Keleti Ujság, 1941. július (24. évfolyam, 147-173. szám)

1941-07-17 / 161. szám

19 4 1. J D € i VS 17 Mkzmvi Wíísjxb. Európai együíiműködés a Szovjet Irta; Heinrich Scharp, o „Frankfurter Zeitung" munkatársa és vezércikk írója Az ató.bbi aUtk, melyet s neves német közíró bocsátott rendelke­zésünkre, rámutat sara, hogy a Szovjet elleni háborúnál oíyan eseményekről van szó, amelyek­nek kihatásai messze tulmennek a szokásos konfliktusok keretein és világpolitikai jelentőségű ese­mények bevezetői. A német véderöfőparancsnokság ha­dijelentéseinek katonásan rövid, józan és tárgyilagos stílusát már az egész vi­lág1 megszokta ás megelégedéssel vette tudomásul. Éppen ezért tett oly rendkí­vül mély benyomást, amikor a Vezér főhadiszállásán a napokban kiadott egyik rendkívüli jelentés nem csupán katonai eseményekkel foglalkozott, ha­nem politikai megállapításokat is tar­talmazott. Az egész világ felfigyelt, amikor a német véderő főparancsnok­ságának jelentései, melyek egy heti mélységes hallgatás után a keleti had­járat első hét napjának ragyogó ered­ményeittudtuladták. olyan nagyjelen­tőségű politikai kijelentést tartalmaz­tak. mint az alábbi mondat: „Valószínűleg éppen az utolsó óráiban sikerült Középearópát egy olyan invá­ziótól megmenteni, amelynek következ­ményei beláthatatlanok lettek volna“ Mindazt, amit ezen a téren a katonai tapasztalatok nyomán a hadjárat első hetében leszögeztek, a német kormány az általa nyilvánosságra hozott akták és a sajtó képviselői előtt tett hivatalos nyilatkozatában már a Szovjet elleni háború megindulásakor, határozottan előre jelezte. Ezt az intő szózatot nem­csak Németország és Olaszország s nem csak azok a népek értették meg, ame­lyek Németországgal együtt a Szovjet­nek hadat üzentek- de megértette az egész európai kontinens. Kétségtelen- hogy már előbb is voltak olyan jelek, amelyekből bátran lehetett arra követ­keztetni, hogy az európai kontinens kész arra, hogv a tengelyhatalmak ve zetése alatt a jelenlegi földrai&i fonatom helyett politikai valóságad változzék', ami természetesen éppen úgy számítás­ba venné a hatalmi helyzet eltolódásait, mint a felen idők politikai igényeit. Az európai sorsközösség iránt azonban ilyen spontánul és általánosan még so­hasem tettek hitvallást Európa népei, mint a Szovjetoroszország elleni há­ború kitörésekor. Közös arcvonalot teremtett a közös vesTeJj?,em Természetes, hogy ebből a hitvallás hói nem minden európai nemzet vonta le ugyanazokat a gyakorlati következ­ményeket Az azonban pillanatig sem kétséges, hogy alapjában mindannyiu- fcat ugyanaz a politikai érzelem hevíti. Mindannyian tudják, hogy saját sor­suk forog kockán, mindannyian érzik a közös veszélyt és éppen ezért igyekez­nek még szorosabban összetartani. A rendeződés és döntés folyamatát, amely egyébként talán még hosszabb ideig váratott volna magám, a bolseviki vi­lágforradalom kiterjedésének veszedel­me óriási mértékben elősegítette. A bot- sevizmus fenyegető veszedelmének fel- ismerésében és ennek a veszedelemnek az elhárítására irányuló kézségben Eu­rópa valamennyi felelős vezetői egyet­értenek. A közös veszedelem megterem­tette a közös arcvonalat Két arc vonal — egy háború Ez az arcvonal elsősorban a bolse- vizmus ellen irányul, nemcsak Szovjet- oroszországgal szemben áll azonban harcban, hanem Angliával is. amely ebben a történelmi jelentőségű küzde­lemben ugyancsak ellensége egész Eu­rópának. ,4 hr ne két nrcronrdnn düh de csak egy háború folyik. Egyáltalán nem véletlenség, hogy Hitler Adolf kiáltványa, amely a Jeges-tengertől a Fekete-tengerig húzódó hatalmas fron­tot mozgásba hozta, elsősorban az angol háborús politikával számol le. Már eb­ből is kitűnik az, amit egyébként ké­sőbb Churchill kijelentései is igazoltak, hogy a szovjetorosz hadjárat az Anglia elleni háború integer része. Nemcsak a keleti' fronton, hanem az Anglia elleni arcvonalon is egyaránt meg kell védel­mezni az európai kontinens közös létér­dekeit. Az angolok maguk voltak azok, akik a két arcvonal összefüggéséről goodoskoltak. A Németország ellen két fronton folyó háború egyébként az an­gol bekerítés} politikának öiár régtől fogva sarkalatos pontja volt. Még ké­véssé] a háború kitörése előtt, sőt még azon a napon is, amikor Ribhmtróp bi­rodalmi külügyminiszter a német—szóv- jetorosz első megállapodást aláírta, az angol megbízottak Moszkvában tartóz­kodtak. Akkor elvesztef+ék a játszmát, mert Németországnak sikerült, valóban az utolsó órában szétrobbantani az őt bekerítéssel fenyegető és már majdnem bezáruló gyűrűt. A német—orosz meg­egyezés lényege természetesen nem me­rüli ebben ki. Két évvel ezelőtt Németország — bizonyos aggodalmak ellenére bár — kétségtelenül és elsősorban azért kereste a megállapodás lehetőségét Szovjetorosz- országgal. mert az angol háborús párt fenyegető magatartására való tekintet­tel el kelleti hárítania a hátulról vesze­delmet. Németország azónban ugyanaK- kor kísérletet tett arra is, elsősorban, hogy Szovjetoroszórszágot saját érdekéi­hez kösse és a bolseviki világ forradalom j expanziós törekvéseinek így vessen ga-1 tat, másodsorban pedig, hogy kölcsönös érdekterületeik világos elhatárolásával későbbi konfliktusoknak még csak lehe­tőségeit is kikapcsolja. Mintahogyan az időközben nyilvánosságra került akták­ból kétségtelenül kitűnik, egyik feltéten sem Németország, hanem Szovjetorosz­ország borította föl. Németország a pé­ké« fejlődés érdekében még akkor is kitartott a moszkvai paktumban előirt irány mellett, amikor már sok jel meg­erősítette azt a gyanút, hogy Szöyjef- oroszország ezzel a megállapodással visszaél és csupán védőpajzsnak tekinti azt, amely mögött a Németország es Európa ellen irányuló támadást előké­szítheti. Természetes, hogy amint két­ségtelenné váltak a Szovjet valódi céljai, Németország is kénytelen volt ebből az elkerülhetetlen. következményeket le­vonni. A német aktákban nyilvánosságra hozott tények megvilágításában ez a megváltozott magatartás nem égy meg­lepő fordulat, hanem az elkerülhetetlen következmény volt. Másodszor kellett Németországnak gondoskodnia arról, hogy végetvessen annak a játéknak, amellyel bekerítésére törekedtek. Es másodszor emeli fel kezét a Birodalom most, hogy Angliát ájzovjetoroszorszag­ban megverje. Az angol háborús célok nihilizmusa Az az óriási arcvonal, amelyen Euró­pa népei teljes szolidaritásban ma gyüle­keznek, egyaránt irányul Anglia és Szovjetoroszország ellen. Az egész euró­pai kontinens jól tudja ma, —- ezt kü­lönben maga Churchill is igazolta, — hogy Anglia, ha módjában állana, gon­dolkodás nélkül kész lenne arra, hogy a kontinenst a bolseviki világforradalom­nak prédául odavesse. Sohasem sikerűit még eddig a széphangzásu szavak mogé bujtatott angol háborús célok cinikus nihilizmusát ilyen borzalmasan leleplez­ni. És sohasem lépett meg eddig fel Anglia ennyire leplezetlenül az egész kontinens közös ellenségeként. Ezzel a háborús célok propagandájá­nak nagy gonddal és művészettel meg­alkotott építménye, nemcsak Churchill, hanem Roosevelt és az egész amerikai háborús párt részére is alapjáig össze­omlott. Kit akar ezekután Roosevelt Európában védelmébe venni, milyen kul­túrát akar védelmezni és mit akar egy­általán Európában megmenteni, ha meg attól sem riad vissza, hogy a bolseviz- mitst Európára szabadítsa. Azzal sem védekezhet, hogy csupán ugyanazt teszi, amit előzőleg Németország tett, hiszen ép pen ebben van a lényeges és döntő kü­lönbség: Németország azért egyezkedett Moszkvával, hogy a bolsevizmusnak gá­tat vessen és. távoltartsa azt Európától, de egyetlen pillanatig sem habozott, hogy levonja a konzekvenciát, amikor kiderült, hogy Szovjetoroszországnalc eszeágában sincs a megállapodást betar­tani. Roosevelt ezzel szemben támogatni akarja Szovjetoroszországot, azért, mert a Németországgal kötött megállapodást megszegte, mert támadást készített elő Európa ellen és mert kész volt a viiág- fdr rád alom vörös hadseregét a kontinens ellen felvonultatni. Ezt a két magatar­tás közötti alapvető különbséget uem le­het eltüntetni. Európai népei ezt is meg­értették. Valamennyien jól tudják, ki a barát, ki az ellenség. A kontinens népei sorsközösségüknek tudatát a Szovjet­oroszország etleni háború tüze lobban- totta lángra. És a szolidárissá lett és egységessé kovácsolódott Európa, mint­egy felbonthatatlan hatalmas egység sorakozik fel, hogy megvívja végső nagy csatáját, nemcsak Szovjetoroszországgal, hanem valamennyi ellenségével. (MN.) Rövidesen nyilvánosságra hozza a város a multévi zárszámadást Megkezdődlek a jövő év költségvetésének összeállítási munkálatai is Kolozsvár, julius IC. Alig néhány héttel ezelőtt készült el Kulcz-vár 1041, évi költ­ségvetése s a városi számvevőség Jancsi Sándor főtanácsos irányításával máris meg­kezdte az 1942. évi költségvetés összeállítását. A közigazgatási törvény rendelkezései szerint az év második felének elején meg kell kezdeni a következő évi költségvetés összeállítását s azt a szeptemberi törvényhatósági közgyűlés­nek kell letárgyalnia.. Kolozsvárott a tör­vényhatósági bizottság ebben az évben kivé­telesen októberben tárgyalja le az 19-42. évi költségvetést. A jövő évi költségvetés összeállítási mun­kálataival egyidejűleg a városi számvevőség most dolgozik a mitltévi zárszámadáson, amely pontos képet nyújt a román megszállás utolsó háromnegyed évének gazdálkodásáról. A zárszámadást a közeli napokban hozzák nyilvánosságra. All a halész hosszú, méla lesben... Nyári ricorf a város központjában halászó emberekről, akik szenvedélyük Melegítésének kedvéért kis zsákmánnyal is beérik A Horthy Miklós ut elején, a vashid alatt, a „felső" világról tudomást sem véve, hó­dolnak szenvedélyüknek a filozófus-sport mi- velőig „Áll a halász hosszú méla lesben“ — Vörösmarty szép versének sorai némi változ­tatással illenek a hid alatti bölcsészekre is. A város legzajosabb utcájának forgataga zeng-zug az állandóan váltakozó számú ha­lászok fölött, akik horgukat vizbé dobva várják a csodát: a halat. Nem számítva ter­mészetesen azokat az apróságokat, amelyeket vagy visszavetnek a vízbe, vagy hazavisznek, ha másért nem, hát azért, hogy legalább 1 ennyi eredményét lássák türelmüknek j Minap reggel megfigyeltük ezeket a „filo- , zófusokat", amikor munkába „állottak". * Mintha szent küldetést teljesítenének, úgy ereszkedtek alá azon a létrán, amelyet a folyó partjának jobboldalán levő ház falának tá­masztottak neki, Van közöttük olyan, aki az útról ereszkedik le, van olyan is, aki va)la- melyik ablakból lép a létrára. Nem szólónak egymáshoz, némán erősítik csalétkeiket a ho­rogra. Aztán sorban bedobják a horgokat a vízbe. — Zavaros — csóválja Meg a fejét egyi­kük. Ékelik talán egy-ket perc is, amig válasz érkezik. — A ’hát. így „társalognak"... Félóránként szálának egymáshoz, azt is csak eleinte, később meg­Méstü ffijerfyák fl leggyorsabb repülőgépek, ne­héz teher gép-jármüvek, győze­delmes versenykocsife motorjai­ban sok millió BOSCH GYBR» TYfl válik be. SzintétikusPyra- nii 2 szigetelő kövükben rejlik a Bosch-gyertyák kiválósága. Bosch-gyertyák époiy megbíz­hatók, míntateljeselektroinos BOSOIIfe sze dés! .... ^ BOSCH RÓBERT KFT. BUDAPEST^ némuilnak, szemeiket merően szegezik a ho­rog felett, a viz színén úszkáló pirosra fes­tett fadarabra. Várják a nagy halat, amit sem tegnap, sem tegnapelőtt nem tudtak ki­fogni, De tálán ma.,. vagy holnap.., A nézőknek is jó idegek kellenek... Délelőtt tíz óra körül járhat már az idő. Jónéhányan állunk a hídon, a korláthoz tá­maszkodva. Több mint két órája lessük már őket, de a színes parafák még nem mozdultak el helyükről. Áthajolok a korláton, megpróbálok szóba- „ereszkedni" egyikükkel: — Mit csinál azzal a sok hailaif Lassan felveti fejét, rámnéz és szemei­ből annyi sértődés, olyan megsemmisítő pil­lantások tövéinek felém, hogy már szánom- bánom kérdésemet. Tovább folytatja néma türelemmel a hala­szást, egyszer csak felpillant, végignéz raj­tam, aztán csak úgy félvállról veti oda: — A maga esküvőjére gyűjtöm. Uánlotthal lesz belőle. — Jól megfelelt — gondolom, miközben saját rovásomra együtt mulatok a többi nézőkkel. — Az már megvolt, — mondom neki. — Mielőtt. maga az első halat fogta volna. — Na nézd csak, nem is néz ki olyan öregnek. — Hallja csak, nem székely maga f — kér­dezem. Nem pillant fel, de barátságosabb hangon feleli: — Én igen. Tőle tudok meg aztán egyet s mást arról a hat-hét emberről, aki itt a hid alatt ha­lászik. Türelem — halat perein..­Ez az éhük. Olyan áhítattal és meggyőző­déssel tartanák ki emellett, hogy már ehhez is rengeteg türelem kell. Hát még a hálá- szánhoz... Rendszerint korán reggel jönnek ki a hid alá, félgyürt nadrággal, lehúzott ci­pővél, nemritkán térdig állanak a vízben, így állanak órákon keresztül, amig csak egyi­kük halat nem fog. Akkor annyi derűvel és megelégedettséggel veszik le a halat a horog­ról, hogy a nézők irigyelni kezdik őket egy pillanatra, egészen addig, amig a horgot uj csalétekkel ismét a vízbe nem vetik. Nagy halat szinte noha sem fognak. A rendes zsák­mány husz-harminc centiméter hosszú. Na­ponként — ha szerencséjük van — kilenc-tis hálát is fognak. De ehhez reggeltöl-estig ott kell állani. Némelyikük eladásra fogja a ha­lakat, másikuk maga is jobb falatra vágyik. Olyan is van közöttük, akit nem a hál, vagyis nem az eredmény érdekel, hanem maga a ha­lászás. Ezek azok az emberek, akik akkor vannak kinn a vízből, amikor benn vannak . a vízben.,, F. JAGAMAS LILI Japán újjáépítési kölcsön! foiyósil kinának Tokió, julius 16. Japán az általa elismert Wangcsingvej kormánynak 300 millió yen kölcsönt folyósít. Bár a Wangcsingvej kor­mánynak nincsen külföldi kölcsönre szük­sége, mert az államháztartás költségvetése tekintélyes felesleget mutat, a kölcsönt még­is jól fel tudja használni annak a nagysza­bású újjáépítési programnak a keretében, amelyet a fennhatósága alatt levő területe­ken akar keresztül vinni. (MN) JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK

Next

/
Thumbnails
Contents