Keleti Ujság, 1941. június (24. évfolyam, 124-146. szám)
1941-06-22 / 140. szám
19 4 I. J If N 1 U & 21 KÉT ÜVEG SOR Irtai Dávid Iván A fel efaő asztalra felteritették az abroszt, rátettet egy terítéket, félliteres boro» üvegben mezei virágot állítottak a végére s szemben vele odakészitették a zöld üveg hamutálkát. Mindent úgy rendestek el pontosan, ahogy már tíz éve minden nap. Az öreg pincér pontosan emlékezett arra a napra, amikor a bal egyes asztal uj vendéget kapott. Azelőtt vidám fialalern >er szokott itt vacsorázni, aztán a vége felé egy leánnyal jött s a legvégén csak a házassági hirt olvasta az öreg a lapban. A vendég elment, háztartást alapított s családi tűzhely mellett melegedett azóta. Aztán jött az uj vendég, letelepedett a bal egyes asztal mellé, körülnézett, rágyújtott egy cigarettára s n-eg-rendelte a vacsorát. — Futó vendég, — gondolta némi meg- vetéssel a pincér s kihozta a kispörköltet. De a vendég másnap is megjelent, aztán harmadszor is. A negyedik este már fen- tartották számára a sarokasztalt. Ez a figyelem jól esett neki és meg is mondta a pincérnek: — Mától kezdve minden este jövök. Szeretném, ha megkaphatnám ezt az asztalt. — Kremsan, — mondta az Öreg és jól megnézte a vendéget. Szinte lefényképezte r iák a képtárnak a számára, amit az agy- velejében őrzött. — Törzsvendég,. — mondotta. — Jó ven- veodéget lehet belőle nevelni. Mert a vendéget nevelni kell. Az a jó pincér, aki mindég úgy tesz. mintha a vendég utasítását követné, de valójában a vendéglőhöz idomítja a vad és zabolátlan, pénzéért zsa m okosköd ni szerető vendéget, amint az óroszlánszeliditő a porond erkölcseihez és korlátáihoz szoktatja a fene- vadat. — Meg kell csiszolni a vendéget, -— szokta mondani a tulajdonos záróra után, amikor elbeszélgetett az öreg pincérrel. •— Meg kell köszörülni. A vendég tehát, aki akkor elfoglalta a bal egyest, bekerült a csiszológépbe. Lassan hozzászokott a vendéglőhöz, megismerte a törzsvendégeket. Néhányat már r.év szerint is nyilván tartott és ha olykor elmaradt valaki, csak egy napra is, már feltűnt neki. Ha a Jobb Hármas nem ült a helyén és nem itta meg a három hossznlé- pést, kényelmetlenül érezte magát a Bal Egyes. Egyébként megállapodott, higgadt ember volt. Agglegény, akinek elvei voltak, bevett szokásai. Nem szerette a paradicsomlevest és a parajfőzeléktől ryomorgör- csei voltak. Vacsora után feketét ivott és sört. Legtöbbször egyedül (üt az asztal mellett és elmélkedett »hogy szokta mondám. Pontosan megjegyezte masának, hogy ki mikor érkezik, hogy a tulajdonos feleség--’ mit mond az uj színházi bemutatóról, hogy alakul ki estéről estére a kisvendéglő közvéleménye valamilyen kérdésben. Mert itt nem voltak viták, csak halk vélemények, amelyek végül is egymáshoz idomultak, mint a vendégek a. korcsmához és egymáshoz. Ez a csiszolódás és egymáshoz-szokás történt a Ba! Egyessel tiz év alatt, á pincér még mindég ugyanaz volt, pápaszemes és kicsit kancsal, a tulajdonos felesége kövér és kicsit selypitő. a pörkölt egyszer hidegebb. máskor melegebb, mégis mindig ugyanaz. Ez voll tehát a vendéglő, ahol tiz év út-i minden este pontosan megjelent a Bal Egyes. Ma este azonban késett. Már féi,kilenc is elmúlt, kilencet is ütött a toronyóra s a cigány rég eljátszta a Radcczky-indulót. A vendéglő megtelt, ott voltak a régi vendégek, mindenik a szokott helyén. Csak a Bal Egyes érkezett tiz óra felé. Leijlt. Feketét és egy ii.veg sört' rendelt. Ma kicsit felzaklatta valami. Régi ismerősökkel találkozott, barátokkal, akik családom emberek voltak, gyermekeikkel séták ik