Keleti Ujság, 1941. július (24. évfolyam, 147-173. szám)
1941-07-02 / 148. szám
1S4 S- J V £ £ V S 2 Ámen ka császárja Paul Hasse német tüzérségi tábornok a „Tempo Europa Sonder- dienst“ számára irta az alábbi érdekes cikket: Amerika találta ki a Monroe-elvef, amelynek alapja, hogy Amerika az amerikaiaké, Ez azt jeleni, hogy Amerikához ezután ne nynljon senki. Ez reális gondolat, amelynek jogosságát mi európaiak el is ismertük és készek is voltunk ahoz magunk részéről is ragaszkodni. Ugyanakkor azonban minden normális európai agy azt. következtette ebből az elvből, bogy Európa is csak az európaiaké, Ázsia az ázsiaké és hogy Amerikának kell lennie az első állaimnak, amely a Monroe-elv ilyen kiterjesztéséért elsősorban száll síkra. Az európai agy azonban tévedett, mert alig kezdődött meg az európai háború, Északamerika gyorsan beavatkozott, előbb osak gazdasági eszközökkel, mig végre nyilt. hadüzenettel. Az Egyesült Államok imperiálisztikus célkitűzései azóta egyre világosabban tűnnek fe’ szemeink előtt. Az USA egyre közelebb hozza támaszpontjait Keletindiához és Japánhoz ói nap nap után jobban igyekszik fnggőviszonyba hozni Közép, és Dél- amerikát az Egyesült Államokkal szemben. Már ki is használta - Anglia szorongatott helyzetét azzal, hogy egész sorozat angol támaszpontot vett át 99 évre, hogy azokat megerősítse céljai érdekében és elkezdett kacérkodni a Kanadába vezető korridor gondolatával is. A Monroe-elv egykori zászlóvivője imperialistává vált. Mindez azonban még csak a szerény kezdet. Amerika — gazdaságának pillérein építi ki hadierejét. Saját, politikailag és kritikailag gyengén felkészült népének igyekszik bebeszélni: a fegyverkezésre szükség van, hogy egy esetleges Amerika elleni német támadást visszaverhessenek. Ilyen támadásban azonban mai már Amerikában sem hisznek, nemcsak a föld többi részeiben. Az amerikai fegyverkezésnek igy megvannak a maga igen is világos, világpolitikai támadó jellegű célzatosságai. Az USA politikájának természetesen egyik főcélja az is. hogy Anglia demokrata kormányzási formáját minél hosszabb ideig védje a nemzeti szocializmussal szemben. Mert, ha elbukik az angol demokrácia, akkor könnyen talajra találhatnak az nj szocialista eszmék av amerikai munkástöruegek soraiban is, s akkor az amerikai demokráciát is már komoly veszély fenyegetné. Ezért hangoztatja az USA, hogy megsegíti Angliát fegyver és hajószállitásokkal, ezért történnek az ellenszenves kirohanások Németország és a Führer ellen. Ha pedig Anglia már nem tudná tartani magát, akkor legalább a bábéira tartamát húzzák ki, hogy ezáltal is gyengítsék Németországot. Mert, hogy Anglia ebben a háborúban már nem lehet győztes, azt Amerikában is jól tudják. A háborúnak azonban ki kell fárasztania Németországot és ba> már nem is tudják megmenteni Angliát, akkor legalább csődbe kell juttatni, hogy gazdaságilag is amerikai kézbe .jusson. Hiszen Anglia vagyona, pénze és részvényplakettjei már régóta az amerikai safekben pihennek. Végül Anglia kötelességévé teszik az amerikaiak, bogy a háború elvesztése esetén, hadiflottájukat átvigyék és átadják az Uniónak. & mi lesz akkor? Erre a kérdésre már 12 évvel ezelőtt, megfelelt Bemard Shaw az öreg ir. ,.Amerika császára“ cimii politikai vígjátékéban az amerikai követ a következő szavakat intézi az angol királyhoz: „Az elveszett fiú megtér apja házába“ és igyekszik megmagyarázni a királynak, hogy Amerika egykor angol gyarmat volt, amely kivívta függetlenségét, hatalmas és gazdag lett. Most Anglia nagyon el van adósodva Amerikában és a fin az, aki apjának segítségére siet. így mindkettőnek egymásra kell találnia, mint egy egyetlen népnek, egy hazának, egy — a világot uraló hatalomnak. És — fűzi hozzá aiz amerikai követ — Anglia királyának kell lennie Amerika császárának is. Shaw vígjátékénak egyébként igen intelligens angol királya azonban rezignáltam kockáztathatja meg a kérdést: ,,Fcl fog tehát Anglia olvadni Amerikában, vagy teljesen megszűnik? Az amerikai lobogón egy csillaggal több lesz talán?“ Röviddel ezelőtt egy másik amerikai követ fordult meg Angliában: Wendell Will- Ide. Ez a Wendell Willkie — mint a lapokból olvashattuk — az angol sajtónak adott nyilatkozatában ugyanazt mondotta, mint Shaw komédiájának amerikai nagykövete 12 évvel ezelőtt. Wendell Willkie kijelentette ugyanis, hogy amerikai földijeinek Angliában tett útjáról a következőket fogja mondani: Létre kell hozni a gazdasági és szociális uniót hz angol Empire és «z Egyesült Államok között. Meg kell szüntetni a bevándorlási korlátozásokat a két ország között, Munden amerikai útlevél tulajdonosát Angliában és minden angol útlevéllel rendelkező egyént Amerikában teljes jogú állampolgárnak kell tekinteni. Végül meg kell határozni a dollár és angol font forgalmi árfolyamát. Mit jelent mindez, ha nem azt, hogy Angliából amerikai gyarmatot csináljanak és hogy egy vagy több csillagot még telerajzoljanak az amerikai Unió zászlójába? A különbség azonban csak a« a csekély eltérés, hogy a mai nagykövet — Willkie már nem ajánlja fel VI. Györgynek az egyesült anglo-amerikai birodalom császári koronáját. Erre talán egyébként már ngy sem kerülhet sor. Meleg családi ünnep voll a színház bucsuvacsorája Béré Kemény íénos elnök-igazgató emelkedett szellemű beszédben méltatta a kisebbségi éveket áiküzdő színészek munkáját KOLOZSVÁR, július 1■ Hétfőn este még egyszer együtt volt a Thália együi iese, az a 150 ember, akik az egykori kisebbségi sors keserű napjainak estéit megédesítették számunkra a sétatéri színházban. Társasvacsorára gyűltek össze a sétatéri nyári vendéglőben: művészeti, műszaki személyzet, díszletező munkás, takarító asszony és mindazok, akiknek a már bezárt kapuju színház kenyerük és életük volt. Az asztalfőn a mindannyiuk sorsát annyira szivén viselő báró Kemény János elnök-igazgató ült. A bucsuvacsorán szónoklatok is voltak, mint minden hasonló alkalmakkor, de az itt elmondott szónoklatok nemcsak üres szavak voltak s éppen azért nem. árt, ha alább mind megörökítjük. Elsőnek Szabados Árpád igazgatórendező köszöntötte fel báró Kemény Jánost: — Ma, amikor talán utoljára vagyunk úgy együtt, mint hosszú esztendőkön keresztül, nem tudunk anélkül tovább menni innen, hogy meg ne köszönjük annak a férfiúnak a szerető gondoskodását, aki legtöbbet tett az erdélyi magyar színjátszásért. Tudjuk, hogy soha senki nem csinált annyira lelkiismereti kérdést, mindannyiunk sorsából, mint éppen, báró Kemény János. A ,,sztár“-tói a legutolsó színpadi mun káéig, mindegyikünk előtt nyitva állott. mindig ajtaja és szive.. Vannak közöttünk, akik eltávoznak más városok színpadára, de azok is magukkal viszik sok hálával a reá váló emlékezést. Szabados Árpád szavait, zúgó éljenzés szakitól ta felbe. Utána báró Kemény János emelkedett szólásra: — Miért állottam Őrhelyen? — vetette fel a. kérdést. — Mert az volt és ma is az a meggyőződésem, hogy a kisebbségi életben a magyarságért legtöbbet a pap, az iskolamester, az író és a színész harcolt a legelszántabban. Ők voltak a, sötétség fáklyái a hosszú, idegen éjszakában s éppen ezért fájt és fáj látni, ha, méltánytalanság érte és éri őket. Minden erdélyi magyar színész tett annyit a magyarságért, mint akármelyik pap, iskolamester vagy iró. Azért tartom személyes ügynek, belső ügynek mindnyájuk ügyét. Egyik-másik ügyét mégsem sikerült úgy intéznem, ahogyan nem csak az ő, de az én vágyam is volt. Tűnjék kicsinyességnek, vagy akárminek, de kijelentem: Nem hagyom, fel a harcot, amíg a kolozsvári. magyar színház minden egykori alkalmazottja meg nem kapja az ő megérdemelt mindennapi kenyerét! ígérem, hogy amit vállaltam, attól visz sza nem, rettent semmi, bármiként történik is. Isten, éltessen mindannyiunkat, fel az uj küzdésre és főként fél a, fejjel!... Kemény János báró szavai után, a hatalmas Sereg, egyként dörögte az »úgy legyen“-t és sokáig ünnepelte elnök-igazgatóját, aki egyben mindany- nyioknak gondoskodó édesapja volt és marad Ígérete szerint is. Ezután azokat búcsúztattak, akik a. jövő sziniévadban már nem a kolozsvári színpadon lépnek fél: Fényes Alizt, Nagy Istvánt, Kovács Györgyöt, Homm Pált és Sándor Stefit, akik az erdélyi kisebbségi színjátszás legjobbjai közé tartoztak. Minthogy köszönő szavak.hangzottak el a sajtó iránt is, sokszor harcias kiállásáért és védelméért a. sajtó nevében Kremier Miklós, a kolozsvári újságírók nesztora válaszolt: — A színész és újságíró tejtestvérek teljesítményük szerint — mondotta. — Egy napig éh amit munkájukkal, verejtékükkel tudásuk szerint adnak, de az elmúlt, két évtized tanú rá, hogy még is tovább éjt az, amit egy napra szántak, mert élet, szabad magyar élet fakadt nyomán .. . Kremier Miklós ezután azt a hősies küzdelmet méltatta, amellyel a kolozsvári színészek szószékké avatták a színpadot. Hősei, vitézei és leventéi voltak mindannyian a magyar szellemnek, elszánt szószólói a, magyar ügynek, pártütő angyalai a ránktörő megfélemlítésnek, mindannyi egy-egy hangja a magyar nyelv zenekarának, amelyen már akkor a most megérkezett jelen zenélt... Ugyancsak most búcsúzott el Lukács József titkár is, aki 1519 óta állott a kolozsvári és az erdélyi színészei szolgálatában. Lukács József útja is élvezed a kolozsvári színháztól s akik itt maradnak, bizonyára hálával gondolnak majd rá. Búcsúzok cs továbbra is maradók, vajam,ennyien azzal az érzéssel távozták a bue.suvacsoráról, hogy embereket szétválaszthat egymástól a sors útja, de azok, akik a Tliália szolgái voltak, az emlékezésben örökké együtt maradnak... Ró. Az elsorvadás veszélye 'enyeqetfe a kolozsvári református egyház!'özség vagyonát a megszállás alatt Deák Ferenc lelkész-elnök te entésí tett a presbitérium ülésén oz egyházközség helyzetéről Kolozsvár, juliras 1. * A kolozsvári református egyházközség presbitériuma Deák Ferenc lelkész-elnök vezetésével hétfőn este ülést tartott, amelyen a képviselőtestület tagjai csaknem teljes számban megjelentek. Az ülésen Deák Ferenc lelkészelnök részletes jelentést, tett az egyházközség helyzetéről és rávilágított, a román megszállás 22 esztendejének küzdelmes, idegek- remenő munkájára. Kiemelte, hogy a 30.000 lelket számláló egyházközség töretlen lélekkel, hitében megerősödve került ki a megszállás infernójából. A gyülekezet munkájának ismertetése során a lelkész-elnök megállapította, hogy a lelki élet. erősödik. 1939-ben a négy templomban, a teológiai fakultás dísztermében, a fin és leárygimnáziumdiszterraében, valamint az írisz-telepi, Téglás-úti és Douáth- trti imaházakban, tehát 10 istentiszteleti helyen vasárnaponként átlag 2110 hivő jelent meg. líMM-bcii viszont az wtern tiszteié. tokét 3343 lélek látogatta. A bécsi döntés után feltűnően emelkedett a tempi ómba- járók és Úrvacsorával élők száma. A templomon kívüli szolgálat, valamint a Nőszövetség és a Leányszövetség, valamint az Ifjúsági Kerestyén Egyesület munkájának ismertetése után Deák Ferenc lelkész kiemelte, hogy a megszállás alatt a hatóságok túlzott adópolitikája miatt az elsorvadás veszélye fenyegette az egyházközség vagyonát. Az iskolákat az egyházközség csak hatalmas áldozatok árán tudta fen- tartani. A román pénzügyigazgatóság ille. ték-egyenértékkel rótta meg az egyházközség iskoláit is, holott ezek hasznot nem is jelentettek. Kimutatható, hogy ha a bécsi döntés nem következik be, as egyházközség teljes vagyona ebek harmincadj ára ke- rült volna. A lelkész-elnök jelentését a presbitérium egyhangúlag elfogadta, majd tudomásul vette vet nj ví?a*ztéi névjosryzéket is. amelyből azonban egyelőre hiányoznak a* anyaországból Kolozsvárra került hivők. Deák Ferenc lelkész-elnök javaslatára végül a presbitérium felhatalmazást adott az egyházközség vezetőségének, hogy köles önt vegyen fel 11.000 pengő erejéig. A kölcsönből az egyházközség épületeit hozzák rendbe, hogy ezzel hozzájáruljanak a város külső képének meg javításához. Rendeletét adtaié lei ax utalvány hőt eles lábbeli forgalmának ellem őrzésévé Kolozsvár, juHus 1. A magyar királyfi közellátási miniszter az utelványköteles lábbeli forgalmának ellenőrzése tárgyában rendétefcet bocsátott ki. A rendelet értőimében, az az iparos vagy kereskedő, aki lábbelit annak viszont- Aadásával foglalkozó iparosnak vagy kereskedőnek kiszolgáltat, köteles az átvevőnek az átadással egyidejűleg számlát, szállítójegyet »agy jegyzéket adni, amelyen fel kell tüntetni mind, a kiszolgáltató, mind aiz átvevő nevét, cégét, üzlethelyét, a lábbeli fajtáját, mennyiségét, a kiszolgáltatás időpontját. A számlát és száll i tó jegyzéket az átvevő, a másolatát pedig az átadó köteles megőrizni. Az az ipatros, vagy kereskedő, aki lábbelinek fogyasztók részére való közvetlen, árusítással foglalkozik, köteles a készletében lévő utalványköteles lábbeliket az egyéb lábbeliktől elkülönítve raktározni. Ugyanezeknek az iparosoknak julius elsejétől raktárkönyvet is kell vezetniük. A mérték után, előzetes megrendelésre dolgozó iparosokra ez a kötelezettség nem terjed ki. A raktárköinyvet csak tintával szabad vezetni és abba kezdőtételként, a június 30-ikán megvolt lábbeli kész.leitet kell bevezetni. A raktárkömyvbera fel kell tüntetni időrendben az átvétel, illetőleg a kiszolgáltatás időpontját, az átadó nevét, az átvett lábbeli fajtáját, mennyiségét, valamint a kiszolgáltatás ellenében kapott utalvány sorszámát. Ha az iparos a lábbelit maga készítette, az, átvétel időpontja helyett a lábbeli elkészülésének időpontját kell feltüntetnie a rabtárkönyv- ben. Amennyiben a kiszolgáltatás viszonteladó részére történt, az utalvány sorszáma helyett az átvevő nevét, telephelyét kell bevezetni. A raktárkönyv minden hónap utolsó napján a meglévő készlet, összegezésével lezárandó. A rendelet, elleni kihágás során a lábbelit, amelyre nézve a kihágást elkövették, el kell kobozni. A kihágás felderítése körül különös érdemieket szerzők — kérelemre — a kihágást eljárás során elkobzott lábbeli értékének egy ötödéig terjedő jutalomban részesülhetnek. Augusztus 30-Üíéig ebzárlatot tendereit el Kolozsvárott KOLOZSVÁR, jullus 1. A városvezetésé.; 1941. augusztus 30-ikáig bezárólag ebzárlatef rendelt el Az ebzáxlat ideje alatt mindenki kötetes a tulajdonában levő. gondozására, vagy tel ügyeletére bízott kutyát elzárni , vagy megkötni, hogy az idegen kutyákkal és macs kálikul ne érintkező essék. Házon lórii! az eb csak szájkosárral, pórázon vezethető A zárlat ideje alatt a házon kívül szabadon talált ebeket még abban az esetben is elfogják a gyepmesteri telep alkalmazottai, ha azokon szájkosár van s adójeggyel Is el van látta, de nem vezetik őket pórázon. Az ilyen ebeket három napon belul kikérheti az állattujajdo- uos, illetőleg kérheti az állat megfigyelését Aid a rendelet dien vét 600 pengőig terjedő pénzbüntetéssel, behajthatatlan esetén pedig megfelelő elzárással büntetendő. — Romániában cenzúrázzák az összes táviratokat. Bukarestből jelentik: (DNB) Romániában bevezették a bel. és külföldre szóló magántáviratok cenzúráját. Bel- és külföldi táviratokat csak román, német és olasz vállalatoktól, a lapok szerkesziőségéitől és tudósítóitól vesznek fel és a felvevő postahivatal cenzúrázza őket. Ezek a táviratok semminemű magánközlést nem tartalmazhatnak. (MTI) flRLsESZrtUülT/te! Teleki? Pál gráf: \ f|«zdasá«fí élet földrajzi alapfai« ! 2 vaskos kötet eqvbekötve 752 oldal^ 38 V. helyett Kapható: minERVfl Rt.feBny*- oszfdlydn, [Tldtyds hirdly-tér.
