj emberét: Hegyek, hegyek , .. amerre szem lát A gondolat, hiába röppen fel ceapongva, vadul, egyet kering s halk koppanás&a] ölembe visszaírni'. (Benkó Sándor verse) A növénytan tudói előtt ismeretes a „ru derális“' kifejezés, amellyel azokat a növé­nyeinkéit szeretjük illetni, melyeik utón útfe­lem előfordulnak. Ezt a ruderális növényszö- vetkezetet a cselédek virágoskertjének nevezi Erdélyi József, ,,A cselédek — a cselédek virágoskertje: beléndek Beléndek, bódifó maszlag, bürök, üröm pásztó rtasak . . — így folytathatnánk tovább verses sétáin­kat a költészet és valóság határán, a művészet és tudomány Ultima Thuléjárnak sem ki földjén. A példák és idézitek tömkelegéből azonban minduntalan febukkan a kérdés, mi az ami megokolttá teszi ilyensizerü kutatásainkat? Nevelőink és pedagógusaink tanúskodhatnak mellette mit jelent példáid a természettudo­mányok tanításánál az, ha egy földrajzóra anyagát ugyanannak az osztálynak irodalmi anyagával illusztrálhatjuk. A cselekvő iskola egyik alapelve a tanítás egységessége ezt egye­nesen megköveteli, de szintetizálásra és álta­lánosításra törekvő korúink is azoknak ad igazat, akik válaszfalakat rombolnak szét, hogy az emberi tevékenységek harmóniáját példázzák. Az igazság egy, de ezer ut ve&et hozzá. A képzeletnek száz cs száz ösvénye kanyarog a múzsák berkein át a művészi igazság felé, hogy végezetül találkozzanak a tudományos igazságok rögös csapásaival. TEMPORA MUTANTUR... Napok óta nyomozok egy névjegy után. A névjegyei először valamelyik zsebembe teltem 1938 nyarán s aztán a zsebemből becsvszlattam iróasz- falom valamelyik fiókjába. És most se­hol sem találom. És ez bosszantó szá­momra. Az, hogy eltűnt valahol s nem most kerül elő, amikor szükségem vol­na rá, Iranern szokás szerint akkor, ami­kor még emléknek sem lehet használni. Pedig most bizonyítéknak kellene. Élet­bevágóan fontos bizonyítéknak. Sőt azt is mondhatnám, becsületbevágóan fon­tos bizonyítéknak. Mert van ugy,_ hogy a becsület sokkal fontosabb az életnél. Erre vall a kártya-adósok elhamarko­dott, de jól meggondolt cselekedete, mi­kor ha nem tudják becsületbevágó adós ságukat kifizetni, a becstelenség helyett inkább a halált választják... De térjünk csak vissza a névjegyre. A névjegy, amely csak emlékezetemben él, olyan éppen, akár mint sokezer és millió többi névjegytársa. Fekete nyo­mású betűk fehér Jcartonkipcm. Emlék­szem, éppen ilyen rekkenő meleg nyári délután volt, amikor szertartásosan át- rtdta a festőművész■ Közben elmondta, hogy egyenesen Parisból jött Kolozs­várra. Ez különben meglátszott ruhái­nál- finom anyagán és szabásán is. A kala-pja is egészen szokatlan finom, bolyhos fehér kalap volt. Ha nem lett volna olyan kényes és szűziesen fehér, | tatán meg is tapogattuk volna mi, sze- ? tűk. De a máskülönben erdélyi szárma­zású, Párisi járt fiatal festőművész nem azért jött be a szerkesztőségbe, hogy kalapját bámul juh, hanem inkább művészetét, melynek bemutatására mindannyiunkat meghívott. Közben még elmondta, hogy most azért jött haza. Parisból, mert meg hí­vást kapott. II. Károly román király arcképének megfestésére. Igaz, csak a jövő hónapra szól a meghívás, — mond­ta, — és addig itt Kolozsváron festi meg Tatáru Coriolan tartomány igaz­gató arcképét. És még egy sereg nevet sorolt fel, akiknek arcképét mind meg kell festenie, mielőtt leutazik Bukarest­be a román királyi udvarhoz. A nevek •mind románok voltak, román előkelő­ségek nevei, akár a királyi udvar, aho­va a fiatal festőnek a meghívása szó­lott. Távozásakor otthagyta asztalomon a névjegyét. Kezembe vettem é-s sokáig bámultam e névjegynek minden betű­jét. Először arra gondoltam, miért nyo­matta ez a festő r omán ni a névjegyét. Komán betűkkel, holott a neve magyar hangzású volt-. Másnap műtermében kerestem fel a festőt. Olyan hevenyészett müderem volt, elkezdett arcképekkel, Télig festék­kel ben,ázolt hatalmas vászondarabok­kal. A műterem ajtaján is pontosan egy olyan névjegy voli, mint ami az én belsőzsébtmben szorongott. cr~­____.14«. T._ -.A- I-.UI .. t------i 1 EAO DE COLOGNE PABFC1S* 0 SC H W A R 2 l O S E lOHkl ideig szembe néztem. S aztán megkér­deztem: « — Mondja, művész ur, miért, nyevf ­I tat ott román névjegyeit De arra is Hí­rem, hogy csak úgy válaszoljon, ha nőm sértettem, meg a kérdéssel. Ha nem kel­lemetlen ... — Dehogy, sőt! — lelkendezett kissé elpirulva a festő, — egyáltalán nem. Csakhogy, tudja, Romániában élünk s itt jó felfegyverkezni minden lehetőség­gel. Megvan nekem a névjegyem ma­gyar nyomásban is. Nézze ... Termé­szetesen csak „magán használatra,“ .. • Mert mif, szólana hozzá például Tatáru Coriolan, ha magyarnak vallonom ma,- gam dőltet - ■ De hagyjuk. Ez, hogy úgy mondjam, csupán politika. De ma górtak és négyszemközt megvaMwtom: magyar vagyok! Igaz, a román konzu­látus pénzelt Parisban, dekát a magyar nem is pénzelhetett. Nem igazt Az sze­gény. Nekik van pénzük, hát, istenem- urasni... olyan nagy bűn ez? ... Nem, válaszoltam a festő kérdésére s azt sem tudom, hogy feltett c-e azóta is valaha, valakinek, vagy sajátmagának 1 ezt a kérdést. Az ő dolga, sőt beléő dol­ga. Lejöttem a műterméből s többet nem is mentem feléje. A festő, amíg Kolozs­váron volt, sokszor sürgette telefonon a Ids személyi hír leadását“, hogy a városba érkezett, de a hir nem jelent meg soha. Arra is emlékszem, hogy már majdnem fenyegető fellépést használt, mondván, ő Ígéretet kapott a hir megje­lenésére és a mi pártfogásunkra. Aztán nemsokára csakugyan utrakeU ebből a, városból, egy egész arcképcsar­nokot hagyva maga után azzal a név­vel fémjelezve, amely a névjegyért is volt. Bukarestben való tartózkodása alatt pedigr a román sajtó hasábos cik­kekben számolt be művészetéről s ar­ról, hogy a román nemzet legtehetsége­sebb festője II Károly király arcképét festi... A cikkeket böngészve a mi Munkácsy Mihálynak jutott eszembe, aki Páriá­ban is megtudott maradni magyar nőik s umgyarságát soha meg nem tagadta. És László Fülöp is magyarnak vallotta magát Londonban is. Számunkra éppen ezért volt még értékesebb magyar mű­vészetük és nemzeti hovatartozásuk őszinte megvallása, mert ezzel nemze­tüket szolgálták . .. - • Magyarnak születni soha nem- volt üzlet. És lám, mégis vannak magyarok, {még pedig „művészek“!) akik éppen ezt kamatoztatják. Azt,, hogy magyar­nak születtek s aztán, hogy mi vo& az­után, az számukra már nem «s fonÁOB- Ma nem veszélyes többé a magyarsá­got hangoztatni még meUetverve sem. Erre jött rá az a, művész és élet művész, akinek elkallódott névjegyét kutatom Hogy miért volna rá szükségem? g., Életbe, sőt becsülctbevágóan fontos ügy ben! Mert ez a művész ma, ez a fiatal művész Budapesten ágál s hangos szó­val hirdeti, hogy micsoda nagy m&nész ő s micsoda nagy magyar volt a rámán megszállás alatt... És most a legelső magyar ember arcképét festi. All a fény ben. Ecsettel a kezében ágál és apOat- kozik. Tempóra mutantur... <:• És a sZamoru az, hogy el is hiszik ne­ki, amit mond. Még a legmagasabb kö­rökben is. De ml, .soft, mind ént számon tartunk elmúlt, szürke és sokszor keser­ves kisebbségi életünkből, még egy egy szürke névjegyet is. Hiszen- mint ebben az esetben fa, vádol, vallomást és kéket tesz egy ilyen névjegy még akkor fe, ha elkallódik. Él az emléke és emlékeztet... BIR6 JAN06 r A Va. REGGEL; , KELETI UJS AG OfiLRRN.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents