Keleti Ujság, 1935. április (18. évfolyam, 76-98. szám)
1935-04-05 / 79. szám
XVIII ÉVFOLYAM* ?9. SUM KnmBjsm 5 Nyirö Józurf riport fa s m Csíki Székely Dénes küzdelme a mammuthtal (ODOKHEiU, április 3) A mait ér októberében as egéss világ tudományos bőreiben nagy feltűnést keltett az az értékes maanmufch-lelet, amelyet a Tolna- megyei Dunaföld váron a Dunától alig pár száz méterre húzódó lösz-dombokból ásott ki egy fiatal székely tanító, Csíki Székely Dénes. A lelet nemcsak azért értékes, hogy az Európában felfedezett legteljesebb mammuth csont- v áz, hanem azért, is, mert az ősember-kutatás két fontos kérdésére adott biztos és megdönthetetlen feleletet, hogy: az ősember a mammuth húsát megette és hogy nemcsak barlangokban, hanem a szabadban is tüzet gyújtót, Az ásatásoknál ugyanis megtalálták a tilzpadot Is a több mint hatezer esztendős hamu és szénmaradványokkal a hussütésnél megpörkölt mammuth-cson- toklcal együtt. Az nem tartozik rám, hogy még mi minden t dérit ki a tudomány a lelettel kapcsolatban, de nem mindennapi élmény hallani, hogyan, milyen székely eredetiséggel, találékonysággal, szinte furfanggal oldotta meg ez a Dunántúlra szakadt góbé a rendkívül nehéz és szakembereknek is gondot okozó feladatot. Székelyek a mammuth nyomába;. — Egyik délután Kerekes kollégám azzal a hírrel fordul hozzám, — kezdi Székelj' Dénes a beszédet, — hogy a Gröböl-járásban egyik negyedik elemista gyermek a földből kimosott hatalmas csontot látott, nem nézem-e meg . .. ... — Első pillantással láttam, hogy, csak inamtnülh- ról lehet szó. (Mintha több kellene a székelynek egyetlen pillantásnál, hogy felismerjen egy rongyos nuun- muthot!) — Kivittem az iskolás gyermekeket és ásni kezdtünk. Hozzánk csatlakozott Györkös Sanyi barátom is. (Műegyetemi hallgató, szintén székely. Ha pedig két székely együtt van, akkor nincs sehvml báj.) Óvatosan ásogattak, széles nagy gödörrel bekerítették a mammuthot akit azonban néni lehet liübcle- baíázs módjára megrohanni, mert akkor megette a fene az egész mammuthot. Nem is stUszerü egy ilyen őslényt modern acél ásókkal megtámadni. Az ilyen reyes, szuvas, vörösbarna, hatezer esztendős csontok olyan törékenyek, mint a tojáshéj. — Hó! Ne tovább! — állította meg a munkát Székely Dénes, mikor az öreg agyaros közeiébe értek. Egy komoly érett mammuthot mégse lehet olyan egyszerűen kifordítani a földből, mint égy fészek pityókát. Az ásó pedig megsértené, összetörné, Az uj- jaikkal se piszkálhatták ki az agyagból azt a nagy, marha állatot. Sokat azonban nem szokotálódott Csíki Székelj' Dénes, mert hamar kitalálta a módját, hogyan csalhatja elő épen a likbóí a vén szénarágót, Jó testhezálló fakéseket faragtak és azzal bontogatják ki a békében szendergő őslényt, ÉIsö nap egy lábszárcsontot és az első állkapcsot, — Isten hozott földi! — üdvözölték nagy diadallal, mintha csak tegnap látták volna egymást utoljára. A baj azonban ezután kezdődött. Sem a gödröt, sem a csontokat nem lehetett magukra hagyni. Kénj- t/.’lenek voltak ó'rizni. Cserkész-sátrakat vittek ki tehát, tüzet gyújtottak és heteken keresztül ilyen primitiv módon táboroztak a szabadban. A tűz égett, a Duna széles ezüst pántlikája csillogott a holdfényben. Egy kicsit ősembernek érezték magukat, ami nem utolsó érzés a mai világban. Sajnos, sohasem érjük meg többet, hogy tűzben edzett, hatalmas bunkó nyelét ropogtatva, táguló orrcimpákkal lessük a vízre I LF és PETROV Regény. — „Nyugat“-kiadás. Két orosz Író reprezentánsának humoros regénye, amely a szovjet társadat- mi, kutturális és gazdasági viszonyainak szatírája. 408 lap, Ara fűzve 112, kőivé 14S lej. Lepage'cWJ Kérje a „Nyugat'-könyvek jegyzékét. cammogó mammuth okai, pofozkodjunk a barlangi medvével és megküzdhessünk a kardiogu oroszlánnal.,. Hát, még az ondolálatlan, crep de chine nélküli hibátlan testű szépséges ősfehémépek!.. . Puszta örömemben magam is kitekerném — csak úgy, játékból — hét-három összár vas nyakát, ha egj'et Is láthatnék belőlük! ... De hagyjuk, mert megtudja az asszony, hogy hol jár az eszem s az egész ösvilág nem éri meg a következményeket. Iljun hiábavalóságokkal Csíki Székely Dénes azonban nem foglalkozott, legalább előttem nem tett említést, hanem egy felfogadott napszámossal ásta tovább a vén dögöt, a mammuthot. Sorra kerültek elő a lapocka csont, az oldalbordák, újabb lábszárcsontok, végül az egész mammuth, alatta tüzpaddal, hamu — szénréteggel, Szavamat ne feledjem a pattintott kobaltét is megtalálták. Azt a nehány silexpengét, ami még ott hevert említeni se érdemes. i „Ide nézzenek kéndtek!“ Az idő telt, a csont gyűlt a gödör mellett. A dolognak hire futam odofct, mire a népek megindultak csudalátni. Csíki Székely Dénesnek nap-nap után hosszú előadásokat kellett tartania a mammuthrói, az ősemberről és ős világról. Közben az iskolák növendékeit Is kihozták, látogató iş volt bőven, — Ide nézzenek kend tek! .— szemléltette Székely Dénes a mondanivalóit a parasztoknak, de azok csak csóválták a fejüket a „mesékre“, felét se hitték el, amit mondott, ámbár elismerték, hogy bestelen nagy marha volt a mammuth, ami egyszerre száz liter tejet is leadott. Kár, hogy kiveszett a fajtája! . . . — Könnyű a tanító unnak —■ irigykedtek. Most szépen elgazdagodik ebből az osmarháből! ... Csak most vigasztalódtak meg, mikor megtudták, hogy a tanító ur „ráfizetett az ujmódi marhára“, mert mindmáig a költségeit senki meg nem térítette. Erre nem is gondolt Csíki Székely Dénes, mert amint nekem bizonykodott ő „kizárólag a tudománj' érdekében cselekedett". Arra felé pe?tt» a* efféle hihetetlenül hangzik, de mi idehaza tudjuk, hogy ilyen furcsa náció a székely, A mamnrath zárdába vonul Mikor végre együtt volt az egész mammuth-csont- váz, azt a fogas kérdést kellett megoldani, hogyan és hová szállítsák. Már nem tudom Székely Dénesnek jntott-e eszébe, vagy a fereneréndi szerzetesek maguk ajánlottak fel egy üres cellát a zárdában. A szállítás módját is hamar kitalálta Hatalmas kosarakat megtöltöttek poly- vával és ezen a ruganyos ágyon helyezték el a kénjres csontokat. A kosarakat pedig lepedőkben szállították be a zárdába, A jelenlegi piszkos világtól megcsömörlött mammuth állítólag igen jól érezte magát a zárdában, de szegénynek itt se volt nyugta. A leletet ugyanis jelentették a Magyar Nemzeti Múzeumnak, ahonnan szakértők, dr. Kubacska András, az őslénytani osztály igazgatója és dr. Ernyel muzeum-igazgató siettek le. Dunaföldvárra, Közben tudomást szerzett a dologról a szekszárdi muzeum Igazgatója, C s a I a g o v i t s ur is. aki saját múzeumának követelte a leletet. Megindult a harc tehát a mainmuthért a két muzeum közt. aminek Csalagovits nem várta meg a végét, hanem egy szép napon alispán! intézkedésre hivatkozva, teherautón megszöktette a mammuthot a zárdából. A Magyar Nemzeti Múzeumnak mindössze a tüz- pad és a köbalta jutott, amit Csíki Székely Dénes ravaszul eldugott a szekszárdiak orra elől és közjegyzői okirattal a Nemzett Múzeumnak ajándékozott. A leiet-ügy ezzel azonban nincs lezárva, mert a két muzeum tovább keresi a maga igazat. _ Egyébként a tavasszal a lelet helyén tovább folytatják az ásatásokat, — fejezi be a niíimmuth- histórlát Székelj- Dénes. . . — Nem mindennapi eset! — dicsérem meg és székely testvériséggel koccintunk a jó szekszárdi vörös borral, ami .jelen pillanatban többet ér egy rozoga mammuth-csontváznál. . . Töltött káposzta az amerikai tiszteknek s más érdekességek. így visszazökkenve áz ősvilágba tett kirándulás után a jelenvaió világba, felvetem a kérdést Dénesnek: — Azt mondd meg, testvér; hógy vetődtél te az erdővidéki Miklósvárról ide a Dunántúlra! Nehezebb kiásni azonban a szót Csíki Székely Dénesböl, ha róla folyik a beszéd, mint ahogy ő kiásta a mammuthot, de engem se a gólya költött s a jő szerszárdi vörös Is segít, mire megtudom, hogy 1812- ben végezte a tanítóképzőt Csiksomlyón, ahonnan mindjárt bevonult katonának Brasovba. Haza se kerülhetett, mort kitört a háború és az orosz frontra került ahol fogságba jutott, — De nem adta meg magát, hanem súlyosan meg volt sebesülve! — szól közbe szikrázó szemekkel a felesége, a szép „pusztai herceg n ő.“ Négy és fél évet töltött Szibériában. Végre alkalma nyílt és Nicresból Vladivosztokba szökött, ahol bejutott a haditengercszett kórházba főszakáosnak. Harminc amerikai orvosnak főzött. A tisztek szerették különösen, mikor a hadifoglyok karácsonyán székely- lakomát készített a tiszteletükre: jő tjukhuslevest hosszú laskával, tiütött káposztát, sonkát, turó&> csuszát. Az amerikaiak addig engedték szolgálni, míg leszolgálja a hajójegy árát, akkor a parancsnok megkérdezte: — Mi kell? Hajójegy, vagy pénz? Csíki Székely Dénes a hajójegyet választotta és Így került haza. Megelőzőleg sokat hánj-ódott. Volt vegytisztító és kínai katonatiszteknek egyenruhákat szabó- gatofct, varrogatott. Pesten pénz és állás nélkül állott. Bement egy kézimunka üzletbe és cgvik ismerősének garanciájára richeligő és más hímzéseket vállalt. így tartotta fenn magát hosszú ideig, míg végre sikerült a dunafüldvári elemi iskolához bejutnia tanítónak. Még csak két kérdést tettem fel: — Hol tanultál főzni? A székely szemei elködösödnek. — Az édesanyámtól!.,. — Hol tanultál szabni-varrni? A Dénes szemeiből kihull a könny: — Az édesanyámtól! .,, Némán, leejtett fővel ülünk az asztal mellett ée sóhajtásunktól megreszket poharunkban a bor... 8 8 9frj.fr $4+1 Harc Siaíio^eslta László OT4?fce korul Timisoara, április 8.) A Szabolcsba. László' dr. református esperes Budapestre való távoz- tával megüresedő timisoarai lelkész! állás a legrövidebb idő alatt betöltésre kerül. A lelkészválasztásnak napról-napra érdekesebb fejleményei vannakA perifériákon lakó kisemberek jelentékeny része Elekes Gyula volt timisoarai segéd- lelkész, jelenleg lipovai lelkész , és ottani magyarpárti elnök mellett sorakozik fel. Az íntel- lektuelek túlnyomó része, élükön a volt egyházmegyei iőgondnókkál, Nagy Károly szaí- laggyárossal, Debreczeni István satumarei lelkész körül csoportosul. Ez a két párt karcol a legnagyobb eséllyel, de a presbitérium egy része egy erdélyi idősebb esperes meghívása mellett foglalt állást. Ezt azonban, már a megoldás formája miatt is, a hívők legnagyobb részé ellenzi. így minden valószinüség szerint Elekes Gyula és Debreczeni István között dől el a küzdelem. Szabolcska László dr. lelkészi állásáról április negyedikén mond le és tizennegyedikén távozik Timisoaráról Budapestre, hogy a húsvéti ünnepekre már elfoglalja állását, a Buda- hegyvidéki lelkészséget.
