Keleti Ujság, 1935. április (18. évfolyam, 76-98. szám)
1935-04-28 / 97. szám
XVllL ÉVFOLT'AM. 97. SZÁM. KELETt'BfS&G 3 a & Wilier József: „Sürgős intézkedést Kérünk, Őogy a Wesselén yi-sstobor ne csonkittassék meg !*'... Titeanu alminiszter : „Intézkedések teendők a vandalizmus **. Amit mindenkinek tudnia kell Wesselényiről és Fadrusz János meslermilvéről (Zalău, április 26.) .., így akarta a sors. A hagyomány szerint ezeket a szavakat véste volna egy fába. a meszes tetőn, Izabella királyné, Zápolyai János özvegye, Erdélyből való menekülése alkalmával. Több, mint 385 esztendővel ezelőtt a Felséges asszony, mielőtt Zalau-ra ért volna, könnyes szemmel mégegyszer visszanézett elvesztett birodalmára s aztán remegő kézzel véste be egy tölgy kérgébe azokat az emlékezetes szavakat, amelyeknek belső ritmusából olyan sok lemondás cseng ki. Sic fata volunt. Így akarta a sors Ezt mondta volna a Wesselényi érc-óriás is, amikor a hatalmas csákány-ütések a porba döntötték, ahonnan ö annyi sínylődő embei'társát emelte ki. Hanyatt fektetve most ott pihen szeretett parasztja társaságában, valamelyik vármegyeház poros, gondozaian teremben. Sic fata volunt. Így akarta a sors. Ezt mondjuk mi, a késői utódok, akik egy napsütötte áprilisi reggelen üresen láttuk meg a zalaui lőterek Ki is volt Wesselényi Miklós? szélyt, amely a volt osztrák-magyar monarkiát fenyegette. A fenyegető veszély eltávolítására egyik legbiztosabb óvszernek a magyar nemzetiség erősbitését és terjesztését hitte. Ezért azt javasolta, hogy kisded-óvodákat és iskolákat alapítson a magyarság. Itt is ő járt elöl jópéldával: Jiboun, Sivüeun kisded-óvodákat tartott fenn, saját költségén. Az 1848-as események váratlanul lepték meg. Örvendett a szabadsági eszmék ily gyors és nagyszerű diadalának — hiszen ezért harcolt ö is egy életen keresztül, — de lelkét aggodalom szállotta meg, mert irtózott, a forradalomtól Ok nélkül tartotta öt az osztrák kormány forradalmárnak, ő sohasem volt az. Az 1848-as uj alkotmány kihirdetésére ösz- szegyült megyei gyűlések neki küldöttek a diadal napján első üdvözletüket. A Nagy Wesselényi a diadal mámorában felajánlotta szolgálatait a forradalmi kormánynak, amely ki is nevezte Salaj vármegye főispánjának. Néhány n.ipra rá Pestre készült, hogy csillapítsa elvtársait s hogy minden forradalmi eszme és tett ellen sorompóba tépjen. Pesten aztán meggyőződött, hogy a forradalom elkerülhetetlen. Ezért családjával együtt Graefenbergbe — az egykori száműzetése helyére — költözött ki, ahonnan csak 1850. április 14-én tért vissza, de szülőföldjére nem juthatott, mert Pesten tüdő- és májlobban meghalt. A Wesselén yf-szobor történeteAz az eszme, hogy a magyarság a nagy fiának szobrot emeljenek, néhai Pungur Gyulától, a zalaui volt polgáriiskola egyik tanárától indult ki. Indítványát 1891 október 2-án tette s a vármegyei közgyűlés október 19-én ezt az indítványt Szikszay Lajos alispán elnökletével egyhangúan és nagy lelkesedéssel el is fogadta. A közgyűlés kimondotta, hogy e nagy férfiú érc-szobrát közadakozásból kivánja felemelni. Érdekes dolog az, hogy az első gyűj tőivek kibocsájtása után Budapest székesfőváros 1000 forintot küldött a szobor-alapra. Ezzel is le akarta róni a háláját az „árvizi hajós“ magasztos személye iránt. 1892-ben már 4078 forint van egy summában. 