Keleti Ujság, 1941. április (24. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-16 / 85. szám

J 94 1. jflPftlC i $ 16 sânak is reménykedésének is. — RUn érzéseink — mondotta — most megyénk azon részei felé keU szánjanak, amelynek lakásai még nem térhettek vissza az anyaországhoz. Nem szabad megfeledkez­nünk pillanatig sem az ö nehéz sorsukról Örömünket fokozza az is, hogy Méltóságod személyében u kormányzat olyan férfiúi álli- tott a megye élére, aki közülünk való, aki együtt volt velünk az eltelt nehéz időkben és aki éppen a közigazgatás terén egy élet ta- oaszlalataival és gyakorlati ismereteivel ren­delkezik. Külön fel kell említenem azt, hogy Méltóságod az eltelt nehéz évek alatt a nem­zeti fenntartó küzdelmek első vonalában ál, lőtt és ezenkívül talán fél sem tudom sorolni azokat a társadalmi feladatokat, amelyeket buzgón és eredményesen szolgált. Az 1918-as törvényhatósági bizottsági tagok közül csak kevesen tagjai a mai törvényhatósági bizott­ságnak és ezek feladata az lesz, hogy a régi •megyei hagyományokat fenntartsák és közöl­jék az utána következő nemzedékkel. Az uj tagoknak az elmúlt idők szenvedéseiben meg• acélfizódva kell, szolgálatok megyénket az or­szág felvirágoztatására. — A törvényhatósági bizottság tagjai kö­zött többen vannak, akik az ország más terü­leteiről válók, ezeket kéri, hogy bocsássák rendelkezésre azokat az ismereteiket, amelye­ket mi még nélkülözünk, legyenek megértés­sel és belátással az erdélyi sajátosságok iránt és együttműködésükkel segítsék élő a megye fejlődését. Mindenkinek feladata az kell tegyen, hogy a múltban szerzett tudásával, ismereteivel és tapasztalataival a rossz, vagy kevésbé jó helyébe a jobbat ültesse és a ma még bizonyos mértékben eltérő tényezők ossz, hangzatos munkájával jó jöjjön létre Dr gróf Bethlen. György ezután a megyei románság kérdéséről beszélt. Hangoztatta, hogy a vármegyében egészen 1918-ig évszá­zadok alatt együttélő különféle nemzetiségek és állampolgárok békés munkában éltek egy­más mellett. Hivatkozott arra. bogy 22 éven keresztül hirdette — és reméli,' hogy ebben nincsen véleménykülönbség, — hogy tovább­ra is szükség van az ezen a területen élő né­pek békés és termékem; egyiittmunkálkodá- sara és a testvéri együttérzés kiépítésére. Ez at. együttérzés akkor következik be. ha a más nyelven beszélő polgártársaink igazán otthon érzik magukat. Ennek az egtfüttmun­kálkodásnak azonban előfeltétele a románság részéről az állam■ iránti feltétlen lojalitás. ezred alatt az ittélő magyarság sok megpró­báltatáson ment kereszted, de létezése az idő folyása alatt soha- meg nem szakadt. Jöhet­tek nehéz idők, törökök és tatárok, jöhetett kínos százötven és vagy huszonkét év, de a magyar mutt ezsß-n a területen mégis folyama­tos és ezen a területen más nemzet nem tu­dott szervezett állami életet létesíteni, 274 ben Marens Aurelianus kivonta légióit Trá- ciából s ezután 600 éven át káosz uralkodott ezen a téren, a népvándorlás kisebb-nagyobb rajai zúdultak végig és ez a káosz tartott mindaddig, amig- az állam-alkotó magyarság ezen a területen meg nem jelent, és meg nem teremtette a szervezett állami életet. Ez ősi vármegye területe 4844 négyzetkilo­méter. Lakosainak száma a várossal együtt 340.000 ember. Kilencből öt járás maradt meg, de