Keleti Ujság, 1941. április (24. évfolyam, 74-97. szám)
1941-04-12 / 84. szám
19 4 1. H V S V E 1 MCEtxsmZirszt'ti ....... ....mmmmmmmm^rnrnrnrnrn • • Üstökös a kéményen Társam az előfizetési nyugtnkÖnyve't cipelte, én az Írógépet. A szerkesztőségben a lelkünkre kötötték a sok előfizetőt és a riportokat. Mind ujjongtunk, milyen nagyszerű is lesz ezután a lapunk! Aki már járta az erdélyi falvakat tudósitási szándékkal, az tudja, hogy az Írógép ilyen helyen nem ért rá cikket kopogni. Kérvényt és fellebbezést gyárt ilyen helyen az irógépész. A primár és a szekretár nem írták meg az András gazdáók kérését s ők pedig nem tudtak románul. Az egyik faluban már eltöltöttünk egy napot, amikor a pap azt mondta: — írd meg ezt, aztán nem bánom, ha már menni akartok, ebéd után elégedlek. Úgy számítottunk, hogy délután már » másik faluban leszünk. A pap utra- ralóul a markunkba nyomott egy sörösüveget, telve hires szilvóriummal. A fuvaros azt mondta: — Napvilág ott kéne lenni... Nagy hó volt, fehér a világ s a fák is üvegből. A lovak fújták a gőzt s mi csúsztunk utánuk a szánban. Aztán, shogy egy dülőutra érkeztünk, reszelni kezdett a két szántalp. Fagyott föld horzsolta. A hideg futkosott a hátunkon, mintha csiszoló papirt kapir- gáltunk volna. — Miért csupasz itt az ut. bácsi? — kérdezte a társam, aki Biharországból származott. — Az Ojtoztól. — Mit mondott az öreg? — Azt, hogy az Ojtoz szele eltakarította a havat. — magyaráztam. — Néha hiába havaz, még sincs számit. — S akkor? — Akkor nem szánkózik az ember. Tudhatnád. Megsértődik s csendesen szipog a hidegben. A lovak neheze?) húznak, úgy. gondolom. hogy nyögnének is. ha az nem az ember természete volna. Tgy csak feszítik magukat a hámban. A társam beszélgetni akar. — Azzal biztattál, hogy itt majd találkozom az igazi Erdéllyel. — Azzal. — Hát melyik az? Te tudod legalább? — Hogyne tudnám. — Akkor mondd meg nekem is. — Azt nem lehet megmagyarázni. Csák érezni lehet, — felelem bölcsen. Most balról egy patak medre közeledik,. kétoldalt a parton lebzselő fűzfák. Megtorpanhatott itt a szél, mert az úti havat mind ide hordta. A lovak mingyárt hasig járnak benne. Elakadunk. — Az ántiját, — ádázódik a fuvaros. — Fordítsd le, — kér a társam. — Azt mondja, hogy nem lehet tovább menni. Hófúvás van. Úgy látszik, ma megint a pap vendégei leszünk.’ A társam morog, hogy neki már gyomorégése van a káposztától, füstölthustól és szövetkezeti bortól, amivel megtiszteltek minket. És hangyasavnak gyalázza az enyedi bort. Ennyi elvetemültségre már kihagy a szelidségem. — Akkor itt hálsz. — Az pedig nem jo, — vélekedik a fuvaros. — Hideg szállás esik a hófúvásban. Visszamegyünk a paphoz. Szivesen fogad s kedvességgel szolgál. Tegnap elfelejtette a falu nevezetességét megmutatni, most áthivatja Kocsis Mátét, aki a tavaly jött haza a fogságból, valahonnan Ázsiából. írjak valamit róla. Odakinnt ömlik a hó és fütyül a szél. Vacsoratájban előkerül a pap tanítónő- nővére is, akit kitettek az állásából s elvették az iskolát. Jön az ura is, aki Laborfalván könyvel a malomban. Az asszony vezeti a háztartást és vacsorával kinál. A férfinek szomorú bajusza van. A rádió mellé bújik s végig hallgatja a híreket. Töprengő arccal figyel. Néha felhúzza a szemöldökét és a ja- pán-kinai háborúról szóló jelentéseket már a revízió biztos jelének tartja. És elmondja, hogy meggyőződése szerint, Japán kétségtelenül mellettünk vau, csak idő kérdése, hogy mikor végez Ázsiában s akkor majd a vérségi kapcsolatok gyakorlatilag is megnyilvánulnak. Senki sem vitatkozik vele, mégis sokat beszél. Én arra a falura gondolok, ahol a mult évben tizenhét családot téritettek át görögkeletinek. A papnak is ilyen gondolatai lehetnek, meri idegesen dobol az ujjúval az asz talon. Az udvaron forgatja a havat a szél. Néha megzörgeti az ajtót is, mintha be akarna jönni. A lámpa fénye ilyenkor alázatosan pillogtat neki. A szél, a hófúvás, az ital, vagy az erdélyi tél, de valami ráül az idegekre. Bódult-fáradtak vagyunk. Ilyenkor lát szénfekete farkast a falusi ember s találkozik az utcán saját magával a lélekelemzésbe habarodott városi. A le- jobb volna nyugodtan lefeküdni, de várjuk Kocsis Mátét. Aztán kétszer zörget a szél s harmadiknak megérkezik a vendég is. Zuzmarás a szemöldöke, borotvált arca van és kürtőnadrágot visel. Nyakkendője nincs, de látszik, hogy már nem tartozik egészen a falu közösségébe, valahonnét magasabbról figyeli a dolgokat s úgy biIrtfí : Dávid Iván rálga’t, amint messze járt férfiúhoz illő. | A pap felcsap idegenvezetőnek s bevezet Kocsis Máté távolkeleti rejtelmeibe. Udvariasan jegyezgetem a sok állítmányt s Kocsis Máté, aki érzi. hogy ő az alany, dicsőségéhez képest iszik és bátrodik. Bőg a szél s vonítnak a kutyák. Aztán elfutnak valamerre s a pap buga azt mon 'ja: — Farkas jár a faluban. — Most az ideje, — nyugtatj. meg a plébános. — Ez már Erdély? — kérdi a társam. — Még nem egészen, — nyugtatom meg. Iszogatunk s értelmeskedünk tovább. A pap sógora hamar megadja magát a szesznek s alázatosan mondogatja: Szuez jelen 2 háború u* szakaszában] A Szuezi csatornában lázas munka folyik. Német nagyhatósugaru repülőgépek két hajó egységet oly súlyosan megrongáltak, hogy azok megfeneklettek. Megkerülni nem lehet őket, a csatorma ehhez nem elég széles. így a roncsok előtt és mögött több százezer ton. na űrtartalmat kitevő hajóegység zsúfolódott össze. Német távélfelderitők által készített felvételek világosan mutatják, ahogy hajó. ha jó mögött várakozik az ut szabaddá tételére. Az akadályok elhárítása talán épp most fejeződhetik be. Anglia számára a Szuezi csatorna ma már sokkal több, mint egyszerű kereskedelmi ut — az fiszak.Afrikában működő nagy létszámú angol seregek teljes ellátása a Szuezi csatornán keresztül bonyolódik le. Alig van élei- miszer, amit az ott lévő csapatok a helyszínen szerezhetnének be. A csatorna forgalmának megzavarása igy hadászjati szempontból rendkívül nagy jelentőséggel bir az angol hadvezetésre nézve, de épp ily érzékenyen érinti az egész angol be. hozatalt is, A Szuezi csatorna a. Szigetország és gyarmatai között áz utat kereken 40 százalékkal röviditette meg. Az utolsó békeévben a csatornán angol lobogó alatt 3000- nél több hajó haladt át több, mint 17.4 millió össztonna tartalommal. Anglia összára készletének egyötödét nyersolajszükségletének egyharmadát a Szuezi csatornán keresztül hozza be. Ha a csatorna időnként nem használható, úgy a hajóknak meg kell kerülniök a Jóreménység fokát. Ez az útnak tekintélyes meg hosszabbodását jelenti. Aki Bombay.ból Szuezen át utazik Londonba, 6000 km. utat tesz meg, a Jóreménység fokának megkerülésével azonban ez a távolság 10,700 km-re nő. Ez pedig nem csupán idő, hanem közvetve hajóür veszteség is, amit Anglia ma nehezebben tud elviselni, mint bármikor eddig. Egyébiránt ma már a Földközi tenger Anglia számára katonai szállításokra amúgy is alig használható, a kereskedelmi forgalomból pedig teljesen kikapcsolódott. A Szuezi csatorna közlekedési és hadá. szati jelentőségét az európai háború jelenlegi szakaszában az a körülmény emeld ki, hogy ha a csatornát bármely ok tartósan kapcsolja ki a nemzetközi hajófogfalomból a Bombay útvonalat Trieszttől 37, Genustól 32, Marséi! létől 31, Bordeaux-tól, Liverpooltól, Londonból 24 nappal hosszabbítja meg. Ez pedig sorsdöntő fontosságú azoknak az európai államoknak szempontjából, amelyek az angol Ígéretek mézes madzaga után sóvá. rogva várnak az Amerikai Egyesült Államok kormányától ígért „hathatós" segítségre, A mellékelt térkép szemléltető hűséggel tünteti fel az Eden északafrikai és törökországi tárgyalásaiban és a most megindított északafrikai német-olasz támadásban külön, leges időszerűségre emelkedett Szuezi csatorna vonulásét. A világnralmi versengés középpontjába jutott nemzetközi vizűit teljes hossza 160 km. Északon Port Szaidmál kezdődik a Földközi-tengerbe kiépített 2 és fél —1 és fél km. hosszú mólókkal, majd a Men_ saleh.lagema keleti partján végigvonulva El Kantora után a Ballah-iagunát is átszelve, 15 km. távolságban a Timszah-lagumán halad át és a szerapeumi szifciavidékfoe vájt lß km. hosszú csatornán át a 220 négyzetki tóméter nagyságú Keserű-tavakon vonul végig s innen majdnem nyílegyenesen déli irányban éri el a Vörös-tenger északi «üeefcében levő Szuezi.öblöt Igen fontos tényező a mai korszerű hadviselésbe" az, hogy bár a Szuezi csatorna szélessége a vizszin magasságában 100—130 m., a hajózás szempontjából csak a közepe számit 35—50 m. szélességben. A csatorna medrének mélysége 12 m. Néhány elsüllyesztett hajó leírhatatlan forgalmi zavarokat okozhat s bizonyos, hogy a Balkáni-félszigeten, valamint az észiak&frikai harctereken bekövetkezett fordulat a Szuezi csatorna hadászati helyzetében is sorsdöntő fordulatot eredményez. S ez a fordulat véglegesen eldönti az amerikai segítség kérdését is — Japán mellettünk van, megmondom előre, hogy Japán... Unjuk Japánt s reménytelenül bólogatunk a könyvelőnek. Aztán Kocsis Máté azt mondja: — Hallották-e? Uj tanitó jön. — Hát elmegy ez az átkozott? — tör ki a kenyerétvesztett keserűség az asz- szonyból. Az iskola régen az egyházé volt. aztán az állam elvette, őt kitették s most regali. hegyesarcu régáti a tanító. Az ő érdeme, hogy amikor jöttünk, az iskolásgyermekek feltartották a tenyerüket s azt mondták: — Szenetáte! Valahogy összekeveredhetett bennük a szó hangzása s a mozdulat formája, mert úgy hangsúlyozták, mintha azt mondanák: — Állj! Itt tilos járkálni! A pap bólogat: — Hát elmegy a tanító.. — El. — S megint jön egy ugyanilyen. A gyermekek nem tudnak magyarul olvasni. Még az imakönyvből sem. Mi pedig nem taníthatunk mindent a templomban. — Tegnap az enyém is azt mondta nekem, szenetáte! Megvertem s megtanítottam japánul. Inkább ngy mondja. Pedig a papok megtaníthatnák, úgyis eleget beszélnek. Kocsis Máté mondta ezt mérgesen, hogy valakin kitöltse a keserűségét. A pap nem akarja észre venni a, célzást. Kocsis újra tölt. — S Kerekes Nagy Danit nem temette el. — Nézze, Kocsis uram. — próbálja csendesíteni a pap, aki szégyenli a dolgot. A végén még azt hiszik, hogy rossz papja a falunak. De az egyházi törvény is — törvény. — Nem nézem, plébános ur. Még jó, hogy nem a pópa kaparta el szegényt. Mert az megtette volna. — Én nem tehettem meg. értse meg. Mert Róma azt parancsolja, hogy az öngyilkosnak nem jár beszentelés. Csak ima. Kerekes Nagy Dani pedig felakasztotta magát. A Szentszék párán csői. nem én! — Az pedig hiába parancsolgat, ha nem ismer minket. Itt máskép vannak a dolgok, mint Rómában. Iskolánk mái úgy sincs. Hát temetésünk se legyen? Már keményen vitatkoznak, a hangjuk érdes lesz. Kocsis nem érti. hogy ha itt különleges helyzet is van. a törvény nem változhatik. A pap pedig érzi. hogy ezt á szócsatát m'eg kell nyernie minden áron. — Én ÍTÓádkoztam..: ' — Ne imádkozzék. Temesse el! Azért magyar pap. Élessel lövöldöznek egymásra, nincs irgalom. Már számlálom a szavakat, hegy mikor szólják közbe békítőén. Hí szeri a két ember itt nem Róma tör vényén vitatkozik, hanem az elvett magyar iskolán. Ha ott magyarul tanítanának. nem volna ennyi kérdés. Nem a temetés bántja őket. hanem a falu idegenbe-vomlása. Kocsisnak nem az egyház törvénye nehéz, hanem a rah- ság. Piros már az arcuk és az asztalt fogják haragvó kínjukban. A társam szén der eg. Akkor az asszony, aki az ablakhoz menekült a jejenet elől. ijedten mondja: — Jaj, üstökös! Odaszaladunk. Az iskola kéményén ül az üstökös. A kéményből emelkedik, a szikrákban szétfoszló tűz füstösen halványodik el. A szét megcsavarja s most olyan a kéménytfcz. mint egy üstökös. — Ég az^ iskolánk! — kiált a pap. — Az már nem a miénk, — sötétedi! el az asszony. — Égjen. — Igen. de a falu építette, — szól Kocsis Máté. Kapják a kabátokat s a pappal együtt kirehénnak. Odakinnt fejszét és vedret keresnek. A zajra felemeli a társam a fejét. — Tűz van? Mi ez? — Erdély! — felelem. ipanálla atok.gyárak fígyelméfie' Az ipartörvényben előír*. az Iparfelügyelőség által visszeá 1 'itot I üzemi munkarend és ennek függeléke kiadásunkban megjelen I és könyvkereskedésünk J ben (Kolozsvár. Mátyás I király-tér 8. sz.) kapható. I Minerva Irodalmi és Nyomdai Mgintézet R,-T. | i