1896-ban Salaj-vármegye szerződést kötött Fadrusz János szobrászművésszel, a Wes- selényi-szobor elkészítésére. A szerződés szerint' Fadrusz János a gipszmintáért, az ércalakok öntéséért és a szobor felállításáért 20.000 forintot kapott. A leleplezés első dátumául a szoborbizottság, amely a ma is élő dr, Kaizler György ny, főispán elnöklete alatt heroikus munkát fejtett ki, 1897 junius 1-ét határozta meg. A leleplezés azonban különböző akadályok miatt csak 1902. szeptember 18-án történt meg, fényes ünnepségek között. Az ünnepi beszédek elhangzása után dr. Kaizler György ny. főispán a szoborbizottság elnöke átadta a szobrot Zalău vánosának. amelyet br, Diószegiig Zsigmond polgármester vett át "azzal a fogadalommal, hogy Zálau városa ezt a művészi alkotást ,,sértet lenül fenntartani és gondosan őrizni fogja.“ Amire Diószeghy báró volt polgármester nem gondolhatott. Br. Diószeghy polgármester sem. de a változott viszonyok után a sălajt magyarság sem gondolt arra, hogy ez a fadruszi költemény valakinek szemet szúrhat. Sem gondolata, sem kivitele nem sértett nemzeti érzéseket. Még csak nem is emlékeztetett a régi állapotokra és mégis 1935 április 25-én hajnalban, a porba hullott a bét érc-óriás... Sic fata volunt, Wesselényi Miklós bárót, az „árvízi hajóst“ a magyarságnak nagy része nem ismeri eléggé. Kevesen tudnak arról, hogy csaknem egész vagyonát és egész életét a magyar nemzet jobb jövendőjének oltárán áldozta fel. 1796 december 30-án született s a „Nagy Wesselényi“ csak 54 évet élt. 1821-ben Széchenyivel külföldi tanulmányútra indul. Meglátogatja Német-, Francia-, Belga- és Angolországot. Utazása alatt minden olyan dolgot, amellyel hazájának jobb jövendőt biztosíthat, szorgalmasan tanulmányoz és feljegyez. Hazatérte után pedig megkezdi azt a harcot, amelynek célja a magyar nemzetet a nyugati államok kulturmagaslatára emelni. Minden téren példaadója volt a nemzet bármely társadalmi rétegének. Meg akarta mutatni, hogy a mezei munka is érdem és tisztesség jól végezve: ezért jobbágyaival egy sorba állott kaszálni, aratni, kévét kötni, gyűjteni és egyéb mezei munkát végezni. 1818-ban már megkezdette politikai tevékenységét. Főbb politikai céljai a jobbágy és úrbéri kérdés megoldásán kívül az alkotmány, a magyar nemzetiség és magyar nyelv fejlesztése voltak. Különös gondossággal figyelte a hajdani „Zilahi Főtanoda“ jelenleg Wesselényi kollégium működését is, amelynek 1827-ben főgondnoka lett. Ezt a tisztséget nagy lelkiismeretességgel töltötte be. Résztvett a tanterv megállapításánál. Figyelte az intézet erkölcsi és szellemi mozgalmait. Két uj tanári katedrát létesített, s egymaga 12 ezer forintnál nagyobb összeget fordított az intézet céljaira. 1838 december 9-én Saturtare-megye közgyűlésén a jobbágyság érdekében mondott beszédéért hütlenségi pert indítottak ellene s a pesti nagy árvíz után — ahol olyan tevékeny részt vett a mentő munkálatokban — a magyar királyi kúria három évi börtönre Ítélte. Rövid fogság irtán azonban a kormány tudtára adta, hogy fogságának hátralévő idejét Graefenberg-hen töltheti. Oda is utazott és onnan csak 1843 október 2-án tért haza őseitől maradt örökségébe. A graefenbergi tartózkodás alatt sem vonult vissza teljesen a közéletből, A pánszlávizmus apostolai ott is . megjelentek s azoknak a biztos adatoknak az alapján, amelyeknek birtokába jutott, a maga teljes egészében meglátta azt a veMit tett a Magyar Párt a szobor megmentésére? Körülbelül két-három .éve már annak, hogy vannak, akik nem jó szemmel nézik a Wesselényi- szobrot és az a hir terjedt el, hogy alkalmas időben fel is fogják robbantani. ’ Néhai dr. Pop Gheorghe volt prefektus kö- ' zölte is a zalaui Magyar Párt, vezetőségével, hogy egy alkalommal csak nagy nehézségek árán tudta megakadályozni a szobor darabokra-törését 1934. november 2-án a Magyar Párt zalaui vezetősége olyan biztos forrásból eredő hírek birtokába jutott, hogy november 3-ra virradó éjjel Cáréiból olyan egyének jönnek át Zalaura. akik a szobrot le akarják rombolni. A párt, vezetősége a rendőrséghez fordult védelemért. Ott kijelentették, hogy a rendőrségnek nem áll módjában sem a szobrot, megőrizni, sem pedig az esetleges rongálások szerzőit kinyomozni. Ilyen előzmények után a salaji magyarság Wilier József maLÁBFÁJÁSOK nyilalló, kínzó tyúkszemek Szt. Rókus lábfürdő! rtODáljs ki, A tudományos mödszírsKHei löKéleteslietl. »alzsamos Szt. Rókus-lábsftbOl cstkély mítinyiséget lelöki is az onginnel dúsan telített, gyöngyöző, idtéitonjr meleg vizben Áztatja libáit 10 percig. A fájdalmas zsibbadáaok. ieihorzsolások, (agyasok, viszketések, kínzó érzések, a boka és láblel duzzadásai már az elsí lábfardő után megszánnék. Hosszabb altatás annyira megpuhltja a tyúkszemeket egészen a gyökeiéig, hogy kézzel, kés nélkül, kiemelhetők Egy kiadd* csomng Rbkus-só 25 lejért beszerezhető gyavpárti főtitkár és képviselő utján kérvénnyel' fordult a belügyminíszétriumhoz, amelyben arra nézve kér sürgős intézkedést, hogy „a zalaui főtéren lévő Wesselényi-szobor ne romboltassák meg és ne csonkittassék meg...“ Az 1934 december 1-én iktatott kérvényre Titeanu. belügyi alminisz- ter saját kezűleg a következő határozatot irta (magyar fordításban): „Sürgősen megfelelő intézkedések teendők a vandalizmus elkerülésére.“ Ezt a felsőbb rendeletet Sala,j-vármegye időközi bizottsága — amelynek egyetlen zalaui és egyetlen magyar tagja sincsen — 1934 december 18-án hozott határozatában úgy teljesiti, hogy a prefektust megbízza a szobor el távoli fásával. Értesülést szerezve erről a határozatról, hr. W es setényi István gărceni birtokos, mint a Wesselényi család képviselője 1935 február 20-án beadott kérésében azt kérte, hogy a szobrot adják át a családnak. A kérést azonban az időközi bizottság elutasította. A Wesselényi-szobor eltávolításáról szóló hirt pénteken délelőtt a külföldi lapok is közölték. Egyes értesüléseik szerint Salajmegye pre- íektusa kijelentette, hogy a szobrot Wilier képviselő egyenes kérésére távolították el. Ez az információ nem felel meg a valóságnak. Amint a fentiekből is kitűnik. Wilier képviselő és a Magyar Párt éppen ellenkezőleg, a szobor megvédel- mezését és heiyénhagvását kérték. Hiábavaló volt minden közbenjárás. A világhírű Fadrusz János remekműve mégis lekerült talapzatáról s valami fülledt szobában, vagy poros kamarában várja az elkövetkezendőket. — A török hadsereg főparancsnoka Budapesten. Budapestről jelentik: Sevki Jukup, a török hadsereg főparancsnoka, aki a világháború alatt a Galíciában harcoló török hadtest parancsnoka volt, néhány nap óta Budapesten tartózkodik, hogy szembaját Gross és Imre orvosprofesszorokkal kezeltesse, A ma- gasrangu török katonatiszt szembetegségének állapota annyira javult, hogy néhány nap múlva visszatérhet hazájába,
