Keleti Ujság, 1941. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1941-05-18 / 113. szám
1941. MAJUS 18 Öröó/í Attila: Gyermekkori emlék Szakácsnak, a szatócsnak szüleim házával szemben volt a boltja. Sötét, bolt- hajtásos üzlethelyiség volt, amajyből három lépcsőn át lehetett a lakásba jutni, amelyet keskeny üvegajtó választott el. Szakács bácsit mindig irigyeltem. Egész nap ott ülhetett a tarka cukoricás. üvegek és a finom csemegék között. Émelyítő illatú édes pálinkákat is árult és sokszor láttam, hogy amikor egy-egy vevő felhörpintett egy-két pohárka likőrt, ő is ivott. Neki nem kellett fizetnie érte. Az én együgyü gyermekfantáziámban Szakács bácsi a világ legboldogabb emberévé magasztosult. Szakács bácsinak felesége is volt s egy kisleánya. Kati. Az asszonyt ritkán láttam. Méltóságteljes külsejű, vöröshaju, szép nő volt. Puccosan öltözködött. Egyszer hallottam, amikor az üzlet előtt Sótér, a részeges kőműves mesélte Csengődi városi kertésznek, hogy Sza_ kács mindent az asszonytól kapott, amikor megnősült. — Nem volt még egy jónadrágja sem — mondta Sótér. — Az apósa Ékszerüzletében volt segéd. Amikor az apósa meghalt, akkor ment hozzá az asszony. — Miért nem maradtak a füszerüzlet ben? — kérdezte Csengődi. — So kadósság maradt az öreg után — válaszolta a kőműves. — Nagy dáma volt már leánykorában az asszony. El kellett adni az üzletet. Csak éppen any- nyi pénz maradt, hogy Szakács megve- hette ezt a kis szatócsboltot. De még ez is nagy szerencse volt reSnézve. — Aztán szeretik eymást? — kérdezte a kertész. A kőmives vigyorgott, rekedten nevetett és legyintett a kezével: — Szakács szereti.... De nekem nem kellene egy ilyen nagy dáma!.... Hiszen ez félnapon át pucoválja magát és aztán félnapon át a városban flangéroz.... Szakács meg töri magát, hajnaltól késő es. tig.... Szegény bolond.... Nem sokat értettem meg akkoriban ebből a beszélgetésből. Mindössze annyit, hogy Szakácsnak cgv jő nadrágja sem volt és most mégis annyi cukrot ehetik és annyi likőrt ihatik, amennyit éppen akar. Ez pedig elég a boldogsághoz. — gondoltam gyerekfejjel. Mondtam is a kis Katinak, hogy ,de jó dolgotok van!“ Kati azonban váltig erősködött, hogy nekik nincsen jó dolguk, mert nincs olyan szép kertjük, mint nekünk. Meg azt is mondta egyszer: — Neked jobb mamád van, mert a te mamád még nekem is uzsonnát hoz a kertbe. — Hát a te mamád nem ad neked uzsonnát? — kérdeztem. — Nem — mondta Kati szomorúan. — Nekem mindig a papám ad uzsonnát, a boltban. Kenyeret és sajtot. Kati a kávét szerette. A kisleány a kedvencem volt. Sokkal jobban kedveltem őt, mint íiupajtásai- mat. Leinkább azért, mert Kati mindig megcsodált engem és sarjadzó férfihiu- ságomnak nagyon hizelgett a szőkehaju, buzakékszemü kis Kati hódolata. Kis pajtásom volt az én állandó közönségem. Kora tavasztól késő őszig, amikor csak lehetett, áthivtam nagy, kéthol- das kertünkbe, az én gyönyörű birodalmamba és bravúros hőstetteimmel szórakoztattam. Kertünket a Kisszamos szelte át. Levetettem a cipőmet és mezítláb végigmentem a hid korlátján, élet-halálveszedelimek között. Vagv felmásztam a felhőkarcoló jegenyék csúcsára. Nyárom meg átúsztam a gyorssodrásu vizet. Vagy gyöngyhalá- szatot rendeztünk. Kati bedobott egy köve^ a vízbe és én felhoztam. És a kislány tágranyilt szemmel, őszinte csodálattal nézett reám, a rettenthetetlen hősre. A pajtásaim, ha úgy néha eljöttek hozzám a kertbe, utánam csinálták bravúrjaimat. De Kati csendesen ült a gyepen és bámulta merészségemet. És féltett. Egyszer lepottyantam az egyik jegenye tetejéről. Ágról-ágra estem. A gallyak véresre, karcolták az arcomat. Ősz volt. Szerencsémre az összegereblyézett falevélbuckára estem. De még igy is félig ájultan terültem el- Kati az ölébe vette a fejemet, zsebkendőjével száritatta a sebeimet és potyogtak a könnyei. Édesanyám meglepett minket. Már akkor egészen magamhoz tértem. Alá. posan összeszidott. A kis Katit megcirógatta és megcsókolta. Boldog voltam, hogy édesanyám szereti kis pajtásomat. Amikor magunkra maradtunk, azt mondtam Katinak: Ha megnövök, elveszlek feleségül, mert te hü nő vagy.... Kati hálásan nézett reám és csak eny- nyit mondott: —— De akkor ígérd meg, hog-y nem mászol többet a jegenyefákra. Megígértem. Gondoltam: az még nagyon mesze van, addig jól kimászkálhatom magamat. Kézenfogva mentünk át a nagy kerten. Szakács bácsi komoran ült a petróleum- lámpa mellett a boltban. — Hol a mama — kérdezte Kati. Szakács bácsi maga elé meredt. Vizes pohár volt előtte, amelyből áradt az átható pálinkaszag. — Nem is jön már többet soha haza — mormolta, — Eredt, feküdj le,... Kati sirvafakadt. Aznap este én is sírva feküdtem le. Öreg cselédüknek, Zsuzsának, elmondtam, hogy e Kati mamája világgá ment... Később hallottam egyszer, amikor Zsuzsa a darabontunknak az öreg Mátyásnak mesélte: — A puccos szatócsai elhagyta az urát.... A szőke szolgabiróhcz költözött Apafalvára..,. Az apja a Katinak. .. Szakasztott mása a kisleány.... Nem értettem a dolgot. De ettől a naptól kezdve az volt az érzésem, hogy Kati árva. Első gimnázista voltara. Nem csoda, ha már akkor rájöttem, hogy az életben a kapcsolatok nemcsak üres szavak. Láttam, hogy Katival nem sokat törődik az apja. Tudtam, hogy az anyja elhagyta. És Katit nem is neveztem másként, mint a kis árva. M W Egészen más sorsm volt, mint a kis Katinak. Pászti doktor bácsi a tél elején megvizsgált, mert fájt a hátam. Megállapította, hogy tüdöcsucshurutom van. Édes apám szomorú arccal járt-kelt egész nap. Édesanyám valósággal agyonbecézett. Két nap múlva Szicíliába utaztam vele. Kora tavasszal jöttünk vissza. Meghíztam, megerősödtem barnára sült az arcom. Az egész náz ragyogott a boldogság íól, amikor meglátott. Az apám nagyokat ütött a hátamra: — Valóságos medve lett a fiunkból — mondta édesanyámnak. Délután érkeztünk haza Kolozsvárra. Már alkonyodott, mikor átszaladtam a szatócsboltba, hogy viszontláthassam Katit. Szakács bácsi most is ott ült a pultnál — vizes pohár vojt előtte. Mintha el sem mozdult volna onnan az ősz óta. De nagyon megöregedett. Torsonborz szakállába ősz szálak vegyültek, a szeme mélyen beesett. — Szeretném Katit látni, Szakács bá. esi! Reám nézett. Megijedtem a nézésétől. Pedig nem haragudott. De annyi szomorúság volt a szemében, hogy én, a gyerek megéreztem: rettenetes gyász ülhet a szivén. — Várjon, Attila — mondta nekem. — Üljön le oda a ládára. Körülnéztem. Olyan vök az üzlet, mintha kifosztották volna. Keserű mosoly ük a szatócs arcára. — Már majdnem mindent elárverezték — mondta. ♦’•anyuit, levett egy nagy üveg selyem cukrot és nekem adta: — A magáé,.. Ingyért.... — mondta és átnyújtotta a pulton. — Aztán majd megnézheti Katit.,.. Most az anyja van nála.... Különös szorongást éreztem a szivem körül. Nem tudtam szólani, pedig nagyon örültem a cukornak. Leültem a ládára és vártam. A szatócs ivott. Reszketett a kezében a pohár. Fojtott zokogás hangjait hallottam a szobából. És pár perc múlva kijött a szobából a puccos dáma. A Kati anyja. Kalap nem volt a felén, Haja kuszáltan csüngött a homlokába. Sirt. Roskadtan állt meg a pult előtt. — Hogy történhetett? — kérdezte fulladozó hangon. — Elárverezték a lakást — mondta Szakács. — A fáskamrában aludtunk. Hidegek voltak az éjszakák.... — De hát miért nem szólt nekem?! Miért nem üzent?! Szakács rekedten felnevetett: — Mert vissza akartam adni mindent.... Nem kérni.... Hanem visszaadni.... Visszaadni mindent, ami nem volt az enyém.... Most már visszaadtam. És mehetsz, te, te.... Egy szót mondott még. amit nem értettem. Az asszony nem válaszolt. Valósággal kitámolygott az ajtón. Megeredt az eső. fújt a szél. A puccos dáma kiment a szélbe, esőbe. Szakács bácsi pedig reáborult a pultra és láttam, hogy rángatózik a válla. Magamhoz öleltem a nagy cukrosüveget és bementem a lakásba. A szobában csak egyetlenegy szakadt nádfonatu hin_ taszék volt. A sarokban pedig földreteri- tett lepedőn feküdt anyaszüz meztelen Kati. Halott volt. Félig lehunyt pillája alól rémülten meredt reám a szeme. Megborzadtam. Letettem a földre a nagy cukrosüveget és kibotorkáltam a szobából. — Szakács bácsi, mi van Katival? — kérdeztem a szatócstól Nem válaszolt. Hazaszaladtam, édesanyáin ölébe fúrtam borzas fejemet és keservesen zokogtam. Édesanyám könnyesen vigasztalt: — Szegény kis lurkóm. Látod, ilyen az élet. Azóta én is megtanultam, hogy milyen az élet. És ma már megértem, amit Szakács, a szatócs mondott. Megértem, hogy egy hűtlen asszonynak mindig mindent vissza kell adni..,, Az Isten is úgy akarja... A magyar városi jog Csizmadia Andor dr. könyve Kolozsvár, májú« 17.-Dr. Csizmadia Andor, Kolozsvár szabad királyi város aljegyzője, a kolozsvári népjóléti hivatal fiatal vezetője „A magyar városi jog“ címen érdekes és rengeteg történelmi adatot is tartalmazó városirodalmi munkát jelentetett meg. Ahogy a szerző előszavában említi, eddig hiányzott a magyar városi jog kialakulására, fejlődésére vonatkozó monográfia.. Történelmi irodalmunkban — szerző szerint — Hó. man Bálint az Árpád-kori városokról festett képet, Saalay József a XIII. századbeli életet rajzolta meg, legújabban pedig Pleidell Ambrus a városok kialakulásának történetét tár gyalta. A jogi irodalom csak egye« vároejo- gokat tárgyalt s éppen ezért nevezhetjük Csizmadia dr. munkáját hézagpótlónak, mivel a városi jogot annak kezdetétől egész napjainkig való fejlődéséig a legnagyobb figyelemmel kíséri és tárgyalja. Munkájának elején a magyar városok keletkezésének történetével foglalkozik s a szakvélemények feLemlitése után megállapít, ja, hogy a nyugat magyarországi, dunántúli K^nvvnap1941 Már most jegyeztesse elő könyvnapi könyveit szentgericei Jakab Jenő könyvesboltjában Kolozsvár Mátyás Ifípálylér 3F sz. Telej.S 27 — 45» Kérje ingjjen a könjjvnap teljes jegyzékét városok folytatásai a pannoniéi római váró. soknak és nem áll meg az a feltevés, mintha a magyar városok eredetét német alapításra lehetne visszavezetni. Voltak germán és olasz telepítések, a legtöbb külföldi telepítés azon. ban flamand vagy vallon. Pestet példán] szerző szerint hihetőleg római nyomokén volgai bolgárok alapították. A középkorban a városjogokat az úgynevezett privilógiumle vei ékben találjuk. A legrégibb fennmaradó magyarországi oklevelet Imre király 1216-ban adta ki a Patak melletti Olaszi lakóinak, amely azonban nagyobb szerepet a városok történetében később »cm játszott. A tudatos várospolitika TV Béla uralkodásával kezdődik, amikor a tatárjárás követ, kieznvényeit akarja ellensúlyozni, de végső indokát a várrendszer felbomlásában is kell keresnünk. A vár jobbágyok helyébe az autonóm nemesség lép. a kiráyi birtokok száma