Keleti Ujság, 1941. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1941-02-16 / 39. szám
n -xrr i i' r V fîr ÉU irl Ö N í V T A H A i “ípVISbSohA*. BÚD\PE3T V. Ur.it.riu atDAr posdrnepwsuMssí .iflll'l<8rí/. feoi'Már iß. Araié TZ ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA * 70; Y. EV- RE 8; % ÍVRE 16; EGÉSZ ÉVRE 3* F, ELŐFIZETÉST ELFOGAD LAPUNK MIN. DEN BIZOMÁNYOSA ES MEGBÍZOTTJA. X X I V - I K ÉVFOLYAM :»9 - I K SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Felelős kiadó: w Felelős szerkesztő: Dr. SOMODI ANDRAS " .NYÍRÓ JÓZSEF KÉZIRATOK AT NEM ADUNK VISSZA SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ES NYOMDA KOLOZSVÁR BRASSAI-Ü. 5. SZ TELEFON: 15-08 — POSTAFIÓK: 71 SZ Románia után Bulgáriára igyekszik nyomást gyakorolni Anglia Butazással fenyegetőzik a szófiai angol követ — Anglia az ellenség által megszállott területnek tekinti Romániát \ neme?-jugoszláy megbeszélések megerősítették a két állam jó kapcsolatait Az olaszok megtörték a görögök támadási kisérletét — Tárgyalások kezdődnek a japán-orosz jáviszony helyreállítására * Nen 1 fent/ eget háború Japán és az Egyesült Államok között Az angol—román diplomáciai viszony megszakadása után Anglia tovább folytatja zavartkeltö mesterkedését a Balkánon. Bő mai jelentés szerint Rendeli, a szófiai angol követ pénteken megjelent a bolgár külügyminisztériumban és a bolg-ár—angol diplomáciai viszony megszakítását helyezte kilátásba arra az esetre, ha Bulgária angolellenes támaszpontul szolgálna. Hozzátette, hogy a viszony megszakítása nein lenne Anglia utolsó szava, hanem további intézkedéseket is kénytrV*. ma id tenni Bulgária ellen A bolgár közvéleményben ez a fenyegetőzés nagy megütközést keltett A/, angol követ fenyegetőző közbelépése alighanem összefüggésben vau a szófiai „Zora“ cimii lapnak azzal a cikkével, amely a bolgár sajtóban először foglalkozott nyíltan azzal a lehetőséggel, hogy Németország adott eset- ben szükségesnek látná a Bulgárián való átvonulást és megállapította, hogy ilyen esetben öngyilkossággal lenne egyenlő, ha a német kérést Bulgária elutasítaná. Anglia most fenyegetésekkel akarja Bulgáriát más felfogásra bírni. Az angol mesterkedéseknek azonban nyilvánvalóan nem lesz különösebb hatása A tengelyhatalmak diplomáciai tevékenységét — jelenti a Ştefani ügynökség — Szófiában a legnagyobb érdeklődéssel és teljes bizalommal kísérik. Mussolini és Franco találkozójával kapcsolatban azt írják a szófiai lapok, hogy ennek a megbeszélésnek nyilvánvaló fontosságát az ezután kök vetkező kivételes jelentőségű események mégjobban meg fogják mutatni. Pillanatnyilag az állapitha+ó meg, hogy Spanyolország hűséggel viseltetik a tengelyhatalmak iránt. A jugoszláv államférfiak németországi ütjük után szombaton délelőtt visszaérkeztek Belgrárfba s Czvetkovics miniszterelnök és Czlnczár Marko- vies külügyminiszter azonnal Pál kormányzóhereeghez siettek, hogy beszámoljanak tanácskozásuk lefolyásáról. A belgrádi lapok első oldalon számolnak be a berghofi megbeszélésekről, ahhoz nem fűznek megjegyzéseket, a jugoszláv főváros politikai köreiben azonban ki jelentik, hogy a jugoszláv államférfiak németországi utazásával meg vannak elégedve. Kiszivárgott hírek szerint a látogatás jugoszláv kezdeményezésre történt, a két országot közelről érintő kérdések rendezése érdekében. A megbeszélés során Czvetkovics miniszterelnök és a jugoszláv külügyminiszter hangsúlyozták, hogy országok kitart a semlegesség megőrzésére irányuló eddigi politikája mellett. A látogatás egyik főoka az angolromán diplomáciai viszony megszakítása volt, amely szükségessé tette a Németország és Jugoszlávia között fennálló baráti kapcsolatok rögzítését. Rómában a német—jugoszláv megbeszélésről kiadott jelentés nagy megelégedést keltett. A „Popolo dl Roma“ belgrádi tudósítója szerint a jugoszláviai hangulat nyugodt és bizakodó. A legmegbízhatóbb helyről szerzett értesülés szerint nem különleges kérdésekről tárgyaltak, hanem Jngoszlá- via és a tengelyhatalmak általános viszonyáról, az általános balkáni helyzetet vizsgálták meg a maga teljes egészében a jelen és a jövő eseményekre való tekintettel és olyan megegyezést létesitettek, amely mindkét fél számára kizár minden esetleges kellemetlen meglepetést. Áz olasz lap tudósító ja szembeállítja Anglia zavartkeltö és a tengelyhatalmak egységen és békés egyensúlyon alapuló politikai törekvéseit. A fejlemények azt mutatják, hogy Anglia számára a Balkánon már többé nincs hely. A romániai angol diplomáciai és konzuli kar kilencvenhat tagja és ötven angol polgári személy pénteken este 10 órakor különvongton elutazott Bukarestből, szombatra virradó éjjel megérkezett Konstancába s az angolok azonnal felszállottak az „Izmir“ nevű török hajóra. Magukkal vitték a követség és konzulátus tizenhat gépkocsiját is. Kiszivárgott hírek szerint az angol kormány a diplomáciai viszony megszakítását a román kormánynak átadott jegyzékben azzal indokolta meg, hogy nem forognak többé fenn uzok az okok. amelyek a. diplomáciai viszony további fenntartását szükségessé tenné. Egyidejűleg bejelentette az angol kormány, hogy ezután a lépés után Anglia teljes cselekvési szabadságot kap. Bukarest ilyen módon számol a közvetlen ellenségeskedések megindulásával is- ‘Kern tartják kizártnak, hogy Anglia kísérletet tesz azoknak a javaknak megsemmisítésére, amelyeket az angol érdekeltségektől Romániában elvettek. Románia területén mindenütt elrendelték a legszigorúbb légvédelmi készültséget, nemcsak az olajvidéken, és a Fekete tenger partján, hanem az ország egész területén Amerikai hírszolgálati irodák beszámolnak arról, hogy az angol kormány bejelentése szerint Anglia Romániái ellenséges megszállás alatt álló területnek tekinti. A román érdekek angliai védelmit a londoni svéd követség vállalta magáraAnglia után — amint a Messngero jelenti — Egyiptom is megszakító,ni szándékszik diplomáciai kapcsolatait Romániával és a. Stampa bukaresti köz lései szerint a török és görög követség személyzete is felkészült a román főváros elhagyására, „Kölcsönadjuk Rooseveltet és Wilkiet, de nem a fiainkat1' A washingtoni lapok egész fénykép- sorozatokat közölnek azokról a tüntetésekről, amelyeket az amerikai asszonyok az Angliát támogató törvényjavaslat tárgyalása idején rendeztek a Capitolium előtt. Jól láthatók az ilye« tiltakozó feliratú táblák: ,,Le az angol lobogóval!“ „Ke öljétek meg fiainkat!“ Kölcsönadjuk Rooseveltet és Wilkiet, de nem a fiainkat!“ ,,A köztársaságért küzdünk a bankárok mohósága ellen!“ Az ipar megújhodásának ünnepe írta: Dr. BERECZKY ERNŐ, a kolozsvári kereskedelmi és iparkamara főtitkára A mai napon nemcsak Erdély fővárosa ípírtestületének ünnepi beiktatását ünnepeljük, hanem egyúttal egész Erdély iparosságának huszonkét éven át mesterségesen ei. fojtott első szabad megnyilvánulását is. ünnepeljük őket, mint igazi frontkatonákat, akik, midőn a mindenütt idegen földön álló magyar katonáink kezéből a békeparancsok kiütötték a fegyvert, azt felvették és tovább küzdöttek polgári sorban a magyarság legfontosabb fellegváraiban, a’ városokban. Több, mint két, évtizeden keresztül tűrtek minden megaláztatást, adókinzást, leszegé- nyedést és mnnkátlanságot, amig kis vagyonuk tartott, azután pedig idegen cég alatt, vagy munkás sorban, de tovább dolgoztak és becsülettel őrizték meg magyar hazafiassá- gukat és tisztes ipari múltúkat^ Hiábavaló volt a letűnt uralom minden mesterkedése, ők őrhelyeiket szilárdan tartották és ha az egyenlőtlen harcban elestek, áldozatos hazafiasságra nevelt utódaikban uj őrállókról gondoskodtak, bogy a front töretlenül álljon. Hiábavaló volt az elmúlt, uralom áltál az erdélyi városok elrománositása érdekében alapított számos, csak románok részére alapított iparostanoncotthon, ipari gimnázium, tanonciskola, a