Keleti Ujság, 1941. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1941-02-23 / 45. szám

( Vasárnap 11.41. február 23. ÖRSZAGGYüLÉI KÖNYVI /KÉPVIS ELÖHÁZ KÖNYVT Unguri* BUDAPEST PARLAMENT EXTERN RA/ V. Ara lú miéi KLOFIZKTÉSI ARAK: 1 HÓRA 3.70; U ÉV- RE 8; ü ÉVRE 16; EGÉSZ EVRE 33 P. ELŐFIZETÉST ELFOGAD LAPUNK MInI DEN BIZOMÁNYOSA ÉS MEGBÍZOTTJA. XXIV- I K ÉVFOLYAM. 4Ő-IK SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Felelős kiadó: jj Felelős iierbesttS: Dr. SOMODI ANDRAS " NYÍRÓ JÓZSEF KÉZIRATOST NEM ADUNK VISSZA SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA KOLOZSVÁR BRASSAI-U. 5. SZ. TELEFON: 15-08 — POSTAFIÓK: 71. SZ. AZ ÖRÖMRŐL NE LEGYEN VESZEDELEM ♦ * lila : Inczédy-Joksman Ödön Néhány nap és vége a farsangnak. Ezzel együtt a fényes baloknak is vége és a niagunkbaszállás napjai, a lel kiismeret vi/,sgálás és elmélyülés ideje következik. Véget nem érők azonban az ünnep­ségek, amelyek mind-mind kapcsola tosak azokkal a napokkal, amelyek meghozták nekünk a boldog vissza­térést magyar hazánkhoz. A magyar ember mindig szerette az ünneplést, hogyne tobzódnék tehát ma a 22 évig türelmesen várt boldog hazatérés nagy örömében, mert valósággal tob zódunk az ünnepségekben, hiszen alig van hét, hogy két-három ünne­pet ne ülne Kolozsvár. Ez azonban még nem baj és nem kárhoztatható- Ezek az egyébként felemelő ünnepségek azonban egytől egyig véget nem érő ebédekkel, va­csorákkal, bankettekkel vannak ösz- s/.ekötve. És ez az, amiről beszélni kell, amire fel szeretném hívni azok Figyelmét, akik így gondolkodnak, mint én és méginkább azokét, akik talán más nézeten vannak. Rövid három hónap óta figyelem hivatali tisztemből kifolyólag is, fő­ként azonban mint ember, hogy né­pünk milyen súlyos életviszonyok­kal kiizködik. Elszoinorodva látom s tapasztalom. lioV a szegénység és nélkülözés napról napra nagyobb méreteket ölt. Ennek a ténynek min­denkit gondolkodóba kell ejtenie, hi­szen testvérekről van szó, akiknek nehéz sorsa mellett nem szabad és nem lehet közömbös vállrándítással elmenni. Amikor tehát az ebédekre vagy vacsorákra összeülő társaságok végig eszik a négy tál ételes ebéde­ket, vagy többfogásos vacsorákat és lerójják érte a négy-bat-nyole-tiz pengőket; gondolnake arra, hogy a bankett-termek ajtain kívül ember­társaik tömege nélkülöz? A nap nap után megjelenő kormány-nyilatko­zatok és rendeletét nyomatékosan hívják fel a figyelmünket a rendkí­vüli időkre és mind a nemzet, mind a saját érdekünkben kötelességünk­ké teszik az élelmiszerekkel való ta­karékoskodást, tartalékkészletekről '' aló gondoskodást, az életszínvonal ésszerű leszállítását: ugyanakkor mi úgy viselkedünk és élünk, olyan bő­ségesen fogyasztjuk és fizetjük a vé­get nem érő banketteket mintha a legboldogabb békevilág minden nyugalma és kifogyhatatalan bősé­ge állana rendelkezésünkre. Távol áll tőlem, hogy a közönség körében oknélküli riadalmat okoz­zak, de be kel] látnia mindenkinek, hogy ez a/, életforma tarthatatlan és kerülendő különösen akkor, amikor az anyaországban a termőterületek­re rázúdult árvizek károsultjainak ezrei helyenként csak a puszta életü­ket tudják megmenteni és a mi drá­ga Erdélyünkben is az őszi és jelen­legi időjárás következtében aligha számíthatunk jó gazdasági esztendő­re, tehát el kell készülve lennünk ar­ra hogy a szegénység és szociális nvomor, a nélkülözés csak fokozó­dik. Ezek a megállapítások nemcsak a kormánybiztos köteVsségszerii fi­gyelmeztetései. Ezen tul és elsősor­ban az ember szól általam, aki em­bertársaimban a testvért látom. Azt a testvért, aki füleden szobában