Keleti Ujság, 1941. június (24. évfolyam, 124-146. szám)
1941-06-22 / 140. szám
/* ISiMórmuto «kmefc! BABSZEM OANKÓÉK BIRODALMÁBAN Kolozsvár, junius 21. Ha az ember hosszú [<iő után tér haza Kolozsvárra, éhes szemmel néz körül az utcákon: mi újság itthon^ A magamfajta lokálpatriótát minden érdekli. Mi az, ami az utcák képét megváltoztatja, lám csak, ott egy uj üzlet,- a farkas-szobor »Miit, az utcák tisztábbak, rendesebbek. És az utcák képe után az ismerősök is érdekelnek. Ki hogy van, mit csinál. Kinek volt íikere? Sokat hallottam emlegetni a Farádi Katus hévét, aki egyedülálló módszerével a gyermeknevelést, torna és tánctanitást egészen uj utakra vitte. Szegény, riportéhes újságíró mindenben riportot szimatol. Itt a legjobb aTksdotn... Fölmentem hát Farádi Katiis főtéri mozdulatmüvészeti és játékiskolájába. Élő virágoskertben Szép, világos szobában háxbm és négyéves apróságok nagy munkába voltak. Apró lehajtott fejűken csak a világoskék és fehér rSasnik virítottak. Kis asztalkáknál dolgoz fák. Mint valami kis virágos kert. Az egyik egy kis papirharmónikát hajtogat, saját tér ééi szerint. Másutt gazdasági udvart készít egy kisfiú. Papírból vágja ki a kis házat, piros tetővel, az ablakokon 'zöld zsalu. ' A gazdasgzony vedrekkel fölszerelve lép ki a házból. Az udvaron kecskék, tehén, kotló kis csirkékkel. Még a házinyul sem hiányzik. A háztetőn fekete macska nyújtózik. Kis papírkosár, Icrrfton kézitáska — minden készül itt, 'ám i <ş gyermek képzeletét megragadja. A játékóra csak kilenckor kezdődik, de már nyolckor betoppannak: „Sofie tanti, bitte Arbeit!“ Aztán leülnek a német kisasszony köré és szorgalmasan dolgoznak. Hajladozó fák között dörmögő medve A másik szobában az öt-hat éveseknek torna- és trjneórája van. Azt hittettni, szokványos táaicórál fogok látni: egy lépés, kát lépés, sassaé... Egészen mást kaptam. Mese keretében megelevenedik az erdő, hajlandódnak a fák,, zümögnek méhek, röpdösnek a madarajte Fát vádnak és fűrészelnek a munkások. A látogató úgy érzi, íógy illatos, tavaszi erdőben, virágos rétem van. A zene aláfesti a hangulatot... Ha. medve jön, dörmög a zene, * madarak röpködésénél csicsereg, ezzel a gyermeknek nemcsak ritmusérzékét fejlesztik, hencm vidámmá varázsolják az órát. Lelkes mesterük: Farádi Katus, mindig halk szóval vezényel. Mindig halkan, nehogy a gyermeket a fölösleges kiabálásra szoktassa. Csillaghullás és vessző helyett — pont A terem falán fekete tábla, az apróságok kezdőbetűivel. Erre kerül a legnagyobb kitüntetés: a csillag, vagy — Uram bocsáss! a legnagyobb büntetés: a rosszassági pont. Erről még beszélni is borzalom, hiszen a pont *z iskolai intőnek felel meg. Ez a leghatásosabb fegyelmezési eszköz. Szombaton délben vám a jutalomosztás. Ilyenkor ,el nem maradna senki az óráról. A jutalomért — pick préselt, köröm-nagyságú képért — való I sáfiés küzdelem folyik. Fşyszer egy gyermek nem kapott jutalmai. Pírt, zokogott egész délután. Édesanyja, hogy megWusztal j*., egész tábla képpel lepte meg, rté a gŢj«eriiielaiek nem kellett. Csak az, amire rSAivfó-aiif. Ez az apró szerény jutalom a gyermeket ’igénytelenségre is neveli ée arra, hogy megl«mul.ja, nem a jutalom' nagysága a foml& hiduem maga a jutalom. Az oktatás má'gyaV izelleigben, de németül folyik. Sokan egészen