Keleti Ujság, 1941. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1941-02-02 / 27. szám

in ^ y. rnn ut) an z Ja it mna Sándov : KÉT EBÉD FELESÉG: Most elárulhatom neked, hogy aSkor tévedésből a kávéseprőt vit tem be leves helyett. FÉRJ (kanalazza a levest, majd un­dorral eltaszitja): Na, kegyedet se hiv- nák meg konyhafőnöknek a »Savoy“­A,-: ■ emberi együttélés leggyakoribb formája a házasság. A házasság két legjellemzőbb határköve pedig két ebéd: az első ebéd és az utolsó. Az első ebéd amikor minden „kifogásta­lan" és az utolsó ebéd, amely oly „pocsék", hogy utolsó fogásnak nem is jöhet más, mint a válóper. (A két ebédet dialog formájában adjuk. A két jelenet, válni szándé­kosé házastársakkal szemben kézirat­nak tekintendő.) AZ ELSŐ EBÉD. (TUDNIVALÓK: Szín: a fiatal há­zasok vadonatúj ebédlője. Két napja volt az esküvő, ma ebédelnek először.) FÉRJ: (a terített asztal mellett ül és ■ azzal próbálja elverni iszonyú éhségét, g hogy keresztrejtvényt fejt. Az ebédlő órája tizenkettőt üt.) FELESÉG ( bekiált a. konyhából): Azonnal Putyftóm, csak befőzöm a le­vest. FÉRJ (kikiált): Ugyan Mutykóm, édes* hiszen ráérünk. Csak ki ne fá­raszd magad boldogságom. (Felváltva, szabályos időközökben, hol kéket, hol zöldet lát az éhségtől.) FELESÉG (bekiált): Pintyipuntyim ugye türelmetlen vagy» de most jöttem rá, hogy a rántásba liszt helyett gip­szet tettem. Tudod ez a fene hasonlóság: liszt és gipsz» az ember igazán nem cső dá, ha összecseréli őket. És ha még azt is elárulom, hogy állandóan az én kis férjecském jár az eszemben ... Vigyázat f a jm osí*' ^ Dírmol hashajtót utánozzák. V Ügytlien, mert minden tablettán ., ■âgŞâBftb«' a „DARMOL" szónak és T alakú A bevágásnak kell lenni. Kimondd- (mmnt uBSBl ,an eredeti csomagolásban kérje. lillF yaSKSSft FÉRJ (lelkesen kikiált): Csillag-bom- bóm, én a legszívesebben cipőkrémmel enném a levest, akkor legalább tud­nám. hogy minden gondolatod nálam van. (Éhségében kis darabkákat tördel le a tányérjából és azt majszolja.) FELESÉG (végre délután 6 órakor megjelenik az ebédlő ajtajában, tálcán hozva — valamit): Itt az, ebéd édes. a kiégi feleséged első főztje- (A levesből kitesz a férjnek, majd magának.) FÉRJ (kanalazza a levest elragadta­tással): Hanem akárki akármit mond, ez a ... ez a kávé remek. És igazad van szivecském, szakitani a szuvas hagyo­mánnyal. hogy a kávét az ebéd végén és kis csészében . •. FELESÉG (oly édesen kocán fel, mint egy szerelmetes gerle): Jaj de bu-; tika vagy szivecském, hiszen ez nem fekete, hanem paradicsom-leves!... Férj (extázisbán): Peeerszeü És most bevallom, hogy kávénak nem is volt olyan remek. De levesnek... (Elragad­tatással csettint, aztán valamit rág és le akar nyelni• de nem megy.) FELESÉG: Mi az szivecském? FÉRJ (a'„valamit“ kiveszi a szájá­ból» örömmel): A bizonyítók! A paradi­csomos üveg dugója!! FELESÉG (bájos duzzog ássál): Na látod és nem akartál hinni nekem. És úgy láttam, hogy nem izük neked a leves. FÉRJ (elszántón): Nekem?! Már mint nekem ne izlenel! Na nézz ide: (lenyeli a dugót.) És kijelentem neked,, hogy ha nem dugóval csinálod a levest — elválunk. (Csengőn kacag.) FELESÉG: Édes vagy! FÉRJ (végre megette a levest, gyor­san, megkönnyebbülten): Hát ez felsé­ges volt. így, esküszöm neked, még nem laktam életemben. Hiába, csak más egy szerető asszony főztje. Csókollak édes. köszönöm szépen. FELESÉG: Mit köszönsz? FÉRJ: Az ebédet Pityiputyim. FELESÉG: Az ebédet?! Hát mit gon dőlsz, csak egy levest adok én ebédre az én férjecskémnek?! ’ FÉRJ (élénken): Drága gyöngyvirá­gom, kijelenthetem neked, hogy bőven elég egy ilyen felséges leves. Édes an­gyalom ismétlem és különben is ma egy tálételes nap van és egyáltalán úgy el­laktam •. . FELESÉG (pityereg ve): Nem akarod végigenni az első ebédemet... FÉRJ: Én? Én nem akarom?! (Ret- tenthetetlennl): Hood! FELESÉG (hozza). FÉRJ: Milyen sült ezüstmadaram? FELESÉG: Fatányéros. FÉRJ (meghatva): A kedvenc ételem! (Csók.) Istennő vagy. (Eszik.) FELESÉG (gondosan): Nem kemény a hús szivikém? FÉRJ (rág): Ez kemény? Mint a vaj. Olvad el az ember szájában- (Iszo­nyú erővel rág.) FELESÉG: De akkor miért rágsz olyan nehezen? FÉRJ (őszintén): Tudja a fene, szi­vecském. FELESÉG (felsikit); Pintyőkém, hisz te nem a bust eszed, hanem a fa tányért. FÉRJ (csengőbben, boldogan félka­cag): Ja, vagy úgy. (Felül teszi a húst és vág belőle. (Rág-) FELESÉG: Na? FÉRJ (visszafordítja megint az egé­szet és a fatányérból hatalmas szeletet véig): így jobb szivecském, a fatányér puha-fából van ... De mi az, hogy pu­ha vagy kemény... Főzz acélt vasbe­tonnal, de Te főzzed királynőm ... Egy­általán ini az- hogy étel... gyere, csó­kolj meg! .. . UTOLSÓ EBÉD. (TUDNIVALÓK: Szín és személyek mint az első jelenetben. Idő: valamivel az első ebéd után.) FELESÉG (ül a kifogástalanul meg­térített asztal mellett és keresztrejt­vényt fejt. Déli 12 óra.) FÉRJ (be, csak így): Persze, ebéd még nincs. FELESÉG: Mi az, hogy nincs? Már égé félórája várlak vele. FÉRJ: Félórája? Úgy?! Na, az is gyönyörű ebéd lehet! Az már nem is ebéd, az eddig már egy kihűlt tetem, azt tedd ki. mim a holttestet az. udvarra. Rémes! Na, hozd már, hozd már!! FELESÉG (behozza a levest): De •ideges vagy. FÉRJ: Ideges? Már csak éhes. Hol vannak az idegeim ..' FELESÉG: Na itt van, tessék, egyél. Nekem fáj a fejem. FÉRJ (megkóstolja a levest): Mi ez? Mi ez.- kérlek? Mi itt előttem ez a vö­rös rém? FELESÉG: Paradicsom-leves­FÉRJ (gúnyosan felkacag): Ez ke­gyednek asszonyom, paradicsom-leves? Ez? Ez tégla-lé belehullott vakolattal. (Álmodozva): Emlékszel az első ebé­dünkre.». az igen, az leves volt. Iste­nem, hogy egy kis dugó-darab került belé... Érdekes társadalmi mozgatómról ad hirt a Mai Nap c. budapesti lap. A Hargitává ralia Székely Női Tábor, amely eddig is huszonkét év óta a Székelyfiúd kérdéseivel foglalkozott, elhatározta^ hogy Erdély Idegenforgalmának fellendítése céljából széleskörű és részletes munkaprogramot dolgoz Id a ,,fizető vendég“ rendszerének Erdélyben való meghonosítása érdekében. Az aprólékos előkészítő munka odáig terjed ki, hogy összeírják az ilyen fi­zető-vendéglátó helyek esetleges szükségle. telt is. A legérdekesebb elgondolások közé tartozik a fizető vendég étkezési ellátása, merthiszen, ha a vendég jó kosztot kap, jól is érzi magát és annál tovább maradj * ba. FELESÉG: A ,,Savov“-t ne említsd, ott leves helyett tégla-levet adnak va­kolattal­FÉRJ: Az nagy tévedés. FELESÉG: Ezt a levest tudniillik a ,-Savoy“ -bél hozattam. FÉRJ: Na jójó, mi van még? FELESÉG: A kedvenc sülted: fatá­nyéros. FÉRJ: Megölsz, értsd meg, megölsz ezzel az állítólagos kedvenc ételemmel. FELESÉG: Ha jól emlékszem, nem is olyan régen, még rajongtál ezért az ételért. Különben is az első ebédünk után most van másodszor. FÉRJ (legyint): Azóta már jól va­gyok lakva — mindennel. Na, hozd már azt a kedvencet, hadd essek túl rajta. FELESÉG (behozza a fatányérost-) FÉRJ (belevág, olyan puha a hús, mint a vaj. Erre lecsapja a kés-villát): Nem közölnéd „életem“, hogy melyik fele ehetőbb? Itt fent ez a kőzet, vagy e deszkalap itt alant? FELESÉG: Mondd meg őszintén mit akarsz? FÉRJ: Enni akarok. Halkan és igény tel énül enni akarok (váratlanul ordíta­ni kezd): Valami puhább kőzetet aka­rok! FELESÉG: Első ebédünk alkalmával acélt akartál betonnal. ■ • FÉRJ: Két napos havas korában mi­re nem képes az ember! ■.. FELESÉG S' ennyi idő után már igy beszélsz? FÉRJ: Hja, ha te ennyi idő után már igv főzöl!? Tészta van? Milyen van? FELESÉG: Almás, túrós, csokoládés, lekváros, vajas, diós, tejfeles és még nyolc féle. Hogy egyszer már ne lehes­sen kifogásod. .. FÉRJ: Várjon csak asszonyom: van olyan kis kerek tészta, kívül sötétkék, belől piros pettyes, alul mogyorós, fe­lül szilvaiz és az egész át van lőve nyíl­lal? • FELESÉG: Bevallom, eg az egyféle nincs. FÉRJ (kiált): Hát jegyezze meg asz- szonyom, hogy én abban a nőben, aki az urának nem gondoskodik ilyen kis kerek: kék meg szilvaizes izéről, abban én végzetesen csalódtam- És mivel elég erősnek érzem magamat ahhoz, hogy megkorrigáljam a sorsomat és mivel utálom a lemondást és gyűlölöm a bele­nyugvást (iszonyúan ordít) jegyezze meg- asszonyom, hogy elválok!!! FELESÉG (minden felindulás nél­kül): De miért kell ahhoz úgy ordítani? (És elválnak.) A nagyszabású előkészületekről beszámoló cikkben azonban a következő részletre fi­gyeltünk fel: ,,Az elrománosodott erdélyi főzést először is át kell hangolni magyar konyhára. Nehéz lenne azonban minden vendéglátó háziasz- szonyt kioktatni a mi közönségünk Ínyére kedvére. De nem is tudnánk ellenőrizni, hogy valóban olyan kosztot kapnak-e majd a nyaralók, mely nem lesz kifogás tárgya. Mert az étkezést feltétlenül csak erdélyiek, nek kell elrendezniük.“ Ennek meggondolá­sával a Hargitaváralja Székely Női Tábor ve­zetői arra a megoldásra jutottak, hogy össze­írják azokat a tváfltalkozó szellemű hölgye­ket, akik, — időt, fáradságot és pénzt nem PANNÓNIA BUDAPEST, Vili. RÁKÓCZI-UT 5 SZ. Központi fekvés. * Korszerű kény elem SZÁLLÓ Egjjáqijas szobák 6;- P-tőI 12-- P-ig Kétágas szobák 9*—P-tcíI 18-— P-ig fl visszacsatolt terü­leten lakó kedves vendégeinek szoba- árkedvezmény. Elismerten kiváló konyha. Polgári árak Konyhánk védelmében! Tegyen ön is egy nr.M-,, Rendeljen újra fik £3 cipőpasstáf, „h«rry“ müvek Budapest, VII., Aímássv-tér P. sajnálva. — vállalják a nemes feladatot, hogy a magyar konyhaművészet tiszteletreméltó titkaiba beavassák még idején a fizető ven­dégek nagyrahivatott erdélyi szakácsnőit. Igen magas rangú állami urak, igy politiku­sok feleségei, leányai jelentkeztek Erdélybe ilyenfajta ,.oktató szakácsnőnek“ Magas- rangú katonatisztek, képviselők, államtitká­rok, volt és aktiv miniszterek feleségei már mind-mind azon a listán szerepelnek, amelyek a különböző nagyságos, méltóságos sőt se gye lm es inyesmesteri professzoraink névsorát foglalta össze. Mintegy háromszáz dáma. je­lentkezett eddig, hogy részt vegyen a tavasz- -zal meginduló erdélyi magyar önkéntes sza- kácsmüvészeti szabadegyetem oktlató mun­kájában. * A gondolat, mely íme Ilyen lelkes forrná ban indult megvalósulásának. kétségkívül tiszteletreméltó és természetesen a hagyomá­nyos, sőt legendás erdélyi magyar vendégsze­retettel várjuk a nagyságos, méltóságos sőt kegyelmes inyesmesteri oktatókat. Gyom­runkról lévén szó, őszinte és komoly vára kozással fordulunk a nemes akció konkrét eredménvel felé Furcsa volna azonban, ha Mindenki saut t rdsk^Hen zá! ütasson kizárólaq Maház foroa'omtnn fl ÍT. ({. 