jelentős földdarabja a magyar biro­dalomnak, összekötő hid az Alföld felé, di­csőséges tényeknek & 'nívós csnriá'oknak ta­núja. Jelentős városai voltak ennek a föld­nek: Kolozsvár, Gyalu, Bánffyhunyad, Se­besvár és az Almás felett emelkedő Dezső- vára, amelyek az állandóságnak, az erőnek hirdetői. Bölcső, kenyéradó és megtartó, dp egyben befogadó ár is ez a föld. Hűséges azokhoz, akik tudnak vele beszélmi, megértik szavát és meg tudják hallani szivének titkos dobogását. Ennek a földnek felszínén az idők folyamán változott a lakosság száma és ösz- szetétele. Az Árpádok alatt még kilencven százaléka volt magyar és akkor egyhitii volt Azóta a magyarság számaránya megcsappant, de kérdezem, bün-e az. ha egyfajta a föld védelmében küzdve vérzik és számereje ez­által csökken. A magyor Erdély löiténelrni toviaífoói A harmadik tényező: az ember, a küzdő, a szenvedő, az érző és szervező ember Itt született ezen a-földön Sarolta, Géza fejede lem felesége, aki fiát, a későbbi Szent Ist­ván királyt keresztvíz alá tartotta. 1002-ben itt járt az első szent király, hogy megfékez­ze hitehagyó, lázongó fajtáját. Itt járt I. Béla király, aki megalapította 1061-ben a kolozsmonostori Bencés apátságot, a keresz­tény műveltség meleg tűzhelyét. Itt dobogott Szent László lovának patkója. Itt ment át és Magyarfrátán időzött több napig 1241-ben Rogerius mester, aki megírta a Carmen Mi- zerabilét. Itt járt IV, Béla király, a második honalapító és V. István, aki Kolozsvárt sza­bad királyi várossá tette. Itt kereste a szent koronát Anjou Károly és itt járt Nagy La­jos. Utána 1409.ben Zsigmond király is járt itt és kulcsos várossá tette meg Kolozsvár városát. És itt született Nagy Hunyadi Má tyás és még áll a ház, születésének helye. Az Óváriban ott áll Boeskaynak, a nagy sza­badsághősnek szülőháza és itt működött Beth­len Gábor, Erdély nagy fejedelem is. Ott vannak a letűnt időír nagyjai a bázsongárdi temető néma csendjében. Eleget adott tehát ez a föld a magyarságnak. Itt fordította le Coresi 1541-ben a Szentirást román nyelvre. Bethlen Gábor itt rendelte el, hogy a romá­nok anyanyelvükön tisztelhetik az Istent és tudósaival fordittatta románra a Szentirást, János Zsigmond 1552-ben adott parancsával megengedte, az ittélő románságnak, hogy anyanyelvén tisztelhesse az Istent, Nem azért mondottam el ezeket - foly­tatta Boga kanonok, — minthogyha tanítani akarnék, hanem azért, mivel ebben az ünnepi pillanatban jól esik számbavenni mindazt a munkát, amelyet Erdély «és megyénk nagyjai végeztek a haza érdekében. És rámutatni arra, hogy igazi lélekkel szolgálták a ma­gyarság ügyét. Az igazi haladás a jövőben is esak úgy lehetséges, ha a múltba kapcso. lódunk be és elfogadjuk a mult útmutatásait, mivel a mult az életnek igen nagy tényezője. Ezeknek a szempontoknak figyelembe vé­telével keU munkálnunk a szebb magyar jö­vőt. Csekélységem esak azt mondhatja és ígérheti, hogy a magam részéről és mi vala­mennyien, a törvényhatósági bizottság tag jai, hü munkatársai igyekszünk lenni a fő­ispán urnák és arra fogunk törekedni, hogy bátran és férfias kézzel összefogva végezzük a mai időkben fontos és nehéz és felelősség- teljes feladatainkat. Amikor ezt az ígéretet te-sszük, a jó Isten áldását kérjük a főispán ur munkájára és életére és a törvényhatósági bizottság munkájára. Koiozs-vármegye ui területe Az üdvözlő beszédek elhangzása után fel­olvasták a Kolozsvármegye területét meg­állapító belügyminiszteri rendeletet, amely szerint Kolozs vármegye: Koloze vármegye, nek felszabadult területrésze az uj magyar— román határvonal megállapítása következté­ben a vármegye nyugati részéből elvágott községek kivételével, továbbá Szolnok.Dobo. ka vármegye területéből: Doboka, Füzes, szentpéter, Kecskeháta. Kendilona, Komlós. ujfalu, Lónapoklostelke. Magyarderzse, Ma- gysrköblös, Fáncélcseh. Páncélkeresztur, Szó- teJk,;, Vajdaháza és Völcsközségek, végül Bihar vármegye területéből: Királyhágó és Körösi eketetó A tárgysorozat következő pontja a belügy­miniszternek a vármegyei tisztviselői kar ki­nevezéséről szóló rendeletének felclvasása volt. (A vármegye tisztviselő karának összetételét már előző számainkban ismertettük.'! Üdvözlő táviratok Iuczédy-Joksman Ödön fálispán te.tt ezután javaslatot a Kormányzó Ur Öfőmóltóságáho/ és a magyar’ királyi kormányhoz küldendő üd­vözlő táviratok tekintetében.- Dr. Szász Ferenc vármegyei főjegyző fel­olvasta az erre vonatkozó alispáni előterjesz- ést, A táviratok szövege a következő: Vitéz ■nagybányai Horthy Miklós Kor­mányzó Ur Ő Főméttóságánák Budapest A nehéz időkben reménységgel és imádsá- gos szívvel tekintünk országgyarapitó Kor­mányzó Urunk őfÖméltósága felé. Kérjük az Istent, tartsa meg Őt munkaerejének tel­jességében, hogy nagy célkitűzését, Szent Ist­ván Birodalmának visszaállítását mcgvalósit- Jutssa. Kolozsvár, 1941. április hó 15-én. Kolozsvármegye ti^roényhatósdgi közgyűlésének határozatából Iuczédy-Joksman Ödön főispán (Cikkünk folytatása a 6-ik oldalon.) Május 2.-án nyílik és a teljes siker elé néz a Budapesti Nemzetközi Vásár Hetek óta folyamatban vannak a bu­dapesti Városligetben újból mindazok a munkálatok, amelyek a Budapesti Nemzetközi Vásár szer ve zéséhez- épí­tészeti megvalósításához szükségesek. Különösen az utolsó napokban vett gyors iramot az építkezés. Jellemző a munka sürgősségére, hogy a Vásár már az elmúlt héten volt kénytelen a kormány engedélyét kérni ahhoz- hogy a pavilonok építéséi vasárnap se kell­jen szüneteltetni. A Vásár városligeti területén a kö­zönség máig’ máx közel negy ven, hatal­mas méretű csarnok építkezését látja. Akad köztük olyan épület, ahol még esak a vas» vagy a deszkaváz áll- olyan is, ahol a falakat már bevonták a kár­pitozok, de találkoztunk már jó egyné­hány olyan pavillonnal is> amely mel­lől már a festők is elszedték az állvá­I nyokat, jeléül annak- hogy ezek már végérvényesen kész csarnokok. A számos magyar nagyvállalat vál­tozatos épületei mellett különösen érde­kesek a külföldi államok ’részére ren­delt nemzeti pa Villonok, amelyeknek alapvázából is jellegzetesen bontako­zik ki az egyes nemzetek stílusa. A be­rendezés utolsó munkája az Iparcsar­nok és a különböző szakmai i>aviHonok belső beosztásának építése. Értesülé­sünk szerint, ezt e héten már megkez­dik. • Mindezzel a munkával párhuzamban gyors ütemben folyik a résztvevő mint­egy 1500 magyar vállalat helykijelölé­se. A Vásár ennek a kérdésnek egyénen ként való letárgyalására a szakmai csoportok tagozása szerint, egymásután hívja meg az érdekelt kiállítókat. Hangsúlyozottan figyelmeztetik ezzel kapcsolatban a kiállítókat, hogy a meg hívóban jelölt időpontot lehetőleg pon­tosan tartsák be- Érdeke ez az egyes kiállítóknak, akiknek óhajait és külön * empontjait csak a megjelölt időpont­ban tudják figyelembevenni, de kollé giális kötelessége ez az egyes cégeknek a többi kiállítóval szemben is, mivel a hely-kijelölés fennakadás nélkül való lebonyolítása általános kiállítói érdek. A Vásár egyébként az előkészületek menetéről a napokban jelentést tett a mértékadó hivatalos tényezőknek, akik megelégedéssel vették tudomásul, hogy a május 2-án megnyíló és május 12-ig nyUvaáUó Budapesti Nemzetközi Vá­sár munkálatai — a rendkívül) UNJ- eU lenére — a teljes siker jegyében , o- gramszerüen bonyolódnak le. Sajüos, Hogy' a mindnyájurifc "által óhajtott cél elérését akadályozza az, hogy a Magyar- országhoz vissza nem csatolt területeken olyan állapotok uralkodnak, amelyek gátol­ják az általunk hőn kívánt együttérzést. A kívánatos állapot bekövetkezése a legna­gyobb mértékben függ attól, hogy a két szom­szédos ország területén megvan-e a- viszonos­ság, mert anélkül nem tudom elképzelni, hogy ez a kérdés, mindnyájunk óhajára, nyugvó­pontra juthasson. Beszéde további részében a közigazgatás ál­fa kanos kérdéseivel foglalkozott. Hangsúlyoz­ta, hogy beszédének nem akar kritikai célzata lenni A közigazgatás menetén keresztül ér­zékeli az állampolgár az állam létezését és működését. A közhatalom gyakorlásában min­den tisztviselőnek ezt kell elsősorban szem előtt tartania. Sajnos, az utóbbi évtizedekben és nemcsak ebben az országban, de talán a világ minden államában az állami élet bonyo- lul volta és a felvetődé' kérdések és állami feladatok sokasodása miatt még jobban ki­alakult az a tényező, amelyet jó, vagy rossz értelemben bürokráciának nevezünk. A bü­rokrácia sokszor annyira megterheli és bo­nyolulttá teszi az ügyek elintézését, hogy még a tanult osztályt is nagy feladatok elé állítja, hát még az ország lakosságának nagyobb ré: szét. Azt szokták felhozni, hogy erről senki sem tehet. Ennek ellenére mégis azon kell munkálkodnunk, a törvényhozásban, a kor­mányzatiam és az önkormányzati szervek mű­ködésénél is. hogy állandóan kiküszöböljük mindazt., ami a közigazgatás működését meg­nehezíti és azt állandó munkával simábbá és eredményesebbé tegyük. A beszéd befejező' részében azt hangoztat­ta, hogy a mai körülmények között nincs he­lye a pártoskodásnak, a fennálló pártok kö­zötti ellentéteket el kell hallgattatni és vala­mennyiünknek közösmi kell dolgoznunk az egyetlen cél érdekében. Hiszen azt mondhat­nák, hogy talán a kormány sem egy párt kor­mánya, hanem úgy kell azt tekintenünk,' mint az állam kormányát és mindnyájunk feladata ezt vállvetve szolgálni. Üdvözölte a főispánt, mint aki a megyében a kormány kiküldöttje és biztosította arról, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai mun­kájában teljes erejükkel és tehetségük szerint támogatják. Végül a törvényhatósági bizott­ság tagjai nevében eredményes munkásságot & Isten áldását kérte a főispánra. „Újra visszatértünk, hogy népünk vezetését átvegyük" u^ornijuiv ra a naia* szuvujik csstwwj ab, ue u^yttu akkor hálával áldjuk felszabadít ónk nevét is. Különös liálávall telik meg a szivünk és öröm­mel a lelkünk, hogy ennek a vármegyének élé re dicsőséges Nagy Urunk olyan férfiút he­lyezett, aki hosszas közigazgatási pályáján szerzett +apasztaMokka!l, mint elsőrangú szakember veheti át a vármegye felszabadult részeinek vezetését és jelleménél és egyénisé­génél fogva, mint igaz férfin, valóban atkaí- mas erre a díszes állásra. Valamennyien tud- ink. hogy .jóban és rosszban osztályos tár­sunk volt. törhetetlen magyar érzése mély és gyakorlati vallásossága, az embernek az em­berben való megbecsülése, az ifjúság oártolá- ,sa és a szegények felkarolása jellemzi ét ezek biztosítékot nyújtanak a jobb jövőre nézve. Olyannak ismerjük őt, akiben nincs a esa- g kardsáénak árnyéka, sem és alkalmazhatlak reá nagyítás nélkül a költő klasszikus szavait: „Vir integer vitae sceleris que pluris" — — .Zord időket élünk, aradkor a történe! met újra vérrel írják és ezért a gátakra, a/ élre becsületes, bátor férfiak valók. A törvényhatósági bizottság' ilyen férfiú vezetése alatt bátran vállalhat ja a felelősséget, ennek a vármegyének népe előtt: azért, liogv megérti az idők szavát és a követelményeknek megfelelően fogja vezetni a közgyeket; Ezt annál inkább teheti, mert a jövőt nem lehet építeni a mult számbavétele nélkül. A múlt életünknek és hatalmunknak egyik eleme — mondja egy nagy tortéíiettndós. — Senki nem érzi ezt úgy át, mint az erdélyi magyar­ság. Ezeréves múltúnk egyik eleme és tápláló forrása annak a nemzeti érzésnek és öntudat­nak. amely minden időben erőt adott, hogy ne csak puszta életét tartsa meg, de az ittélő népek versenyében politikai és művelődési té­ren egyaránt vezető szerepel játsszék és en­nek a földrésznek szervezője és megtartója tegyen. Ez a magyar élet mindig a magyar állam keretében zajlott le. vagy )>edig, ha államszer- kezetileg külön szervezettség alatt is élt, de az összmagyarsággal mindig szoros lelki egység­ben. Mik voltak ennek az életnek, ennek a mutt-1 nak összetevői, erőténvezői. Három ilyen té- g nyező van: az idő, a föld és az ember. A haza fogalma, irta elhunyt miniszterel­nökünk. Teleki Pál gróf, nem pitsztán eszmei fogalom. Olyan tér ez, melynek tartalma va­lóságos és olyan talaj, amelyben igazi élet­forma gyökerezik. Az idő. Ezer esztendő és ez egy nemzet éle­tében is jelentős időtartam. Ez alatt az év­Dr. Boga Alajos pápai prelátns üdvözölte ezután a főispánt és a törvényhatósági bizott­ságot. — Méütóztassék megengedni nekem — kezdte beszédét, — hogy az előttem szóló ke­gyelme: ur mély távlatokat megállapító és meglátó üdvözlő beszédéhez bejelentsem csat­lakozásomat. Lehet-e csodálkozni azon, hogy lelkünket és szivünket a mai díszközgyűlés al­kalmával nagy öröm tölti be, amilcor újra visszatértünk, hogy népünk vezetését átve­gyük. A számüzöttek, a közügyek vezetéséből kizártak öröme megokolt, indokolt és igazsá­gos. Mert ezzel a történelmi igazság kapott elégtételt. Az igazságnak aa a természete, hogy mindig követeli a maga jogait. Az igaz­ságot megölni végleg még sem lehet. Lebir- hatatlan erő ez, elpusztíthatatlan és mint. az első napsugár megrepeszti a jég kérgét, a föld göröngyét és a kőszikla alól is kihozza a ta­vasz virágát, Ugyanúgy a lebirhatatlan törté­neti igazság is vaskövetkezetességgel követeli a maga jogait. Mi mint számüzöttek, nem­csak az újra visszanyert édes anyaföldre

Next

/
Thumbnails
Contents