ezer nélkülözés közepette gyerme­kére nem tud meleg ruhát adni, be­tegéhez orvost hivni és tehetetlenül tördeli kezeit, mikor éhes apróságai kenyeret kérnek tőle. Egyformák az emberek sohasem lesznek. Különb­ség mindig volt és lesz a gazdag és szegény között, de éppen ez a kü lönbség teszi kötelességünkké, hogy tudomást vegyünk a nélkülözőkről, szenvedőkről, elhagyatottakról és ki­taszítottakról, róluk tehetségünk sze­rint gondoskodjunk és ne ássunk szakadékot ember és ember között, annál kevésbé magyar és magyar között, különösen ma, amikor az él.etsorsok annyira összefüggenek a nemzet sorsával. Nem lehet elég gyakran hangoz­tatni. hogy ma, különösen Erdély ben minden egyes magyarra a ma­ga helyén történelmi feladat vár, amelynek elvégzése, vagy elhanya­golása lényegileg összefügg ennek a földnek sorsával, mert erősiti, vagy gyengíti azt. A hazatérés öröme mellett tehát kivétel nélkül mind­annyian felelősek vagyunk nemcsak Erdély jelenéért, hanem főképen jö vendőjéért is. A kezünkben tartott darab kenyér tehát magát az életet is jelenti és ennek a meggondolásá­val gazdálkodjunk vele. A keserve­sen megszerzett és fölösleges ban­Az angol hírverés mindeuképen arra törekszik, hogy értékesítse az Észak- afrikában aratott átmeneti angol sike­reket és természetesen elsősorban Olaszország gyengüléséről, harci ere­jének csökkenéséről és az olasz ’ nép harci vágyának ellanyhulásáról röp­pent fel különböző híreket. Ezt az an-‘ goi törekvést Olaszországban egysze­rűen furcsának és a legnagyobb mér­tékben valótlannak minősítik. Vezető olasz körökben nyugodtan Ítélik meg az általános helyzetet és a háború általános képét a következők­ben foglalják össze: 1. A tengely .győzelmének bizonyos­sága számtani alapon nyugszik. Ugyanazok az okok, amelyek lehetővé tették, hogy Anglia 1918-ban megnyer­je a háborút, most vereségre kárhoz­tatják, tekintet nélkül minden segít­ségre, amit kaphat. 2. Az olasz—német együttműködés, a két párhuzamos forradalom összefogá­sa megingathatatlan. 3. Olaszország belső ereje szilárd és semmi sem történt, ami azt megingat­hatná. Az afrikai eseményeket józa­nul mellékes körülménynek Ítélik. Az ellenség csúfos kudarcot fog vallani, ba az olasz nemzet hangulatára épit, keitekre túlzóién költött pénz egy­ben fegyver is, amely nem az egyébként érthető örömmcgnyilvá- nulások kielégítésére, hanem e föld­nek megtartására és gyarapítására rendeltetett. A történelem folyamán Erdély alig kívánt több áldozatot gyerme­keitől. mint éppen ma és az újjáépí­tésnek. az uj magyar élet feltámasz­tásának mindenkire egyformán há­ruló kötelessége nem tűr sem ha­lasztást, sem jóvátehetetlen és fölös­leges pazarlást. Jó azért tehát, hogy az elmélyülésnek ideje következzek és az örömök túlzott mámorából ki­szakadva, ráébredünk az élet való­ságaira és magunkra vesszük az ön­tudatos és magasabb szempontú, cél hulatos, e föld javáért és a magunk megtartásáért végzendő kitartó inunk» mindenkire egyaránt háruló kötelességét. Nines Európában ma egyetlen or­szág, egyetlen nép se, amely ne a legteljesebb józansággal és komoly­sággal készülne fel az emberileg előre nem látható, de elkerülhetet­len jövendőre és amely ne igyekez­nék minden egyes kenyérmorzsát a saját életének megtartására meg­őrizni és tartalékolni. Minden nép fel tudja mérni ennek a cselekedet­nek jelentőségét és annak a csele­kedetnek szociális veszedelmét, nem Az Egyesült Államokban tisztában vannak azzal- hogy á tengely óriási erőt jelent és hogy harci készsége és felkészültsége az utóbbi időben állan­dóan fokozódott- A belgrádi Politika