magyaroknak a közmunkákból való kizárása s mindenfelé jogtalan és lelketlen bírságolások tömege, magyar iparosaink állták a rájuk zuduló csapásokat, mert biztak erejükben és hittek a magyar jövőben. Az erdélyi iparos edzve volt évszázadok éta a harcra. Hiszen őseik évente ezrével vándoroltak ki a szomszédos Romániába, hol idegen országban a bennlakók ellenszenvével szemben kellett magukat fenntarta- niofc. Ennek dacára megmutatták, hogy ér. tik mesterségüket.. Ezért kiált fel pár száz évvel ezelőtt egyik román krónikás: „A ruhánk német, iparunk magyar és kereskedelmünk görög.“ Oly erős volt iparunk a mult századokban is, hogy nem érezte meg az évenkinti iparoskivándorlást, mindig maradt annyi, amennyi ennek az országrésznek szüksége volt. Ha az erdélyi iparosság annyi évszázadon keresztül elbírta a nagy vérveszteségeket, mennyivel inkább kiheveri e huszonkét év elnyomatását. Bárhogyan erőlködött a román hivatalos statisztika, hogy félrevezető adataival a román kézmüiparos- ság térhódítását igazolja, mi tudtuk, hogy ez önámitás, mi tudtuk, hogy a magyar iparosság sokkal edzettebb, tudtuk, tudtuk, hogy ha eljön az ideje, akkor a válrosokba ösztöndíjakkal becsalogatott s ott semmi gyökérrel nem biró román kézmüiparosság az első magyar trombitaszóra visszahúzódik falujába, ahonnan uraik a városokba erőszakolták. Tudtuk azt is. hogy a magyar iparosság minden megerőltetés nélkül újraéled és elfoglalja az őt megillető helyét. Legutóbbi statisztikájuk a visszacsatolt területen 14.977 magyar iparossal szemben 13.672 román kézmüiparost tüntet fel. Azt, kérdjük, hol vannak ezek az iparosok? Mi a mieinket nem olyan számban, mint ahogy feltüntették hamis adataik, hanem ennél jóval nagyobb számmal vagyunk képesek bemutatni. Azonfelül, legalább még kétszer annyi kiképzett régi iparossegédünk van, akik csak azért nem lettek önállóak, mert ebben mesterségesen megakadályozták őket. De az erdélyi magyar iparosság nemcsak számbelileg, hanem minőségileg is vezető szerepet tölt be. Ezt az iparosságot nem lehet semmüyen mesterkedéssel legyűrni és pár év alatt helyettesíteni. Ennek az iparosságnak sok évszázados tisztes múltja van s azt nem lehet csak ugv egyszerűen még ugyanannyi évszázad alatt sem leváltani mert képességei a magyar fajtában gyöke, reznek. Amig ez a fajta itt élni fog — hisz- szük, hogy mindig élni fog — addig nem kell félnünk attól, hogy városaink magyar jellegét földi hatalom megváltoztathatja. Tanúink erre az elmúlt évszázadok s tanúink lesznek az eljövendő századok. Iparosaink ezt jól tudják s ha a csatár» hivó szó elhangzik, munkaeszközeiket minden gondolkozás nélkül felcserélik a puskával s megmutatják, hogy nemcsak a munkapadnál legyőzhetetlenek, hanem éppen úgy legyőzhet,etlenek a csatamezőn is, mert ez is faji tulajdonságuk. Ezért tiszteli és becsüli a kézmüiparossá- got a társadalom minden rétege. A kolozsvári kereskedelmi és iparkamara munkát és fáradságot nem kímélve a legnagyobb lelkesedéssel és odaadással munkál, kodott közre a kerülete ipartestület,einek megszervezése érdekében, mert meggyőződése, hogy az önkormányzatot élvező magyar iparosság olyan szikla, melyre építeni lehet, s amely biztos záloga egy nagyobb és még szebb Magyarországnak! Vendégeinket pedig, akik a társadalom minden rétegéből e felemelő ünnepre városunkba jönnek, őszinte magyar szeretettel köszöntjtük, jöjjenek s mondják el mindenkinek, hogy látták a magyar iparosság megújhodásának ünnepét, olyan ünnepet, amilyen már régen nem volt a kézmüvesiparos- .ság tiszteletére. Ünnepeljünk tehát iparosságunkkal együtt, öleljük keblünkre, együtt örvendezzünk ezen az ünnepükön velük s köszönjük meg nekik, hogy magyar városainkat magyarnak tartották és őrizték meg, mert hősies kitartásuk nélkül megtörténhetett volna, hogy ma Erdély fővárosában nem zeng. ne magyar szó s nem állna őrt Kolozsvár közvetlen közelében magyar katona!
