Keleti Ujság, 1941. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1941-05-04 / 101. szám
1941. MAJUS 4 Vásárolfunk a Baros* *“ Szövetség tagjainál! Korrekt csikós divatoltonrt 6AüDER-t6! VII. Erzsébet-kBnu 4. L em. Tel 00*54 ago S *0Q ö *"3 Szellemi és katonai fegyverek A visszacsatolt omágréssek iskolahálózatának és művelődési intézményeinek bekapcsolása az ország szervezetébe komoly kormányzati feladat. A felvidéki és kárpátaljai szervezési munkálatok dicséretremélté gyorsasággal, de egyben mély alapossággal folytak le s immár befejezi'ükhöz közelednek. Az erdélyi és keleti országrészeken azonban még igen sok nehézséggel kell megküzd énünk. aminek legfőbb oka abban található meg, hogy az épületek vandál elhagya- tottságban kerültek birtokunkba, felszerelésűk avult volt és még ebben az állapotban is kifosztott. Nagyon helyesen járt el tehát a kormány, hogy a hadsereg modem felszerelése mellett nem feledkeztek meg a kulturális felfegyverkezésről sem. Bizonyos, hogy a mai generációnak igen nagy terhet kell vállalnia. Jelentékeny anyagi áldozatot, követel az államtól az, hogy a visszacsatolt, országrészeken az ezer éves magyar kultúrához méltó, a környező államok szintjéből kiemelkedő kul- tumivót biztosítson. A magyar nemzet ezer év óta mindig két fegyverrel harcolt. Karddal és a szellemi fölény fegyvereivel. Nem kerülhet országunk olyan helyzetbe, hogy akár egyik, akár másik fegyverét kiejtse kezéből. Ezért vesszük teljes megnyugvással tudomásul Bárdossy László miniszterelnök bemutatkozó beszédének azt. a részét, amelyben azéles mederben tárgyalta az ország közoktatásügyének nagyivelésü szolgálatát. Sajnos, a visszacsatolt országrészeken rengeteg tennivalónk van. Most kerül sor a helyi körülmények alapos mérlegelésével az iskolák jellegének (állami, községi, felekezeti) és a középfokú iskolatípusok arányos megoszlásának megállapítására, valamint a tudományos és művészeti célokat szolgáló intézmények szervezetének végleges rendezésére. Ilyen intézmények: az Erdélyi Magyar Tudományos Intézet, az Erdélyi Muzeum, a Székely Muzeum, a Teleki-könyvtár, a Kolozsvári Nemzeti Színház és a többi. De az anyaország színvonalán álló iskolánkivüli népművelési, jól bevált szervezetek megalapozását is meg fogjuk indítani. E munkálatokkal párhuzamosan folyik már a most visz. szavatolt délvidéki területeken is a szervezés előkészítése. Bárdossy László miniszterelnök beszédéből kicsendült, az a bizakodó akkord, hogy mindezt a többletet fennakadás nélkül el tudjuk végezni a kulturális élet. minden ágazatában. A magyar kulturszinvonal emelkedettségét misem igazolja jobban, mint az, hogy az 1935-ben megindított népiskola építési akció során létesített 2500 tanterem és tanítói lakás után újabban ismét 500 épületegységet emeltünk fel s egyben megkezdtük a visszacsatolt országrészekben is a nagyobbszámu iskola építésének előkészítését A közeli napokban kerül kibocsájtásra az elmúlt esztendőben megvalósított 8 osztályos elemi népiskola tanterve. Ezáltal megtörténik a falusi és városi iskolatípusok szétválasztása. A jövő tanévben a fővárosban már mindenütt, s ezenkívül még 5770 népiskolában fog megindulni a 7-ik és 8-ik osztályú elemi népiskolai oktatás. Ezzel elérjük azt, hogy népiskoláinknak körülbelül 80 százalékban bevezetjük a 8 osztályos oktatást. Nagymértékben helyeseljük a kormány ilyenirányú iskolapolitikáját, amellyel azt a célt kívánja szolgálni, hogy széles magyar néprétegeket emeljen minél magasabbra az ismeretek és a kulturnivó tekintetében. Tévedés volna azt hinni, hogy a magyar népoktatás megelégszik azzal, hogy csupán ismeret-anyagban nyújtson többet, amely bármennyire is kívánatos és üdvös nemzeti cél. de nem tudjuk eléggé hangsúlyozni, hogy fő- ként nevelési kérdést látunk abban, hogy Ifjúságunkkal időben is többet foglalkozzunk az elkövetendő magyar korszakokban. így fogunk az egész nemzet számára, semmiféle harcban ki nem csorbuló fegyvert biztosítani. Ez a kultúra fegyvere, amely, ha párosultan vívja meg harcát a dicsőséges magyar katonai fegyverekkel, elmondhatjuk: Magyarország számára biztonságot, magas életszínvonalat és boldogabb jövőt biztosi. taulc. BIZONYÍTÉK Néhány nappal ezelőtt, este felé öregedő néniké kopogtatott be az ügy védi irodába: — Az ügyvéd urat keresem, mert perelni valóm lenne. Az ügyvéd leültette, majd a perelni velő“ felel érdeklődött■ — A szomszéd asszonyt akarom megleckéztetni, de valahogy úgy, ügyvéd wr kérem, hogy azért ne legyen nagy baj bélöle. Mert jóravaló asszony az, csak verekedős. —- Összeveszték és megverte magát? — Hát valahogy úgy történt kérem, mind a tiz esetben. — Tízszer verte meg magát, nénike? — Tízszer kérem. — Hát ez csúnya dolog. És mennyi idő alatt verte meg tízszer? — Van annak jó hat éve, hogy először jött nekem. — Nem kellett volna tűrje. Fel kellett volna jelenteni már régen, amikor először megverte. — Gondoltam én arra, de nem volt rá tanúm. Ő meg azt mondta, hogy tanú nélkül hiába megyek a bíróságra■ Ha nincs, aki bizonyítja és nincs bizonyíték, meg se hallgatnak. — És most van tanú? — Tanú nincs, kérem, most se. De azért én túljártam az őkelme facsaratos eszén!... — Hogyan? — Itt van kérem... És előszed á kosarából egy öreg skatulyát. Kinyitja, leemel egy csomó papirt, aztán a skatulya aljáról kiemel valami fekete dolgot és egy papírt— Mi ez nénike? — Ez kérem, az én saját hajam. — És mire jók ezek a cédulák? — Ezekre a papírokra van pontosan ráírva, dátum szerint, hogy melyik csomót mikor tépte ki a fejemből. — És mit akar ezzel a gyűjteménnyel a néniké? A nénike ravaszul pislog ráncos szemével. És diadalmasan mondja, mint a nyerő ászt vágná ki: — Ez a bizonyíték ... Hat esztendeje gyűjtögettem . ■ • Ha a biró uraknak az én szavam nem elég a törvény előtt-.. M. JAGAMAS LILI Feszülj karomba pirkadó reménység, Első sugarad örömmel ölelem — Acélszürkéből szelidiilö kékség, Szálljál rám is, gyuljál ki szememen! Tanits dacolni: borúval, szenvedéssel — S melengesd végig magányos életem; S ha az Ősz a fákat mind bevonja vérrel, Csak a tavaszról szóljon halk énekem. Csak a virágról s felhőkről daloljak, — Az ember bűnben, vérgözben tántorog. Csak a te áldod sugaraid szórnak Lelkem sebére, örök fény-balzsamot. Vigaszom vagy és vigasza sokaknak, Kiket a vadság még el nem csábitatt — Az ágyutorkok akárhogy ugatnak, Keresünk téged, mint messzi csillagot. Ügy égsz felettünk, mini izzó tüzparázs S kiáltunk hozzád tázbagyuU szemekkel; — „Életfakasztó láng, delejes varázs Szabadság napja, mieijl; mikor leszel?!".,. BOTÁB BÉLA Áz irás hiábavalóságáról Az író itt ül velem szembe*», a kávéház márvány asztalánál. Deresedé fejét lapok felé hajtja s szó nélkül ül, már félórája is tatán Ellőtte félig kiivott feketés pohár s vagy harminc cigaretta hamva. Gondolom, menni kéne. hiszen éjszakába hajlik máj az este, de olyan nehéz már Ilyenkor tovább • enni A nappal együtt, valahogyan meghal kicsit az ember akarata is. Várom, hogy talán az utolsó szó jogán mond még valamit, ami után olyan szemmel és hittel nézem, mint eddig tettem. De utolsó szavai is ezek voltak: — Igen, csak azt mondom én neked, bară, tom, hogy soha szégyenletesebbnek nem tartottam mesterségemet, mint e gonosz időkben. Mondhatnám, pirulás nélkül nem is vagyok képes talán tovább folytatni az Írást. Van annak már másfélévé, hogy nem tudok kétely nélkül dolgozni — De miért? — Egyszerűen szégyenlem magam. — Hogy érted ezt? Magyarázd meg bővebben. Nézd, még van talán félóránk * lehet, hogy hazáig kísérlek, akkor még több, csak beszélj. Mit szégyelsz? — Imi! — írni? — Azt.! Leírni, hogyan szerette Jancsi az ö Juliskáját Te, hát nem veszed észre, milyen nevetséges dolog ma Írni. Ezt leimi. S mi. lycn korszerűtlen. Korszerűtlen mesterség ma az Írás, barátom, korszerűtlen. Ma, ami. kor hadilobogó leng a Pamassuson, az Olinu puson s az Akropolis időtlen tornyain Es szerte a világon a fegyvereké a szó és akkor jöjjek én. én az író, együgyű mesémmel: Hogyan szerette Jancsi az ő Juliskáját... Az iró végszavai pedig fuldokló, kényszere, dett kacagásba fulladtak. A kísérteties, kaján kacagás hangjai túlszárnyalták még az é|es fuvolát s klárinétot is. Es elnyomták a hangok a nagy dob brummogását is és mindent elnyomtak a kávéház mű-életéből. Már nem láttam semmit, csak a két örök-zöld pálmát a kijáratnál s mi, akárha kriptában ültünk volna, úgy hatott. Olyan volt a homályos világítás is, mint kriptában a Halót, tak napjáról égve felejtett gyertya fénye. — Nincs szükség ma Írókra! — emelte fel szavát njból az iró. — Feleslegesekké váltak e világban s e korban. Az iró tolja és Írógépe lomtárba való. Ma fegyverek imák, vérrel toll helyett és gépesített osztagok rohanják körül a világot. Miért Írjon áz iró, hogy elbukott népe majd felelősségre vonja? Mert ez történt Franciaországban is. Ez. Va.gy nem olvasol lapokat? Nem látod mi történik ott? Az, barátom, hogy a legyőzött nemzet most íróikban keresi a bűnbakot. Az Írót hi. báztatja azért, hogy legyőzetett. Azt mondja, nem azt irta számára, amiből erőt meríthetett volna. Mert a francia Írók írtak s a nép olvasott. Válogatás nélkül olvasott mindent, ami betű volt. írói pedig lelkiismeretlenek voltak — ez a vád ellenük — betűt Írtak de PÁKA BUDAPEST, Vili. RÁKÓCZI-UT 5 SZ. Központi fekvés. * Korszerű kényelem SZÁLLÓ Egyágyas szobák 6*— F-től 12- — F-ig Kétágyas szobák 9'— F-től 18’— F-ig fl visszacsatolt területen lakó kedves vendégeinek szoba- árkedvezmény. Elismerten kiváló konyha. Polgári árak lelkűket már sajnálták a betűhöz. Vádlottak padján vannak az Írók és senki nem védi őket, Egy-két iró emel szót védelmükben csupán s ez érthető, hogy szót emelnek, mert maguk is írók De a nép hallgat, mivel beleegyezni látszik . .. Ezért jmi, hogy egyszer a vádlottak padján üljön az ember? Nem, nem érdemes Soha nem voltak kételyeim, de e pillanatban tisztán látom, mennyivel többet ér megtalpalni egy cipőt, mint meginni egy könnyfakasztó novellát. Mélyről jön ez a felismerés, de sohasem emelkedett bennem ily meggyőző, ily tisztán kiemelkedő magaslatra, mint e pillanatokban. Minek tovább egymás melió róni hiábavaló betűinket, spe. kulálva a helyes szórenden, a szavak varázslatos tégelyében csodatevő pirulákat kavar, gatva, mikor fejünk fölött ég a világ?., . Silány anyagból gyúródtunk, hogy még tovább is utálat nélkül folytatjuk ominózus mesterségünket Tehetjük bérért, vagy megszállottságból. az most mindegy és semmit sem ment. Legjobbjaink is legtöbb, amit tesznek vagy tehetnek n«m több, mint okos szavakkal igye kezve áthidalni az értelmetlen űrt, ami egyes események között tátong ... Az iró itt hosszan elhallgatott. Magam sem szólaltam meg csupán záróra után s csak annyit mondtam: — Talán tovább mennénk — Lehet, — mondta, — lehet. Aid tud, az menjen tovább Mint ahogyan a világ Is tovább megy irók nélkül is s még annyira sem sântul meg ő nélkülük mint a ló, amikor a kovács hibásan veri rá a patkót, * Az irót pedig, akit esztendők óta ismerek, nem kísértem el további útjára. Pedig éreztem, hogy véle kéne menni s elmondani neki egy vallomást. Beszélni néki arról, hogy ép. pen aznap délután beszéltem valakivel egyik regényéről s az a valaki azt mondta: — Mennyire szeretném megismerni . .. Te, én nem szégyelnék kezet csókolni neki, any. nyi boldog órát szerzett már számomra írásaival. Beszélj róla... Es én beszéltem róla. Elmondtam mindent, amit tudtam. Műhelytitkairól meséltem. Olyan dolgokról, melyekről ö maga soha nem beszélt Írásaiban még a „sorok közt“ sem. És most elmondtam róla azt is, amit éppen tőle, az írótól tudtam meg. Kissé fájdalmas és kiábrándító volt kitörésszerü önvallomása. Azóta is azon tépelődöm, bőgj- talán nem is volt soha őszinte Tálán hamis kártyás volt, talán tu| mestere mesterségének, nem tudom s nem is akarom t > Tni soha. Most itt ülök vallomásával s próbálom lehámozni magamró!, mint egy ruhát, melyet rosszul szabott a szabó. Nem nekem való Még átalakítással Sem. Nem akarom hordani Lehet, megszállott vagyok s azért hiszek és hinni akarok örökké az irás és a betű szentségében. Tu| a véren, a béren, megszáliotságon és mindenen. A Parnasszuson, az Olimpuszon és az Ak- roiiszon igaz, hadi’obogó leng. De iobogó leng, magyar lobogó, hazám három szine, Rákóczi földjén, a Kárpátok ormain és a Délvidéken is. Mi hevitsei» még, ha ez nem s mi ösztönözzön még erősebben a hívesre ■ harcra? Hiszem, hogy most és mindörökké mindennél fontosabb, hogy Jancsi szeresse az ő Juliskáját, hogy minél több legyen a magyar. Es hiszem, hogy íróit egy nép soha nem ülteti vádlottak padjára., csupán árulóit a betűben. A katona békében készül háborúra, Az iró háborúban készitse a békét A léleknek is szüksége van táplálékra s ki elégítse ki, ha nem az iró? De jaj az írónak ak. kor, ha maga is csömört kapott már a betűtől, a más lelkének szánt tápláléktól, A betű veszedelmes jószág. Oiyan, mint a palackba zárt szellem: bosszút, áll azon, aki öt kiszabadította. A betű bosszút áll azokon, akik csak betü- vetők, ügyes mesterek, virtuózok, de hitük s alázatuk soha. A betű és az irás ilyenkor tükörré változik s abban az iró önmaga hitetlenségét, önmagában való keserű csalódás s müvéből való kiábrándulás torz mosolyát látja meg. Am ezért kár az irás hiábavalóságát, értei, illetlenségét hánytorgatni s a szellem tragi, li urnát emlegetni, amikor nündössze egyetlen Írói tol! ideiglenes, vagy végleges kieső Hullásáról lehet sző. Az Írónak hivatása van. Ma nagyobb, mint bármikor. Igaz, hogy felelőssége is mérhetetlenül megnövekedett. Es csak az emlegeti az irás hiábavalóságát, aki az írói felelősségének igazi magasságára soha nem emelkedett, BÍRÓ JANOS — Későbbi Időpontra halasztották a Nyári- Zsoltároskert megnyitását. A Kolozsvár-hi- delvei református lelkészi hivatal közli, hogy a Nyári-Zsoltároskert akadályoztatás miatt nem nyílik meg május 4-ón. A meátiiyetés későbbi időpontra marad A m* |U$b napihoz