és őt. is magukkal vitték » sétatérre. A zöld fák között, a gyermekek és az asszonyok társaságában a Bal Egyes különösen érezte Cornwall kazán használt 00-100 m’ fiitőíelületü, legalább 10 atm. iizemnyomásu megvételre kerestetik Ajánlatokat „Cornwall kazán“ jeligére BLOCKNKR J. hirdető irodája Budapest, IV. Városházutca 10. szám továbbit magát. Szinte ismeretlen volt számára ez a világ. Mindemről beszéltek, közömbös dolgokról, de valami halk nyugtalanságot kezdett érezni. Hogy mitől, azt maga sem tudta. —- A esalád? Hiányzik valami nekem is? kérdezte magától. S mintha erre válaszolt volna, az egyik asszony megkérdezte: — Maga már soha sem akar megnősülni? — Tudja, nagyságos asszony az úgy van... — Na, ne mondja tovább. Tudom, mit szoktak mondani maguk, agglegények erre a kérdésre. Nézze csak meg az én uramat! Pontosam olyan volt, mint maga. És most? Mint az élet. Hála- Istennek. Gyermekeink vannak, van értelme az életnek. A Bal Egyesnek kényelmetlen volt a társalgás. Nem is tudott szokott idejében bemenni a vendéglőbe, még eery kicsit egyedül kellett sétálnia, hogy kifújja magából a sok különös érzést, a szorongó hangulatot. Erre gondolt, amikor kitöltötte pezsgő« pohárba, magának az első' nóhár sört. A sör pontosam olyan volt. mint máskor. Habzó, szép sárgaszinü, kesernyés, zamatos. Friss töltés, csípősen szénsavas. S ahogyr megkóstolta, még sem ízlett. — Pincér? — Tessékméltóztatni? — Milyen sör ez? — Omega, amit eddig is méltóztatort fogyasztani. — Nem jó. — Csodálom kérem, de hozhatok egy másik félét. Hozott egy másik sört, a címkéjén az állott lila betűkkel, hogy vita min du- Unió sör. — Nem is tudom. — dohogott a Bal Egyes — miért ittam eddig Omega sört? Persze, nekem mindent el lehet adni. Pedig rossz, határozottan rassz az a sör. Utálom még a színét is, nem kell. Ezután nem is iszom mást, csak Uniót. Akkor ült le a szóink őzt i asztalhoz Kormos bácsi. Kormos bácsit, névről ismerte, látásból is. Tudta, hogy az együk szemén homályos üveg van, a nadrágja mindig bokán felül ér, gyűrött kalapot visel és nagyon fáradt. Pénzbeszedő valahol. Rokon-zanves. szomorú, mádé rfejii emberke volt Kormos bácsi. A Bal Egyes most undorral eltaszitotte. magától az előbbi poharát az Omega sörrel, amelyre haragudott. Tölteni kezdett az Unióból. De közben megállít a keze, mert Kormos bácsi a tulajdonos Meséével beszélgetni kezdett. — Elköltözünk. Negyvenöt év után elköltözünk, nagysád. Ez már érdekelte, a Bal Egyest. Ha valaki negyvenöt év után elköltözik, annak nagy oka lellet, A költözködés kisebbfajta, halál, a beköltözés pedig az uj élet. Az ember temeti a régi lakásban élt életét és elkezd valami újat. Figyelt. — A feleségem akarja. Hogy ő már eleget lakott abban a szűk lás utcában és csendesebb helyet akar. Merthogy már elfáradt. Már lri is bérelt egy lakást valahol kint, az alsóvárosban. Nagyon messze. — Hát az rossz lehet, Kormos bácsi, magának olyan sokat kell am-ugy is járnia. — Igen, de kis kertje is van a lakásnak és nem kerül többe, mint a régi, ezt mondja a feleségem. — Hál persze, persze... — És én nem megyek. Ő elköltözik, még segítek is neki, vigyé az özvegy leányomat is. de én. neon megyek! — ügy megszokta a régit? — Nem. Csak közel van az Otnnegáhpz is,' meg a vevőimhez. Nem tudom ón már naponként négyszer megjárni azt. a bő»»«!! utat, nagysád. Van vagy ötven korcsmám, ahová el kell járnom minden nap. — Igaza van. Kormos bácsi, fárasztó dolog az magának. — Ezért nem megyek! Nem én! Sóim nem ellenkeztem a foloségennniel. jól is éltünk együtt mindég. De mast nem megyek. Inkább hónapos szobába megyek, de nem vándorlók olyan messzire. Öreg ember nem bír annyit menni már, kérem. Inkább — egyedül leszek. Mert dolgozni muszáj. Tessék elhinni, rossz lesz. Kutvául rossz, ugv, külön a családomtól. Deltái... A Bal Egyes most megint a sörre nézett. Figyelte az Omegát, amit nem álcáid, meginni, a Kormos bácsi sörét. És nézte a tarka címkéjű Uniót is. Aztán megint Kormos bácsira pillantott. Látta a fáradt két ráncot a szája mellett, a lelógó szürke bajuszát, bütykös, agyon járt lábait. És megértette, hogy a sörnek nemcsak babja és ize van, hanem valami egyéb is van benne. Emberek sorsa függ a habjától, izétől, színétől, Kamatától. És attól a kotyogástól, amit a sör mond az ivó embernek, ba. a pohár aljában felkavarják, hogy gyöngyökkel ékes, friss ital legyen. Kocogott a poháron, jött a pincér és rá- kam-se litert, A Bal Egyes nizt mondta halkan: — Főur, ezt a sört adja a csaposnak. S nekem hozza vissza a régi söröméi... I A Providentia Piztosité Részvénytársaság 1940. évi mérlege Az intézet a napokban tartotta meg ezévi rendes közgyűlését dr. Scitovszkv Tibor m. kir. titkos tanácsos, a Magyar Általános Hitelbank alelnökének elnöklete alatt,. A társaság az elmúlt esztendőben is tetemesen növelte díjbevételeit, amelyek 1340-ben öt millió 097.340 pengőt tettek ki. szemben az" ezt megelőző évben kimutatott 4,788.537 pengővel. Igen megnyugtató képet nyújt az intézet pénzügyi mobilitása, amely főképen a bankbetétek igen tekintélyes összegében .jut kifejezésre. Az intézet az összes tartalékok busás dotálása után 123.227.43 pengő tiszta nyereséget mutat ki és részvényenként 1.50 pengő osztalékot fizet részvényeseinek. ami megfelel az alaptőke 6 százalékának. A keleti és erdélyi országrészek visszacsatolásával a társaság ezen uj területre is kiterjesztette működését és Kolozsvárott, Nagyváradon, Szatmárnémetiben és Maros- vásárhelyt, uj képviseleteket állított fel. Ezenkívül a társaság szerződéses megái lapodért kötött a Dacia-Romania Általános Biztositó Társaság román intézettel, amelynek alapján átvette ennek a visszacsatolt területre eső üzlctáMományát. Ezt az állomány- átruházást a m. kir. pénzügyminiszter a kár- biztositási ágazatokra vonatkozólag már jóváhagyta, az életbiztosításra vonatkozó, jóváhagyás. azonban csak akkor következhetik majd be, ha az életbiztosítási díjtartalékok fedezeti értékeinek a román társaság részéről leendő átadása államközi megállapodás által szabályoztatik. Remélhetőleg erre mielőbb sor kerül, ami annál inkább kívánatos volna, hogy a Dacia-Romania régi üzletfelei mentői előbb az életbiztosítási ágazatban is egy tekintélyes és megbízható magyar biztositő társasággal juthassanak . végleges kapcsolatba. Addig is, amig az életbiztosítások átruházása megtörténhet, a Daeia-Romania- nak a m. kir. pénzügyminiszter által jóváhagyott érdétyrészi képviselője intézi a regi felek ügyeit. otflioní «i nyárra w«en©?íis!t msaffyínr dsaicofsris*^ ! Itt a vakáció, a boldog diákévek legboldogabb két hónapja! Ki nem emlékszik örömmoj boldogan arra a napra amikor tiz-hónnpi munka után bezárultak az iskola kapui és ö mehetett, röpülhetett hazn, a fajújába, a szü- f •>zba, az édesanyához, apához, te-tvére Ilihez hogy két hónapig csak gondtalanul éljen? íS milyen boldog palanul a szülök számára is mikor az iskolából, vagy éppen a főiskoláról hosszú távoliét után haza jön a fiú ... Hogy öle|i magához az édesapa! Hogy tenne eléje mindent az édesanya! S vége nincs az örömgek és szeretetnek és a szeretet ezer De a vakációnak ezt az örömét és boldogságát megtagadta most a