megkevesbbedik s igy a megerősödött nemes, ség ellen a királyok a városokban kerestek támaszt, közismert királyhüségük miatt is. A városok belső szervezete már az Árpád, korban kialakult s az aránylag kevés módosulással egész 1848-ig fennmaradt Csizmadia, dr, könyvének eme részéből mint érdekességeket megemlíthetjük - azt, hogy a városok eleinte istentiszteletle való gyülekezetből fejlődtek ki. Ezzel rokon jog az árumegállitás joga s a vámmentességhez hasonló a polgárok harmmeadmentessége, A könyv a XVII. és XVIII, század város, fejlődését külön taglalja; a feltörekvő városok között Győrt, Komáromot, a Péterváradi Sánc.ot s Zombort említve fel, ismertetve a szabad királyi városok alakulását. A szerve, zet, illetve közigazgatási jognál a XVTI. században mindinkább fontosabb szerepet tölt be a polgármester. Itt találkozunk először a polgármester fogalmával s legelőször Sopronban és Pozsonyban, A rendészeti teendő, két a középkorban a biró és az esküdtek látták el a hadnagyok és a vicehadnagyok segítségével A hadnagyok mellett a tizedeseket látjuk. A negyedes beosztás a német rend. szerből származik, élén a fertálymesterekkel (Viertelmeister.) Részletesen tárgyalja a magyar városjogokat a XVII. és XVIII, századból s a XIX. század első felében felbukkanó városi reform törekvéseket. Ezekből jólesően állapítja meg, hogy Magyarország történelme ritkán mutat fel sebtében összetákolt, alkotásokat, A korok eszmeáramlatai is mega zűröd ve a sajátos magyar viszonyokhoz átalakítva s magyar módon jutnak megvalósításra, ami sokszor meggátolt minket abban — mondja a szerző, hogy idejében megvalósítsuk és kielégítsük azokat a szükségleteket, amelyek sötét gondként lebegtek a fejünk felett. De ugyanez a lassú megfontoltság, sokszor — mondhatjuk — bölcsesség eredményezi azt is, hogy nem forgunk napraforgómódra a fob,don» változó áramlatok és eszmék felé, hanem azokat a reformokat, valósítjuk meg, amelyek a. mi- lelkiségünknek, életviszonyainknak megfelel, nek A háború előtti évek a városokra nézve kedvezőek, A huszas évek a közigazgatási szervezeti kérdésekben i« nagy változásokat hoztak. Az 1929. évi XXX t.-c. gyökeres meg oldás nélküli változásokat jelent. 1931-ben városi törvénytervezetet készítenek s a Városok Országos Kongresszusa jóvá is hagyja. Lényeges változás benne az, hogy egységes várostípusokat kiván 3 a különbséget az egyes városok között azok gazdálkodásának méreteiben akarja. Az 1937. évi VI. t.-c. a város.rendezésről és építésügyről szól s igy először jelenik meg. a városok egységes irányításának ©Ive. Budapest Székesfőváros közigazgatásának ismertetése után megállapítja, hogy a köz. igazgatás s ezzel együtt a városigazgatás re. formja még egyre kisért, jóllehet annak érdekében jelentős lépéseket tett az ország. Nemcsak bizottságok, de az egyetemek is en. nek az eszmének a szolgálatába szegődnek. Gömbös Gyula nemzeti munkatervének 11-ik pontjaként szerepel a közigazgatás s igy a városigazgatás reformja is. Az uj városigazgatási reform előestéjén adta ki Csizmadia dr. ezt a könyvét azzal a cél. ziattal, hogy rámutatva a városi jogok múltjára, amint azt az illetékesek a közoktatás, ügynél tették, itt is a régi alapra építhessenek, A rengeteg adatot tartalmazó és sok forrás, munkán alapuló mü valóban hozzájárul ah. hoz, hogy ez a reform a magyar élet iga il talajából induljon ki, ezért a városi jog és a városok szakemberei is méltán érdeklődéssel sőt figyelemmel forgathatják ezt a könyvet. KOVÁCS KAROLY Jő áru és jó Urdetésafisc JUh> alapja a jó üzletmenetnek