jelentése szerint szerdán az Egyesült Államok külpolitikai bizottságának egyik \őz°tő tagja igy nyilatkozott a sajtónak: , — Meggyőződésem szerint ■— mon­dotta — Németország rendkívül gyors müve­idbe fog kezdeni a legközelebbi idő­ben és a hadműveletek Megkezdésétől számított ti« nap alatt óriási esőmé-, nyék várhatók­zetgyeiigitő hatását, amely minden fölöslegesen elpusztított kenyérmor­zsa hiánya következtében elkerül­hetetlenül bekövetkezik. Erre is és legfőképen erre kell gondolniuk azoknak, akik a nap nap után fcl- teritett s bőségtől roskadozó bankett asztalok mellett ülve csak a pillana­tot látják ás élvezik, megfeledkezve arról, hogy a háborn borzalmas tüzei és szenvedései mindenütt tombol* nak határainkon tul. Az isteni gond­viselés megőrzött ugyan mindeddig, hogy az újabb világ veszedelemnek szenvedő részesei legyünk, de ugyan akkor kétszeresen vigyázok nak kell lennünk és őrködnünk a magunk sorsa felett, mert aki ellenkezőleg cselekszik és a neinzetfontartó erő­ket pazarolja, az saját sorsán át nemzete ellen visel háborut, még­ha öntudatlanul is. Halhatatlan emlékű Prohászka püspök állapította meg, hogy nem­csak vagyonbeli, de nézetkülönbség is sok van közöttünk. A társadalmi állás, foglalkozás és kereset szerint még pszihológiánk is elváltozik Ezek ellenére mégis azt a hitet val­lotta hogy több az. ami összetart, mint and elválaszt bennünket és ennek egyik bizonysága, hogy a mindennapi imádságban ugyanazon hittel és bizalommal mondja min­denki: „Miatyánk...“ Ugyanilyen hittel és ugyanilyen különbségtevés nélkül kell mindannyiunknak kivé­tel nélkül Erdélyre gondolnunk. Nem lehet semmi elválasztó kü­lönbség közöttünk, amikor ennek a drága földnek sorsát kell munkál nunk. Ez a kötelesség jusson tehát eszünkbe, mielőtt leülnénk a bőséges bankett asztalok mellé. Éppen ezért volna fontos, hogy az -.me­rik-ţi segítségét Anglia minél előbb kapja meg. Az Egyesült Államokban azonban egyre jobbár, növekszik a segitség-tör- vén.v javaslat ellenzéke. Hat békeszö­vetség nagy csoportja tüntetett a Fe­hér Ház előtt az Egyesült Államoknak a habomba való beavatkozása ellen és a szövetségek kiküldöttei ilyen érte­lemben emlékiratot is nyújtottak át a Fehér Házban. A középső nyugat kon­gresszusi tagjai a legutóbbi hetekben választóiktól olyan leveleket kaptak, amelyek nyolcszoros többséggel az Anglia megsegítését célzó javaslat eü­Anglia 'vagy álala8culf vagy eltűnik a fö Id színéről N^melorszáq óriási erejű hadműveletbe keid a közeljövőben — mondják Washingtonban. — Ismét cá|olják, hogy német csapatok volnának Bulgáriában VScIiy Lnyal közvetítése nélkül keres kapcsolatokat Berlinnel A A végzetes „tíz nap66 4. Olaszországot büszkeséggel tölti el az a tudat, hogy haderejével most a brit birodalom legerősebb nyomását ellensúlyozza. Ez igen kemény próbá­ra teszi Olaszországot és az olasz nem­zet szilárdan egységesen állja meg' he­lyét. Olaszország katonai készülődése a végső kifejlődés felé közeledik. Az ellenség meg fogja érezni súlyát a jö­vő harctereken. 5. Afrikában és a Keleten Olaszor­szág meg fog birkózni katonai felada­taival és elmegy egészen a legvégső következtetésig azzal az akaratával, hogy a lehető legsúlyosabb csapásokat mérje és azzal a bizonyossággal, hogy a háború nem a másodrangn harctere­ken fog eldőlni. 6. Európában már felébredt az an­golellenes öntudat, s ez meg fogja hó­dítani az egész világot. Az emberiség törvényszéke előtt Anglia arra ítélte önmagát, hogy vagy megváltozik, vagy eltűnik a föld színéről. (MTI )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents