Keleti Ujság, 1941. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1941-05-07 / 103. szám
Ára 12 miér S z. e r d a 1941. mái us 7. /KÉPVISSLÖHÁZ KÖNYVTA ‘sh.íí i; V BUDAPEST PARLAMENT EXTERN IU/ V. KLÖSTZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 2.70, NE- GYED ÉVRE 8, FÉL ÍVRE 16, EGÉSZ ÉVRE 32 PENGŐ. — POSTATAKARÉK. PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA: 72148. HUSZONNEGYEDIK ÉVFOLYAM 103. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Felelő« kiadó: u Felelő« «zerkesctő: Dr. SOMODI ANDRAS * NYÍRÓ JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR BRASSALU. S. SS. TELEFON: 15-08, — POSTAFIÖK: 71. ». KÉZIRATOKAT ’ NEM ADUNK VISSZA Vágyálom és valósác Néhány romániai román napilap példányát sodorta a véletlen Kolozsvárra, a Keleti Ujflág szerkesztőségébe. Örvendünk ennek az alkalomnak. Újból le nem tagadható bizonyíték jutott birtokunkba arról az esztelen román magatartásról, amely a bécsi döntés pillanatától kezdve állandóan gyalázza Magyarországot, uszítja a magyar határokon belül élő ro. mánságot és a legfelelőtlenebb konoksággal izgat a bécsi döntésben kimondott történelmi igazságszolgáltatás ellen. A román magatartást eddig csak figyelemmel kisértük s igyekeztünk az összes tekintetbe vehető körülmények felsorolásával rámutatni hivatalos és nemhivatalos ro mán uszítások hiábavalóságára. Érvekkel azonban csak józan és értelmes partnerekre lehet hatni. Románia azonban hovatovább azt az álláspontot kezdi elfog, lalni, amely semmiképen sem a partneré, hanem a nvilt ellenségé. Ez a megállapítás annál jogosabb, mert a hozzánk eljutott romániai napilapok cikkei minden kertelés és köntörfalazás nélkül kimondják: Románia nem mondott le a bécsi döntőbírói határozattal Magyarországnak visszaitélt erdélyi részekről és a Székelyföldről s a jelenlegi állapotot kényszerű átmenetnek tekintve, csak a kedvező pillanatra vár, hogy „a sötét erők áltel megzavart rendet“ megtörje s határait újból a trianoni terület ökre, sőt — már régebben hallottunk ilyen hangokat — egészen a Tisza vonaláig terjessze. A Romania Noua azt írja húsvéti számában, hogy: „Hív bennünket Erdély, a román áldozatok és győzelmek földje, a hol. napi Románia gyöngye... az elrabolt Erdély... Hív bennünket Kolozsvár... Máramaros... Naszód... Szilágyság és Bihar... Hiv Erdély... Legyünk készen..." Értelmes, sőt félre nem érthető beszéd. Az álláspont világos: Románia vissza akarja venni az „elrabolt“ Erdélyt. Vissza akarja venni mint jogos tulajdonát, amelynek birtoklásában „sötét erők“ zavarták meg. Ilyen félre nem érthető állásfoglalásra ugyanilyen nyíltan ás félre nem érthetően szükséges visszavágni. A román sajtóorgánumok — s ha kell, a román hivatalos körök is — cseppet sem tartják szükségesnek hangfogót tenni megnyilatkozásaikra, s vájjon ászszerü-e a magunk részéről, ha a határokon túl űzött esztelen izgatásra továbbra is hangfogóval adjuk meg a magyar közvélemény válaszát? Mert, szögezzük le újra és újra, bár egyre fogyatkozó türelemmel: nincs, kivel józan és észszerű érvek alapján tárgyalni és a tényekben való megnyugvás erényét hangoztatni olyan ellenféllel szem. ben, aki sem múltjában, sem jelenében soha nem adta bizonyitékát a tisztességes szava- tártásnak. Nyomatékosan le kell szögeznünk, a magyar közvélemény igen nagy jelentőséget tulajdonit annak a félre nem magyarázható kijelentésnek, hogy Romániában a bécsi döntéssel teremtett helyzetet „sötét erők“ által megzavart rendnek nevezik. Annak a mély és belső szolidaritásnak nevében, mely a magyarságot a tengelyhatalmakhoz, a bécsi döntőbíráskodás tényezőihez fűzi. a leg- öszintébb felháborodással utasítjuk vissza az ilyen szemérmetlenül sértő és kihívó uszításokat. Nyíltan és kertelés nélkül ki kell mondanánk, hogy a magyar nép határtalan fclgerjedéssel veszi tudomásul, ha Erdély földjével kapcsolatban épp Romániában hánytorgatják a rablást, abban a Romániá. ban, amely ezelőtt két évtizeddel rablás ut- jáai jutott hozzá az ezer éven át magyar tulajdont, ősi magyar jusst jelentő földterülethez. A bécsi döntős csak a trianoni területrablás egy részét adt-a vissza s az elorzott föld tekintélyes része még ma is román kézen van. Ha az uj helyzetben sérelem rejlik is, azt ne Románia hánytorgassa a világ előtt A VILÁGRÉSZEK HÁBORÚJA KÖVETKE ZIK Ha Amerika összeütközik a tengely haderejével, Japán azonnal beavatkozik A transjordeniai arabok csatlakoztak az iraki haderőhöz. — Anglia ellen egyre fokozódik a légiSimadások ereje.— Olasz kézre került a Cykladok-szigetcsoport Tobruk e!este minden órában várható A háborO u j fejezete A háború uj szakasza kezdődik — állapították me«r Vichy ben a francia kormány köreiben Hitler vezér beszédével kapcsolatban. A Vezér szavai lezárták a habom európai szárazföldi részletét és most már jön a világrészek harca. Ennek első fejezete, úgy látszik, Irak szabadságkiizdelme és az egyiptomi angol haderő ellen folyó nagy támadás. A tény valóban az, hogy Anglia az európai szárazföldről kiszorult és így a háború súlypontja más világrészekre terelődött át. Az Egyesült Államok készülődése és Roosevelt híveinek egyre hangosabb és háborusabb szólamokkal teljes tevékenysége is arra mutat, hogy a nagy küzdelem dimenziói már túlnőttek Európán. Washingtonban úgy vélekednek, mondja a Német Távirati Iroda egyik jelentése, hogy legfeljebb két hónapon belül be kell következnie az Egyesült Államok tevékeny beavatkozásának. A Washington Post szerint számolni lehet azzal, hogy Anglia elveszti a Földközi tengert, nem fogja tudni tartani Gibraltárt és az is teljesen kilátástalan, hogy akár az Egyesült Államok segítségével is meg tudja menteni az angol szigetet, Épenezért az Egyesült Államok számára legfeljebb az Északainerika és Anglia közötti •,életyonal“ nyitvatartása jöhet számba. Hadászati szempontból, írja a Newyork Post, Anglia máris elvesztette a háborút és csak azért tartja magát, mert Amerika segíti és abban reménykedik, hogy az amerikai beavatkozás még döntő fordulatot hozhat. A lap vezércikkében felhívja Roosevelti, hogy világosítsa fel a nemzetet az atlantióceáni valóságos helyzetről. (M. T. I.) ti Az Egyesült Államok beavatkozása azonban Önműködően maga után vonja Japán hadbalcpését. A Popolo di Roma cimü olasz lap távolkeleti tudósítójának jelentése szerint Matsuoka japán külügyminiszter beszélgetést folytatott egy amerikai újságíróval a háromhatalmi szerződés alkalmazásáról és többek között a következőket mondotta: Japán azért kötötte meg a tengely- hatalmakkal a szövetséget, hogy az Egyesült Államokat kívül tartsa a há- boi'iin. Következésképpen ha az Egyesült Államok ellenségeskedésbe jutnak a tengelyhatalmakkal. Japán becsületbeli kötelezettségből kénytelen harcba lépni ellene. Az újságíró megkérdezte a japán külügyminisztert, vájjon, ha amerikai hajók karavánokban, vagy őrjáratokban hajadnak s e közben harci cselekményekbe bonyolódnak a tengelyhatalmak légierejével, vagy tengeralattjáróival vájjon ez háborús ok volna-e az Egyesült Államok és Japán között. Matsuoka külügyminiszter erre a kérdésre igennel válaszolt. A határozott japán nyilatkozat előreláthatólag csökkenteni fogja az Egyesült Államok harci kedvét és igy csak még nehezebbé teszi Anglia helyzetéi. Az Egyesült Államok nem re- miTheti, hogy hajóhadát egyedül Anglia támogatására adhassa át, mivel hátában ott áll a félelmetes ellenfél, Japán. Azok után az amerikai hireK után, amelyek már Matsuoka washingtoni útjáról reméltek, a japán külügyminiszter nyilatkozata valóságos hideg fürdőként hatott az angol és amerikai reményekre. *• RÓMA, májas fí. (Ştefani) A Politica Socialeban Mano Appilius a háborús helyzetről szólva vizsgálja a háború katonai és politikai alakulását és összehasonlítja a plutokráciák terveit a tengely részéről teremtett győzelmes tényekkel. Churchill és a Fehér Ráz kieszelték a tervet: legyőzni Olaszországot s meg semmisíteni a tengelyt, összetörni a hármas egyezményt Japánnak Berlintől való eltávolításával s mindezt Moszkvának a cselszövésbe való bevonása utján, a Balkánon szárazföldi arc- vonaléit létesíteni, amelyben a jugoszláv, görög, török seregek lettek volna az angol hadsereg elővédjei, azzal a célzattal, hogy megkönnyítsék az amerikai beavatkozást, elűzni a tengelyt Afrikából és felhasználni Afrikát Európa katonai meghódítására a Balkánon, Olaszországon és Spanyolországon keresztül. A történelem immár tragikus események utján bebizonyította,, mennyire, meghiúsult ez a program- Politikai síkon Angliát- már Törökország semlegességével vereség érte, éhhez járul a japán—orosz semleges- ségi szerződés, Egyiptom visszautasító magatartása az egyiptomi hadsereg átengedésének kérdésében, az arab államok nyilvánvalóan merev magatartása, amely Irak esetében ellenségeskedésbe is átcsapott. Olaszország és Németország háborúja Anglia ellen az Egyesült Államokat nem érdekelte volna, de az a harc, amelyet a világpiacon uralkodni vágyó plutokraták és a fasiszta és nemzeti szocialista uj Európa tőkeellenes iránya folytat, közelről érinti a világ gazdasági kihasználására szövetkezett angol és amerikai hatalmasságok érdekeit. Győzni fog azonban a végső angol erőfeszítésekkel szemben is az az uj társadalmi rend, amelyet Európa leg régibb civilizációját képviselő népek akarnak a maguk és egész Ewópa javára. (MTI.) Általános mozgósítás Irakban A'/ angol—-iraki háborús viszály egyre hevesebb lesz, noha londoni jelentések szerint Törökország és Egyiptom részéről erőfeszítések történtek arra, hogy közvetítsenek a két állam között. Londonból azt jelentik, hogy Törökország felajánlotta közvetítését, de ezt A határokon túl tudomásul kell venniük hivatalos és nem hivatalos tényezőknek egyaránt, hogy Erdély magyar föld s ezen a földön 1918. többé nem ismétlődik meg! Ezeréves ősi jussunk biztos és büszke tudatában állunk ezen a hazatért földön s erőnk és felkészültségünk van arra, hogy . ... V: azt, ami a miénk volt, meg 5s védelmezzük. Nem árt, ha a határon túl is megszívlelik azokat az elismerő szavakat, amelyeket Hitler vezér vasárnap délután mondott hatalmas beszédében szentelt a magyar honvédségnek. A világ első katonája nem ok nélkül hangsúlyozta ki a magyar honvédség kiválóságát s ha odaát nem tudnák, személyesen is meggyőződhetnek arról, hogy ezt az elismerést akkor is ki fogja érdemelni a magyar honvéd, ha Romániának eszébe jutna a „sötét erők“ által megzavart „rendet“ visszaállítani. A magyar közvélemény figyelmét az a kő. rülmény sem kerüli el. hogy a Romania Noua a magyar jogar alá visszatért területek románságáról úgy ir, mintha az itteni románság nemcsak visszavárná, hanem egyenesen visszahívná a letűnt román uralmat. Őszintén meg kell mondanunk: a magyar Erdély földjén élő románságnak a Romania Noua nem tesz jó szolgálatot hangzatos irredenta szólamaival, sőt ellenkezőleg: nagyon rossz eszközzel szolgálja itteni vérei, nek boldogulását. Mert az erdélyi románságnak meg kell értenie: saját maga jól felfogott érdekében számot kell vetnie a valósággal s jövendőjéért el kell utasítania a felelőtlen álmodozók nszitásait. Vágyálmok helyett jobb az élet rideg törvényszerűségeit vállalni, mert a bukaresti ábrándok délibábja semmivé foszlik azon a rendíthetetlen ércfalon, ami ma a magyar honvédség és a magyar nép mindenféle kalandos próbálkozás ellen már eleve kialakult öntudatos elszántsága. A romániai lapok szemérmetlen hazudozásaira pedig nem is tartjuk érdemesnek válaszolni. Csák épp annyit vagyunk kényte. lenek a bukaresti és nagyszebeni hazudozá- sokra megjegyezni: a magyarság a leghatározottabban kikéri magának, hogy a véres- kezű terrorfiuk. az eszme szent nevében gyiilkoló és rabló légiók orgánumai minket is a maguk mértékével mérjenek. Nem tudjuk, hogy a monostori románok legyilko- lására és felperzseléséről szóló badarságot honnan vették. Valószínűleg a cikkíró szeny- nyes fantáziájából, amelynek épp elég bősé- ges alkalma volt arra, hogy az ilyen aljas és gálád rémdráma.anyagot otthon, a saját háztáján szedje össze. Nem a mi eruőicsünk a vedtelen polgárok halomra gyilkolása és kifosztása. De ha Romániának eszébe jutna, hogy zavaros vágyálmait meg is valósítsa, nem tudjuk, hogy a férfias és nyilt küzdelemben ki szaladna ki a világból véres fejjel-