jól megtanulnak németül. Kedves eent; forrhilt ©kő, amikor ott voltam: Egy Bi&apesti villamos-szerelési anyag, nagykereskedés keres többéves gyakorlottal és nog^ anyagismerettel bíró katona- í . , áteKzíéns raktámokot KÉíRSjíjí beWpósfe. Bániatokat „Rakfdr- nok tatr pikfdm BhOCKtlER I. tettető- iufflbm BaddpMt, WtrmH aaánór-vt 38. anya nómetffl mesélte Faradé Katusnak, (hogy a gyeamcfcek meg ne értsék,) hogy előző nap, nem tudlta a fiát órára küldeni, mert bet egyelt. Mire beleszól a beszélgetésbe ai saját fia: — Nem úgy volt, anyukám, hanem elküldted Katit és nem volt, aki elhozzon,. Parádi Katust annyira szeretik, hogy a gyermekek boldogok, ha keizét megfoghatják. Ez egyik nagy jutalmuk. Kaitus keze igy állandóan ki van bérelve. Öt percig a Gézáé, öt peri cg a Jankóé, öt percig a Jolánkác. Éhség a legjobb szakács Tizenegy órakor „vonatot" csinálnak, megindul a kis éneklő vonat- Egy-egy vagon lekapcsolódik és — kezet mos. Aztán leülnek a kis asztalok mellé, ahol már várja őket a „tízórai". A gyermek észre sem veszi, hogy foglalkoztatásának minden mozzanata bizonyos rendszer szerint megy és hogy mindazt, amit csinál, ha parancsszóba tenné, unná. De igy, játszva, szórakoztatja és élvezettel teszi. Olyan jó étvággyal fogyasztják el a kis vajas- és lekvá-ros ke- nyereket, hogy öröm nézni. Egészséges emberkék vizsgája Éppen vizsgára és kézimunka kiállításra készültek. Természetesen felcsigázakt érdeklődéssel mentem el a vizsgaelőadásra. Szétmegy a függöny és magyar nótaszóval bevonni 30 gyerek kis kék egyenruhában. Megelevenedett a szinpadon a torna és játékiskola, Természetesen mozognak, nem hat betanítóttnafc, vagy mesterkéltnek’. Petrádi Katus nem akar növendékeiből mangó fabábokat csinálni, mégkevésbbé akar belőlük mindenáron „művésznőt" faragni. — Egészséges szellemű és testű embereket akarok nevelni, ez a célom, — mondja. A szülők és hozzátartozók ragyogó szemekkel gyönyörködnek a jövő nemzedékben, a kis rózsabimbókbam, aiz ügyes, jól fejlett, kedves gyermekekben. * .e. .vizsgaelőadáson egy pöttömnyi kislány, — alig ér föl az asztalig, — odalép az ajtónál álló hölgyhöz és igy szól: — Néni kérem1, csak busz fillérem van. Be- me hetek ? — 50 fillér a gyerekjegy fiacskám! A kislány elszoniosrkodik. Odahuzódik az ajtóhoz és könnyezve tapasztja kis fülét az ajtóréshez. A néni megsajnálja és amikor senki sem látja, rászól: •— Eridj be gyot'san! Előadás végén a kislány ragyogó arccal jön ki. — Köszönöm szépen! Olyan szép volt! Húsz fillérért mentem be és legelőre furakodtam. * * Végre egy vizsga, ahol nem kell „drukkolni" aiz ötöstől. Babszem Jankóék jól vizsgáztak, Sz. Szappanyos Gabriella MAGYAROK Irta: Bíró János Néhai Rákösd Jenőről mondják, hogy har- mánc millió magyarról ábrándozott. És bizonygatta is érvekkel, adatokkal, hogy a föld kereteégén, szerte a nagyvilágban harminc millió magyarnak kell élnie. A vita ma sem tisztázódott teljesen. Ma sem tudjuk pontosan, hogy hány millió magyar él e föld kerekségén. Egy azonban bizonyos: A határ okom knvül még majdnem annyi magyar él, mint Magyarországon... A nagy -számbavétel alig néhány évvel ezelőtt kezdődött meg. Éppen gróf Teleki Pál, a magyar sors nagy mártírja volt az, aki tisztán akart látni s ezért indította meg a nagy munkát a világ négy táján