sors sok diáktól, azoktól, akik „ódáéiról“, a Romániának visz '■/«maradt területről valók Amikor a magyar hajnal felvirradt, akkor átjöttek: kit a szive hajtott, kit kényszeri tettek. Egyesek nem folytathntták volna ott tanulmányaikat, másolt az ottani katonáskodástól menekültek. Voltak, akiket előre küldöttek a szülők, hogy ők is majd jönnek, ,,optá|nak“. De minden függ. CM a jó Isteni tudja, hogyan küzdöttek át ezek a tanévet; mindenesetre nem a -guk erejéből, amikor onnan még csak ! Ba atonföídv^ron Bambi-vná&an olcsón azonnal elfoglalható nţjâri lakásol?. Összkomfort teljes felszerelés (csak fehérnemű nincs). Érdeklődés helyszínen vagy levélben: Dr. SÉTHY ERflÖ dogsága helyett csak fokozottabban áll előttük a gond, hogy mit csináljanak, hová mer jenek, miből éljenek. Valamikor a magy ar gyermekek százait nyaraltatta az idegen Hollandia. Mi magyarok meg híresek vagyunk vendégszeretetünk- í-ői, amiméi igazi úri lélekkel az anyagiakat szinte nem nézzük. Vájjon nem íehetoe^ hogy egyes családok magukhoz vegyenek a nyárra, vagy akár rövidebb időre egy-egy diákot? Milyen kedves és minden tekintetben gyümölcsöző is volna ez. A hontalanság édes o,tthonná változna Így számukra. Az elhagy»- tottság keserűsége helyett az öröm és a szeretet és hála virágai nőnének Beik ükből. Hogy örülnének a szülők is. akiknek gyermekeiről megértő magyar szivek igy gondoskodnának! S micsoda szép, szivárványos hidat verne ez a magyar haza és a még idegen uralom alatt élő magyarság, sőt, magunkra gondolva, az erdélyi és az anyaországi magyarság között, S végelemzésbeiü pedig nem is okvetlen ingyen venné ezt az ifjúság: ha mód van és kell, úgy szívesen vállalnak bármily munkát. A jótett mindig annak kamatozik elsősorban, aki azt teszi. Úgy hiszem, hogy ezt különösen elmondhatnák azok, akik megértve itt az eszmét, vállalnák annak megvalósítását. És szeretnénk hinni, hogy — lesznek ilyenek . .. Minden ajánlattal, kérjük szíveskedjenek a Báthory-Apor Szeminárium Igazgatóságához (Kolozsvár, Egyetemi utca 10.) fordulni. Ä A. 63. számú feladvány. Szöffhy József-től (Budapest) f g h a b c d e Matt, 2 lépésben. Világos: Hh7, Ve2, Bfl, f3, Ff4. Hd7, C2. gy.: gö (8 drb.) Poféi. Kf5, Ba4, a5, Fbl, gy.: f6 (5 ;lrh.; (Megfejtési hatóvidő: .július 6.) A május 25-én közölt 53. sz, feladvány (Lindner) megfejtése: 1. Hf5—g7. Helyesen fejtette meg: Oamarasam I. (Koloz-vAr). A következő játszma az idei nemzett méster- vei-cnyből való. Világos: Füstér (7. Sötét: Ro rcza a. megnyilatkozásának, míg csak e| nem telik ? pénzt átjuttatni is alig iehet. Most a vakáció- a vakáció, amikor — a diáknak ismét men- 4 ban pedig szó sem lehet arról, hogy visszanő keH! ’ menjenek és az otthon és a viszontlátás boldi. Hf3,.d5. 4. Hc3, c5 (A. Ta-rfnsch állal ajánlott védőiem.) 5- Íg5,cXd4. 6.VX d4, Fe7. 7.c,Xd5, «X«5. 8. e3, Hc.fi. 0. Fb5. 0-0. 10. Va4! (Kétirányú támadó lépés, mely ráta pint sötét sebezhető pontjaira.) 10... He4. 11. FX.-fi, HXe3. 12. FXe7, VX e7. 13. bXc3. bXefi. 14. YVe6, Ft>7. 15. Va4, Bf—e8. 16. Vb4! Vf6. 17. 0—0, Fa fi; 18, Bf—el, Be4. (Sötét gyengébb állásban bonyodalmakat, keres.) 19. Va5, Rg4. (Erőtlen kombináció,) 20. h3! Bg6. 21. VXdft, Be8.- 22. Ba—M, Bds. 23. Bdtü (Fiislér a játeznutt rongy stílusban kitünően vezeti.) 23... Bf8. 24. He5! Bg5. 25. f4, Bh5. 26. Hd7. Viifi. 27. Vd6, Be8. 28. Bb8!.g5. 29. BXcS-t-, V s 3(1. Hffif, Kg7. '31. ÜXhő-i;, A -<li5.*32. Ve5 I és .sötét feladta. Vasbíiienő kocsikat 60-as nyomtávút 200 darabig keresünk kölcsön vagy megvételre. RUSZ és SKUTECZKY, BtíSZTERCF, Séf? tár-utca 4 szám.
