Keleti Ujság, 1935. április (18. évfolyam, 76-98. szám)
1935-04-08 / 82. szám
12 Kncniijsita XVIII. ÉVFOLYAM. 52. SZÁM. Liber Miserorum •« 00 «3 mmmm •• r ec|qyonvoruDD /zovejrmm A leaoomod/a li> koxzl OîTsck ^ lg(|Pompq/q (Dze/cl a% ek.ec/eii ( ' exöííéáminici/ai de/u//eUL céaáiá na/u*iÁ /afJiaJfa meff TIMIŞOARA BUL. REGELE FERDINAND 7 (PALACE » BRA£OV PIATA LIBERTATÉI 3 (ÍZABAP5ÁGTÉR 3 {8UZA50ÍI1 • *&a mmm a e-’ JM Skót trfnerre- 9 déiamerikmi játékosakkal akarja Meisl visszaszerezni az osztrák fűi báli régi fényét Mikor lesz ismét „esoUacsaput** Aus ? tria vnloţjatottfa (Cluj, április 6 ) Qy. Szabó Bélát, az erdélyi képzőművészet izmos, fiatal tehetségét nem kell bemutatni: a müvészetszerető közönség két kiállításáról és számos könyvillusztrációja után jól ismeri már. Ez az alig huszonkilenc- éves művész maradandó és abszolút művészi értékű fametszetes könyvön dolgozik már hónapok óta. Á könyv husvétra jelenik meg az erdélyi könyvpiacon. Érdemes nehány mondattal felvázolni Gy. Szabó Béla életét, amely bizonyságtétele annak, hogy a művész milyen utat fut meg önmagáig, mint győzi le az élet tornyosuló akadályait, hogy jutalmat és kielégülést találjon művészetében. Középiskolát a Majláth-gimnáziumban végzett. Hetedikes korában ,már elsőrangú karikaturista, Reich'thofer Jenő rajztanár már ekkor felfigyel kivételes és mélygyökerezésii képességére, de azt ajánlja, hogy válasszon valami polgári pályát, mert a művészetre« kockázatos dolog megélhetést alapozni. Alsó gim- názista korától óraadással hétezer lejt gyűjt össze s ezzel kijut a pesti műegyetemre. Mialatt gépészmérnöki könyvei és jegyzeţei között él, mind elsöprőbb erővel érzi, hogy nincs ösztöneinek és elhivatottságának területén s szabad idejében szüntelenül fest, rajzol. Miután elvégzi az egyetemet, hazakerül, katonáskodik, ezután pedg két évi munkanélküliség következett. 1931-ben táviratot kap városunkból, hogy állást kaphat. Amint ó mondja, valósággal elkeseredett, mert érezte, hogy mérnöki lekötöttsége igazi hivatásának részbeni feladását jelenti. Mint mérnök és tervező, bekerül a helybeli Energia-gyárba. Napi 10—12 órát dolgozik s otthon este falraerősitett rajzlapon dolgozik. Az esti munka arra kényszeri- tette, hogy felhagyjon a festéssel és kizárólagosan a grafikának éljen. Nemsokáig marad a gyár kötelékében: űzi a művész nyugtalansága, kiszakítja magát, elkülönül és kizárólag művészetének él. őtven fametszet kerül egymás mellé a „Liber Miserorum“-ban s az embert első szempillantásra megfogja témáinak különössége. Egyszer, amikor a művészetről vitatkoztunk, ezt mondta Gy. Szabó Béla: > — A festők és írók ait érzik legközelebb állónak magukhoz' s azt dolgozzák fel, amit legtöbbször látnak. A „Liber Miserorum“ igazolása ennek a kijelentésnek. Külvárosi uccukban bérelt laká sokat s egészen természetes, hogy a proletártémák nyomultak érdeklődése előterébe. Rövid szemlélődés után meg lehet állapítani, hogy Gy. Szabó Bélában akkor fogantak meg problémái, témái, amikor végigment az esetlen, szegény-szagu uecákon s be-benézett a nyomortanyák belső titkaiba, vagy kitekintett ablakából, ahonnan a kisemberek apró örömei, nyomottsága, esettsége tárult eléje. Tulajdonképpen a perifériák élete tömörült ebbe az ötven fametszetbe. Hat ciklusba osztotta őket s ez azt jelenti, hogy a művész a külvárosok életének hat megmutaíkozási for májába, világába, változatos életébe lesett be a biztos kézzel emelte át a valóságból a művészetbe minden titkukat, bánatukat, és örömüket. Pontosan az az érzés száll ja meg a nézőt, mintha nyitott szemekkel haladna végig egy külvárosi uccán. Itt van a „Gaudium“ néhány állomása: a harmonikus legény, aki ünnepet jelentő nótával szellemiti át kedvesét, az esetlen viskók közötti tócsában papirhajót eregető gyerekek, a kacskaringós uceák jellegzetes vasárnapi alakja, amint dülöngözve, mámorosán ballagnak hazafelé. A „Labor“, a munka pár jellegzetes mozzanata: a rozsét vivők, a favágók, a ringlispilt hajtők, a munka igájába sietők. A „Quies“, a nyugalom boldog percei: a fiatalember, aki hanyagon szétvetett lábúkkal alszik, a szerelmes, aki kedvese ölébe hajtja fejét. A ..Tristitia“, szomorúság megrázó és könyörtelen megeleveniilései s a nyitó és záró ciklus darabjai, amelyek szintén a perifériák életéhez vezetnek eb A napokban itt járt a budapesti Révai- Könyvkiadó vezérigazgatója és ötszáz példányt kért a készülő miiből az idei könyvnapra. Az erdélyi képzőművészetnek igazi nagy eseménye lesz ennek az értékes fametszetes könyvnek megjelenése, amely iránt máris szokatlanul nagy érdeklődés mutatkozik a mü- vészetszeretők körében. K.-K I, Becs: Szomorúan tért haza Becsbe a Páriában nimbuszát-vesztett osztrák válogatott csapat. A nemrégen még csodacsapatként emlegetett osztrák együttes a mélypontra zuhant, hét napon belül két vereséget szenvedett, egyet otthonában Olaszországtól, a másikat — almi fájdalmasabb, — Párásban, a francia főváros válogatottjától. Meisl Hugó. a kudarcok után nagy terveket dolgozott ki, hogy visszaszerezze az osztrák futball hirét s előkelő helyét. Elhatározta, hogy skót trénert szerződtet a válogatott csapat mellé s délamerikai krekkeket hozat Bécsié, hogy azokkal frissitse fel a kimerült osztrák iskolát. Tehát idegen segítséghez folyamodik Meisl, hogy a kifáradt, kedvét és lendületét vesztett osztrák futballt ismét felhozza, — Ma már ott tartunk, hogy vesztenivalónk nincs, csak nyerhetünk — jelentette ki Meisl — s szavai nagyon emlékeztetnek azokra a szavakra, amelyeket a magyar futball vezérei tettek abban az időben, amikor egymásután érték érzékeny vereségek az önbizalom hiányával küzködő magyar válogatottat, Ki gondolt volna arra a csodacsapat idején, hogy ide fognak kerülni az osztrákok. Megnyitották a zsírt-i olimpiászt (Tel-Aviv. április 6.) A zsidó Olímpiászt Ötvenezer főnyi közönség előtt nyitották meg az erre az alkalomra épült hatalmas telavivi stadionban■ A megnyitó beszédet Lord Mel- chett. a Makkabiász fővezére mondotta. Huszonnyolc nemzet versenyzői vonultak fel a nagyszabású megnyitó ünnepségen. Az első napon a 4X100 m.-es női staféta-futást bonyolították le. Győzött Nettie tor szán. Lengyelország és Ausztria elätt\