szétszóródott magyarság számbavételére. Müve még ma sines befejezve, de mór az eddigiekből is látszik, ha nem is vagyunk harminc millión, a busz milliót megközelítjük. Mondják, ha valaki utrakél az Óceánon túlra, akkor föltétlenül tudnia kell egy világnyelvet, mert csak úgy boldogulhat. Tudnia kell németül s, esetleg angolul, mert máskülönben éhen hall, még kenyérkérő szavát sem érti meg senki. Az ón falumban ól egy ember. Húsz évig volt egy . szénbánya munkása Délamerlkában. Eltört derékkal, szétroncsőit lábbal került vissza húsz esztendő múltán a faluba. És akkor sem tudott csupán magyarul. Hogy lobot ez? — csodálkozott a falu. — Hogy lehet az, hegy valaki elment innen s húsz év alatt nem felejtett el magyarul s hozzá más1 nyelven sem tudott ennyi idő alatt megtanulni 1.. AÉllAme- rikát járt, már deresedő fejű magyar pedig azt mondta erre szomorúan: — Ne csodálkozaatok ezen s higyjétek el, ha valaki mugyhirol tud, bárhol a világon boldogulhat. Szét vagyunk szóródva, mi, magyarok s talán ez a szerencsénk a szerencsétlenségben. Bármerre vetődjünk, mindenütt testvérre találunk. Hajón utaztam. Magyar volt a hajón mimdeat matróz. És magyar volt a hajó kapitánya. Egy ügynökségen jelentkeztem Déíamerikáhau munkára. Magyar volt a vezetője. Bekerültem a szénbányába. Magyarok voltunk mindahányan az idegen föld alatt és föld felett. — Aztán azt is hallottam, hogy egy néger nábob ugyawesak dél amerikai tanulmányútra küldte fiát, mert azt akarta, hogy tanuljon meg angolul. A fiú az egyik legszebb városrészben bérelt magának lakást s elhatározta, hogy amíg meg nem tanul teljesen angolul, el sem hagyja a kolóniát. Olvasni nem tudott, csak úgy a beszéd után akarta, elsajátítani az angol nyelvet. Elküldte magától hazulról hozott személyzetét s rávetette megát a nyelvtanulásra. Félév is eltelt, amíg úgy érezte, m-ost már nyugodtan szétnézhet a város többi részében is. Az utcán egy misszionáriussal találkozott. Éppen egy dalt dúdolt, amikor szembejött vele a misszionárius, aki történe- I lesen éppen magyar volt. A régen nem hallott dallam annyira -szivén ütötte az idegenben élő misszionáriust, hogy pillanatra meg sem tudott mozdulni egy helyből... Mert a néger magyar dalt dúdolt. És amikor angolul szólt- hozzá, a néger szegedi tájszólással'válaszolt, ízes, magyar, szegedi tájszólással. S -csakhamar kiderült, hogy a néger angol helyett toa- Şgşr«Mg meat «ggw» a as-. ged-vidékéről kivándorolt magyarok kolóniájában. telepedett meg. Véletlenül?... Lehet. De magyarok mindenütt élnek a föld kerekén. És aki magyarul tud, mindenütt boldogulhat. És ha nem tud, akikor megtanulhat nemcsak Magyarországon, de Délamerikában 'is... * Élekre szóló élmény számomra a minapi, a bukovinai magyarokkal való találkozás. A 177 esztendő óta számkiveteltségben élt bukovinai székelyek tértek végre haza! Az utolsó csoportot vivő vonattal találkozhatni a kolozsvári pályaudvar peremén s elszoruló szívvel éltem meg magamban újra és újra az áldott, keserves magyar sorsot. Beszéltem a. jó öreg Márton Jakab gazdával, aki hetvenöt esztendőt s még „valamicskét" számol, ötödik nemzetsége annak az őisnek, aki alz üldöztetés elől idegen árvaságban talált uj hazára. És mégis magyarnak maradt. És micsoda drága magyar nyelven szólalt meg! Azon a nyelven, amelyet innen vitt ki Erdélyből csaknem kétszáz esztendővel ezelőtt. Azt dédelgette, s őrizgette, és talán az flartotta meg őt is. Az, a „Szent könnyű" Írása ahogyan ő nevezi a Bibliát. Károli Gáspár lelke tartotta meg, igy vallja. A lélek és a hit tartotta meg két század sötét éjszakáján, amikor érezni© kellett, hogy ezenkívül nincs senkije e világon. Nem látott más magyar bei üt s papja,- aki megtanította rá, véle élt és véle halt. Talán ez volt egyetlen vigasza. A férfiak még megtanultuk más. idegen szót is. Ki régen volt katona közöttük, beszél „pólyákul" s a fiatalja megtanulta írj rabtartejónak nyelvét. De asszonyaik a régi, drága zengésű magyar szón kívül semmi nyelven nem tudnak. Mert 177 esztendőn keresztül soha el nem hagyták annak az öt falunak a határát, ahova őseik letelepültek. Nem biztatta erre senki őket, mégis hiven teljesítették a tőlük mérhetetlen távolságra élő nemes sokasodtak, mert talán „Szent könnyű" zettel szembeni kötelességüket. Szaporodtak Írásából olvasták, hogy ezt igy kell. És most, 177 esztendei számkiveteittség után sem arról panaszkodtak, hogy milyen keserű volt a sorsuk idegemben, • hanem egyébről beszéltek csöndesen. Arról, ott már másként se lehetett volna nekik tovább élni. Kezdett szűk lenni számlukra a határ. Kiesi, keskeny szalagokra hasogatták fel az ősöktől örökölt földet s tovább már nem is lehetett hasogatni. Akkora földje volt egy-egy „gazdának", hogy ©gyet len lépéssel át lehetett lépni rajta. Azért volt panaszuk csupán... — Hát, azét nem mondom, a-z is rosszul esett nekünk, hogy mind mondták nekünk a román népek: „Sehunnet-valók vagytok". De azért mégis büszkék vétünk, amikor eljöttek hozzánk s megbámulták a nagy káposztáinkét s a nagy hagyma fűket, amiket termesztettünk a kicsi fancsika fődön. Mert mi magyarok vélünk és székelek s éppen azért vétünk nekik jegy esők De ezt, es azok az urak csinálták, azt hogy rossz szemmel néztek a rományok. Mert sok urat szabadítottak oda a rományok- rn, mivel nem volt mit csináljanak velük egyebet. A mü falunknak es hét tani tó ja vét, azok mind a mü gyermekeinket es leányainkat te- nikotlák az oskolában, de aztán mü es vissza19 4-LJUH1US 2% főnként azt -IhíMzálgattuk a gyerekinkkel s lám jó es vót, mert most hiaisznát vesszük még erősebben. Mert immár mii es hazajöttünk. Még sirattak es a rományok, a nipak, hogy jövünk, mer* ueto rossz az, mint nip. Itt van a termésünk es. Ezek a gyerekek s leánykák. Azért van annyi, mert mi szapora nemzetség vagyunk s azok is akarunk maradni itt es... • És mind igy folyt tovább akkor a szó, ott a „Hazatérő bukovinai magyaroké1 vonatán, lehnt a pályaudvar pereimén s én pedig mind ama vártam, hogy mikor panaszkodnak már?... Mikor emlékeznek átkozódva, fogcsikorgatva^ elkeseredve, kicsorduló könnyel a majdnem kétévszázadnyi rabságról. Mikor mondják el mindazt, ami fájt- nekik, de eddig hűligatniok kellett róla, mert nem volt kinek ebnomdaniok, aki megéltette őket. Most itt vagyok én. Újságíró. Arra való, hogy meghal Igasson panaszokat s csináljon belőle „szenzációt" a világ számára. Vérükből való ver vagyok. Magyar. Miért item beszéltnek? Mitől félnek?... Hiszen már szabadom sízálMwrt ajkukról a magyar imádság, a magyar del, a magyar panasz... Miért eresztik ki szájukon csak az első két ajándékot, a szabod magyar imádságot és a magyar dalt?... — Azért, mert nekünk nincs vádunk és panaszunk senkire — mondta szószólójuk, — falu bölcse és véne. Mü hálát adunk a felséges Úristennek, hogy nen izctsogimket vissza- segitethe a szent magyar fődre. Mü meg es e‘okoltuk e szent haza főggyét, amikor Kos- mit elhagytuk s már magyar vót ’a főd. De azért arra a masikm se haragszunk. Hazánk vót, kenyeret termett. Azért... Soha nem döbbenteni mieg ennyire, matt mikor, ezeket a szavakat hallottam. Soha úgy magamban nem hullottam, még nagyszombat estéjén sem, még édesapám halála évfordulóm seip mint ékkor. Mert eszembe jutott, ht^y az. én „hazatérésem" óta hányszor irtöm le’ már: „A huszonkétéves rabság“... És magam is hányszor plamasizkodtam erről a „huszonkétéves rabságról" Írásban és szóban. És hány magyar panaszt hallgattam mleg s n*u- tattsim: Nézd, Európa, világ, igy élt aiz erdélyi elnyomott magyarság a huszonkét éves rabság igája alatt... ^ Csak^ most tudtam meg, ezektől a csaknem ketévszazadon at idegen földön élt, igaz magyaroktól, hogy az is „hazám vót és kenyerem termetic“... Verejtékemmel szereztem ke-' nyerem mindig. És tudom, ezután is úgy kell megszereznem. De art is tudom már, hogy ezert soha többe nem fog panaszra nyilmi ajkam. Verejtékem meló n ,n kell könhyimet is hullatnom csak azért, mert magyar vagyok. Ezért nem fogok többé panaisekodná... Szent tanítást hoztak a messzi idegenből ’ hazatért magyarok talán nemcsak számomra, de az egész ország számára. Ezt érettem én elbeszélgetve velük, a pályaudvar periemén. És talán az is lehet., hogy egyszer megérzi bz, or- . szag is. Mért hogyan is mtomdta csak aiz öreg Márton Jakab: Szapora nemzetség vagyunk s ha nem lenne baj, akkor aizok es maradnánk.. * Hát igen. Ők immár hazatértek. Számukkal gyarapodtunk s erejűi: erőnket sokszorozzak. Szamukat pontosan tudjuk. S lehet, hogy egyszer ilyen pontosan fogjuk tudni majd azt is, • hogy mennyi tnlagyar él a nagyvilág négy táján... És az is lehet, hogy egyszer újból együtt leszünk mind, mi magyarok. A tudás nem sok, ami a nagy cgybefereléshee kell. Csupán magyarul tudni. Lehet boldogulni e tudással bárhol e nagyvilágon, azt mondja ez én falum- béli, Amerikát járt magyarom. És még art is mondta: » — Magyarul kell tudni beszélni, afc ami, nagyon, de nagyon erősen, elszántan magya-. , rul s akkor eljön majd a beteljesülés... — Augusztus 1-én nyitja, meg kapuit a Soproni Nyári Egyetem. Sopronból jelentik, hogy a nyári tanfolyamokra minden előkészület megtörtént, Augusztusra adnak egymásnak találkozót hires professzorok és szakelőadók hogy a megnagyobbodott ország hallgatói elé tárják a megujhódó Európa legfontosabb gaz dasági és műszaki kérdéseit, az uj európai világrendet Ezidén a közgazdasági kari dékán áll a Tanulmányi Bizottság élén és igy a tanfolyamok különleges vonzóerőt gyakorolnak, nemcsak az évről—évre hűen beiratkozó csonkaországi hallgatók százaira hanem a visszatért Felvidék. Kárpátalja’ Erdély és a Délvidék fiaira is. Egy geopolitikai előadássorozat az ország dhmavölgyd kiulcs- helyzetével foglalkozik. Az előadásoknak pom pás keretet nyújt Sopron, a magyarság „barokk szabadtéri múzeuma“, az eszményi nya ralóváros. Jelentkezéseket elfogad: a Soproni Idegenforgalmi Iroda (Sopron, Várkerület 44 )
