Keleti Ujság, 1941. június (24. évfolyam, 124-146. szám)
1941-06-19 / 137. szám
MCetm^sUi AI UD M «fi 4 i. jr V M i u s m Kormányzó Urunk 73. születésnapjára hazatért a Siculicidium óta Bukovinában élő székely nép. — Tizenháromezer székely talált uj hasát a felszabadult Bácskában. — Franciaországból, Hollandiából és Belgiumból is hazatértek a kivándorolt magyarok Kolozsvár, junius 18. A bufeviuiai magyar falvak, amelyeknek derék magyarjai most rendre visszatelepültek az anyaországba, az ujna felszabadult Bácska egyik szögletébe, néhány évvel ezelőtt szorulóra esemény, József - falva pusztulásakor betrüb a magyar köztu- dat előterébe. Mini crnléfeeBeites, éppen lapunk volt az, amely nogiadiitottlai a porráégett faiki újjáépítésére irányuló mozgalmat a az akkotr a kisebbségi sarsban élő magyarság áldozatkészségéből vti lóban sikerült u,i életet teremteni az üszkös romok fölött. Jézeeffal- va magyarjai nr -iban boLdogfui kerekedtek most útra, aiz andrásfalviaikkal, hadikfalvaiak- k»l, valamint a Fogadj itten és Isteraegits községbeliiekkel együtt, hegy más, szabadabb életet kezdjenek Magyarország földjén. Mindenki előtt ismeretes a- székelyt történelmének egyk legsötétebb fejezete, a ,,Si- «nlieidinm“, a „Mád «falvi veszedelem“, amikor Btúcow generális, a székelyeik hóhéra százszámra mészároltat^ le a székely vidékek derék népét a matcLéfialvi réten. A jobb sorsra érdemes székelyek ezerszámra menekültek át a határokon s a bukovinai hegyeik között, a Szucsava völgy ében Így született meg a fent- emlitett öt magyar fáin. Tizenháromezer magyar elit legutóbb ebben az öt faluban s a menekülésük óta eltelt 177 esztendő alatt töretlenül megőrizték magyarságukat, nyelvüket, szokásaikat és ősi hagyományaikat. Soha sem aludt ki szivükben a remény, hogy egyszer visszatérhetnek az ősi hazába. Ez a remény most boldog valósággá érett. Hétfőn délelőtt az Utolsó 1600 ember is átlépte a kosnai határállomást s ezzel a bukovinai magyarság közéi 200 éves keserű hontalanság után isméi: hazatért. A magyar kormány május 9-én határozta el, hogy haza hozza a bukovinai magyarokat. Az uj honfoglalókat a Bácskában telepitik le, azon az 53.000 Tcatasztrális holdnyi területen, amelyen a jugoszláv agrárreform során a ma- gyor birtokosoktól elvett 192.000 holdból a magifar állaim' ellen fegyverrel küzdött ószer- bias, montenegrói, boszniai harcosok és bácskai dezertörök részére zárt telepeket létesítettek. A hazatérő magyarok otthagyott házait és földjeit a magyar hatóságok a román kormánnyal történt megállapodás alapján összeírták, megbecsülték és ezek ellenértékét Románia köteles megtérítem. Állataikat és gazdasági felszereléseiket ott értékesítették. csak butoraikat, házi szerszámaikat, ruházataikat, es kegyszereiket hozták magukkal. Amig vagyonuk ellenértéké meg nem érkezik, uj otthonukban „kalákában“ végzik a földek miüve„Főméftőságn vitéz nagybányai Horthy Miklós árnak. Magyarország kormányzója» Kenderes. FőmUtősEgu Urunk születésnapján a két évszázados számkivetésből hazahozott bukó. vinai székelység könnyes hálával veszi körül a 28 aj bácskai székely falu 28 oltárát, hogy megköszönje az XJr Istennek Főméltóságod szivét és erős karját, amellyel nekünk visszaszerezte a régi hazát. A magyarok Is. tene áldja meg minden lépését. Köszöni az uj otthont, az uj kenyeret a hazatért 13000 bukovinai székely. Hadikfalvi magyarok között a kolozsvári Mlomúson A bukovinai magyarok letelepítését, vitéz Bonczos Miklós államtitkár a bácskai katonai közigazgatás parancsnokaival karöltve, nagy körültekintéssel hajtotta végre. Köz- atási tisztviselők, mezőgazdasági szakértők, óvónők, tanítók, levente-oktatók és zöldkeresztes nővérek utazlak a telepes községekbe és gondoskodtak az uj honfoglalók mindennemű szükségletéről. Gondoskodás történt ennek a mélyen vallásos népnek lelki ápolásáról is. De nemcsak Bukovinából, Szerbiából is hazatelepítik a kallódó, hajléktalanná vált magyarokat. A Szendrő várában történt emlékezetes robbanás után 150 magyart már hazatelepítettek, de felkutatnak és haza hoznak minden magyart, aki Szerbia területén él. Ugyanakkor a Délvidéken összeírják az 1919. október Sl-e után letelepített, az önként távozni kívánó és a dobrovoljá- coknak tekinthető egyéneket. Ezek kitelepítése már diplomáciai tárgyalás anyaga lett •Jugoszlávia, Olaszország, Horvátország és Bulgária kormányaival. Kevesen tudják, hogy a külföldön élő magyarok hazatelepitése általában nagy lendülettel folyik. Már Franciaországból, Belgiumból és Hollandiából is hazatért- sokezer életrevaló magyar. Egyszer majd megvalósul, hogy mindannyian haza térjenek, éljenek, bár most bármilyen távoli pontján a világnak. A Bukovinából Bácskába telepített magyarok örömét és háláját beszédesen fejezi ki az a távirat, amelyet a hazatelepülök a legelső magyar emberhez intéztek. A távirat a következőképein hangák: Kolozsvár, junius 18. Még á.lttem a kolozsvári pályaudvaron úgy mint mía, népvándorlás tanújaként, a tél elejéin. Akkor a bukovinai németek menték itt keresztül a nagy német birodalom felé, végeláthatatlan hosszú vonlaitokon. És akadtam közöttük egy magyarul beszélőre, aki hirl hozott a kétszeres ár- vaságu Hadikfalva, Andrásfalva, Józseffalva, Istensegits és Fogad j isten száműzetésben élő, sokezer szegény magyarjáról. Mondhat hogy a bukovinai öt magyar falu apraja, nagyja ott állott vonatuk mániásánál és mind sírtak, könnyeztek és üzenetet küldtek Horthy Miklós édesapjuknak. Üzenetük ennyiből állott; — Haza akarunk menni!... Azóta hosszú hónapok teltek el. Tél és tavasz s hogy most nyarat mutat a kalendárium, junius 18-at, Kormányzó Uinunknak születésnapját, most újból itt állok a kolozsvári pályaudvaron, újabb népvándorlás tan,újaként és örömtől elszoruló .szívvel. Istenes alázattal jelentem: — Bukovina 13.006 magyarja hazaérkezett!... Mind ezen az utón haladtak végig: Anrlrá-- ftiva, Józseffalva, Tstemsegiits, Fogadjistem és most itt táborozik, utolsóként a pályaudvar peremén Hadikfalva 1560 magyarja. Haza megyünk! Megkérdezem az utamba eső első kiesi k- génvicét, hogy hova megy? Azt mondja: — Hazai És azt mondja a többi is mind: — Haza megyünk! A 33 kocsiból álló szerelvény minőién ablakából piros.fehér-zöld zászló rumlik ki s vidáman leng a szellőben. Boldogan és szabadon lengedeznek a zászlók, akár azok lelke, akiket útjára kísérnek. Az egyik tt feljá rónál hat kis leány gyemnek ban. uozü ş meg kérdezem egyiktől: — Hogy hívnak? — Fér erez Fmerere.ia. — Tudsz-e magyarul otvaau;? — Igen, kicsit, de ások a ^szerűt kónnyü- bülmert román iskolába kellett nekünk járni s csak a főUsztelendnr tanított magyarra olvasni a szent kömii/übül, — És hol van a főtisztelendő nr? — Abban a kocsiban, ahol a legszebb zászló leng. Főtisttflleudő Scbestévy Antal főesperes urat, a hadikfalvi magyarok lelkipásztorát hamar megtalálom. Abban a kocsiban, ahol a legszebb zászló leng. — Mindörökké! — fogadja köszönésemet s helyei kínál. Aztán őmaga is leül velem szembe. Hirtelen megnézem arcát, szemlét s már látom egész va/ló-lényét. .Té>-é1 ■ :- két esztendő haján hetven esztendős Sebetténv Antal főesperes nr, a bukovinai hadikfalvi székelyek 44 óv óta jóban, rosszban hűséges lelkigondozója. — Mind megyünk, hála legyen annak a jóságos Atya úristennek — mondja cJórzékr- nyedve. — Hadikfalva halott... Nem maradt benne senki, csupán a toronyban egy megné- nmlt harang és sok-sok vonító kutya... Vasárnap mult két hete az egész falut leivittem a temetőbe, elbúcsúzni halóHcánktál. És vasárnap mült. egy hete a templomba gyűlt össze, minden teremtett lélek, hogy még egyszer h- b örüljünk a felséges Úristen színe előtt s megköszönjük, hogy 177 esztendő után mi is hazatérhetünk az édes magyar haza kebelébe, A búcsú és imádság után pedig pénzzé tét tünk amit lehetett s aztán boldogom, tettünk eleget a legfelsőbb parancsnak, amely annyi évtizeden keresztül mindannyiunkban még megálmodni mórt álma sem volt,... A főtiszteiének" nr könnyet törül le elfárad' szeméről s aztán folytatja: — Minket az Isten igéje tartott meg magyarnak s most meg akarjuk majd mutatni Magyarországnak, hogy nem voltunk érdemtelenek megtartására. Nézzem végig ezeken a kocsikon... Micsoda virágos kertje a magyarságnak, mennyi szép, egészséges gyermek! És hallgassa meg beszédüket, aztán ítéljem .... ,.. Tgiem, ez a beszéd, ez a drága, gazdag Bffimatu beszéd a Károli Gáspár beszéde, a Biblia nyelvének beszéde, a Szentfirá* magyar fordításának magyar beszéde,.. Az utolsó magyar keresztelő — Makor voM be utolsó magyar keresztelő Ha dik fal ván főtisztelen dő ur? — Mielőtt élmdultimk volna uj hazánkba, vasárnap reggel. Két Miklóst kereszteltem-... Ék ezek közül egyiknek Attila nevet is adtunk. Emlékeztető mi ódákét név. Azon a»z idegen földön, amely csaknem két évszázadon keresztül hazánk volt, a hadikfalvi utolsó magyar keresztelőn emlékezni és emlékeztetni akarunk mindenkit örök magyarságunkra és I székelységiinkrej Ebben r kerosttsegben adott 3 két névbem pedig miodákettő maradéktalanul s benne van. Az utolsó temetés pedig hétfőn hajnalban volt. Szegény Csele István hetven éves atyámfiáit temettük indulás előtt egy órával... Aztán felszedelőztiink s elindultunk az uj haza felé, le a Délvidékre, Mária-Ma jorba,,.. Csak már ott lennénk — mondja. Márton .Jakab nemzetsége Aztán végigmegyek a hosszú kocsisoron. Márton Jakabot keresem, a legöregebb hadikfalvi magyar gazdát. Éppen szundikál, mert csakugyan öreg ember már Márton Jakab. Hetvenöt esztendőt s „valamicskét“ számlál — mondj*. F,bbm a kocsiban mind az 8 leszármazottjai ülnek Mind az 5 családja. Ambrus nevii „invalidus“ fia, öt leánya, vői, 15 unokája, három dédunokája és két ükunokája! És itt van a felesége is — még pedig a harmadik, — Csíki Mari néni — Régen törtem én azon a fejein, hogy el kell onnan jönn.'— mondja Márton Jakab. — Elég vöt az idegen földbiV. Még a nagyapám nagyapjának a nagyapja vitte oda nemzetségét s annak már 177 esztendeje. Én vagyok az ötödik rend a nemzetséaben s mát nyocvannyócba elakar iám jünni, amikor lennjárt. Bukovinába gróf Nagy György. Ü azt mondta, hogy eligazítja, ha menni akar valaki, hát elmehet, odaie Pancsovára Aztán, hogy, hogynem, én akkor elmaradtam a többitül. Pedig azoknak jó dolguk lett. Amikor Pozsonyba vótam katona s a nagy manőver plánját csináltuk Pancsova körül, meg is látogattam ükét. Hát olyan urak vótak ük mellettünk, mint a grófok. Kaptak fődet, ekét. boronát s még szőlőt is, Dógozhattak. Senkise bántotta ükét. Az osztrák minket se bántott, ók ez a román mindig azt mondta, , hogy jüttmentek vagyunk, mert az övék az pöíV STUDIUM RŐnYVESaOUT Bpest, IV. Kecsheméti-u. 8 FEliVIbfiaOSmíSOKKfllí KÉSZSÉGGEL SZOLGÉL! a főd. Hát most legyen. Ott Hattam bóvetve maggal, a házat béfedve uj cseréppel, üljenek belé. Csak az a jó, hogy nem látom, amikor belé ülnek, Mert az már sok vónei nekem. Még az utósó reggel is kisepertük Ambrus fijammal az udvart mert azt kiseperte minden nemzetségünk 177 esztendőn keresztül, hát most seperje más. Csak azt bánom, hogy uj cseréppel fedtem bé a házat, dekát azt akartam, hogy ha meghalok, legyen Ambrus fijamnak jó háza, merthogy invalidus a nagy liáborubul s a jobb kezel nehezen tudja ba-zr.álni. Nem akartam ekkora nagy dógot rcjá hagyni... így. ilyen ízes magyarsággal beszól az uj haza küszöbén Márton Jakab, a hadikfalvi magyarok pátriárkája. „Tovább is igy gyarapittyuk a hazát" ■— Igen, még ük mondták, hogy mi jüttmentek vagyunk! Bedig mi székelek vagyunk, azok es vótuiik s azok es maradunk, meg ahova most megyünk, ott esi Hallom, hogy van ház es, ahová megyünk. Kiszen. Hat ne legyen. Csak föd legyen, Ipitünk roi. Mert mi még országot es tudunk iviteni. annyin vagyunk s szaporák vagyunk. Nekem 12 családom vót. Ebbül il ma egy gyerek. Amms és öt leány. S aztán az ük gyerekük s még a gyerekük gyereke is... Ha nem lesz belőle baj, ákko mik tovább is igy gyarapittyuk a hazát... , Hü! Már majdnem szédül belé a fejem, olyan boldogsággal tőit el ez az öreg magyajr beszéd s bizakodás. Ha nem lesz belőle baj, hát akkor tovább is igy gyarapítják majd a hazát a hadikfalvi székelyek! Hát hogy lenne ebből baj! Be jó lesz majd példának arra a magyarságát veszejtett fekete földü Bácskába s mindenüvé, ahol az egyke átka pusztít. Baranyától egész, Kalotaszegig... „Magyar lettem s örvendek neki!...“ Ahogyan beszélgetünk, magas, megtermett szálember lép be a kocsiba. Orosz Jánosnak hívják s megtudom, hogy Antonescu mostan1, román államvezető inasa volt abban az időben, amikor Antonescu Predeálra volt internálva. — Jó ember vót a tábornok ur — mondja _ csak azért haragudott, amiért kikeresztelkedtem. Dehát én nem tehetek róla, mert még kicsi vótam, amikor Hadikfalvára kerültem a magyarok közé. Azért lettem Orosz, mert a Ruszu nevemet mind így mondtak ki a faluban: Boszu, Boszu, aztán meg Orosz. Ott szógáltam, az ők kenyerükön nőttem tel. az ők templomukba jártam, éreztem, hagy magyar kezdek lenni s örvendtem neki. Ott is hagvtam mindenkit, aki nem az s most megyek! Megyek én is haza. A feleségem magyar, két kisfiam magyar s en is az vagyok!.... Aztán megint Márton veszi át a szót: — Nem lehetett ott már élni másképp se, ügy felhasogattuk a fődeket, hogy már jobban nem es lehetett. Csak egyegy kis flem- csika jutott az utódnak. Azon termeltünk káposztát, hagymát s úgy éltünk meg hogy eladtuk Bakomba. Akkora káposztákat s akkora fej hagymákat termeltünk, hogy csodájára járt a rományság. Nekem vöt ot es te fácsa“ fődem, akit szétosztottam a leányoknak. Négy és fél „fácsa“ főd, amit -Ambrusnak adtam, mert ü tartott. Bé van szórva maggal az egész, csak hetven „prozsina kaszáló belőle. A „fácsa“ és a „pvozsina“ Fácsa... Prozsina... Ezeket a szavak«1 még sohasem hallottam s megkérdem értelmüket .... __ Hát a fácsa körülbelül két hódat, tesz ki __ magyaráz az öreg Márton Jakab.^ Egy fácsában pedig van nyolcvan prozsina. Nem adtam ki még árendába se. Ott van ugv. ahogy beszórtam maggal, az Istenre bízva. Az már a magyar államé, az pádig majd elintézi sorsát a román kormánnyal. Csak a mozgó jószágot adtam el. Két tehenet 50 ezer lejért és két csikót 30 ezer le;, ért. Mert ott most annyi pinz van, min’ a polyva, csakhogy nincs neki semmi értei- me •. . , __ Nem maradt senki magyar Bukovinába, Márton bácsi? Százezer csángó — nem tud magyarul! — Nem ott, senki. Csak a csángók marad tak Bakó körül. Ük aztán vágynak még vagy százezren is, de nem tudnak magyarul, csak a nevük az. Mind ilyen nevük vám: Szabó, Kovács, Nagy, Biró, de már nem tudják a nyelvünket. Amikor az ősökről be széigettünk velük, hát akkor is TOmánul meg pólyákul kellett beszélni az ősökről Csak igy tudtunk értekezni velük. De nagy gazdák mind. Olyan csikókat termelnek, mint a virág! Szőlőjik, borik saját. De azért otthagynák azok is mindet, csak jöhetnének... Mink voltunk Ambrussal Bakóba el búcsúzni, hát úgy sirattak minket, mint a hóttakat, amikor megtudták, hogy jövünk. i T T