17, megindította a háztól házig for­galmat és kedvezményes vasúti díjtételekkel szállítja a darabáru küldeményeket Kolozsvár—Budapest Kolozsvár és 40 v défci város között. Felvilágosítással szolgálnak a IRahdz szállítói, mint a fllfLl?. hivatalos ügynöksé­gei : Horthy iTíiklós-u. 82. Telefon: 17—33 magunkon hagynánk száradni nriak a be­állításnak picinyke kis zsirfoltocskájá*, amely szerint elrománosodott volna az erdélyi főzés, amely alatt nyilván erdélyi konyhánk ér. tendő. Boldogult Apor Péter báró, a ,Meta. morfozis Transsylvania*1“ kitűnő, Ízig.vérig erdélyi szerzőjének állásfoglalása óta bizo­nyos hiúsággal gondoltunk eddig is arra, hogy az erdélyi magyar konyhának van nénü híre a magyar Glóbuson s az inyesmesterek nem. zetközi rangsorában is megilleti a késői utó. kor hálás elismerése a tiszteletremeit.» szer­zőinknek, vagy éppen a méltóságos, vagy ke­gyelmes szerzőnőinknek, — mint aminő Eó- rántffy Zsuzsánkká, vagy Bethlen Kata volt, — müveit. Azt meg éppen állitani merjük, hogy ha a török-tatárdulás, továbbá az osz­trák önkény nem sokat változtathatott a ko­lozsvári káposzta nemeszamatu tradícióin, vagy a vásárhelyi flekken ezerizü, boros, paprikás szósszal tálalt hagyományain: ha si. került megőriznünk a vargabéles mazsolásán illatozó édes étdkölteményét a maga gondos titkaival együtt, ha úgy tudják még csi­nálni a töltött káposztát, a tojásos bárányt, a palacsintát Erdélyben, mint sehol másuft a világon, akkor nehéz volna bárkivel is elhi­tetni, akár az angol Intelligence Service agyafúrt, pénzt és fáradságot nem kímélő eszközeivel is, hogy életünknek az a keserves lnfceormezzója, amit számunkra a román meg. szállás huszonkét éve jelentett, bármily érte­lemben 1« befolyásolhatta volna erdély: kony. hánk nemes magyar hagyományait és székely különlegességeinek csodált alkotásait. Szó sincs róla: az idegen uralom gyakran ment a gyomrunkra és sokban veszített étvágyunk is tőle. De higyjék el, ha nem tudnák, hogyha pénztárcánk megkisebbedett is; ha hónapról, hónapra és évrol-évre egyre szorosaimra kel­lett huznunk a nadrágszi.jat, ez az erdélyi magyar konyhaművészetnek csupán mennyi, ségén, de nem minőségén változtatott. ízlé­sünk éppoly csorbítatlan maradt, mint lel­künk egész berendezése. Higyjék el, amint meg tudtuk őrizni nyelvünk épségét, szoká­saink magyar sajátosságait, az ardélyi ma. gyár otthonok falai között, ez az erdélyi ma. gyár frontállás éppúgy megnyilatkozott nem­csak szalonjainkban, de konyhánkban is. * Mindazonáltal derűs örömmel és erdélyi magyar vendégszeretettel várjuk kedves ven­dégeinket a tavtasz első fecskéivel együtt, mert bizonyosra vesszük hogy olyan ételeket, erdélyi különlegességeket tanulhatnak mog majd derék háziasszonyainktól és szorgalmas lányalnlctól. hogy odahaza a szomorú szafma- ságra kényszeritett férjek minden bizonnyal megnyalják majd mind a tíz körmüket utá. 1»! (sz. j. g.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents